Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-14 / 293. szám
1968. december 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ölvén évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? „A forradalmi átalakulás a polgári társadalmat meglehetős homályba állította. Nem látja tisztán a forradalom végső célját, nincs tisztában... azzal, hogy a változott viszonyok között miként kell elhelyezkednie. A forradalom még nem ért véget .. Katonai és hatalmi állam helyett a népérdek népies munkaállamot akar... A föld és tőketulajdont a munkaállam demokratizálni és korlátozni akarja. A szocialista állam továbbmegy: ezt a földet és a tőkét társadalmivá teszi... A két irányzat mérkőzik, azonban a szociáldemokrata párt egyelőre nem erőszakolja a kérdést, mert tekintettel van a földtulajdonjoghoz ragaszkodó kisgazdákra és a mezőgazdasági népre... A nemzetközi szociáldemokrácia célja a szocialista állam megteremtése ... Végső célja azonban nem tiszta, hiszen maga a szocializmus is eszmei forrongásban él” — írja a Törökszentmiklósi Ojság „Magyarország munkaállam” c. vezércikkében. A harc folyik, a ki-kit- győz-le kérdés a burzsoázia, a polgári célokat támogató jobboldali szociáldemokrata pártvezetőség, a balratolódó szervezett és szervezetlen munkástömegek és a hatalmi funkciókat ostromló tanácsok, a frissen alakult KMP között még nem dőlt el. A burzsoázia, a régi köz- igazgatás még bízik és —. ha kell demagóg szólamokkal, szívhezszóló szép szavakkal — igyekszik hatalmát megőrizni, a Haladás például az előreláthatóan lemondásra kényszerülő dr. Küry Albert alispán negyedéves jelentésével kapcsolatban így ír: „összeszorul az ember szíve, ha Magyarország legkiválóbb, legtökéletesebb, legszorgalmasabb, legbecsüle- tesebh, legleereszkedőbb és legnagyobb közigazgatási szaktekintéllyel bíró alispánjának talán hattyúdalát olvassuk. összeszorul az ember szíve és könny íacsarodik az ember szeméből, amikor egy ilyen, — mindenek felett álló alispán vajsíma tollával dorongként sújt le oda, ahova céloz.” Félrevonul most a közélettől, de „ne vegyünk búcsút dr. Küry Alberttól... A becsületes magyar vármegyék védőbástyái a dr. Küry Albertek, kiknek lankadatlan csüggetlen energiája nem hagyja elpusztulni a védelemre szorulók sokaságát.” A jelentéssel a Haladás nem foglalkozik, csak a dorongként használt vajsíma tollal írt sorokról beszél; „Alispáni jelentésében elkeseredetten emlékezik meg egyes Nemzeti Tanácsokról, mely tanácsok nem állnak a 3 mm-es síküveg minden mennyiségben kapható a csongrádi ÁFÉSZ üveg-porcelán szaküzletében 160x50-—60 cm-es méretben j helyzet magaslatán, mély Nemzeti Tanácsok nagyobb része nem ismeri és érti meg hivatását Szerinte a kormány azon az állásponton áll, hogy a Nemzeti Tanácsok nem igazgathatnak, „mert az a közigazgatás törvényes — értsd régi — szerveinek feladata.” A Nemzeti Tanácsok csak mint véleményező, támogató, de nem mint rendelkező szervek maradhatnak fenn.” A polgári- kormány pedig felemás intézkedéseivel képtelen megoldani a problémákat — „A népkormányt jelenleg foglalkoztató legfontosabb problémák közé tartozik elsősorban az, hogy miképpen mentsék meg az országot az államcsődtől... Az orosz köztársaság ... kimondotta a külföldi kölcsönök éy hadikölcsönök érvénytelenítését ... Ez az elhatározásuli azt involválta, hogy a külföld ... azonnal ellenséges szemmel nézte az orosz forradalmárok működését...” A fiatal magyar köztársaság azonban jó partnere akar lenni a nyugati hatalmaknak, így — bár sokan ellenzik — a vagyonadó kivetése marad az egyedül járható út (Haladás). Ijesztő problémáról ír a Mezőtúr és Vidéke is vezércikkében: „Ijedt csodálkozással, aléltságunk zsibbadt érzéssel nézzük a hatalmasok által pártfogolt kis nemzetek rakoncátlankodását, ... az entente népeinek önállóságunkat veszélyeztető imperialisztikus törekvését, de lassan öntudatra jutva ismét ökölbe szorul a kezünk, a boldog béke reményében eleresztett fegyvert újra megragadjuk, hogy újult erővel... fordítsuk a nemzetünk szabadságát veszélyeztető, a vérünk hullása árán szerzett és szer éven át keservesen megtartott földünket feldarabolni akaró ellenségek ellen...** Szolnokon ezalatt — amint a Haladás írja — a köztársasági eszmével ellenkező jelszó kap lábra: „üsd a zsidót!” Arról is ír, hogy „a háborúnak immár vége van • • • Kétségbeejtő azonban, hogy nem csökkent a kereskedelmi és ipari cikkek ára, nem csökken a termelő által behozott legszükségesebb élelmi cikkek ára sem. a háború befejezése óta i liter tej 3 K-ra, 1 kg vaj 3 K-ra, ...1 tojás 2 K-ra... szökött fel.” Két jellemző hirdetés a Mezőtúr és Vidékéből: „Földmíves Iskolát végzett 31 éves ref. vallású, nős, kis családú, rokkant katona gazdaságban alkalmazást keres mielőbbi belépéssel. Elfogad bárminemű állást is megfelelő fizetéssel. Rokkantság balkar amputálva.” — „Pártoljuk a háborúból visszatért iparosokat! HORVÁTH MÁTÉ kötélgyártó tudatja, hogy a háború hosszú szenvedései után szerencsével visszatért az ő családi otthonába és iparát ismét megnyitotta, s nála jó minőségű istráng és kötőfék, továbbá bármiféle kötelek készen, vagy rendelés útján jutányos ár mellett kaphatók. Becses pártfogását kérve maradok tisztelettel Horváth Máté kötélgyártó, Vesselényi út 398. szám.” „Személyi hír. E hó 9-én, hétfőn, nem mindennapi egyéniség látogatta meg városunkat” Báli Mihály, Magyarország hóhéra. Elterjedt a hír, hogy a piactéren 12 embert fog felakasztani. Pedig Báli nemcsak hóhér, kisgazda is és kincstári lovakat jött vásárolni Szolnokra. (Haladás.) A kunhegyes! művelődési házban zongora, hegedű és gitár szakon van zeneoktatás. A hegedű és gitár oktatást Czenke Mihály, a Szigligeti Színház zenekari tagja látja el. — Képünkön: Danyi Attila tanára ellenőrzése mellett hegedül Amikor tizenhét nyelven beszéltek Budán Kálvária Havi 410 forint fizetésért dolgozik a szolnoki Damjanich Múzeumban egy nyugdíjas. Július 18-án 200 forint segélyt kért a szakszervezettől, mivel költözködés előtt állt s ez többletkiadásokkal jár. A szakszervezet engedélyezte is az összeget, de a múzeum illetékesei nem fizethették ki, mivel a plusz kétszáz forinttal együtt a nyugdíjas fizetése meghaladta volna az engedélyezett 500-zat. De hát beleszámit-e a fizetésbe a kétszáz forint rendkívüli segély? Megkérdezték óz SZTK-t, megkérdezték a tanács illetékes osztályát, de egyik helyről sem kaptak megnyugtató választ. Valakinek az az ötlete támadt, hogy írni kellene az Országos Nyugdíjintézetnek, hátha ők tudják. Levél ment, levél jött, s máris tisztában voltak vele, hogy legfeljebb kilencven forint segélyt fizethetnek, mert beleszámít a fizetésbe. De hát kilencven forint segély nem segély és szerencsére itt is van kiskapu. Közölték velük, hogy a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának igazgatási osztálya adhat engedélyt egyszeri segély kifizetésére. — Nosza, újabb levél Budapestre, kérik a magas hivatalt, adjon engedélyt arra, hogy Szolnokon kifizethessenek kétszáz forint segélyt egy nyugdíjas múzeumőrnek. Meg is jött az engedély. November lián. A sok levelezés közben elment az idő. Azóta már a pénzt is régen kifizették, s a kérelmező bizonyára jó hasznát vehette az új lakásában is, ahová időközben régen átköltözött. Megyénk egyik technikumában sok vita zajlik e napokban. A vita témája: a szocialista humanizmus. A vitáf kiváltó ok a következő: az egyik harmadéves, 17 esztendős kislány bukásra állt azokból a tantárgyakból, amelyeket a fiatal igazgatóhelyettes tanított, aki egyébként kétgyermekes családapa. A kislány diákotthonban Iákik. A „kolesz” vezetője — éppen azért, mert tud a lány rossz tanulmányi eredményéről —. több figyelmet fordít annak magaviseletére, arra. hogy rendesen tanuljon. Egy este szokásos ellenőrző útját végezte a diákotthon vezetőnője, amikor észrevette, hogy a szóban forgó kislány nincs a hálóteremben. Hol lehet ez a gyerek? Csak nem tett valami helyrehozhatatlan bolondságot? Mindig sírt, hogy bukásra áll. A vezetőnő néhány diáklánnyal egyetemben végigjárta a kollégium minden szobáját, az iskolát, amikor... Amikor a tanári szobából zajokat hallottak. Bekopogtak, de nem kaptak választ. Az ajtót sem nyitotta ki senki, kulcsra volt zárva. Vártak, szépen, türelmesen. Hosszú idő múlva kinyílt az ajtó, s nagy óvatosan kisompolyeap* Régi idők krónikásai jegyezték fel a bázeli zsinatról 1437-ben, hogy ott 33 nép nyelvén beszéltek. Korábban, 1412 márciusa idusán hét országra szóló ünnepség- sorozattal pecsételte meg II. Ulászló lengyel királlyal való békekötését Zsigmond, a magyar uralkodó. A június 23-ig tartó budai fejedelmi találkozón a lengyel királyon kívül részt vett II. Tvartkó István bosnyák király, István, a szerb despo- ta, „egy török herceg” s számos más külföldi főember. Ahogyan az egykorú, Frankfurtban megőrzött napló, keresetlen sorrendben írja: „nagy sok fejedelem, lovag és szolga sereglett Össze a magyar udvarban, mégpedig három király, három fejedelem, tizenhárom herceg, huszonegy őrgróf és gróf, huszonhat főnemes s a magyar urak, egyszázhúsz lovag, háromezer szolga, egy bíboros, egy pápai legátus, három érsek, tizenegy püspök, 86 trombitás, tizenöt herold és negyvenezer ló... Tizenhét ország nyelvén beszéltek ezek az emberek — folytatja a krónikás —, mégpedig magyar, cseh, lengyel, porosz, orosz, litván, görög, tatár, török, román, bosnyák, szerb, vend, néonaiéi) a leány, nyomában az igazgatóhelyettessel. Mint ahogyan az már lenni szokott. a férfi kijelentette: Nem történt köztük semmi, csupán a lány szerelmet vallott neki. De ő... Ö igazán egy újjal sem nyúlt a lányhoz. A főhatóság képviselője megkérdezte az igazgató- helyettestől : Felmond, vagy ők indítsanak fegyelmi vizsgálatot ellene? A férfi jobbnak látta, ha az előbbi megoldásit választja. És a tantestület? No, az alaposan felbolydult. Több tagja kórusban szidja a főhatóságot, a diákotthon vezetőnőjét, amiért ilyen „anti- humánusan” bántak el egy szegény férfival. Felháborodva kérdezgetik egymástól: Ez a szocialista humanizmus, hogy Utcára tesznek egy jó képességű igazgatóhelyettest’ Valóban érthetetlen! Háf tehet az a szegény férfi arról, hogy este 10-kor hívta beszélgetésre a kislányt? Napközben nincs rá ideje. Hogy bezárta belülről az ajtót és lecsavarta a villanyt...? Így legalább nem zavarták ültet. S hogy a lány szerelmet vallott neki... Hát nem borzasztó! Miknek van kitéve egy szegény pedagógus, — ha férfi... Varga Viktória met, francia, angol és albán nyelven...” A szemtanút, aki német ember vala, kiváltképpen a Nyugat-Euró- pában ritkán látott keleti vendégek ragadták meg: „voltak ott szentföldi siru- sok — írja, — és más, csúf, hosszú szakállú, nagyhasú, magas süveget viselő pogány ok is”. A budai ünnepeket lovas tornajátékok tarkították. Gorkij először magyar színpadon A Madách Színház rövidesen újra műsorára tűzi Gorkij nagy színpadi művét, az „Éjjeli menedékhely” című drámát. Amikor a Thália Társaság alapításának félévszázados évfordulóját ünnepelték, felidézték az úttörő művészi vállalkozás egyik legsikeresebb produkcióját, az „Éjjeli menedékhely” bemutatását és sokan azt hitték. hogy ez volt a híres dráma első magyarországi bemutatója. A magyarországi ősbemutató korábban volt, egy évvel a Thália megalakulása előtt, 1903. július 4-én és Gorkij első megszólaltatása magyar színpadon Krecsányi Ignác, a buda-temesvári társulat kiváló igazgatójának nevéhez fűződik. Krecsányi pedig így bukkant a darabra: 1903 májusában Budapesten vendégszerepeit Reinhardt berlini társulata, s egyik műsoruk Gorkij drámája volt. Az előadást végig nézte Krecsányi Ignác is és másnap már felkereste Káinok! Izidort — a Vulpes néven Író népszerű újságírót — s megbízta: fordítsa le számára Gorkij művét. Kálnoki németből ültette át a darabot. Gyors munkát végzett, s így a dráma — Krecsányi rendezésében — már július 4-én bemutatásra kerülhetett a Horváth Kertben lévő Budai Színkörben, amelyet a harmincas évek végén bontottak lei Az „Éjjeli menedékhely" budai bemutatójának nagy sikere volt, huszonhatszor játszották. Az előadás még a parlamentben is szóba került, Rátkay László képviselő felszólalásában utalt a magyar nép nyomorára, a magyarországi „éjjeli menedékhelyekre”, s azt tanácsolta Széli Kálmán miniszterelnöknek: sürgősen menjen át Budára és nézze meg Gorkij drámáját. Hangsúlyozta, hogy nemcsak egy nagyszerű együttes kitűnő előadását láthatja de ebből a színházi estből értékes tanulságot is levonhat. Nevezetesen azt, hogy az embernek nem alamizsnát kell adni, hanem — az embert meg kell becsülni. Hogy mik vannak...! Olvastam az újságban, hogy az egyik községi művelődési házunkban totó- lottó klub alakult. A betérőknek minden lehetőségük meg lesz ezután a kulturálódásra, mert az OTP szerencsekerekekkel, variációs táblázatokkal és eredményjelző tablókkal is ellátta a klubot. Sőt! A tagok részére vetélkedőket is rendeznek. Én már képzeletben részt Is vettem a totó-lottó klubban rendezett vetélkedőn .». A vetélkedők tíz totószelvénnyel és húsz lottóval indultak. Hosszú asztaloknál rágtuk a penna szárát, visszagondoltunk az emberi kultúrtörténet jelentősebb állomásaira, hogy a 21-es vagy a 13-as számot tegyük-e meg erre a játékhétre. Nagyon bíztam, hogy talán megnyerem a vetélkedőt, én érek el legtöbb találatot, és enyém lesz a nagydíj: „A makaó-cserjék takarékos metszése” című két kötetes könyv. Esetleg, gondoltam, a második leszek, még ez is jó, mert kapok két tiszteletjegyet Fals Amália magyar- és cikornya- nótaénekes nagyszabású, disznótoros vacsorával kísért, előadóestjére. A vetélkedőt csütörtökön este hivatalosan lezárták. Szívszorongva vártam a vasárnap esti összesített eredményhirdetését. Azóta nem tudom magam összeszedni ! Rosszul variáltam, s mindössze hat darab 12 találatos totó és 7 darab négy találatos lottószelvényem volt. Mások ennél sokkal jobb eredményt értek el, mert jobban variáltak ... így hát ugrott a nagydíj, életem fő álma, a makaó- cserjék takarékos metszéséről szóló, szép okos könyvecske. De azért a legközelebbi vetélkedőn újra indulok. — Hátha egyszer sikerül... ☆ — Kérek egy adag palacsintát, mondta kollegám a pincérnek, — de íz nélküL A felszolgáló sejtelmesen, beleegyezve mosolygott. *»A vendég űr kérése felesleges: nálunk úgy is minden ételt íz nélkül szolgálnak fel!” V Bementem egyik középületünkbe. „Kerékpárt az épületbe behozni szigorúan tilos!” — olvastam egy táblácskáról, A tiltás egy kerékpárral volt alátámasztva, — «9 B. A. Felbolydult a tantestület
