Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
Közmondáscáfolatok A fák nem nőnek az égig, — szokták mondani. Nem igaz. A postai tari-fák elég szépen fejlődnek. ☆ Amilyen az adjonisten, — olyan a fogadjisten. Próbáljuk ki. Menjünk be egy szolnoki boltba, köszönjünk szépen, udvariasan. Tíz az egy ellen, hogy elmarad a fogadjisten. ☆ Olcsó húsnak híg a leve. Csak az olcsónak? Némelyik szolnoki vendéglőben a drágának is. * Ki korán kel aranyat lel. Kérdezd meg Snapsz Egont, amikor hajnaltájt felébred a Bíró kocsma mögött, a járda szélén, mit talál a zsebében. KÓRISMÉKÉT — Nővér, hogy van az új beteg szíve? — Kitűnően, doktor űr! — Honnan tudja? — Éppen most kérte meg a kezemet. BIZONYÍTÉK — Tudjátok, gyerekek, hogy hidegben a tárgyak összehúzódnak, melegben meg kitágulnak. Ki mondana erre példát? — kérdi a fizikatanár. Péter már emeli is a kezét: — A nyári szünet sokkal hosszabb, mint a téli! MÉREG Orvos: Szokott kávét fogyasztani ? Beteg: Igen, doktor úrj Orvos: ön nem tudja, hogy a koffein lassan ölő méreg? Beteg: Tudom, doktor úr. Valóban lassan öl. Én például már nyolcvanéves vagyok. TILOSBAN SZERET PARKOLNI — Levettem az ablaktörlőmet, mert a rendőrség állandóan cédulákat dugdosott alája! (A Weltwoche karikatúrája) Főz a férj — Hagymát, villát, borsot, babérlevelet!,.; “ (A, Wochenpresse karikatúrája) Nincs többé udvari bolond Mennyi sorscsapás éri ebben a században a szegény brit birodalmat. Nem elég, hogy már-már fogatlanná vénült a hajdan izmos brit oroszlán, s bőgése is olyan gyenge, amire rá se hederítettek, mikor a Közös Piacba való felvételét kérte. Fakul, hull a szőre az öreg jószágnak ... Ködös, holdtalan éjszakákon fel-felhangzik rekedt üvöltése is, amikor elmúlt dicsőségről álmodozva a valóságra ébred, s eszébe jut: kicsúsztak talpa alól a szegény népű, de annál gazdagabb gyarmatok. Fontválság, vonatrablás, sztrájkok, a 6:3-as magyar—angol mérkőzés — mind-mind újabb seb a brit oroszlán rozoga testén... És most ez a legújabb eset! Udvari bolondja sincs már az angol királyi családnak, s az udvarnak. Meghalt szegény Búd Clanagan, az utolsó udvari bolond. 72 évesen — egy kórházban lehelte ki lelkét. Halálával nagy veszteség érte a királyi családot, az udvart. — Hogyne, hiszen a szeretett mókamester tréfái hosszú időn át enyhítették a bánatot, amely a valaha dicső brit oroszlán szőrehullásával mind gyakrabban belengte az udvart. Áldás volt ő, mint ahogy a humor mindig az, ahol gyógyítanak, fájdalmat enyhítenek vele. Érték volt. S most ezzel az értékkel, az utolsó udvari bolonddal megint csak veszített megmaradt gazdagságából Al- bion oralkodó háza. Örömet, nevetést, tréfát veszített, s egy dalos lelket. Mert zeneszerző is volt Búd Clanagan. S okos ember is volt az utolsó udvari bolond. Jövedelmével jól gazdálkodott, szép kis vagyonkát gyűjtött, s magas beosztása ellenére sem engedte, hogy „elszaladjon vele a ló”. Holott versenyistálló-tulajdonos is volt. Tóth István A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 430. c?ÍDés Kupa bonyodalom az ősi Tissus parti provinciában Történt, hogy a birodalom legnagyobb arénájában ösz- szeengedték a Dalnokokat. —. Hagy viaskodjanak. A leghíresebb Bajnokok csapatokba verbuválódtak, hogy megküzdjenek az aranykupáért. .. A mérkőzéseket a képtovábbító állomás eljuttatta mindenhová a birodalomban. A Tissus partjára is. A birodalom fővárosában és minden nagyobb provinciában megszervezték a Bírák Tanácsát, ahogy manapság mondanák, a zsűrit, akik ítéletet mondtak a Bajnokok teljesítményéről, ☆ Aradszkhyszthosz és Dobo- symédesz csapata mérkőzött, amikor kitört a balhé. A Tissus menti provincia tizenegytagú zsűrije 9:2 arányban kiütötte a további küzdelemből Aradszkyszthosz csapatát. Két táborra szakadt a város. Aradszkhyszthosz hívei a Bírák Tanácsának fejét követelték: — Hazaárulók a Bírák! Rögtön láthatták volna, Do- bosymédesz csapatának hiányos öltözékéről, hogy azok elárulták a birodalom ügyét! A becsületes anti tunika helyett csipkés tunikában merték riszálni magukat. Hát ide jutott ősi nemzetünk? A Bírák Tanácsának elnökét érte a legtöbb támadás. Az agorán nyíltan korrupcióval vádolták: — Talán rosszak a fogaid, hogy Dobosymédesz csapatára adtad a voksodat! — mondták nefki a polgárok. A városban mindenki tudta, hogy Dobosymédesznek van egy rendes szakmája is, fogkovács, csak passzióból szállt be a Táncdal Bajnokok közé viaskodni. Az elnök akképpen védekezett, hogy ő nem tehet semmiről, az övó csak egy voks, a 11 közül, nem befolyásolhat egyetlen zsűritagot sem, A fogai különben épek. Gúnyosan kinevették:- — Szeretnénk mi azt látni, hogy ahol mi elnökök vagyunk. ne úgy szavazzon a tagság, ahogy mi akarjuk! — harsogta egy különösen harcias polgár, aki ifjú kora óta funkciót visel a köz legnagyobb hasznára és örömére. Ezzel világosan kifejezésre is juttatta az antik demdkratiz- musról alkotott véleményét, elképzeléseit.Egy másik tekintélyes polgár meg ilyképpen oktatta ki megtévedt dolgozóját, aki mint zsűritag, szintén rossz Bajnokra tette a voksát: — Nézze Kropacsekrythosz, ez a maga ügye. hivatalosan ez nem tartozik rám, a világért sem akarok beleavatkozni „ dolgaiba, mert tudom. hogy különben is csak játék, nem is akarom a véleményét befolyásolni tudom én, hogy minden polgárnak szent magánügye, hogy hová adja n voksát, — de ha még egyszer nem az én számíze szerint szavaz, úgy kirúgom magát, hogy a lábikája se éri az édes anyaföldet! A harag nőttön nőtt. Közben árvíz, marhavész és bubó- pestis söpört végig a provin- cium egy-egy, portáján. — Még ez is „ tetejében! — intézték el egy kurta mondattal a kupaküzdelem nagy gondján rágódó polgárok. És folytatták imigyen: — Ezt a Dobosymédesz-t kihozni győztesnek?! Ki ez, hol született, milyen származású? A zsűri eképp védekezett: — Nem származás, hanem hang és dallam szerint osztályozzuk a bajnokokat, jó polgárok... ., — Vigyázni kell... foglalták össze a gyanakvó véleményeket. — Vigyázni... A jelszó végigfutott a városon. Volt, aki még azt is tudta, hogy mire kell vigyázni. A többség nem, de vigyázott... — A Bírák árulók!' Megbontják a népi, nemzeti egységet — követelték a polgárok a zsűri fejét. — Ez csak játék! — bizonygatták a bírák. — Nem, nem játék! — harsogták vissza a város filozófusai. — Ez ősi vallásunk és kultúránk elárulása. Polgárok, ne tűrjétek! Nincs szeme ennek a zsűrinek. Polgárok. vegyétek „ fejüket — született meg a végső javaslat. Az oroszlánok elé kell vetni őket — így a döntés. Nemsokára rá futár rohant végig lóhalálában a városon: — Ácsi. itt a Tissus partján! Abban az arénában, ott fenn, minden csapat kormánypárti! Erre egy langaléta polgár, aki leginkább beajánlotta a nemzetvesztő Bírák Tanácsát az oroszlánoknak, unottan megkaparta a haja helyét. — Ezen még nem is gondolkoztunk. Ha ez így van, akkor bizony rossz aspektusból láttuk a kérdést. Hiába, csak az hibádzik, aki dolgozik. — ti — A megértő tűzoltó Forgácsok Megszólít a kisfiam: — Apa, nekem sokkal könnyebb lesz majd gyereket nevelnem, mint neked. — Miért fiam? — Mert akkor talán már lesz játszótér a Ságvári körúton. ☆ — Alig várom, hogy leessen az első hó. — Miért? örülj, amíg nincs vele gond. — Legalább néhány óráig olyan szép tisztának látszik majd Szolnok. ☆ A bíró kérdezi a vádlottat: — Volt-e büntetve? — Lehajtott fejjel, szégyenkezve válaszol: — Csaknem minden este bekapcsolom a tévét... ☆ — Nem tudom mit ebédelhetett az igazgatónk. _ o — Megbíráltuk a taggyűlésen és fittyet hányt... ☆ Egy őszinte igazgató: ( — Felvettünk néhány fiatal mérnököt. — Gyakornoknak? — Neked megmondom: annak, de titokban mi akarunk tőlük tanulni. ☆ A fontoskodó: — Nem tudom, helyes-e elvtársak a felvetésem, de nem túl sablonos, hogy minden évben december 31-én van szilveszter?
