Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

*980. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP «0» Zasztava indítása hidegben Hideg időben a nyári ola­jat cseréljük ki SAE 20/20 olajra. Tekintve, hogy a Zasztava nem zárt hűtő­rendszerű a szokásos ma­gyar fagyállóval töltsük fel télen. A motor óvása érde­kében a levegőszűrőkön el­helyezett kart fordítsuk úgy, hogy a kipufogócső fe­lületéről kiáramló meleg le­vegő megfelelő porlasztást biztosítson. És még egy, ami eltér a többi kocsiétól; a motor üzemi hőmérséklete­kor a hátsó ülés előtt lévő szabályozókart fordítsuk jobbra, ezzel növeljük a ko­csi fűtését. Reggel indulás előtt a sebességváltó kart állítsuk üres helyzetbe, a szívatót teljesen húzzuk ki. Ezután a kuplung lenyomása után indítsunk, de arra vigyáz­zunk, hogy hosszú ideig ne ■„kínozzuk” az akkut. A Zasztava kocsinál fontos szabály, hogy a gázpedált addig ne nyomjuk le, amíg a motor meg nem indult és nem jár egyenletesen. Ami­kor a kuplungot felenged­jük a szívatót is visszatol­hatjuk fél állásba. így alap­járaton melegítsük a mo­tort, indulás után az első néhány száz métert csak az első és második sebességgel tegyük meg. A szívatót csak a motor teljes felmelegedése után toljuk alapállásba. ☆ A Merkur autószalon teg­napi jelentése a gépkocsisor­számok állásáról: Trabant Limousine 21 642 Trabant Kombi 1621 Wartburg Limousine 8604 Wartburg de Luxe 5558 Moszkvics 16 460 Skoda 1000 MB 10 964 Skoda Kombi 837 Skoda 1202-es 254 Fiat 850-es 1973 Kát Coupe 288 Renault 10-es 1455 Volga 732 Együtt a könyvtárakkal Februárban rendezik meg a mezőgazdasági könyvhóna­pot, amely az idén is a me­zőgazdasági szakkönykiadás és gerjesztés nagy sereg­szemléjének ígérkezik. Ilyenkor az üzletek és a bizományosok igyekeznek minél nagyobb választékot biztosítani, hogy ki tudják elégíteni a szakkönyv irán­ti igényeket. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, a Hazafias Népfront és a MEDOSZ fel­hívta a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok vezetőinek figyelmét, hogy a mezőgazdasági könyvhó­nap idején igyekezzenek ki­egészíteni a gazdaság szak- könyvtárát, vagy ha ilyen nincs, megvetni az alapjait- A központoktól távoli üzemegységekben, brigád- szállásokon volna ennek el­sősorban jelentősége, ahol a munkahelyek közvetlen kö­zelében a könyv szinte mun­kaeszközzé válhatna. Hatezer óra szabadidő Csökkentett munkaidő a Palotást Állami Gazdaságban (Tudósítónktól) Nagy vállalkozásba kezdett megyénkben a Palotás! Álla­tni Gazdaság. Szolnok megye mezőgazdasági nagyüzemei közül elsőnek életbeléptette a csökkentett munkaidőt. A megye mezőgazdaságának történetében egyedülálló új munkarend bevezetését több hónapig tartó felmérő munka előzte meg. A gazdaság ve­zetői a dolgozóikkal történt alapos polemizálás után, ága­zatonként dolgozta ki a mun­kaidő heti csökkentésének módozatait. A mezőgazdaság­ban ugyanis az idénymunkák jellegénél fogva nem lehet egységes sémát alkalmazni. Minden második szombat szabad Az új munkarend szerint a növénytermelés dolgozói a munkacsúcsok idején ápri­listól októberig heti 60 órát, novembertől március köze­péig pedig heti 44 órát dol­goznak ég minden második szombatjuk szabad. A tehe­nészetben a heti munkaidőt 54 órában, azaz napi 9 órában határozták meg az eddigi 10 óra helyett A 'csökkentést ebben az ágazatban az osz­tott műszak bevezetésével biztosították. A gazdaság ba­romfitenyésztő kombinátjá­ban már a heti 44 órág mun­kaidő alkalmazását találták indokoltnak. Ebben az üzem­ágban ugyanis három mű­szakban dolgoznak a gondo­zók, ilyen módon a napi munkaidő 7.30 óra, s minden második szombat pihenőnap. A keltető, a húscsirke, a napos. ég pecsenyekacsa üzem dolgozói a munkaidő rövidítésével érdekes módon még hárommal kevesebben is lesznek. A baromfitenyész­tő ágazatban ugyanig szocia­lista brigád dolgozik, amely biztosítja a szilárd, pontos munkafegyelmek Ezen túl­menően az idén befejezik a korábban elkezdett műszaki fejlesztést. A keltetőgépeket a Szolnok megyei Tanács keltetőjének újítása mintá­jára átépítik, a tojástárolót modernizálják. A Soós-féle baromfi önetető gépek garat­jait az Agárdi Állami Gazda­ság tapasztalatai alapján megnagyobbítják, a pecsenye- kacsa önetetőket helyi ötlet­tel nagy méretűekre alakít­Autóbusz különjárat Lipcsébe A 7. sz. AKÖV március 7-i indulással 6 napos autó­busz társasutazást indít Prá­gán keresztül a lipcsei vá­sárba. Részvételi díj: kb- 1465,— Ft plusz valuta köl­tő pénz. Jelentkezni lehet a jászbe­rényi Volán irodánál és a személyforgalmi osztályon (Szolnok, Verseghy u. 5.) Az egyéni és csoportos je­lentkezéseket mielőbb kéri a jak és takarmányszórás gát­lókkal szerelik fel. Gépesítik a takarmánytápok szállítását, illetve a be- és kirakodást is. A munkacsúcsok figyelembevételével A traktorosok az új eszten­dőben szocialista brigádba tömörültek és ez a változás bizonyára kedvezően elősegíti a csökkentett munkaidő al­kalmazását a szántóföldeken. A traktorvezetők együttes munkaideje 1963-ben 510 órával csökken, a múlt évi­hez mérten naponta 1,7 órá­val dolgoznak kevesebbet. Az elosztás aránya a munkacsú­csoknak megfelelően itt is változó. November 21-től március közepéig heti 44 órát dolgoznak és kétheten­ként vehetik igénybe a sza­bad szombatot. Ez a munka- időbeosztás egyébként meg­egyezik a javítóműhelyben dolgozók rendszerével. Már­cius közepétől november 20- ig viszont heti 72 órát köte­lesek dolgozni, napi 12 órás elosztásban, A társgazdaságok is érdeklődnek Hasonlóképpen oldják meg a rövidített munkaidőt a kombájnvezetők esetében is, azzaj a különbséggel, hogy az aratás ideje alatt dolgoz­nak naponta 12 órát egyéb­ként a heti 44 órás munka­időt vezették be. Érdemes megemlíteni, hogy a csökken­tett munkaidőt úgy határoz­ták meg! hogy közben figye­lembe vették a termelés ál­landó jellegű fokozását is. Ezért csaknem valamennyi üzemágban új termelési, te­nyésztési technológiákat ve­zetnek be. Számottevően bő­vítik az egyes munkafolya­matok gépesítését. Az új munkarend alkalmazása többlet bérkiadást jelent a gazdaságnak, ennek tekinté­lyes részét azonban a szocia­lista brigádok terven felüli vállalásai fedezik. A palotá- siak úttörőkezdeményezését máris nagy érdeklődéssel ta­nulmányozzák a társasgazda­ságok, amelyek programjá­ban ugyancsak szerepel a me­zőgazdasági munkások mun­kaidejének csökkentése. Endrész Sándor Vissza a tanyára? Szolnok egyike a nagy ta­nyás megyéknek. Bár a hat­vanas évek elején néhány esztendőn át elég erős elván­dorlás indult a tanyákról a községekbe, városokba, még most is hozzávetőlegesen 90 ezren élnek ott és a termelő­szövetkezeti tagság között is 30—35 ezer a tanyai. Nincs ezen csodálkozni való, hi­szen elegendő egy pillantást vetni a térképre, hogy meg- állaoítsuk: az egyes köz­ségek és kisebb mezővárosok közötti jókora térségeken minden létalapja és indoka megvan a tanyáknak. m Jásztelek határa. Körülbe­lül négyszázan élnek még e nagy kiterjedésű tanyavilág­ban, mely Jászkisér felé például 14 kilométerre távo­lodik el a községtől. A ta­nyai lakosok néhány kivétel­től eltekintve középkorú, vagy idős emberek. Vannak azonban fiatal házasok is. Móczó Endréék 10 hóna­pos csecsemőjükkel több mint 8 kilométerre laknak Jásztelektől. A fiatalember a jászteleki Tolbuchin Tsz nö­vényápolója. Most is gyalogosan vágott neki a nagy' útnak, amely mindenütt bokáig, vagy azon felül süpped. Felvettük a könnyű hintóra, mely a vontatókon kívül szinte az egyedüli közlekedési eszköz a téli határban. — Mindennap megteszi ezt oz utat? — kérdeztem Móczót. — Ősszel és télen csak ritkán jövök be, nyáron azonban mindig. Ha száraz az idő, kerékpárral, vagy motorkerékpárral. — Nagyon rossz lehet olyan messze a „világtól” a kicsivel. Bizony egy rettegés az élet. Ha valami baja lenne és be kellene vinni a falu­ba, rossz időben szekéren lő­hetne kijutni a határból. — Nincs szándékukban beköltözni a faluba? — De igen. Csak élőbb össze kell szedni magunkat. — Az építés sokba kerül... — Állatokat nevelünk a tanyán. Ez jó pénzt hoz. Egyébként mindenki ezt te­szi. Magányos, szinte lakatlan­nak tetsző tanyák előtt visz az út. Szabó János, a Tol­buchin mezőgazdásza jól is­meri a lakóit. Hogyne, ami­kor még évekkel ezelőtt eb­ben a tanyavilágban tanított A Jásztelek határában élő emberek most is csak „ta­nító úrnak” szólítják. — Magányos öreg ember lakik ott, — mutat egy kis házra. — Hiába hívják a gyermekei, nem mozdul. Azt mondta, ott akar meghalni. Konok, kemény emberek a jászsági parasztok. — Ebben a tanyában egy idősebb, beteges asszony meg a tizenhat esztendős fia él. Hogy hogyan? Nehezen, de élnek. Így mentünk végig a 14 kilométeren, és mégiscsak egy töredékét ismertem meg a jászteleki határnak. Sok lebontott tanyát is láttunk, soknak már hírmondója sincs. Búza, „élet” terem a pusztulás, elmúlás felett. 1*1 Közel a községhez, talán másfél kilométernyire (ez a tanyai embernek nem is tá­volság) a „tanító úr” újra felemelte a karját. — M. D.-ék tanyája. A községben volt egy nagyon rossz kis házuk, eladták és kiköltöztek. Mérgesen ugató kutya fo­gadott. A házban nem volt senki. Körülnéztünk. * Az ólakban három-négy hízó fe­küdt, a tanya körül még sok sertés — kisebb-nagyobb — kószált, s rengeteg baromfi kapirgált a közelben . A tanya gazdájával nem, csak a feleségével sikerült találkozni. M. D.-né a jász­berényi Hűtőgépgyár autó­hűtő üzemében dolgozik. Négy hónapja került a gyár­ba és egy hónapja elmúlt, hogy autóhűtőt hegeszt. Be­tanított dolgozó. — Miért mentek ki a ta­nyára, amikor mások a fa­luba húzódnak? — Volt egy ócska házunk, amit nem tudtunk volna helyre hozni. Pénzünk nem volt, hogy újat építsünk. — A férje hol dolgozik? — Az útépítőknél. — Mennyit keres? — Két és félezret “ Maga? — Kétezer forint volt az első havi keresetem. — Az a céljuk, hogy most már a tanyán éljenek? — Egy ideig igen. Állato­kat nevelünk, annak az árá­ból és a kettőnk keresetéből majd összejön egy házra való. a el­nökével járjuk az utcákat. Megmutatja a tanyán élők új, de üresen álló házait. — Ez is. Ez is. E ház tu­lajdonosának Jászapátiban is van háza. — Megvan a házuk, men­sem jönnek be? Hiszen itt villany van, televízió, — Van, aki télen bejön, nyáron visszaköltözik. A leg­több lakás — több tíz — azonban üresen áll. — Az oka? — A tanyán élők, akik ed­dig nem jöttek be, már nem is akarnak. Ha házuk van, akkor majd akkor, ha már kint nem bírják erővel. Na­gyon sokan vannak azonban olyanok, hogy már idősek ah­hoz, hogy itt a faluban épít­senek. Ök halálukig ott él­nek majd. Különben is ta­nyán nagyon jól lehet pén­zelni az állattartásból. Fi Lázár József a Tolbuchin Tsz elnöke szerint mintegy 200 tanyaépület van a szö­vetkezet birtokán. Azt mond­ta, hogy 150 termelőszövetke­zeti tag él azokban. — A tanyavilág a termelő- szövetkezet szempontjából nem kívánatos. Jobb lenne a tanyákat felszámolni. Ez azonban csak hiú ábránd. Az ott élők többsége ragaszko­dik a portájához. Megfelel nekik, kielégíti az igényü­ket az az élet, .— mondta Lázár József. IfJ Kisbakonyi Istvánnal jászteleki községi tanács M. D.-ék példája, ha nem is egyedi — mert újabban néhány vidéken a tanyákra való visszaáramlás észlelhető — szerencsére nem gyakori. Akárhogyan is van, azzal kell számolni, hogy legalább húsz év — ha nem több — telik el, ameddig az elszórt tanyák eltűnnek a közös gaz­daságok birtokairól. — bognár — Filmszemle Debrecenben, Miskolcon, Pécsett Három filmfesztiválon, szemlén állnak rajthoz 1969- ben idehaza a magyar film­stúdiók alkotásai. A hazai filmszemlék sorát a szink­ronfesztivál nyitja meg, amelyet márciusban rendez­nek meg, immár hatodik al­kalommal. A házi vetítések után a döntő vetítései Deb­recenben lesznek, ahol a szemle hagyományos prog­ramja az idén érdekes új­donsággal bővül. A ver­senyfilmeknek egy-egy ide­gennyelvű részlete s a tel­jes magyar nyelvű változata pereg majd a zsűri előtt; Májusban Miskolc látja vendégül a hatodik magyar rövidfilm fesztivál résztve­vőit. Októberben Pécsett a játékfilmesek találkoznak. 7. sz, AKÖV DALLAM Az erdők messze voltak, soha sem látták a tengert, de minden este elküldték üzenetüket a széllel. A tenger megborzongott az üzenettől, s vele együtt a hosszútörzsü pineák is, melyek a barátai voltak és a dombtetőről hajók után kutattak e messzeségben. Megborzongott 6 is a lesz&llnl ké­szülő alkonyat hűvösségétől, s a mozdulat felébresztette. Kicsit nyúj­tózkodott, átfordult a másik oldalá­ra, azután lassan felült s értetlen- esodálkozón körülnézett­Első pillantása a tengerre esett, amely fölött már vörösbe ment át a napfény, csak azután fordult hátra­Nem szóltam neki, szerettem vol­na, ha még tovább tart ez a félig öntudatlan ébredés, amelyben a mozdulatokat még nem az ész kor­mányozza, hanem valami sokkal őszintébb. Védtelen kis állat volt ebben a pillanaban, a két tenye­rem közé szerettem volna venni és rálehelni, mint félig fagyott mada­rakra leheltem havas téli regge­leken­Észrevett és elmosolyodott■ — Sokat aludtam? — Csak néhány percet. — Miért nem ébresztettél föl? — Látni akartam, milyen vagy, mikor alszol­— Milyen vagyok? — Mint egy •. • macska, Nevetett, — Ez akkor jutott eszembe, mi­kor felébredtél. — Mit csináltál, amíg aludtam’ — Néztem a tengert. A hullámok mind nagyobbak let­tek, gerincükön fehér taréj jelent meg, mint hegyek csúcsán a hó. A karomra tette a kezét­— Nézd a Napotl Vörösen izzott, fele már a vízbe merült. Egy pillanatig arra gondol­tam, hogy mindent elborító fehér gőzfelhő tör majd elő és az izzó korong lassan elfeketedik­Mozdulatlanul néztük. Mi voltunk a vörös napkorong, a hullámok ál­landó szabályos loccsanása, a sósízű szél és a lehűlt homok bársonyos­sága• De felriasztott a didereatető esti szél, melynek útjából hajlong­va próbáltak kitérni a karcsú törzsű pineák, a nap, a tenger, a fény ba­rátai. Két karját összekulcsolta, láttam, hegy didereg- A2 ajka már kék volt és a fogai összekoccantak. — Menjünk­— Tudom, hogy egyedül még nem mennél, de ti jobban bírjátok a hi­deget. Előreszaladt néhány lépést, ő ért ki először az országútra- Már fél­homály volt, — Nálatok gyakran esik a hó? — Igen­— És meg is marad? — Néha megmarad hetekig és minden fehérbe borul­— Én még csak kétszer láttam havat. Öt éve esett nálunk, de rög­tön el is olvadt, azután tavaly is láttam, mikor apámmal felmentünk a hegyekbe. Az igazi hó volt- Sietni is megpróbáltam, de majdnem el­tört a lábam- Három napig biceg­tem utána. A sötétben hirtelen száz meg száz lámpa villant fel előttünk és a há­tunk mögött, végig a parton- A lám- pafűzér benyúlt a tengerbe is a mólón és megduplázódva ringott a vízen. Az úton egyetlen kocsi sem jött- A partrafutó hullámok loccsantsa volt az egyetlen zaj. Azután mesz- sziről, a móló mögül motorzúgás hallatszott­Egy darabig erre figyeltünk. — Motorkerékpár — mondta ás a hang irányába nézett■ — Valami más. A zúgás hirtelen megerősödött, motoros halászbárkák kanyarodtak az öböl vizére. Lámpáik a parti fé­nyeknél erősebben világítottak, de a hullámverés miatt bizonytalanul bukdácsoltak egymás nyomában­A motorok zaja egy darabig erő­södött, azután a bárkák a nyílt tengerre fordultak. Lámpáik sora átrendeződött, fényük elhalványult, zúgásuk is egyre gyöngébb lett­— Hallod — mondta hirtelen — énekelnek. — Nem hallom­— De igen! Figyeld! Egy dallam. Dúdolni kezdett, tekintetével a bárkák fényeit követte, amíg olyan messzire nem értek, hogy már nem tudta megkülönböztetni őket a csil­lagoktól­Ristev András §iif&’inotar

Next

/
Oldalképek
Tartalom