Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

1969. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Áz Iszkra Lipcsében A silókazalból naponta az istállókba hordják a silót a íiszakflrti Hunyadi Tsz-ben Amire érdemes költeni Olyan jó, hogy el kell rontani Rendkívül érdekes, az orosz és a nemzetközi mun­kásmozgalom szempontjából egyaránt fontos emlékhelyet ismertem meg Lipcse külvá­rosában, a Russe-strassen, amelyet az 1813-as orosz— német fegyverbarátság em­lékére neveztek el. Örök­zöld sövény mentén jutni el a lapostetejű, földszintes, a fák között szerényen meg­húzódó épülethez. Előtte márványtömb Lenin emlékét idézi. Az 1900-as években, ebben a 48-as számú ház­ban működött a szociálde­mokrata Hermann Rauch nyomdája. Szerény kis nyomda volt ez, amelyet né­hány évvel ezelőtt rekonst­ruáltak. Mindössze két he­lyiségből áll, az egyikben egy König és Bauer kézierő­vel hajtható gyorssajtó áll, a másik teremben három szedő regális, tele betűszek­rényekkel, egy lehúzó, egy kézihajtású tégelysajtó és a tulajdonos íróasztala. Nincs az egészben semmi külön­leges. amolyan századeleji vidéki nyomda, ugyanis Propstbeida annakidején kis falu volt Lipcse mellett. Mi teszi különösen érde­kessé ezt a kis vidéki nyom­dát? Itt nyomtatták 1900 decemberében az Iszkra el­ső számát. Lenin politikai munkássága ebben az idő­szakban a szétszórt porosz- országi szocialista szerveze­tek egységes forradalmi párttá való egyesítésére kon­centrálódott, s e cél elérésé­hez a legfontosabb eszköz egy összoroszországi szociál­demokrata lap megteremté­se volt. Lenin 1900 nyarán kezdte meg első emigráció­ját, egy ideig Svájcban tar­tózkodott, majd Münchenbe utazott, ahol folytatta a lap kiadásának előkészítését. — Nyomdát kellett találnia, ci- rill-betűket előteremtenie, ami legális úton lehetetlen volt. Münchenből Lenin, Klara Zetkin tanácsára, de­cember második felében Lipcsébe utazott, hogy az Iszkra első kiadását meg­szerkessze és nyomtatásba adja. Zetkin és mások aján­lották Leninnek Hermann Rauchot. * Rauch nyomdája azért tűnt alkalmasnak a feladat megoldására, mert a városon kívül feküdt és Rauchon, valamint társán, Hohlenen és egy tanoncon kívül más munkaerőt nem alkalmazott. Nyomda most már volt, de a szükséges cirill betűk hiányoztak. A betűket végül is egy nagy nyomdaüzemben dolgozó munkások szerezték, ahol orosz vallási műveket is nyomtattak. A cirill betűket ismerő szedőt, Joseph Blu­menfeld lengyel szociálde­mokratát Lenin maga szer­vezte meg a munkára. Az Iszkra első száma de­cember végén készült el, de csak 1901 január első nap­jaiban lehetett elszállítani. Vajon mj késztette Le­nint, hogy az Iszkrát Né­metországban állíttassa elő? A nyilvánvaló ok a század­eleji német munkásosztály ereje, szervezettsége, tapasz- taltsága és internacionaliz­musa lehetett, ezenkívül Lipcse volt az orosz emig­ráció központja. Aligha ta­lálhattak volna jobb megol­dást, mert Lipcse — már abban az időben is — nem­csak vásárváros, hanem a német nyomdaipar központ­ja is volt. Hatvan év távlatában a terjesztőket és a terjesztés módozatait feltárni szinte lehetetlen. Bizonyos azon­ban, hogy a legfőbb német- országi elosztóközpont Ber­lin volt. Az ott élő orosz emigránsok és a német szo­ciáldemokraták szoros együtt­működése eredményeként si­került raktárt berendezni a Vorwärts kiadó és könyv- kereskedés pincéjében. Ber­linből Königsberg irányába, majd onnan illegális utakon, azokban a bizonyos dupla­fedelű bőröndökben kerül­tek az Iszkra első számának példányai Oroszországba. — Természetesen voltak más útjai is a terjesztésnek, kü­lönösen a későbbi időszak­ban. A német és orosz elv­társak szolidaritását sem a cári Ochrana, sem a po­rosz-német zsarnokság csend­őrsége nem tudta megtörni. 1904 júliusában Kőnigsberg- ben perre került sor, a né­met szociáldemokratákat „titkos szervezkedéssel, ha­zaárulással és a cár meg­sértésével” vádolták. A kő- nigsbergi per egyik védője, Karl Liebknecht, akinek 50 év előtti mártírhaláláról a napokban emlékezett meg a világ, védőbeszédében így szólott: ..Az államügyész úr azt kérdezi: létezik-e szé­gyenteljesebb valami, mint az előttünk fekvő iratok? Én ismerek ennél sokkal szégyenletesebbet: az orosz- országi állapotokat, ame­lyekre ezek az írások vonat­koznak . -..” Ma halálának 45. év­fordulóján Leninről, nem­csak mint nagy tudósról, a szovjet állam megalapítójá­ról, hanem e történettel a fáradhatatlan organizátorról, az Iszkra első számának szer­kesztőjéről is megemléke­zünk. (boros) Ilku Pál hazaérkezett Moszkvából Ilku Pál művelődésügyi miniszter — aki a magyar— szovjet kormányközi kultu­rális együttműködési bizott­ság negyedik ülésszakának tárgyalásain a magyar kül­döttséget vezette — vasár­nap a késő esti órákban Moszkvából visszaérkezett Budapestre. Fogadására a Keleti pálya­udvaron megjelent Lugossy Jenő és dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhe­lyettes. A Szovjetunió buda­pesti nagykövetségét N. N. Szikacsov követ-tanácsos képviselte az érkezésnéL A külföldi árunak varázsa van. Kelendőbb. (legtöbb­ször oktalanul), mint a honi termék. Pláne meg ha ke­mény valutáért szerezzük be. Kivétel is van persze, mint pl. a karcagi rizs. Ez jobb, mint a behozott egyiptomi, burmai vagy kí­nai áru. Sőt, jobb, mint a szabvány. Az itteni hántoló fényezve („kiváló”) vagy fé­nyezetlenül (kommersz) az engedélyezett három ezrelék­kel szemben csak egy ezrelék idegen anyagot tartalmaz. Ennél jobban már nem tud­ja kitisztínai a hántoló gép­sor, a sokat érő kanadai és holland gyártmányú szepará­tor sem. Törött szem is található a rizsben, a kilós csomagolású ablakos dobozban és a zacs­kós kommerszben is. „Ször­nyű” — úgy keverik hozzá az egészséges szemekhez, hogy legyen közte. Mert az okos gépsor egyébként kü­lönválasztja... Csakhát!? A szabvány az szabvány — Csakhát a szabvány megenged törött szemeket is bizonyos arányban, ezért egy keveset visszakeverünk — mondja Vígh Zoltán körzeti üzemvezető. — És miért kell ezt, mikor olyan szép. — Egy üvegabla­kon benyúlva félmaroknyit fogunk fel a fehér opálosan áttetsző egészséges szemek­ből mustrának. — Tisztításban túl lehet teljesíteni a követelménye­ket, ez logikus. A törött sze­mű rizs azonban teljes érté­kű. Nincs belőle sajnos any- nyi,; hogy veszni engedjük... Meg azután akkor túl nagy lenne a különbség az import és a hazai termék között, azonos árért azonos vagy nagyjából azonos minőséget kell adni. Aki nem ismeri a rizshely­zetet. könnyen visszavághat­na azzal, hogy akkor miért importálunk, jó lesz nekünk a honi termés. Ritka csemege Csakhogy akkor nagyon ritka csemege lenne. Táplál­kozási kalória felvételében élenjáró nemzet lévén ugyan­is kitüntető figyelemben ré­szesítettük a rizst hurkában, köretben és gyomorkímélő­ként. A háború előtti 1.7 kilóról 1955—56-ra 1,9 kiló, mára pedig 4,1 kiló lett az egy főre eső fogyasztás. Ügy, hogy jelenleg a szükséglet fele sem terem meg itthon, 60 százalékát külföldről hoz­zuk-be, nyugati valutáért A hazai termésnek körülbelül egyötödét Karcag és kör­nyéke adja s itt működik emi­att az ország két rizshánto­ló ja közül az egyik. Pedig nagyobbak voltunk ..hajdan” rizsben. 1951- ben pl. 90 000 hold vetéste­rülettel Magyarország volt Európa harmadik legnagyobb rizstermelője — s tekintve, hogy akkor még feje sem volt a fogyasztás,' mint most, egyik legnagyobb exportő­re is. A csúcs után Sajnos nem volt tartós az eredmény, akkor még nem voltak meg a nagyüzemi ter­mesztés feltételei. Tavaly összesen 35 000 holdnyi vetés volt az 1969-re becsült öntözővízmennyiség 45—50 ezer hold termesztését tenné lehetővé. A jövő az már inkább ér­dekes s az erre vonatkozó intézkedéssort összefoglaló­an „rizsprogramnak” neve­zik, mely a Tisza II — víz­hozamát figyelembevéve 1972-ig előreláthatóan 70 000 holdra emeli a tenyészterü- letet. Májusban start Itt Karcagon már kicsit ehhez idomult az élet a rizs központjában. A hántoló te­lepen az építők már bemu­tatkoztak. Megépült egy transzformátorház, májusban kendik építeni az ezer vago- nos raktárát egy régi épület helyén. Sok pénz, rengeteg mun­ka. De ez olyan termék, ami­re érdemes költeni, elbírja a világpiac bírálatát. ... Mert azért viszünk is ki, hozunk is be. Csak ha kétszer any- nyi terem, mint most, több maradhat hazai fogyasztás­ra s kevésbé kell a keres­kedelmi minőséget a gyen­gébb importhoz igazítani. 1— palatínus — „Divatos“ betegségek Felnőtteknél: dizentéria és hepatitisz Gyermekeknél: kanyaró és vörheny Szolnok megyében tavaly a felnőtt lakosság körében két fertőző betegség, a di­zentéria és a hepatitisz — fertőző májgyulladás — for­dult elő a legtöbbször. A* előbbi betegségből — 1967. évhez viszonyítva — az or­szágos átlagnál is nagyobb az emelkedés. A megyében 1967-ben 1223, a tavalyi év­ben pedig 1315 dizentériás megbetegedés fordult elő. A fertőző májgyulladáso­sak száma is nőtt. 1967-ben 583, 1968-ban pedig 742-en estek bele ebbe a kelle­metlen és hosszú ideig tar­tó betegségbe. A fertőző gyermekbeteg­ségek közül a kanyaró és a vörheny vezet megyénkben. A kanyaró 1967-hez viszo­nyítva csökkent (az említett évben 1551 volt), 1968-ban mindössze 547 esetet jelen­tettek. A vörheny, vagy skarlát, tavalyelőtt 600 eset­ben döntötte ágyba áldoza­tait, 1968-ban viszont 864 fertőzésről értesült a KÖJÁL. Irány: az integráció I. Húsz éve kezdődőt! Húsz éve kezdődött — hir­detik a krónikák, amelyek feljegyezték, hogy 1949 janu­árjában Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői érte­kezletet tartottak és megál­lapították: „A népi demokráciák or­szágai és a Szovjetunió szé­lesebb gazdasági együttmű­ködésének megvalósítása cél­jából az értekezlet szüksé­gesnek tartotta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak megalakítását, az érte­kezleten részt vevő országok képviselőiből, egyenjogú kép­viselet alapján, azzal a fel­adattal, hogy gazdasági ta­pasztalataikat kicseréljék, műszaki segítséget nyújtsa­nak egymásnak és segítsék egymást nyersanyaggal, élel­miszerrel, gépekkel, felsze­reléssel stb.” A krónikásoknak igazuk van Az idézet tanúsága sze­rint a krónikásoknak igazuk van: a KGST bölcsőjét va­lóban két évtizeddel ezelőtt ringatták. De mégis, húsz éve ' kezdődött? Nem, sokkal előbb. Volta­képpen több mint ötven éve, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, amely meg­vetette az elmúlt fél évszá­zadban bekövetkezett nagy szocialista átalakulások alap­ját. Megteremtette a Szovjet­uniót, amelynek győzelme nyomán több ország számára is megnyílt a szocialista fej­lődés útja. A szocializmus kitépett egy ország keretei­ből. A föld összlakosságának egvharmada, szárazföldi te­rületének pedig több mint egynegyede jelentős nyers­anyagforrásokkal és árufel­vevő piacokkal új szocialis­ta világrendszert alkotott. Éz a történelmi események egyik láncolata, amely elve­zetett az 1949-es események­hez. A nyugatiak bojkottja tett. hogy az újonnan fel­szabadult országokban meg­gátolja a népi demokratikus fejlődést. Ak Amerikai Egye­sült Államok, Anglia és né­hány más nyugat-európai or­szág kormánya lényegében bojkottálta a kereskedelmi kapcsolatokat a népi demok­ráciák országaival és a Szov­jetunióval. Arra törekedett, ‘hogy ezeket az államokat alárendelje a Marshall-terv diktátumának. Törekvéseinek erősítésére létrehozta a nyu­gat-európai országok USA vezette integrációját, az Európai Gazdasági Együtt­működés Szervezetét. A második világháború után csaknem három évvel tehát történelmileg megérett egy olyan összefogás lehető­sége és szükségessége, amely hasznosítja a Szovjetunió és több kelet-európai ország gazdasági alapjának, állam- rendjének és ideológiájának azonosságát, közös erővel se­gíti az országok gazdasági életének legésszerűbb fejlesz­tését; együttes erőfeszítése­ket állít szembe az imperia­lista diszkriminációs mester­kedésekkel. Ez bevezető a IÍGST törté­nelméhez, amelynek szerep­lői 1949. január 25. óta a megalakítását kezdeményező hat országon kívül Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság, 1962-től kezdve pedig Mongólia. Albánia az utóbbi években távol tartja magát a KGST-tői. Az ázsiai szocialista országok — Mon­gólia kivételével — és Kuba megfigyelőként vesz rés^t a Tanács munkájában, Kína azonban nem igényli a KGST együttműködést. Jugos^iéma 1965-ben — külön megálla­podás alapján — bekapcsoló­dott a közös munkába. A KGST megalakulása nagy port vert fel Nyugaton. A legjellemzőbb visszhang egy amerikai gazdasági fo­lyóiratból származik, amely 1949 februárjában így írt: „A Szovjetunió plusz kommu­nista integráció — veszélyes ellenfél." Fokozatos fejlődés A második-világháború után a tőkés világ mindent meg­Ez az ellenfél valóban ve­szélyesnek bizonyult a szo­cializmus ellenségeire, ver­senytársaira nézve, de nem egyszerre és nem automati­kusan bontakoztatta ki elő­nyeit. Erősödése terebélve- sedése fokozatos volt. Kez­detben — az első 5—6 év­ben — a legegyszerűbb együttműködési formákat vá­lasztották a KGST tagálla­mai: kicserélték termékeiket. A kapitalista embargó viszo­nyai között így biztosították egymásnak a fejlődéshez nél­külözhetetlen gépeket, nyers­anyagokat, legfőképpen a Szovjetunió segítségével. A következő 6—7 évben _ eg észen 1962-ig — újabb te­rületre terjedt ki az összefo­gás; közvetlen a termelésre. Ekkor már a tervek egyez­tetése, az áruk gyártásának szakosítása és a kooperáció került napirendre, idővel _ a s zocialista országok gyors­ütemű haladásával — az együttműködés módszerei, formái már elmaradtak az igények, a szükségletek mö­gött. Ekkor lépett fejlődésé­nek harmadik szakaszába a KGST, amelyet 1962-től kezdve már nem az egyszerű együttműködés, hanem a szé­les körű és újtipusú munka- megosztás elvei, céljai vezé­relnek. Győz az összefogás eszméje Ezt a húszesztendős folya­matot bizonyára sokan ösz- szevetik az együttműködés problémáival, nehézségeivel, megkérdik; elmondható-e a két évtizedes tapasztalatok alapján, hogy minden nehéz­ség, vita, probléma ellenére is az összefogás eszméje, szándéka bizonyult erősebb­nek? Igen. Azok az ellenté­tek ugvanis. amelvek a kü­lönböző fejlettségből. más- más adottságokból, szükség­letekből. következéskéonen érdekekből adódnak. nem megoldhatatlanok. A szuve­rén! tás és a szoros együtt­működés szembeállítása — bebizonyosodott — tarthatat­lan. A nemzeti és a nemzet­közi érdekek internaciona­lista alapon összeegyeztethe­tők — erre is sok a példa. A tudományos-műszaki forra­dalommal egyetlen kisebb or­szág sem tudna lépést tartani kizárólag saját erejéből, vagy ha megpróbálná, ez mérhe­tetlen. s aránytalan áldoza­tokkal járna. Ezért vált uralkodóvá az összefogás, a közös munka gondolata, amelynek a megvalósítása senkinek az önállóságát, szu- verénitását nem csorbítja meg. De a KGST mellett ér­velnek a számok és a té- nvek is. Pálos Tamás (Következik: Országhatár rok felett és alatt...) A másik láncolat a kapi- Mlsta országokhoz fűződik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom