Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-24 / 19. szám

186?. január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 .REKLÁM 69' A kereskedelemben és a gazdasági életben növekvő szerephez jnt a reklámtevé­kenység. Ennek jegyében rendezi meg a Magyar Hirdető Vállalat kiállítását a fő­városban, a Technika Házában. A bemutatón a reklám gráf ikák mellett bemutat­ják a hatáskeltést szolgáló kirakati eszközöket, különféle hirdetési és reklámkel­lékeket. Az érdekes és első ízben megrendezett kiállítás január 27-én zárul. A kiállítás egy részlete (MTI Foto—Szebellédy felv.) KÖNYVEK A KIRAKATBAN A könyv az ember jó ba­rátja, tanítója, szórakoztató­ja. Magyar Benőn ével, az Ál­lami Könyvterjesztő szolnoki 458. számú boltjának veze­tőjével arról beszélgettünk, múlt évben milyen könyvek arattak nagy sikert — az el­adó szemével nézve. — Úgynevezett szenzációs sikert két könyv ért el; Pa­lotai Boris Zöld dió című kisregénye, és a Jóga. Mind­kettőt két-három nap alatt kapkodták el. Valószínűleg közrejátszott ebben az ' is, hogy előzőleg a tv-ben be­széltek róluk. Népszerű volt még az olcsó Kislexikon is. Ebből ötszáz példányt1 kap­tunk, s csak bemutatóba maradt pár darab. — A sorozatokat, vagy az egyedi példányokat keresték inkább? — Mindkettőnek megvan a maga olvasótábora, nagyjá­ból egyforma lehet az arány. A sorozatok közül az Al­batroszt kedvelik leginkább: ebben jelent meg többek kö­zött Chandlertől a Kicsi nő­vér és a Rejtő könyvek. Ta­valy több ezer kötetet ad­tunk el belőlük. Hasonlóan biztos sikert jelentettek a Kozmosz, az Európa és a Modem Könyvtár kötetei is. Év végén indult meg a Vi­lágirodalom Remekeinek 30 kötetre tervezett harmadik sorozata; százan rendelték meg. A Jókai könyvek, — mint minden évben — ta­valy is népszerűek voltak: egy-egy regény 150—200 pél­dányban fogyott el. — Kerestek olyan könyve­ket, amelyeket nem lehetett megkapni? — Természetesen. Legin­kább a régebben megjelent, úgynevezett bestseller Ber- kesi, Passuth könyvek iránt érdeklődtek. Egész évben, szinte minden nap keresték Dallos Sándor Munkácsi élet­rajzregényét, az Aranyecse­tet és a Nap szerelmesét is. Idén ezekből a könyvekből nem lesz hiány, több száz példányt fog kapni a bol­tunk. — A részletfizetést sokan vették igénybe? — Ezt a kedvezményt tu­lajdonképpen tavaly vezettük be. Eleinte csak nagyobb ér­tékű könyveket, sorozatokat, lexikonokat adtunk részlet­re, ma már mindent. Jelen­leg 300 folyószámlás vásár­lónk van, csupán múlt év­ben 100—120-szal növekedett a számuk. — Az új év első könyv­sikere? — A Matematikai Kis En­ciklopédia. Eddig 35 kötet kelt el. A kulya!á'át! A hálószobára „esküsznek64 Hét nap alatt félszáz garnitúra Valósággal veszély-zóna lett Szolnokon a Meder ut­ca. Egy nagy, fekete kutya tartja sakkban a járókelőket, sőt a kerékpárosokat is. Ez utóbbiakat különösen „ked­veli”; feldönti őket, szaggatta a ruhájukat, mindaddig, amíg valaki el nem kergeti onnan. S-romtanúk szerint a na- nnkban három kerékpárost lökött fel egymás után a „szelíd” állat. A kutva a Közlekedési Énítő Vállalat Meder utmi telepén tanyázik, s az éije- liőr tudomása szerint az igaz­gató a gazdáin, aki nem en­gedi megkötni. Szén dolog, ha valaki szereti az állatokat, de akkor szén igazán, ha ab­ból senkinek sem származik kára. Mellesleg; Ha valaki „ku­tsával való vészéi veztetéct” követ el — az ez°r forint pénzbírsággal sújtható. A megyeszékhely lakberen­dezési boltja január 10-től 31-ig 20 százalékos árenged­ménnyel árusítja a hálószoba garnitúrákat. A boltvezető szerint hasonló kedvezmé­nyes vásár — fényezett há­lószoba bútorból — még nem volt Az elmúlt hét végéig ja­nuár 18-ig — hét nap alatt — 26 hálószobát vásároltak a vevők. Az eladott berende­zések közül mindössze kettő került Szolnokra. Miért ilyen nagy a kereslet a fényezett hálószoba garni­túrák iránt? Azért, mert az utóbbi időben jelentősen emelkedett az áruk. A leg- jobbaké 12—13 ezer forint körül mozog. Ennyiért mo­dern „lakószobákat” lehetett kapni. A fényezett hálókból nagy készletek keletkeztek. Így az árengedmény követ­keztében körülbelül 8 ezer forint körül van a legszebb garnitúrák ára, s a keres­let egyből óriási lett. Eddig leginkább a festett, „Erzsébet” elnevezésű háló­szoba bútort vásárolták. En­nek az ára 5560 forint, s ezzel az árral tartani tudta magát a piacon, a hagyományos bú­torok kedvelői körében. Zárszámadás Cibakházán Fekete András a termelő- szövetkezet gépkocsivezetője röpített ki engem a Bánomba Kovács Ferencnéhez, a kö­zös gazdaság dinnyéséhez. Végighallgatta beszélgetésün­ket, amiből kiderült, Julika, a dinnyés fiatalasszony job­ban keresett, mint a vízügy­nél dolgozó férje. Mikor visz- szafelé jöttünk, azt mondta Fekete: — Hát tudja, ilyen az élet. Én itt kezdtem a Vö­rös Csillagban zetorosként. Legényember voltam, egy haverom motorkerékpárján sokszor átruccantunk Tisza- földvárra, Martfűre táncolni, udvarolgatni. Sose mertük megmondani a lányoknak, hogy mi tsz-tagok vagyunk. Akkor még lenéztek bennün­ket. Most meg hányán meg­állítanak engem, te a főnö­kökkel jársz mondják, hogy lehetne oda hozzátok bejut­ni a tsz-be. A zárszámadó közgyűlésen is tárgyaltak felvételekről. Ezúttal harminchatan sze­rettek volna a Vörös Csillag Tsz tagjai lenni. Csak hu­szonegyet vettek fel. De kö­zülük tizenhét özvegyasz- szonyt. pintér Sándor elnök- helyettes külön elmagyarázta a közgyűlésen nehogy eluta­sítsák a kérelmet, hogy az asszonyok jogutódok, elhalt tsz-tagok feleségei, hozzá- tartozói, akiknek jövőjére nézve életbevágó, hogy be­léphessenek. Enélkül egyéves próbaidő leteltével jöhet csak szóba valakinek a felvétele, öröm­mel megszavaztak viszont hat kilépést, s kizártak egy ta­got („A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagjához nem méltó magatartásért” — vagyis lopásért), s töröltek harminchat embert a tagok sorából. Nincs ebben semmi meg­lepő. A zárszámadó közgyű­lésen azt hallottuk, Hovodzák István elnöktől, 1968-ra 105 forintos átlagkereset jutott minden munkanapra náluk. Ez mindent megmagyaráz. De azért nem értettem, miért van egyszázkilencvennyi szerződéses munkaviszonyban álló és családtag dolgozója a gazdaságnak. Többségükben fiatal. Miért nem engedik be­lépni őket? — Nagyon egyszerű — mondták. — Ennek a kis 6300 holdas gazdaságnak már 1115 tagja van. (S belőlük 418 nő.) Egyrészt minden új belépőnek háztáji föld jár, s véaül mi maradna a közös művelésre? Másrészt nem fe- lelőtlenkedhetünk. hogy egy­re másra vesszük fel az em­bereket, de munkát és jöve­delmet nem tudnánk biztosí­tani. Az ipari üzemben is úgy van, csak annyi munkást vehetnek fel, amennyire szük­ségük van. •a A cibakház! zárszámadás igazán ünnepélyes hangulatú volt A szövetkezeti fúvós ze­nekar szórakoztatta a gyüle­kezőket, de az igazi jókedvet azt hiszem, nem ez csinálta. Hanem a szövetkezet sikerei a nagy aszály ellenére. Az el­nök szólt arról, hogy nyolc­millió forintot vitt el tőlük a nagy szárazság. Ez csak a csapadéknélkül meg nem ter­mett termékek értéke. Fel­tűnt viszont, hogy a legtöbb növény termésátlagán nem érződik mindez. Hiszen bú­zából is 17,5, kukoricából pe­dig 24,5 mázsával fizetett a föld. — Ez igaz, mondta Ho­vodzák István, de 1967-ben 60o holdat öntöztünk. Tavaly meg 1700-at, s ha a többszö­ri öntözést is számítjuk 2500 holdat. Mi pénzünkbe került ez nekünk? A közgyűlés felé fordulva azt mondta: — Ügy hiszem minden tag­társunk egyetért abban, egy ilyen esztendő tragédia lett volna a kisparaszti gazdasá­gokban. Bizony egyetértettek. De a legnagyobb ’ •'lyesl* moraj — szinte az egész nagyterem megkönnyebbült felsóhajtása — akkor hangzott el, mikor az elnök úgy folytatta beszá- molójá.: — örömmel jelenthetem a tisztelt közgyűlésnek, a ja­nuár 1-én nyugdíjba menő Varga Sándor bácsi alapító­tagunk az új szövetkezeti nyugdíjtételek alapján 2102 forintot kap havonta. S mikor elcsendesült a helyeslés, még hozzátette: — Ügy érzem, ez már a parasztemberek legmerészebb álmát is meghaladja. Borzák Lajos I Irány: az integráció IV. Megbízható szállító, biztos piac A világon ma már legalább egymillió féle árut gyárt a gépipar, s a vegyipar is több százezer termékfajtát állít elő. Elképzelhetetlen- hogy egy tízmillió lakosú kis or­szág ennyi fajta termék gyártására berendezkedjék. Erre még egy közepes vagy annál nagyobb állam sem vállalkozhat. A technikai fej­lettség mai színvonalán a legtöbb termelési és tudo­mányágat önállóan a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok fejleszti. Nagy lélek­számúk, hatalmas felvevő­piacuk, nagy területük és sokoldalúan fejlett gazdasá­guk teszi ezt lehetővé. Az árucikkekre azonban a kis országoknak is szüksé­gük van. Mit tehetnek? Ha az adott ország kapitalista társadalmi és gazdasági rendszerben él, akkor be­épül valamely tőkés nagyha­talom érdekszférájába, s a nagy monopóliumok profit­ját növelve, vállalva a „kis halra” vadászó „nagy hal” állandó fenyegetését, igyek­szik fedezni szükségleteit. Ha szocialista ország és va- Ife nemzeti, nemzetközi ér­dekek vezérlik, akkor a leg­szélesebb együttműködésre törekszik a testvérországok­kal. s olyan gazdasági kap­csolatokat alakít ki. amelyek módot adnak az igények fo­kozott kielégítésére. S e kap­csolatok révén olyan gazda­sági potenciálra tesz szert, hogy a szocialista világon kí­vül is megfelelő forrásra talál szükségleteinek ' kielégíté­séhez. Az együttműködés eredményei Az utóbbiak leírásához nem elméleti ismeretek, ha­nem gyakorlati tapasztala­tok, sokszorosan beigazoló­dott módszerek és formák álltak rendelkezésünkre. Ma­gyarország elmúlt húsz esz­tendős tapasztalatai, KGST tagságunk két évtizede egy­értelműen amellett szól, hogy hazánk egyedül a szo­cialista együttműködés út­ján juthatott el mai fejlett­ségi színvonalára. — Jórészt magunk mögé utasítottuk azokat az országokat, ame­lyekkel a felszabadulás előtt egy szinten álltunk, Magyar; ország számára a KGST- ben kialakult együttműködés mindennapi szükséglet. El­sősorban azért, mert nyfers- anyagban szegény ország va­gyunk, feldolgozó kapacitá­sunk viszont nagy. Ahhoz, hogy kapacitásunkat kihasz­nálhassuk, a nyersanyagot külföldről kell biztosíta­nunk. Ebben a KGST játsz- sza a legfontosabb szerepet, hazánk legmegbízhatóbb szállítója. A tagállamok kö­zötti együttműködés révén a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország kőszénből fedezi szükségletünket, vas­ércbehozatalunk 95 százalé­kát a Szovjetunióból vásá­roljuk. Kohókokszot és hen­gereltárut is importálunk, a legfontosabb 12 nyersanyag­ból csupán a bauxit fedezi az ország teljes szükségletét. Támaszunk a KGST Közismert, hogy hazánk gazdasági növekedése — sok más országtól ekércen — vi­szonylag nagymértékben függ a külkereskedelemtől, mind a forgalom mennyiségétől, mind jövedelmezőségétől. — Éppen az említett okok miatt állandóan növekvő importra szorulunk. De csak az az ország tud rendszere­sen importálni, amely évről évre bővíteni tudja export­r t. A magyar iparban már dolgozóknak csaknem egy­negyede exportra termel. Mindez azonban csak akkor ér valamit, ha a megtermelt árut értékesíteni tudiuk. — (Nemzeti jövedelmünk közel 40 százalékát a külkereske­delmen keresztül realizál­juk.) E tekintetben is a KGST a támaszunk, ezúttal nem a megbízható szállító, hanem a biztos piac minő­ségében. A tagállamokkal kötött szerződéseink biztosít­ják, hogy külkereskedelmi forgalmunk 68 százalékát a szocialista piacon bonyolít­suk le, ezen belül 34.7 szá­zalékát a minden tekintet­ben legnagyobb gazdasági partnerünkkel, a Szovjet­unióval, 10.3 százalékát az NDK-val, majd Csehszlová­kia és Lengyelország követ­kezik a részesedés arányá­ban. (A tőkés országok kö­zül 1967-ben a legnagyobb forgalmat az NS7K-val bo­nyolítottuk le- egész árufor­galmunk 5.1 százalékát.) Sok a hasznunk a közös létesítményekből is. A „Ba­rátság” olajvezetéken ke­resztül Magyarország eddig több mint 11 millió tonna olajat kapott. A „Béke” nem­zetközi villamos távvezeté­ken a Szovjetunió tavaly 1,9 milliárd kilowatt, 1969— 1970-ben évente 2,8 milliárd kilowatt villamosenergiát szállít Magyarországra. Tudományos és műszaki segítség A magyar gazdaság vala­mennyi ágában naponta tíz- és százezer forintos megta­karítást jelent a KGST or­szágok tudományos, műsza­ki segítsége. A Dunai Vas­mű, a Borsodi és a Tisza- menti Vegyiművek tervezé­sénél, a 150 megawattos százhalombattai turbogene- rátor gyártásánál — hogy csak néhány példát említ­sünk — döntő fontosságú volt a baráti együttműködés. A magyar technikai, tudo­mányos vívmányok, szaba­dalmak. dokumentációk vi­szont a többi szocialista or­szágban jelentenek hathatós segítséget. A sok jó tapasztalat alap­ján teljesen érthető, hogy a magyar képviselők a szocia­lista országok összefogásá­nak fejlesztése mellett száll­nak síkra a KGST-ben. Ab­ból indulnak ki, amit az MSZMP Központi Bizottsá­ga éppen a múlt év végén« december 4-i ülésén megál­lapított: „Szükséges, hogy fokozottabban éljünk a szo­cialista országok gazdasági együttműködésében, a mű­szaki-tudományos kooperáció fejlesztésében rejlő lehető­ségekkel...” Az együttműkö­dés hatékonyságának növe­lésére — mert most már nem az extenzív, hanem az intenzív fejlődés van soron — a magyar kormány javas­latot is dolgozott ki. Lénye­ge: egyfelől a népgazdasági terveket kell jobban össze­hangolni, az alapvető prob­lémákra — nyersanyag ellá­tás, vegyipar, gépgyártási kooperáció, stb. — összpon­tosítani, másfelől a nemzeti piacokat kell fokozatosan és tervszerűbben megnyitni egymás előtt, szorgalmazni a vállalatok közötti közvet­len együttműködést. A magyar dolgozók or- szágépítö munkájukban jó segítőtársra találnak a KGST-ben. Erre 20 év és az ország fejlődése a tanú. A következő évtizedekben eze­ket a hasznos kapcsolatokat még inkább az igények és a lehetőségek szintjére kell emelni. Pálos Tamás (Következik: A modern kov szintjén)

Next

/
Oldalképek
Tartalom