Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-12 / 291. szám
1968. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP o Spontán Napóleont! A vásárló, aki az üzletbe lép, a vendég, aki az étteremben vacsorát rendel — egyszóval a fogyasztó — nem is gondol arra, hogy részese, mozgatója egy óriási körforgásnak, az áru áramlásának, azaz a kereskedelemnek. Nincs olyan pontos statisztika, precíz számítógép, amely a hajszálnyi rezdülésekre is a kereskedelemhez hasonlóan reagálna. Természetük szerint ezek a változások vagy spontán módon következnek be, — vagy ellenkezőleg, nagyon is tudatosan, tervezetten. — Spontán tényező hatása miatt például bizonyos időszakban az állami szektor üzleteiben — az előző hónapoktól eltérően — gyorsabban nő a fogyasztási cikkek forgalma, mint a szövetkezeti bolthálózatban. Hogy miért, azt a számok elfedik. Előidézheti ezt, hogy a kritikus időszakban aszály, vagy állatmegbetegedések miatt — jelentősen megcsappan a mezőgazdaságban dolgozók készpénzbevétele. Ennek pedig már közvetlen következménye, hogy a vidéki szövetkezeti boltok forgalma stagnál, vagy csökken, míg az állami kereskedelem boltjai mentesek maradnak ettől a hatástól. Az említett „véletlenek” mellett uralkodó többségben vannak a tudatosan alkalmazott forgalomszabályozó tényezők. Ezek közül is legfontosabb az árváltoztatás, amely az új gazdasági mechanizmus adta. keretek között, az egészséges üzleti versenynek egyik alapvető eszköze. Szolnok megyében a legutóbbi felmérés — a tavalyi évhez viszonyítva — az élelmiszer-forgalom „globális felfutását” állapította meg. Ezen belül különösen az italáruk forgalma nőtt. Ez is elgondolkoztató tény, és messzemenő következtetéseket lehetne belőle levonni, de a figyelemre méltó az, hogy az italáruk forgalma a kiskereskedelmi boltoknál nőtt — és a vendéglátóiparnál csökkent. No, persze végső soron — ami a tényleges mennyiséget illeti — továbbra is a vendéglátó- ipar van előnyben. Hogy mégis csökkenő tendenciával, az éppen annak a versenynek — szinte harcnak tudható be, amely közte és a kiskereskedelem között bontakozott ki — a fogyasztóért. A vendéglátóiparnál öt százalékkal növekedett az árszint, tehát az árdifferencia mindenképpen a kiskereskedelemnek kedvez. Ezenkívül a választékbővülés is, amelyet az utóbbi időben tapasztalhatunk. (Lásd még eredeti franeia konyak, skót whisky is kapható. (Csak legyen hozzá pénztárca!) Természetesen éppen azért verseny, a verseny, hogy egyik fél se üljön a babérjain. Nem is ülnek; a vendéglátó úgy látszik rádöbbent az árdifferenciából adódó hátrányokra, mert újkeletű plakátjain hirdeti már a 15—20%-os árcsökkentést. Persze teszik ezt abból a meggondolásból is, hogy közelegnek az ünnepek (a spontánul ható tényezők tudatos kihasználása) amelyek jó üzletet ígérnek. Am tegyék: a fogyasztó — akár az üzletbe belépő vevő; akár az étteremben vacsorázó vendég —, mindenképpen jól jár. — D. M. — Pályázati felhívás A Szolnok Városi Tanács V. B. Igazgatási Osztálya pályázatot hirdet 1 mezőőri állás betöltésére Szolnok város területére. Az alkalmazott személy bérezése a 361968. (IX. 27.) MÉM. számú rendeletben foglaltak alapján megái lanodásnak megfelelően történik. Az állás betöltéséhez erkölcsi bizonyítvány szükséges. Éteolnok, 1968. december 5. Két gyerek mérget vett be Szombat este. Ügyszólván naphosszat szitált a hó, havas eső. Attól is van ilyen csontig maró hideg. Kegyetlen idő már ez. Olyan, amikor „a kutyát is szívtelenség kiverni”. Szolnokon, a Szűcs- telep kis munkásházaiban egyre több helyen oltják el a villanyt. Későre jár. Az utca végét vastag fekete falként zárja le a házacskákhoz közelebb rukkolt, új vasúti töltés. Zárva van ez a külvárosi világ. Csak amoda a töltéseken düböröghet el a sötét messzeségbe egy-egy „fekete vonat”. Az egyik kis házban még ébren van a család. Kikí elfoglalja megszokott helyét a heverőn, a televízióval szemben. Egyik szélen a nagymama, mellette a vendégségbe jött unoka, a tizennégy esztendős Gábor, aztán kimarad még egy hely, a menyéé, aki tesz-vesz még. Másik szélen pedig a fiatal családfő nyúlt el kényelmesen, hátát a nagy díványpárnának vetve, ha netán elalszik a filmen... Valaki csenget Klárika, a felesége, a napi munka befejezéseként a lavór vizet akarja még kiönteni. Felkattintja az udvari villanyt, kilép, s pár pillanat múlva behallatszik a fagyos földre zúdított víz sustorgó csapódása. Visszajön, beteszi az ajtót, s még a lavórral a kezében oltja le a villanyt, mikor sürgetően, váratlanul megszólal fölötte a kapucsengő. önkéntelenül is megriadva kapja el a kezét a kapcsolótól. Ijedten pillant be a szobába. Ott is csak a meglepődött tekintetek kérdik: „Hát ez ki lehet?’' — Az udvari lámpa megint felgyullad. Az asszonyka mégis kilép az ajtón, nézi, ki van a kapuban, de ' nem lát senkit. Kintebb lépdel, kérdezi is. ki az, ám nem felelnek. Még közelebb jut a kiskapuhoz. Akkor már észreveszi, de meg a szomszéd ház rázós csengőjének hangját is hallotta közben, hogy egy kis nőalak jön arról vissza, furcsa tétován. Megáll, ahogy őt meglátja, s fejét egészen a kerítéslécekhez szorítja. Öcsi a kerítésnél van... — Kit keresel? A tizennégy-tizenöt éves forma lányka hosszú pillanatokig nem felel, csak, ha lehet, a szeme nő még nagyobbra, s feje, nyaka moccanásán látszik valami irtóz- tató erőfeszítés. — Öcsi — mondja végre rettentő erőlködéssel, görcsös lassúsággal, s közben a túlsó oldalba mutat —, öcsi összeesett Ott... van ... a kkkerítésnél... A fiatalasszony már rohan is be a lakásba. Kétségbeesetten hívja férjét. Tizenegy-tizenkét év körüli kisfiú ül, fekszik formán a földön. Tagjai elernyedve, roskadtan, a feje mellére bicsakolva, a szeme hunyva. A munkás rögtön felemeli, hóna alá fogja, viszi befelé a fiúcskát. A kislányt a felesége támogatja, mert az is szédeleg. Odabent leültetik őket. A lánykát a sparhert mellé, a kisfiút az asztalhoz. Ennek feje nyomban lehanyatlik, odadől aléltan az asztalhoz. A lányka apatikusan mered előre, semmi nem érdekli, csak a szeme, a pupillája mered üveges fénnyel. Rendkívül nehezére esik egy-egy szót kimondani. Orvosságot vettünk be — Mi történt veletek? — Orvosságot vettünk be — felel borzasztó erőlködéssel, kétségbeejtően lassan a lány. A házaspár, a nagymama, a vendég unoka eközben, az első ijedség nyomasztó súlya alatt is megpróbált tenni valamit. Tejet adnak a kisfiúnak, aki megiszik pár kortyot, de csak mert belédik- tálják. — Ä gyomrom — hallatszik erőtlenül. A munkás azt kapja magára, amit éppen talál. Indul motorjáért a fészerbe. Olyan gyorsan tolja ki ' az ajtón, kapun az utcára, hogy a kezefejét is dagadtra veri az ajtófélben. Szerencsére sikerül egyből berúgni a masinát. Teljes sebességgel száguld mentőkért. Mert telefonálni nem olyan egyszerű ilyen esetben — innen a perifériáról ... Mialatt visszaérkezik a mentőkkel, a kislányból ki lehetett szedni, mi is történt. Törökszentmiklósról indultak el — hat óra tájban, és Szajolnál vettek be egy csomó gyógyszert. Anyukáé volt, akinek gyakran fáj a feje. Miért tették? — Apuka ver bennünket... Iszik ... Öten vagyunk testvérek, én a legnagyobb. — De anyuka, biztosan megvéd benneteket, ő szeret titeket... — Nem, ő sem szeret... Én három évig voltam álla. mi gondozott. Első gimnáziumba jártam... — Van ismerősötök Szolnokon? — Nincs. — Miért ide, erre jöttetek?, — Nem tudom'... Minket nem keresnek — Nem gondoltátok, hogy keresnek benneteket? — Minket nem keresnek... Mire a mentők megérkeztek, már teljes rángásban volt a kislány egész teste. A kisfiú állapota sem javult... A munkás másnap — vasárnap • délután i felkereste pártfogoltjait a kórházban. Jobban mondva már csak a kisfiút volt módjában látni örömmel, kedvesen szaladt az idegen, nagy szőke bácsi elébe. Újságolta, hogy mqst- már jól van. Váltig állította, hogy emlékszik a bácsira... Holott magánkívül volt szegény, s a szemét se tudta már kinyitni... Addig — .a fiatal munkáson kívül — még senki sem kereste a két helyes kisgyereket ... Akik egy csomó gyógyszerrel a zsebükben, a kisfiú iskolatáskájával elindultak hazulról. Bevették a gyógyszert, kéz a kézben vánszorogtak az ismeretlen város útjain. El, minél messzebbre a fénytől, az emberektől... Hátha könnyebb lesz meghalni a hideg feketeségben? ... Hiszen kihez tartoznak ők, kik fogják meg kezüket? * A kislány és a kisfiú szülei Törökszentmiklóson laknak. Mintegy négyezer forintot keresnek... A két gyereket előző napon engedték haza a szülők kérésére az intézetből ... Tóth István Sándorkát protezsálom — Bizony egykomám, vagy húsz esztendeje nem láttuk egymást. — Igen, messzi földre vetődtem innét, sokáig Pesten dolgoztam, míg most aztán hazajöttem. — Lásd, n gyerekkori cimborák közül te vitted legtöbbre. — Nono. — Úgy ám, most a fél szülővárosod a te gyáradban dolgozik. — Nekem egy körömalja gyáram sincs, öregem. Én az állam gyárában vagyok igazgató. — Ügy értem én is, hisz’ az egyre megy. Emlékszel-e. Miskg. milyen jó komák voltunk mi ketten? Összetartottunk jóban- rosszban. — Leginkább a rosszban, te kópé! Sok ősz hajszál sarjadt ki miattunk a tanárok halántékán! — Te igen jó fiú voltál, Miska.. Mindig hallgattál rám. — Igaz, te voltál a kolompos, én is ulá- , nad mentem. — De vajon most is hallgatsz-e rám? — Attól függ, mit ajánlasz nekem. — Én a Sándorkát. — Miféle Sándorkát? — Az egyetlen fiamat. — Vagy úgy. És-mekkora a fiá? — Húsz esztendős. Szép szál gyerek. Vedd ide a gyárba. Jól jársz vele. Sándor- ka igen belevaló gyerek. — Hol dolgozik most? — Otthon a ház körül. Amikor befejeződött neki az iskola, otthon maradt. — Mit jelent az. hogy „befejeződött neki az iskola?” Leérettségizett? — Á, érettségi... Nem az érettségi a fontos, hanem az érettség. Azt pedig az élet adja Meg aztán, ha még nem említettem volna, Sándorka már a másodikból kimaradt. Mindannyian igy láttuk jól, Sándorka, a tanárok, és jómagam is. — Miért nem adtad mesterségre a Sándorkát? — Nem való az neki, Miska. Tudod, olyan esetlen „ fogása. Nincs kézügyessége. — A szorgalom sok mindent pótolhat. ' — Hamar ellustul, ha olyasmit csináltatnak vele, amihez nincs kedve. De egy rendes állásban sokra vihetnél — Milyen lenne ez? — Hát... valami hivatal a gyárban, Valami íróasztal. — Ezt a Sándorka találta ki? — Ördögöt, még ezt is nekem kelleti, mivei nincs annak még magához váló esze. De a kezed alatt majd kivirul. — Eszerint protekciót ■ kérsz a Sándor- Itának? — Magunk közt szólva, azt. — De mondd ,öregem, hogyan gondolod? Ha egyszer ez „ Sándorka nem tanult, nem okos, ném ügyes, nem szorgos... — Na de édes egykomám, ha az a gyerek okos ügyes, szorgos is volna, mi a fenének kéne neki protekció...? . H. .1. INFRi-SZAUNA Hölgy a hordóban... De nem amolyan esővizes dézsában, hanem a szépészet és a testápolás tudományának legújabb apparátusában. Swiss Infra Szaunának nevezik ezt a ördöngős ma-; sinát. amelyet a Budapesti Állami Fodrászat egyenlőre csak nők részére szerelt fel a fogyasztó- és szépészeti intézetében. Ez a kezdet; valószínűleg több vidéki nagyváros kozmetikája is kap majd ebből a masinából. Az új szaunás kezelés nemcsak fogyaszt: testápolás is, s a hangsúly a testápoláson van. A szárazgőzt nem a felhevített kőre öntött víz adja (mint a finn hagyományos szaunákban), hanem az infra-lámpás sugarak. A paciens levetkőzik, beül egy alacsony kabinba, modem vonalú, zárt hordóba. Feje szabadon. Ez igen fontos előnye a gőzfürdőkkel szemben: friss, tiszta levegőt szív, tehát szívét nem viseli meg a fogyasztás. A modern hordóban, bévül, a dobozban, az infralámpák 50 Celsius fokon hatolnak a szövetekbe, magyarán: anélkül izzasztanak, hogy megerőltetnék a szervezetet. Különben a szaunázás közben teát, vagy egyéb frissítőt is kap a vendég. A szauna után zuhany következik, majd egész teste krémpakolást kap, (ez különben hasznos tanács, mindenféle fürdő után javaslandó): amit a bőr víz- és zsírtartalmából elveszít, azt visz- sza is kell kapnia. Az infralámpás szaunázás után 10—15 perces pihenés következik, amíg a krém felszívódik. Ekkor jön a csiszolás. Mármint annak, aki fogyni akar A hevederes rázógép. A kozmetikák első ilyen gépei: svájciak. De már hírt kaptunk arról is — sőt, a prototípusát már láttuk is, — hogy a magyar ipar az új háztartási gépek mellett készít majd ilyen kozmetikai gépeket is, a többi közt ezt a hevederes rázógépet hozzák majd ki először. A súlyosabb próba, persze: a következő kezelésig nem visszahízni a leadott dekákat, a szauna után nem túl sokat, s főképpen nem kalóriadús ételeket fogyasztani! k. gy. Hölgy a modern, infra-szaunás Ibolya felvétele) hordóban. — (Váradi Az ételmérgezés oka: A házi készítésű disznósajt Ez a bejegyzés olvasható leginkább azokban a jegyzőkönyvekben, melyeket orvosaink, szakembereink készítenek a megyében előforduló ételmérgezések kivizsgálása során. Az utóbbi időben a megyénkben sok helyen a megszokottnál korábban vágják le a hízókat, ezért a KÖJÁL igen fontosnak tartja, felhívni a figyelmet a disznósajt okozta ételmérgezések megelőzésének módjára. Előfordul, hogy a tisztasági szabályok be nem tartása és helytelen kezelés folytán a szennyező anyagokkal kórokozó baktériumok is kerülnek az élelmiszerekbe, amelyben a további helytelen kezelés, vagy tárolás során nagymértékben elszaporodnak és az általuk termelt mérgek (toxi- nok) betegséget, — sokszor nagyon súlyosat — idéznek elő. Az ételmérgezés megelőzése érdekében a disznósajt készítésénél tartsuk be az alábbi legfontosabb szabályokat: Ügyelni kell arra, hogy az állat felbontásánál •és feldolgozása során ne szennyeződjenek az állat különböző részei A feldolgozó helyiség, a munkaasztal, valamint a munkaeszközök és az edények kifogástalan tiszták legyenek. A munkát végző személyek és az ebben segítők tisza munkaruhát (kötényt) viseljenek és ezt óvják is a szénnyező- déstől. A kéz tisztaságát gyakori és alapos kézmosással biztosítsuk; gondosan ügyelni kell arra, hogy akinek bármilyen piciny gyulladásos kézsérülés, pattanás, vagy gennyes seb van a kezén, az ne végezzen ilyen munkát. Hasonlóképpen az sem, akinek torok, illetve mandulagyulladása van, esetleg náthás, influenzás. A sajtba kerülő állaitrészeket (fül, orr stb.) alaposan meg ' kell tisztítani és mosni. A nehezen tisztítható részeket inkább ki kell vágni. A megmosott és megtisztított részek alapos és kellő ideig történő főzésére különös gondot kell fordítani. Az utófőzést követően kellő nyomtatással préseljük ki a sajtból a vizet, mert a visszamaradó víz kedvező életfeltételeket jelent a baktériumok elszaporodásához. Füstöléskor ügyelni kell arra, hogy a sajtot ne érje sugárzó, vagy áramló hőhatás, mert ez is csak a sajt belsejében esetleg megmaradó baktériumok szaporodásának kedvez. A kész sajtot szellős, hideg helyen kell tartani, de leghelyesebb azt minél előbb (pár napon belül) elfogyasztani, mert a tárolás csak növeli az ételmérgezés veszélyét, — különösképpen meleg időjárás esetén. Szolnok megyei Közegészségügy i Járványügyi Áliomúa
