Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-13 / 292. szám
1968. december 13. SZOLNOK MEGYEI NEFLAP 3 Már a jövő évi exporthoz gyártják a gyümölcsösládákat és rekeszeket a száj öli üzemben. Ebben a negyedévben 300 ezer rekeszt és 100 ezer gyümölcsösládát exportálnak. Képünk: Kenyeres Ilo na Speckbötel tűzőgéppel „varrja” össze a rekeszt. 9 Államsegély az egyháznak M indenekelőtt nem is az anyagi oldala a légfigyelemre méltóbb annak a határozatnak, amelyet legutóbbi ülésén hozott a Minisztertanács az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján. A határozat lényege, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány további hat évig, 1971: december 31-ig biztosítja a magyarországi egyházaknak ég vallásfelekezeteknek azt a személyi és dologi államsegélyt, amelyet a húsz esztendővel ezelőtt megkötött egyezményben két évtizedre magára vállalt. Valójában még annál is többet, mert 1948-ban azt vállalta a kormányzat. hogy ötévenként, 25 százalékkal csökkenő összeggel nyújt pénzügyi támogatást az egyházaknak. Erre a csökkentésre azonban egyetlen egyszer sem került sor. Nem lebecsülendő természetesen maga az összeg sem. Évi 68 millió forint ez. vagyis 1974 végéig összesen 408 milliós támogatás jut az egyházaiknak. Ebből jut a papok és más egyházi személyek, alkalmazottak fizetésének kiegészítésére, jut hozzájárulásra a különféle egyházi tulajdonban lévő intézmények, iskolák. szociális létesítmények fenntartásához. templomok, egyházi műemlékek gondozásához. tatarozásához. Az egyházak zavartalan működésével összefüggő igén vek szükségletek kielégítéséhez igen jelentős hozzájárulásról van tehát szó. Nyilvánvalóan senki nem gondolhat arra. hogy ez a támogatás a legcsekélyebb mértékben is valamiféle ideológiai megalkuvásból fakad. Változatlanul a materialista világnézet hívei vagyunk és hazánk kormányzata csakis ezt a korszerű, haladó világnézetet érvényesíti és alkalmazza az iskolai nevelésben és a felnőtt felvilágosításban egyaránt. Más a világnézeti, az elvi különbözőség, vagy akár a harc az idealista, a vallásos felfogással szemben a meggyőzés, a felvilágosítás eszközeivel — és megint más az együttműködés az egyhá- ■fckal, valamint a hívő, ugyanakkor velünk materialistákkal.' marxistákkal közös ügyön, a szocialista haza erősítésén fáradozó magyar állampolgárokkal. Sem az egyikről, sem a másikról nem mondhatunk le. Nem torpanhatunk meg kétes meggondolásokból a világnézeti küzdelem pástján, de nem is utasíthatjuk vissza a vallásos meggyőződésű embereknek nemcsak kézfogásra, de együttes munkára kinyújtott segítőkész kezét. Alkotó eleme ez is a mindjobban formálódó, tömörülő nemzeti egységünknek. Sokszor leírt igazság, hogy a szocializmus nemcsak a marxistáknak jelent előnyösebb, jobb életet, hanem mindenkinek — vallásra, világnézetre. fajra, nemre való különbség nélkül —. aki ebben a hazában tudásához mérten dolgozik is érte. Ezért várja el joggal a szocialista állam a hivő emberek cselekvő együttműködését is. Megnyugtató, hogy a magyar- országi egyházak vezetőinek és a hívőknek többsége ma már ezt ugyanígy gondolja és tudja. Megmutatkozott ez azokból a megnyilatkozásokból is, amelyek a magyar katolikus püspöki kar, vagy a protestáns egyházak vezetőitől elhangzottak a napokban, az állam és az egyház közötti egyezmény huszadik évfordulója alkalmából. JH két évtizeddel ezelő+ti “• egyezmény megújításában, megerősítésében és a kormány méltányos anyagi döntésében így tehát jóleső tapasztalatokon alapuló kölcsönös bizalom nyilvánul meg. Az egyházak tagjai meggyőződhettek róla, hogy a szocialista társadalmi rend biztosítja a legteljesebb lelki- ismereti és vallásszabadságot, amelyet törvénybe iktatott alkotmányunk is magában foglal. Biztosítja még anyagi támogatással is az egyházak működését, hogy őszinte érzésektől vezettetve dolgozzunk együtt a békéért, a jólétért, a kormány programjában meghatározott feladatok sikeréért. L. Z. Tanulmány a munkásfiatalokról * Társadalmunk vezető osztályának ifjú nemzedéke a holnapi munkásság derékhada. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Társadalomtudományi Intézete éppen ezért , tanulmányt jelentetett meg most, mely a munkásifjúság helyzetét és szerepét elemzi. A munkásifjúság az ifjúságnak is különös figyelmet és gondoskodást érdemlő alapvető rétege. A munkásfiatalok társadalmi aktivita - sát mutatja az ifjúságnak a Kommunista ifjúsági Szövetségben, a szakszervezetekben való részvétele. Viszonylag magas körükben a párttagok aránya. (Több mint nyolc százalék.) A különböző ifjúsági mozgalmak, politikai akciók eredményessége pedig döntően attól függ hazánkban, milyen mértékben vesznek részt benne a munkásfiatalok. így volt ez a vietnami műszakok, a nagy társadalmi megmozdulások s a különböző szolidaritási akciók alkalmával is. Hazánkban a munkásifjúság létszáma hatszázezer. Az utóbbi évgk során mérséklődött, s tovább fog még csökkenni a jövőben a felnőtt lakosság beáramlása a munkásosztályba. Mindinkább az válik általánossá, hogy fiatalok önálló keresővé válásuk alkalmával kerülnek be ennek az osztálynak soraiba Az ifjúmunkásság egyre nagyobb hányadában a munkásosztályból származik. Ez részint örvendetes, de sajátos ellentmondás is tükröződik ebben. Az utóbbi évek során ugyanis, — mutatja ki a tanulmány — a munkásszülők gyermekeinek esélye csökkent arra vonatkozóan, hogy más típusú foglalkozási ágakban helyezkedhessenek el, s bekerülhessenek más társadalmi rétegekbe. A származás szerinti kategorizálás eltörlésével párhuzamosan nem volt megfelelő annak a támogatási rendszernek a kiépítése, mely egyenlő vagy megközelítően egyenlő esélyeket teremthetett volna a társadalom alapvető s legfontosabb osztályai, rétegei gyermekeinek számára. A tanulmány foglalkozik azzal, hogy alaposabban, tudományosabban kell elemezni annak okait, hogy „a munkásosztályba tartozók, s ezen belül a fizikai dolgozók gyermekei közül most kevesebben vállalkoznak továbbtanulásra”. Néhány év óta — fejtegeti a szerző — a fiatal szakmunkások egyre nagyobb része érettségi után tanul szakmát. E folyamatot azonban, ellentétben a korábbi , felfogásokkal, nem lehet egyértelműen örvendetes, egészséges jelenségnek tartani. a műszaki-technikai haladás több szakmában megkívánja ugyan, hogy érettségizett fiatalok kerüljenek a szakmába. De a fiatalok egy része nem azért érettségizik, hogy művelt, ]ól képzett szakmunkássá legyen élete folyamán. Gyakran olyan szakmákban is megjelennek az érettségizett szakmunkások, ahol az ipar műszaki-technikai színvonala következtében a szakmunkásokat. de sokszor még a technikusokat is betanított munkásnak megfelelő munkakörben foglalkoztatják. A múnkásfiatalok szakmai-politikai és kulturált? előképzettsége, — mutat rá a tanulmány — ma már magasabb, mint a munkásosztály egészének jelenlegi átlaga. Azokban a szakmákban pedig, ahol a műszaki- technikai fejlődés gyors, ott a fiatalok aránva maga«abb. mint iparunk egészében. Könnyebben, gyorsabban sa* Balogh István: A munkásifjúság helyzetéről és társadalmi szerenéröl. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1968. játítják el az új szakmákat. Ugyanakkor nem képzelhető el, hogy a nehezebb, a kényelmetlenebb munkaköröket hazánkban csak felnőttek töltsék be. A tanulmány szerzője felfigyel arra a társadalmi jelenségre is, hogy a 22—25 éves korú munkásfiatalok a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeti, mozgalmi életében ritkán vesznek részt A társadalmi, politikai tevékenység folyamatosságát biztosító formák pedig még nem alakultak ki sem az ifjúsági szövetségben, sem a szakszervezetek körében. S erre feltétlenül „oda kell figyelni”. A munkásifjúság nevelése szempontjából — mutatja ki a szerző — nagy jelentőse- gűek az olyan termelési mozgalmak, amelyek kifejezetten „a munkásfiatalokra méretezettek”. De e termelési mozgalmakban nincs meg még mindenkor a termelési, technikai, technológiai és közgazdasági igények, valamint a nevelési követelmények szerves összhangja és rendszere. A tanulmány megkísérel arra a gyakorta felmerülő kérdésre is választ adni; csökkent-e a munkásifjúság aktivitása az utóbbi évek, évtizedek során? Az ifjú nemzedékben valóban kisebb az igény a pátoszra. Elvetik a fiatalok az érzelem fitogtatását. s a realitás érzékével mérik; a lelkesedés arányban áll-e valójában az adott, a konkrétan megoldandó feladatok nagyságával sa végzett munkával.1967. október 24-én fordult be az első gépkocsi a XVII-es Autójavító Vállalat újonnan épült szolnoki telepére. — Ezt a Jászapátiból érkezett gépkocsit a következő hetekben követte még sok, bár közel sem annyi, amennyire számítottak. A szép, modem telepen végzett rossz munkának gyorsan terjedt a híre az autósok között. — „Piszkosabb a kocsim, mint mikor behoztam.:. — Itt is csak borravalóért végeznek tisztességes munkát ... Azt sem tudják mit számláznak ...” Így és ehhez hasonlóan vélekedtek a szolnoki szervizben járt gépkocsitulajdonosok és kocsijaikat Szolnokról Pestre, Túr- kevére vitték javítani. Pedig előzőleg a kocsitulajdonosok és a szervizben dolgozók egyaránt sokat vártak az új, sok millió forintból épült, korszerűen felszerelt szerviztől. — A megrendelők azt, hogy a közismerten rossz szolnoki autókarbantartás rendbejön, Hogyan kezdték? Első lépésként megalakították a pártszervezetet, a szakszervezeti műhelybizottságot — és tekintve, hogy az üzem átlagéletkora huszonhét év — a KISZ szervezetet. Megállapodtak abban, hogy felfelé a lejtőn csak egy út vezet: a szigorú fegyelemé. Rövid idő alatt három táborra osztódott a munkás- párdn. Az első csoportba tartoztak azok, akik megértették. hogy a saját és a vállalati érdek azonos. A második csoportba a „figyelők” tartoztak. Várták, hogyan alakulnak a dolgok. A harmadik csoporttal nem volt sokáig baj. Tapasztalhatták, Némely területen — éppen társadalom-politikai szempontból — nagyobb erőfeszítésekre van szükség. A segédmunkások alacsony iskolázottsága például a fiatalabb korosztályokon belül is megfigyelhető. „Nemcsak az általános műveltség emelését sürgető országos érdek, hanem a fiataloknak is közvetlen érdekük”, hogy minden fiatal elvégezze a nélkülözhetetlen és minimális nyolc osztályt. Az általános iskola nyolc osztályát el nem végzett fiatalok tanulási feltételeinek megteremtése, támogatása ösztönzése halaszthatatlanul szükséges és megoldandó. Ma már e kérdésekkel is a politikai munka körén belül kell foglalkozni. Nagyon fontos — mutat rá a tanulmány — hogy az üzemekben dolgozó fiatalok érezzék, munkahelyükön munkájuk anyagilag és erkölcsileg is elismerésben részesül. így válik életcéljukká, életük tényleges tartalmává a munka, a munkásélet. A most közreadott tanulmány hasznos kézikönyv a kutatók számára, akik társadalmunk kérdéseivel foglalkoznak. De elengedhetetlenül szükséges „munkaeszköz” az ifjúsági szövetségben, a szakszervezeti mozgalomban, a szakmunkásképzésben s a népművelés terén dolgozók számára is napi munkájuk tudatossá tételéhez; . Ezért is dicséretes, hogy a tanulmány tízezer példányban jelent meg. (Cs.) a munkások pedig azt, hogy megszűnik a Vasipari Vállalatnál évek óta tartó létbizonytalanság és végre megfelelő körülmények között dolgozhatnak. Hogy a remények nem váltak valóra, annak sok oka volt. Elsősorban az, hogy voltak olyan munkások, csoportvezetők, akik az új helyen is régi módon akartak dolgozni. Akiknek a munkafegyelem ismeretlen fogalom volt, akik a fizetést csak mellékesnek tekintették a borravaló mellett. Ez volt a mélypont. Elégedetlen munkások, vezetők, — egyre kevesebb javításra váró kocsi. A munkások becsületére szolgáljon, hogy ők tették rendbe a szénájukat, ők szereztek valóban megérdemelt jó hírt a szolnoki szerviznek. Nem volt könnyű Az elégedettséget gyorsan semmivé teszi néhány jogos panasz, a rossz véleményt viszont nagyon sok jó és kifogástalan munkával lehet csak megváltoztatni. hogy számukra itt mérnem nagyon terem babér, — pontosabban; borravaló — és ezért rövidesen elbúcsúztak. Ahol megvan az egyetértés, a segítőkészség, ott a nehéz munkát is könnyebben végzik. így volt ez itt is. A villanyszerelők például maguk készítettek motortekercselőt és munkát is szereztek hozzá a környékbeli tsz-ekből. Amikor kiderült, hogy nagyteljesítményű lemezollót nem lehet beszerezni a lakatosok maguk készítettek egyet. — Most készül egy lemezhaj to- gatójuk. Az esztergagépre is a munkások kerestek munkát. Decemberi fo yóiratokban o.vastuk A NAGYVILÁG szépirodalmi anyagában ebben a hónapban a próza a legérdekesebb, öe Kenzaburó japán író „Birka- emberek” című novellája finom lélekrajzzal hitelesített megdöbbentő tiltakozás a megszállók önkénye ellen. Jurij Nagibin szovjet és Enver Colakovic hor- vát író egy-egy elbeszélését is közli a folyóirat „Idegen szív” és „A félbenmaradt játszma” címmel. Irodalomtörténeti érdekesség Franz Kafka elbeszélése „Az odú”, amelyet sokan kulcsnak tekintenek az író különös világának megértéséhez. Alfonsó Sastre spanyol író drámája „A szájkosár” a polgárháború utáni években játszódik. Hősén és családján olyan pusztítóan uralkodik az elkövetett borzalmak emléke, mint az átok, a görög tragédiák hősein. Ez határozza meg életüket, szabadságuk, emberségük azon múlik, ki hogyan tud leszámolni ezzel. A versek közül Erich Arendt három verse emelkedik ki, az „Ősz a partokon”, „Karib éj’* „IV. elégia”. A folyóirat többi rovata közül a Tájékozódás tartalmazza a legtöbbet. Kéry László „Utak Shakespearehez”, E. Fehér Pál „Közélet és irodalom” címmel írt tanulmányt. Az utóbbiban a cseh és szlovák irodalom jelenlegi helyzetéről kapunk képet. T. Erdélyi Hona az olasz n Verri című folyóiratot mutatja be. A KORTÁRS-ban mintegy ve- vércikként olvashatjuk Mód Aladár „Forradalom a válasz-* úton” című tanulmányát. Déry Tibor életrajzi jegyzeteinek 25—28. részét közli, őr- dögh Szilveszter és Kamondy László egy-egy elbeszélése jelent meg „Nagyapám” és „Feltételes vallomás” címmel. Lengyel József regényrészletet bocsátott közre, címe: „A Várt...” Hidas Antal, Kónya Lajos, Darázs Endre, Kuczka Péter verseit és vietnami népdalokat közöl többek között a Kortárs. Király István tanulmánya: „A költő szülőföldje”, „Ady és Ér- mindszent” alcímmel jelent meg. — A Jegyzet rovatban Márkus Mária és Hegedűs András írt cikket, amelynek címe: „A marxista szociológia kifejlődésének főbb tendenciái a szocialista országokban”. * B, A. „Betörtek" a iiatalok Sokat, nagyon sokat segítettek az első perctől kezdve a fiatalok. És közben szinte minden felelős posztra „betörtek”. Nagy Ernő, Tigyi István és Fodor Endre például az ügyfélforgalmat irányítják nagy hozzáértéssel, a vevők és a vállalat vezetőinek megelégedésére. A vállalat vezetői nagy gondot fordítanak a szakismeretek gyarapítására. — Már a tizenötödik szakemberük érkezett haza külföldi tanulmányúiról. Megjárták a Skoda, a Trabant, a Wartburg, a Warszawa, a Moszkvics, a ZIL gyárat és most tndásban gazdagabban dolgoznak itthon. i» Ügyfelek távon tájakról Egy év nem sok idő egy üzem életében. Sok azonban ott, ahol ez az év a járás tanulását szolgálta. Annyit elértek, hogy ma már többen dicsérik a szerviz munkáját, mint ahányan szidják. Most már nyereséges az üzem, bőven van munkájuk — két műszakra is futja. Egy évvel ezelőtt az első gépkocsi Jászapátiból érkezett javításra. Most Zalaegerszegtől Nyíregyházáig találkozhatunk azokkal a kocsikkal, amelyeket a szolnoki szerviz tart karban. — Gyöngyös, Hatvan, Szentes, Budapest, Pécs, Kecskemét, Cegléd. Jászberény sok kocsitulajdonosa, vállalata ma már törzsvendég Szolnokon. Sőt, nem egy — sok kocsival rendelkező — cég bejelentette már, hogy 1969-ben is a szolnoki szervizben javíttatja gépkocsijait. Erdélyi GvSr*r Az első lépések Felfelé a lejtőn Vándorút a borravaló után — Az öntevékenység haszna — Törzsvendégek a szervizben
