Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

♦ fM». Január 1t. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP g Megtorpanás vagy erőgyűjtés? A „piros alma" belülről őszinte és felelősségteljes volt az a beszámoló, amely a napokban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei elnökségének ülésén elhangzott. A társulat megyei vezető testületé előtt számot adó szaktitkár. Cseppentő Miklós elmondotta; jóllehet gyarapo­dott az ismeretterjesztő szak­osztályoknak a száma, a meg­tartott előadások témaköre Is bővült, mindez mégsem tudta ellensúlyozni azt a fo­lyamatot, melynek során az elmúlt esztendőben csökkent az ismeretterjesztő előadá­soknak a száma és kevesebb hallgató jelent meg az elő­adásokon, mint 1967-ben. A megyei elnökség gondo­san elemezte az előállott helyzetet. Mig 1967-ben 4231 előadás hangzott el megyénk­ben, 1968-ban már csak 3361. A hallgatóság létszáma pedig 241319-ről 172 686-ra csök­kent. Ezen belül a társada­lomtudományi előadásoknak a száma 2909-ről 2232-re, az előadást meghallgatók köre pedig 155 274-ről 123 922-re csappant A társadalomtudományi is­meretterjesztés helyzetét elemző elnökségi ülés . nem verte félre a vészharangot. Valójában 1968 őszétől kezd­ve nyolcvannégyezer hallga­tónak képzése folyik a párt­ós a tömegszervezeti oktatás­nak keretei között. Meghono­sodott megyénkben a marxis­ta—leninista középiskola, to­vábbra is népszerű az esti egyetemi oktatás s annak szakosított tagozata. A spe­ciális kollégiumok rendszere is kiépülőben. A párt. s a tömegszervezeti oktatásban széleskörű és differenciált skálája alakult ki az ismere­tek nyújtásának; vannak alap-, közép- * felsőfokú ok­tatási formák. Kirajzolódnak lassanként a propagandisták képzésének és továbbképzé­sének is a keretei. Ilyen viszonyok között fel­merül tehát annak szükséges­sége hogy megvizsgáljuk, va­jon a tudományos ismeretek terjesztésében, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájában a formák elég változatosak, s szintenként eléggé differenciáltak-e me­gyénkben. Egy-egy forma „divattá" válik Ügy tűnik, hogy az alap-, a közép-, a felsőfokú tudomá­nyos ismeretterjesztés nem különül el egymástól olymó­don, ahogyan arra szükség volna ma már. Nyilvánvaló, hogy a népművelés keretei, formái nem is mutathatnak olyan éles határvonalakat, mint például a pártoktatás szervezett formái. A népmű­velés keretében folyó tudo­mányos ismeretterjesztés sokkal kötetlenebb, szervezeti formái pedig lazábbak. A differenciáltság sajátos prob­lémái azonban így is felve­tődnek. Sokszor azt tapasztaljuk, ma még, hogy egy-egy szin­ten kialakuló ismeretterjesz­tési forma „divattá” válik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy ennek a formának jelentőségét túlbecsüljük. Egyidőben a szabadegyete­mi formának jelentőségét nem ismertük fel, utána pe­dig, felismerve azt, egy-két esztendőn át minden ered­ményt ettől vártunk. Megte­remtettük az akadémiai elő­adások figyelemreméltó me­gyei hagyományait, majd né­hány év múltával több he­lyen arról vitáznak ma, van- e erre a formára egyáltalán szükség. A klubfoglalkozások is hasznosak, de ez nem le­het az ismeretterjesztésnek egyetlen formája. Hat még a „nagytermes szemlélet” is nem egyszer. (Egy egyetemi tanár felsőfokú s kifejezetten speciális tárgyú. témát tárgyaló ismeretterjesz­tő előadására például mozgó­sítanak a 20—25 érdeklődőn kívül 40—50 tizenöt-tizenhat- évee-fiatalt ipari tanulókat is, mondván: „hadd legyenek csak minél többen jelen.”) Minden réteg érdeklődésével számolni Nem egyszer metafizikus kérdésekkel lehet találkozni. „Nagy tömegeket mozgósító, s többszáz főnek szóló elő­adásokra van-e szükség, vagy a sajtót, a folyóiratokat, a Kossuth s a Gondolat Kiadó­nak kiadványait rendszeresen olvasók számára továbbkép­ző konzultációkra, inkátok­ra, vitákra?” — kérdik né­hány helyen olykor. Valójá­ban pedig mindkettőre, sőt mindháromra: az alap-, a kö­zép-, s a felsőfokú ismeret- terjesztés egyaránt szüksé­ges. Egyetlen rétegnek ér­deklődési szintjét sem adhat­juk ki „albérletbe” tudó. mánytálán ismeretek terje­dése vagy éppen terjesztése számára. Mert a «tudomány­talan nézetek babonák s ir­racionális filozófiák formájá­ban egyaránt terjedhetnek. Ezért egyetlen érdeklődési szinten sem lehet üresen ha­gyandó hely szocialista isme­retterjesztésünk rendszeré­ben. Egyre pontosabban keli te­hát ismernünk rétegenként és érdeklődési körönként, hogy hol, mikor, kinek, mi­lyen célzattal, miről s ki tartson ismeretterjesztő elő­adást. Ez pedig már az isme­retterjesztés igazi, sok hang- , szeren szóló szimfóniája- Ehhez már kotta, kell, ezt már nem lehet „füllhallásból” muzsikálni sem falun, sem városon. » Az élet új követelményeket A dinamikus fejlődés, — amely 1968-ben is jellemző vcrtt Kisújszálláson még jobb munkára serkent bennünket vb tagokat — vélekedett Gu­ba Mihály. — Értelmét lát­juk munkánknak. Utólag azt is megállapíthatjuk: helyes volt, hogy nem apróztuk el erőnket, hanem olyan fel­adatokkal foglalkoztunk, — amelyek az egész lakosságot érintették. Véleményem sze­rint a vb ülések döntő több­ségén nagyon fontos napi­rendeket tárgyaltunk. Az idővel azonban nem minden­kor gazdálkodtunk helvesen. Nem szükséges az, — külö­nösen egy napirendnél — hogy mindig délutánba nyúljon a tanácskozásunk. Azt is érdemes talán mér­legelni, hogy több alkalom­mal tartsunk vb ülést egy adott üzemben, tsz-ben. Az ilyen tanácskozás haszna a állít a tudományos ismeret- terjesztés elé a, népművelés egész hálózatában, rendszeré­ben. Az egyes rétegek érdek­lődésének, s ízlésének szint­jével tudatosabban s tervsze­rűbben számolni tudó munka tervezésére, szervezésére, a való helyzet alaposabb elem- zésére van és lesz a jövőben méginkább szükség. Valamint szakmai ismereteikben s a leghaladóbb világnézet tudo­mányos diszciplínáiban jól képzett s tervszerűen tovább­képzett ismeretterjesztőikre. Hiszen az ismeretterjesztés­ben a legkülönbözőbb, a tő­lünk eltérő világnézetű isme­retterjesztőkkel is együttmű­ködünk, — mondotta el Aczél György elvtárs, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat küldöttgyűlésén, „kivéve azokat a társadalomtudomá­nyi témákat, ahol a tartalom közvetlen osztályjellegű.” E témákban ugyanis különös­képpen jelentkezik az isme­retterjesztő korszerű képzett­ségének szükségessége. Félreérthetetlen jel A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat megyei el­nöksége ülésének s az ülés tanulságainak tükrében úgy tűnik, mindennek szükséges­ségét ismerte fel és fogal­mazta meg a társulat válasz­tott megyei vezető testületé. Éppen ezért a pillanatnyi visszaesés nem valamiféle megtorpanásnak, hanem az , új feladatok számbavételé­nek s e feladatok maradék­talan teljesítéséhez az újabb erők gyűjtésének félreérthe­tetlen jele minden bizonnyal. Császtvai István termelőegységek jobb meg­ismerése. a kapcsolat továb­bi erősítése a vezetőkkel- dolgozókkal. — Most, amikor saját munkánkról beszélgetünk elmondom, jó érzés, hogy a vb függetlenített vezetői mindenkor számítanak segít­ségünkre, igénylik vélemé­nyünket, javaslatainkat- — Egyénenként és kollektíván érezzük a felelősséget mun­kánkért, városunk életéért. Sokszor vitatkoztunk, mit hogyan valósítsunk meg, mi­ként lenne jobb. Gondolom így lesz ez az idén is, hi­szen közös céliaink, tenni­valóink sokrétűek, s nem lenne jó ha véleménynyilvá­nítás vagy vita helyett csak bólogatnánk — mondta Ko­vács Ferenc. — Nem jellemző ez a vég­rehajtó bizottságra — kap­csolódott a beszélgetésbe Ga­Idegenforgalmi Szabadegyetem Szolnokon A TIT Szolnok megyei szervezete és a Szolnok me­gyéi Idegenforgalmi Hivatal Idegenforgalmi Szabadegye­temet rendez Szolnokon. Cél: megismertetni az érdeklő­dőkkel a megye jelentős kul­turális,- művészeti, földrajzi j§s történelmi nevezetésségeit. Az első előadás január 20-án 17 órakor lesz, amikor is a TIT előadótermében dr. Nagy László, az Országos. Idegenforgalmi Tanács osz­tályvezetője az idegenforga­lom nemzetközi vanatkozá- sairól tart előadást. A későbbiek során' neves szakemberek előadásában szó lesz arról, milyen szerepet tölt be az idegenforgalom a népgazdaságban, Magyaror­szág idegenforgalmi földraj­záról, Szolnok megye nép­művészetéről, népi építésze­téről, a szolnoki művésztelep jelentőségéről, megyénk ide­genforgalmi értékeiről. Megalakult a megyei autóklub A Magyar Autóklub megvál­toztatta szervezeti felépítését, amely ezután a közigazgatási te­rületekhez igazodik. Ennek meg­felelően országszerte megyei autóklubokat hoztak létre. Gya­korlatilag ez a változás Szolnok megyében a következőket je­lenti: A volt két helyi Önálló csoport közül a szolnoki — amelyhez négy alcsoport tarto­zott — megyei szintre emelke­dett, a jászberényi viszont meg­szűnt, illetve a mezőtúri, túrke- vei, törökszentmiklósi és kun­szentmártoni — alcsoportokkal együtt ezentúl a megyei autó­klub alá tortozik. A Szolnok megyei Autóklub alakuló ülése január 17-én, pén­teken volt. Elnöksége tizenki­lenc tagból áll. Az elnök: Dr. Zsmurin Lajos, a két elnökhe­lyettesi: Kalmár Gábor és Máté Jáno6, a titkár: Polónyi János lambos Tamás. — A kritikus hangnem megnyilvánul a napirendek tárgyalásakor, határozathozatalkor is. Csak emlékeztetek arra, ami nem egyszer megtörtént, hogy nem fogadta el a vb az elő­terjesztett anyagot. Ezzel kö­rültekintőbb, — gondosabb munkára ösztönözte a napi­rend előadóit, s nem utolsó­sorban a tanácsi apparátus dolgozóit is. A tavalyi év tanulsága többek között az is, hogy még van tennivaló a határozatok számának csökkentése, a határidők he­lyes megállapítása, a hozott döntések végrehajtásának el­lenőrzése érdekében. Sőt a vb ülések színvona­la, a tanácsi munka egészé­nek további javításán is munkálkodnunk kell — folytatta a témát Horváth István. — A tavalyi eszten­dő előrelépést jelentett a vb, a tanács és a lakosság kapcsolatának erősítésében. S ehhez az eredmények mel­lett a tanácsi apparátus ja­vuló munkája, az emberek ügyes-bajos dolgainak em­berséges elbírálása, intézése is hozzájárult. Szerényen, célratörően — Tetszik a lakosságnak a következetesség, a felelős­ségérzet és a többre törek­vés, amely a tanács munká­jában megnyilvánul. Ezért azt javaslom a jövőben is legyünk szerények, de célra- törőek, s mindenkor igényel­jük a lakosság segítségét, a feladatok elvégzéséhez. — Demeter Imréné fogalmazta meg így gondolatait- Mint­egy pontot téve a tartalmas beszélgetés végére, amely híven tükrözte, hogy a kis­újszállási tanács végrehajtó bizottsága a korábban meg­teremtett alapra sikeresen épít és eredményesen dolgo­zik a város fejlődéséért. N. K. A törökszentmiklósi járási tanács szapárfalui csecsemőotthona Szolnoktól több mint harminc, Török- szentmiklóstól mintegy tíz kilométernyire, a 4-es számú főútvonal mellett fekszik. Falai között játszódott le — és még ma sem fejeződött be — az a másfél éve kez­dődött kíméletlen „háború”, amelynek két „fővezére” az intézet igazgatónője és az egyik vezető főnővér. A tizennyolc hónapja tartó és nap mint nap ismétlődő „ütközetek”, amelyek az idő folyamán azután álló harccá alakultak, mindkét tábor idegeit lassan, de biztosan őrlik, a gyűlölködés és int­rika közben kevés idő ma­rad a száz állami gondozott csecsemő megfelelő gondozá­sára, ápolására. Mi robban­totta ki. e külsőre kifogásta­lanul dolgozó egészségügyi kollektívában az egymás el­leni haragot, bosszút? Az indító okok ma már nem fedezhetők fel. Ez azon­ban már senkit sem érdekel a csatározó felek közül. Fő az, hogy éberen figyeljenek és kihasználjanak mindent, ami az ellenfélnek ideggör­csöt, megrázkódtatást, embe­ri önérzetének megsértését jelenti. Ebben a frontális ál­lapotban elszabadultak a szenvedélyek és a becsületes és őszinte embereket is va­lamelyik „vezérhez” lökte a véletlen. Ezért nincs ma nyu­galom a szapárfalui csecse­mőotthonban, s nem lesz mindaddig, amíg az intézet vezetése nem kerül megfele­lő kezekbe. Szabó József né, a csecse­mőotthon jelenlegi igazgató­nője 1958-ban került az inté­zet élére.' Abban az időben áldatlan állapotok uralkod­tak ott A minimális munka­fegyelmen kívül, sem a szak­mai, sem a gazdasági felté­telei nem voltak meg a jő gyermekgondozási munká­nak. A válságos időben Szabó- nénak nagy szigorral és jó szervezőképességgel sikerült rendet teremteni. Az intézet, irányítása alatt vitathatatla­nul fejlődött s négy év el­telte után a korábbival szem­ben már száz gyermekágy állott az alapterületében is megnövekedőit épületben. A munka minőségének javulá­sa mellett szemlátomást szé­pült csinosodott az otthon is. Ment minden, mint a kari­kacsapás, az intézet vezető­nője az egyik elismerést és dicséretet a másik után kapta. A megye egészség­ügyének vezetői örültek, hogy a nagy gondot jelentő csecsemőotthon, az egymást váltogató igazgatók után Szabóné személyében végre megfelelő irányítóra talált. Öt évvel később került oda dr. Kovács Hubáné intézet- vezető főnővérnek. Egy ideig jó összhangban dolgozott a két vezető. A következő év­ben azonban — nem tudni miért — annyira megromlott a viszony az igazgatónő és dr. Kovács Hubáné között, hogy az utóbbi felmondott. Szabó József né kérésére, — aki ígéretet tett, hogy a jö­vőben nem lesz oka panasz­ra — mégiscsak maradt. En­nek ellenére tovább rom­lott a helyzet a vezetők kö­zött. Az igazgatónő és Kor­pás Tiborné — az időköz­ben kinevezett másik főnő­vér — az egyik, dr. Kovács Hubáné a másik oldalon állt. Az intézet együttese a kívül­állók számára azonban jól „muzsikált”, egyetlen disz- szonáns hang sem szűrődött ki a falak közül. Ha kiszű­rődött is. a felettes szervek nem hallották, vagy nem akarták meghallani. Mind­addig nem. amíg a torzsal­kodásból bírósági ügy lett. Dr. Kovács Hubáné 1967- ben egy júliusi napon kije­lentette a gondozónők előtt, hogv: „betelt a pohár”. Júli­us 20-án a törökszentmiklósi járási pártbizottságnál, a já­rási ügyészségnél és a me- . gyei tanács egészségügyi ősz- j tályánál feljelentette Szabó I Józsefnét. Megindult a viz»- I gálát, a kihallgatások és a tárgyalások egymást követ­ték. Másfél év után a Szolnok megyei bíróság megállapítot­ta, hogy Szabó Józsefné nem követett el törvényeinkbe üt­köző cselekményeket. A fegyverneki községi párt-végrehajtóbizottság a bírósági tárgyalásokkal egy­időben vizsgálatot folytatott. Nagyon helyesen csak azt vizsgálták, hogy Szabó Jó- zsefnének, mint a párt egyik tagjának, kifogásolható-e a viselkedése. Meghallgatták a csecsemőotthon dolgozóit, fő­leg a párttagokat. Megálla­pították, hogy kommunista vezetőhöz nem illően, be­osztottjaival külföldi holmik­kal „seftelt”, sőt a csecsemő­ket szoptató kismamákra is rátukmált drága ruhákat. Az árát a tejpénzükből von­ta le. A dolgozókkal nagyon sokszor durván, önérzetüket sértő hangnemben beszélt. A jog« észrevételeket sem tűrte ei. Egyhangú az a vé­lemény, hogy Szabóné, mint fiz intézet igazgatója min­denképpen felelős azért, hogy az említett állapot kialakul­hatott Szapárfalun, végülis pártbüntetéssel zárult le a vizsgálat A Szabóné-féle bírósági ügy tavaly november végén befejeződött de a korábbi állapotok ma is fennállnak, sőt időközben még súlyos­bodtak. A munkafegyelem szinte egyenlő a nullával, a két vezető azon igyekszik, hogy a másik utasítását meg­változtassa, annak ellenkező­jét rendelje el. ' Időközben biztossá vált, hogy a szapárfalui csecsemő- otthon új vezetőt, orvos-igaz­gatót fog kapni, Szabóné el­hagyja Szapárfalut. a gon­dok megoldódnak, az ellen­ségeskedés reméljük, meg­szűnik. A többéves „harc­ban” szerzett sebek — ha újra jó lesz a légkör — re­méljük, gyorsan begyógyul­nak. Valószínű, hogy nem ju­tott volna idáig Szabó Jó­zsefné, de dr. Kovács Hubá- , né sem, ha az intézet fel­ügyeleti szervei a szép kül­sőségek nyugtázásán túlme­nően a falakon belüli álla­potok megismerésére is szán­tak volna egy kis időt és fá­radságot. Az intézet legré­gebbi dolgozói — akik a kez­det kezdetén, 1955-ben ke­rültek oda — elmondták, hogy az ő véleményüket még soha senki nem kérdezte. A különböző ellenőrzéseket, vizsgálatokat végzők egyszer sem jutottak el a beosztotta­kig. Rendszerint ilyenkor for­dul elő. hogy a vezető meg- ittasodik az őt elhalmozó dicséretektől, kitüntetésektől, úgy érzi, csalhatatlan, a kis­ujjában van minden tudo­mány és a világ legmegátal- kodottabb embere, aki uta­sításaiban kifogásolnivalót talál. A szóvátevőket. s azo­kat. akik bírálni merik, vagy rnollÖTf. vnirv kitártéin nisZ­kálja, életüket megkeseríti. Az ilven légkörben halálra­ítélt lesz az az építő, seeítő- szándékú kritika, ismeretlen­né válik a demokratizmus fogalma ér gvakorlata, a szép „piros almán” belül megindul a rothadási folya­mat. Bognár János KÖZLEMÉNY Szolnok megye Tanácsa legközelebbi ülését január 20-án, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel tartja a megyei tanács nagytermében. A megyei tanács ezen ülé­sén meghallgatja Szolnok me­gye politikai, gazdasági hely­zetéről és az 1969. évi főbb feladatokról szóló jelentést; megállapítja az 'OSO'TO évi középtávú pénzügyi tervet, az 1969. évi költségvetést, vala­mint a fejlesztési tervet A megyei tanács végrehajtó bizottsága az érdeklődőket ez­úton hívja meg a tanács ülésére. Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága lett. Nem bólogatójánosok A szokásos módon kezdő­dött a minap a városi tanács végrehajtó bizottságának ülé­se Kisújszálláson. — Mégis más volt ez mint bármelyik volt az évek során, mivel ez- alkalommal a kilenc tagú testület saját munkáját ér­tékelte. Az őszinte beszél­getés során a vb 1968. évi tevékenységéről alkothat­tunk képet. Arról az önzet­len, sok energiát igénylő munkáról, amelyet a tizen­háromezer lakosú város fej­lődéséért végzett ez a kis testület, valamint a tanács és a hivatali apparátus. Érdemes közre adni a ta­nulságos beszélgetés főbb gondolatait: — Dicsekvés nélkül el­mondhatjuk, hogy bár 1968- ban sok feladatunk volt, mégis sikerült teljesíteni azokat Ez annak eredménye, hogy a pártbizottsággal, a különböző szervekkel, válla­latokkal, termelőszövetkeze­tekkel jó a kapcsolatunk és egy nyelven beszélünk. Is­merjük a lakosság vélemé­nyét, igényét s ezt szemelőtt tartva döntöttünk a beruhá­zásokról, a városfejlesztési programról. A több mint 16 millió forintos fejlesztési alapból 10 miliót felhasz­náltunk- a többit az áthúzó­dó beruházásokra fordítot­tuk. A városfejlesztési ver­senyben elért első helyért kapott 200 ezer forintot is a lakosság kérelmeinek tel­jesítésére használtuk. Ebből épült 1270 négyzetméter be­tonjárda, 1350 folyóméter bel- és csapadékvíz leveze- tőcsatorna és 250 folyóméter vízhálózat — sorolta Oláh1 Lajos vb elnök, majd így folytatta: • —■ Nagyra értékelem a kollektíva segítségét, a vb tagok felelősségérzetét, — amely nélkül nem foghat­tunk volna olyan magabiz­tosan a város iparosításához, a 10 milliós csatornázási terv, a gázprogram valóra váltásához, a lakásépítéshez. A különböző szervek — a koordináció eredményeként — tavaly mintegy 5 millió forint anyagi támogatással, a lakosság pedig 300 ezer forint összeggel és sok tár­sadalmi munkával járult hozzá városunk fejlődéséhez. Elnyúltak a tanácskozások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom