Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-25 / 20. szám
►. Január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 f . ‘ -VÁrapály-erőmű Bretagneban (Pórisai levelezőnktől) A fez-elnökök politikai, erkölcsi és anyagi megbecsüléséről A Minisztertanács foglalkozott e témával —Sajtótájékoztató a TOT székházban A fehér műszőrme — avagy miért nem kapható lábzsák ? A szolnoki Hófehérke gyermekruházati boltban nem kapható gyermeklábzsák. A kisgyermekek legpraktikusabb ruházata a téli hidegben. Eladtak ugyan ezen a télen is négyszázti- zennégyet, vagyis a teljes készletet, amihez hozzájutottak. Ennél többet szerettek volna beszerezni, ök is, meg a vásárlók is. T. Nagy Lászlóné üzletvezető megítélése szerint, legalább kétszáz elkelt volna még. De nincs. S alighanem az egész országban is hiánycikk a gyermeklábzsák. A rádió is foglalkozott vele, bekukkantva több budapesti szaküzletbe. Az adást — Debrecenből hazatértében a vonaton — hallotta Garamvölgyi Mihály, a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Ktsz elnöke is. És úgy indult az ügy, hogy Szolnokon — talán országos kivételként — nem kell üres kézzel kijönni az üzletből a lábzsákot kereső szülőknek Az elnök eszébe jutott, hogy a ktsz raktárában van olyan piros ballon anyag, amiből legalább félezer gyermeklábzsák kiszabható. El is ment a Hófehérke boltba egyezkedni. Mondták: kell, persze, hogy kell, legalább háromszáz belőle. De fehér műszőrme béléssel kérik. A ktsz-beliek megígérték: szereznek műszőrmét. Január elején történt ez. Garamvölgyi Mihály ktsz elnök: — Nem kaptunk műszőrmét. Kaptunk viszont más megrendelést, van munkánk bőven. Meg már a szezon vége is járja, ősszel visszatérhetünk rá. T. Nagy Lászlóné, a Hófehérke üzletvezetője: — Nem lett a dologból semmi. Lassan már kifelé megyünk a télből, még vagy ötvenet átvettünk volna belőle. Az újságíró megjegyzése: — Több esztendei megfigyelés igazolja, a tél hidegebb része, a február még hátra van. És lábzsák nincs. Milyen kár, hogy a város ellátását szolgáló leleményes nekibuzdulás, ilyen könnyedén elsikkadhat. b. L Franciaország nyugati részén, Bretagneban St. Malo- tól Dinard felé haladva a tájékozatlan utas észre sem veszi, hogy az autó 100 km-es sebességgel átfutott a világ első árapály-erőműve felett. Az erőmű egy széles folyót átszelő híd benyomását kelti. Annyiban persze lényegesen eltér a szokásos hidaktól, hogy nincsenek tartópillérei és hajók sem úszkálnak alatta, legfeljebb mellette, a zsilipeken keresztül. Inkább autóúttal kombinált gátnak tűnik a Ráncé folyó torkolatát a tengertől elzáró magas vasbeton fal. Az is, de amiért a „világ első” jelzőt megkapta, az a betonfalak közé zárt 24 különleges vízturbina, mindegyikőjük egy-egy 10 ezer kW-os generátorral, amelyeket az apály és a dagály miatt bekövetkező vízszint változásból nyert energia hoz működésbe. A mintegy 400 méter hosz- szú gátba beépített függő turbinák lapátjait a dagály érkezésekor a Ráncé folyóba áramló tengervíz hajtja meg A turbinákon áthaladó, vagyis a már megdolgoztatott víz a Ráncé folyó mintegy 20 km-es tároló medencéjébe folyik. Amikor a dagály a csúcspontjához közeledik, az áramló víz ereje csökken s vele együtt az energiatermelés is. Ekkor következik be az erőmű egyik leglényegesebb jellemzőjét adó mozzanat: megszüntetik az áram elvezetését, sőt más erőművektől áramot kölcsönöznek. A függő turbinákat megfordítják és szivattyúként, a generátorokat pedig motorként működtetve folytatják a vízgyűjtő medence feltöltését. Mikor elkezdődik az apály, a tárolóban összegyűlt víz kezd visszafolyni a függő turbinákkal felszerelt alagutakon át a tengerbe és természetesen ismét működésbe hozza az erőművet, újra áramot termel, amit az országos hálózatba továbbít. Az első árapály-erőmű 240 MW-os. Tekintettel az energiaforrás egyenetlenségére, azaz a dagály és az apály nagyságának ingadozására, az erőmű teljesítménye is tág határok között mozog. Az ár és az apály közötti vízszint különbség az erőműnél, a La Manche csatorna francia partjainál gyakran meghaladja a 13 métert. Az ár gyorsan és rendkívül nagy erővel érkezik. Ebben a periódusban a legnagyobb az erőmű hozama. Kisebb szintkülönbségű dagály és apály idején — s ez évszakonként más és más — sok energiát kell kölcsönözni a víztároló feltöltéséhez. Ez néha eléri az erőmű által termelt energia 80 százalékát is. Általában ennél jóval alacsonyabb a kölcsönzött mennyiség — 5 és 60 százalék között ingadozik. Az erőmű azonban még a 80 százalékos kölcsönvétel esetében is jövedelmező, mert az energiát holt idényben igényli, azaz mikor a kölcsönző erőmű nincs leterhelve. A világ első árapály-erőműve második éves működése alapján a szakértők egyértelmű elismerését vívta ki a jövedelmezőségével, de természetesen elsősorban azzal, hogy vele megvalósult a sok évszázados álom, a tengerszint ingadozásában rejlő kimeríthetetlen energiaforrás kihasználása. Az erőmű krónikája megemlíti, hogy a bretagnei parasztok ezen a helyen már a XII. században felépítették az első „tengeri malmokat”. Közülük 2—3 még néhány évtizede is működött a Ráncé folyó partján. Ezek azonban csak az ár érkezésekor működtek, ellentétben a mai modem utódukkal, amely rövid megszakításokkal lényegében egyenletes termelést biztosit. A tsz-elnökök politikai, anyagi és erkölcsi megbecsüléséről szóló témát a megyei pártbizottságok, a tanácsok és a tsz területi szövetségek felmérése alapján a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, majd csütörtökön a Minisztertanács tárgyalta. E kérdésről tegnap délután Budapesten, a TOT székházában Simka István, a TOT titkára tartott sajtótájékoztatót. Az ország mintegy háromezer termelőszövetkezetének elnökei a népgazdaság fontos ágazatának parancsnoki kulcspozícióiban vannak, tevékenységükkel igen nagy hatást gyakorolnak a szövetkezetek és a dolgozó parasztság fejlődésére. Különösen az utóbbi tíz év alatt sokat dolgoztak. Meg- barátkoztatták a magyar parasztságot a szövetkezetekkel, s ezzel egy időben nagy gazdasági és szervező munkát végeztek. A szövetkezetek elnökeit társadalmi megbecsülés övezi. Ám a köztudatban e téren még nincs minden rendben. Egyes állami vállalatok vezetői nem tekintik még őket egyenrangúaknak. A felmérés során kitűnt, hogy a közös gazdaságok vezetőinek 74 százaléka párttag. Az új szövetkezeti törvény szerint az elnököket titkosan válasszák. Harmincöt százalékuk pártiskolát, 12 százalékuk egyetemet vagy főiskolát, 45 százalékuk pedig felső- vagy középfokú technikumot végzett. Egyre aktívabb társadalmi vezetőkké váltak, a falu közvéleménye előtt megbecsülésnek örvendenek. Viszonylag kicsi azoknak a száma, akiket erkölcsi okok miatt le kellett váltani tisztségükből. Négy év alatt mintegy 350 tsz-elnök kapott kormánykitüntetést. A Minisztertanács megállapította, hogy ez viszonylag kevés és nagyobb gondot kell fordítani a szövetkezeti vezetők erkölcsi megbecsülésére. A kormány a tsz-elnökök anyagi helyzetéről is tájékozódott. Megállapította, hogy jövedelmük nem magasabb az egyéb társadalmi, gazdasági kategóriák vezetőinek jövedelménél. Simka elvtárs elmondotta, hogy az elnökök jövedelmét a termelőszövetkezetek közgyűlésein állapítják meg figyelembe véve a TOT ezzel kapcsolatos irányelveit. A jövedelmet a tsz bruttó termelési értékétől és a tsz-tagok jövedelmétől teszik függővé. A TOT javaslata szerint ez havi 3000— 6000 ezer forint között lehet. A felmérés szerint az elnökök 70 százalékának jövedelme az említett értékhatár között van, 25 százalékának 3000 forint alatt, mindössze 5 százalékok jövedelme magasabb 6000 forintnál. A vizsgálat során kitűnt, hogy a szövetkezetek vezetőit a munkájuk annyira leköti, hogy üdülni alig mehettek el. Miközben a Minisztertanács elismerte a szövetkezeti vezetők jó munkáját, felkérte a szakminisztériumokat, az országos fő hatóságokat, hogy segítsék a TOT ezirányú tevékenységét, a szövetkezeti vezetők fokozottabb erkölcsi megbecsülését. Állást foglalt abban is, hogy intézményesen meg kell oldani a tsz-elnökök üdültetését és rendszeres egészségügyi ellátását. — m. 1. — A legtöbb forgalomban lévő zsebnaptárban található egy kis táblázat — un. öröknaptár —., melynek segítségével 150—200 éves időhatáron belül egy adott dátumról meg lehet mondani, hogy milyen napra esett. Nos, ugyanennek jóval tökéletesebb gépi változatát láthatjuk a képen. Prágai kutatók készítették ezt a gépi kalendáriumot, amely gombnyomásra négyszáz évre visszamenőleg és négy évszázaddal előre minden dátumot pillanatok alatt kiszámít. A Julián- és a Gergely-naptárakon kívül az ENSZ által javasolt egységes világnaptár szerint is működik. A tudományos világ és a mindennapi élet sok szakemberének munkáját jelentősen meg fogja könnyíteni ez a hasznos és egyben tetszetős kis gép Irány: az intecrráció V. A modem kor szintjén Két évtized alatt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — amint azt sorozatunk korábbi négy részében igyekeztünk dokumentálni — beváltotta az 1949 januárjában hozzáfűzött reményeket. Olyan tekintélyes és hatékony nemzetközi szervezet lett, amely előrelendítette a tagállamok gazdasági fejlődését, s ezen keresztül a szocializmus érdekében befolyásolta a két világrendszer versenvét. A KGST a szocialista országok összefogását s gazdálkodás mind szélesebb területére terjesztette ki, a közös munka egyszerű formáit fokozatosan fejlettebb formákkal gazdagította, elősegítette a két- és többoldalú eevüttműködés kibontakozásit, a máról a holnapra, a távlati lehetőségekre, a tervek, a kutatások összehangolására emelte a szoros kapcsolatokra törekvő baráti or- szágok tekintetét. S mindezt úgy végezte el, hogy nem vált kormányok feletti szervezetté, maradéktalanul megőrizte szocialista jellegét. Űt- >án sok nehézséggel, objektív és szubjektív forrásokból lárilálkozó akadályokkal találkozott, előnyei sokszor nem domborodtak ki úgy, ahogy azt a szakemberek gárdája és a közvélemény várta, de a problémák végső soron nem állták és nem állják útját az összefogásnak. így fogalmazhatnánk meg a KGST húszéves tevékenységének bizonyítványát, hozzátéve; magasabb osztályba léphet. Ezt indokolják az igények, a szükségletek, a lehetőségek is. Űj igényeket támaszt a szocialista fejlődés. Mind több termelőberendezésre és közszükségleti cikkre van szükség, több nyersanyagot igénvelnek a gyárak. Ma már nem kielégítők azok az egvüttműködési formák, amelyek tegnap még talán friss erővel hatottak. A technikai forradalom, amelynek üteme évről évre gyorsul, szükségessé teszi az erőfeszítések koncentrálását és összefogását a tudományos és kutatómunkák maximális hatékonvsága érdekében. A KGST országokban az utóbbi években kibontakozott gazdasági reformok jelentős hatást gyakoroltak és gyakorolnak a nemzetközi együttműködés formáira, módszereire, a tervek koordinálására. Ez is megköveteli a KGST-n belüli kapcsolatok korszerűsítését. Ma. a 20. évfordulón a tagállamok — értékelve a múltat, formálva a jelent — a KGST jövőién gondolkodnak. Az említett indokok ösztönzik őket erre. S minthogy a követelmények azzal a szakasszal függnek össze, amelybe a KGST-tagállamok gazdasága napjainkban elérkezett. a további megoldásokat is a modern kor szintjén kell keresni és megvalósítani. Az ilyen irányú törekvések közös célja pedig a KGST-országok gazdasági integrációjának létrehozása. Az integrációs tendenciák jelenleg, ilyen vagy olyan formában az egész világon megnyilvánulnak. Keresik az integrálás lehetőségeit — rendszerint fejlett tőkés országgal — a gazdaságilag gyengén fejlett tőkés államok, példa rá a közép-amerikai országok kapcsolata az Egyesült Államokkal. Találkozhatunk a fejlett országok integrációjával (Európai Gazdasági Közösség) a fejlődő ország integrációjával (a kelet-afrikai országok közös piaca). Mindezektől gyökerében különbözne a szocialista országok újtípusú integrációja. elsősorban abban, hogy a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és segítségnyújtás, a tervszerűség és a stabilitás elveire épül. A tagállamok gazdaságának közeledését segíti elő. Az integráció nem jelent lemondást az ország szuverénitásáról. Problémái a KGST keretében oldódnak majd meg, nem zárva ki annak lehetőségét, hogy bizonyos kérdések e szervezeten kívül. de annak elveivel összhangban rendeződnek. Az integráció nem vezet majd elkülönüléshez a világ nem szocialista részétől. A szocialista integráció felé vezető úton fontos tennivaló a népgazdasági tervek koordinálása, megfelelő gazdaságpolitikai egyeztetés alapján. A figyelmet a legfontosabb, közös érdekű kérdésekre kell fordítani, ezek sorában is a nyersanyagellátására. Elengedhetetlen az ipari termelés széles körű szakosítása és kooperációja. Nagyobb erőfeszítések szükségesek a műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésére. Mindez fokozatosan együtt jár majd a pénzügyi együttműködés kiszélesítésével. Erről szólva, a legtöbbször a valuta átválthatósága kerül előtérbe. Ez valóban reményteljes eszköz, amely elősegítheti a kereskedelmi forgalom növelését, a műszaki fejlődést, s jobban ösztönzi az ipart a piac új szükségletének figyelembevételére. Erre ösztönözne a világpiachoz igazodó árak kialakítása is. A szakemberek elképzeléseiből így áll össze a tervezett integráció mozaikképe. Nagy, de elkerülhetetlen magaslatok előtt áll a KGST, úgy hívják; a modern kor szintje. Ahhoz, hogy 1970 után túl lássunk rajta, már most kell kezdeni az előkészületeket. A tagállamok többsége készen áll az integráció magaslatainak meghódítására, egyetért az „expedíció” célkitűzéseivel. így válik a KGST 20. évfordulója újabb fejlődési szakasz kiindulópontjává. Bár a problémák minden bizonnyal hallatnak még magukról, bizakodva nézhetünk a következő évtizedek elé. Pálos Tamás Vége A KGST moszkvai palotája
