Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-07 / 287. szám

HOT. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Közös dolgunk a jelen Az újsághír ermyi lehetne: A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Vasútüzemi Bizottsága Szolnokon, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére de­cember 4-én „Forradalmi Nemzedékek Találkozóját” rendezett a vasutas dolgozók klubjában. A készülődés: Szépen ' terített asztalok. Ünneplőruhás fiatalok, a há­zigazdák. Utolsó javítások az ünnepi beszédben. Valaki ki­szalad megnézni, hogy nem a vendégek érkeztek-e? A legfiatalabb vendégek a Bajcsy-Zsilinszky úti általá­nos iskola úttörői, rövid mű­sorral készültek a találko­zóra. Aztán érkeznek a meghí­vottak. Veteránok: Bozsó Im­re, Orosz István, Szedő Sán­dor, Szekeres Sándor és Var­ga Ferenc Érkeznek a vasút­üzem 1945-ös párttagjai, s a KISZ alapító tagok. Tarkó Gyula KISZ-titkár, a „legfőbb házigazda” cso­porttól csoportig siet, A han­gulat még merev és „túlün- népelyes”. Szerencsére talál­koznak itt régi kollegák, ré­gi barátok is. „Sugdosós” beszélgetés: — Azt a fehérhajú bácsit látod? Azt ismerem. Itt har­colt Szolnok alatt és híres futballista is volt.., A nagyranyílt gyermeksze­mekben kíváncsiság és cso­dálkozás váltakozik. Nekik ez a találkozó izgalmas tör­ténelem óra. Egy kor eleve­nedik meg, amelyről tanul­nak. Ünnepi beszédek: Farkas Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa üd­vözli a vendégeket. Pár mon­dat, egyszerű, közvetlen. A gyerekek maguk között sug­dosnak. A verset mondogat­ják. Készülnek! Ünnepi beszédet Tarkó Gyula mond. A történelmet idézi, ahogyan tudjuk, aho­gyan tanultuk. De akik hall­gatják azok között vannak, akiknek ez a történelem sze­mélyes emlék. S talán ezért van wi iátos melegisége a szil­váknak; Az asztalnál egymás mel­lett ül két veterán. Már min­denki tudja, hogy Bozsó Im­re és Varga Ferenc bácsi 49 éve egymás mellett harcol­tak. S most közel fél évszá­zad után itt találkoztak. Ko­ra reggel óta járják együtt a várost. Imre bácsi mondta még ünnepély előtt erről a sétáról: amit megmutatha­tott, amivel büszkélkedhe­tett az is történelem. Csak ezt már munkával írják. Az énülő tizennyolcemeletes, a Tisza-liget, az új városne­gyed... A veteránok nevében Bo­zsó Imre bácsi beszél. Sza­vait a torlódó emlékek tör­delik. „A szolnoki csata előt­ti napon kaptuk a paran­csot... Már nemcsak a gyerek­szemek csodálkozóak. A ti­zennyolcéveseknek éppenúgy tanult történelmet idéz a sze­mélyes emlék, mint az idő­sebbeknek. A teremben talán mindenki a saját harcára, a maga emlékeire is gondol. A 45-ös párttagok, a KISZ ala­pító tagjai. A program utolsó pontja: A meghívó csak ennyit je­lez: baráti beszélgetés. Az asztalokon sör és szendvi­csek. Szabó Julianna és Vas Já­nos tizennyolcévesek. Meg­kérdezem: mit adott nekik a találkozó? — Talán azt — mondja Vas József — hogy az em­ber valahogyan érzi, minden szó, minden mondat igaz. Ahogy Bozsó Imre bácsi be­szél. Papír nélkül. Olyan más ez mint az ünnepségeken... Szabó Julianna rábólint: — Én úgy érzem, hogy na­pokig elhallgatnám Imre bá­csit. Mert halljuk mi gyak­ran, hogy az a világ más volt, hogy nekünk könnyebb. De így itt magunk érezzük, hogy mit köszönhet a mi nemzedékünk az előttünk élőknek. Az asztalok körül beszél­gető csoportok alakulnak: — Emlékeztek még? Hogy örültünk az első mozdonyok­nak? — És az első sínpárnak negyvenöt után? Körbejár egy régi érem. Az évszám: 1922. Orosz Ist­ván, az MTE labdarúgója kapta a 100. bajnoki mérkő­zésén. Sportkedvelők gyűl­nek köré. — Az MTE? Ha tehették volna megfojtanak minket. A sport is harc volt. Katona­bakancsokból csináltunk fut- ballcipőket és úgy utaztunk, hogy összeadtuk a pénzt. Körbejár egy régi csoport­kép: kereszt jelöli rajta azo­kat, akik meghaltak a fehér terror éveiben. Bozsó Imre bácsi arról be­szél, hogy amikor ő gyerek volt még ismerte a negyven- nyolcas honvédeket. És az ilyen találkozókon mindig eszébe jut, hogy ők annak idején ugyanígy, ugyanilyen kíváncsisággal faggatták őket, mint a mai fiatalok a Ta­nácsköztársaság katonáit. És ehhez fűzi hozzá: — Dehát kell is, hiszen a történelmet ők folytatják. A történelmet, amit délelőtt csodáltunk... Sokáig égtek a villanyok ezen az estén a nagyterem­ben. Sokáig beszélgettek a vendégek. Mert ilyenek ezek a találkozók. Bartha Gábor 410 vájjon fémzárolt vetőmag Az ország legnagyobb ku­koricatermesztő gazdasága, a Lajta-hansági Állami Gazda­ság hibridüzemében néhány nap múlva befejezik a ve­tőmagnak termesztett kuko­rica feldolgozását. Mivel a mostoha időjárás ellenére is a tervezettnél valamivel ma­gasabb termésátlagot értek el a nagy gonddal ápolt táb­lákon, így a tervezett négy­száz vagon helyett 410 va- mm vetőmagot fémzárolhat­nak. öt magyar kukoricafaj­ta került a zsákokba, legtöbb az MV 40-es fajtából, de jelentős mennyiséget dolgoz­nak fel a Szegedi 71-es és a Georgikon 250-es korai faj­tákból is. A gazdaság termesztett ve­tőmagöt az NSZK, illetve Ausztria számára is. A né­met Prior-, illetve az oszt­rák Harrach-fajtából. A ma­gyar fajtákból jut Lengyel- ország- és az NDK részére is. Batet«A ttfS wrsas® VÖI * 28. L Molvaa. 7. nm. Vtf4».pn«*flrfct ogratiictcrftl RÖS ÚJSÁG KOMMUNISTA LAP. ám io nur. Sxcrketztócéf f kladlklrahl: ' ,1 Budapest V., Visegrádi-utca IS. uán. filiurisl | E gész nemzetünk újkori tör­ténelmét meghatározó év­fordulók jegyében élünk. Alig néhány nappal ezelőtt a párt megalakulásának öt­ven esztendős jubileumát tartottuk. Ma a pártsajtóról emléke­zünk. A párt megalakulása, s a párt­lap első számának megjelenése nem véletlenül esik időben oly közel egy­máshoz. A történész így ír: „... no­vember 24-én, Kelen Józsefék Város­major utcai lakásán jött létre a meg­állapodás a baloldali csoportok több­ségével. Ezt tekintjük a pártalakítás dátumának... A november 24-i érte­kezletet néhány nap múlva követte a Visegrádi utcai 80—100 ember, jórészt vasas bizalmiak részvételével tartott szélesebb körű gyűlés, a párt megala­kulásának folyamata azonban csak a Vörös Üjság december 7-i megjelené­sével zárult le... ezt számíthatjuk a párt nyilvános fellépése dátumának.” Vágó Béla, a párt egyik alapítója, az első központi bizottság tagja — aki a Vörös Üjság technikai szerkesztője volt — így ír visszaemlékezésében; «... A Vörös Űjságra emlékezem, a mi felejthetetlen, hasznos és vezérlő újságunkra... Kun Béla megérkezése után már sokat beszélgettünk róla. — Hát lapot csinálunk! — mondta Kun Béla... A szerkesztőségben, amely elő­ször az Ügynök utcában, majd a Fáik Miksa utcában volt. súlyos viták egyengették az első szerkesztőségi ta­gok (Rudas László, László Jenő, Boros László, Hajdú Pál, Révai József és mások) földúlt és megtépázott mar­xizmusát ... Általában mindannyiunk­nál Kun Béla tanításai, s kritikai meg­jegyzései varázsvesszőként váltották ki a mindinkább tudatosabbá váló forra- dalmiságot, ami mereven ellenkezett mindazzal, amit eddig mint kautskys- ták és egyéb isták vallottak. ... Végre a kéziratok leszállítva, ki­szedve, tördelve, összeállítva ... Öriási izgalom uralkodott közöttünk. Egy új lap, új párt ki alkothatott fo­galmat arról, mit jelentett ez azoknak, akik a régi szociáldemokrácia fejlődé­sét végigcsinálták... 1918 december 7-én került az utcára a Vörös Üjság első száma, s egyszerre meghódította a munkásságot.” „A kapitalizmus megérett a bukás­ra.’’ Ezzel a mondattal kezdődik a pártlap első számának vezércikke. Majd így folytatódik: „Megérett nem­csak erkölcsileg, de megérett gazda­ságilag is; az imperializmus azt jelen­ti éppen, hogy a kapitalizmus a terme­lés menetét már .gazdasági eszközökkel nem képes fenntartani..; Elérkezett tehát az ideje a szocializmus megvaló­sításának. És a proletáriátus érzi az erőt. s az akaratot is magában a meg­valósításért síkra szállni.” A vezércikk idézett sorai hűen feje­zik ki azt a hatalmas történelmi fel­adatot, amely a magyar munkásosz­tályra várt. S azt a helyzetet is, amely­ben a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása első perceiben a munkásosztály harcainak élére kel­lett állni. A nagy és szent cél: a pro­letáriátus élén szocialista forradalom­má fejleszteni a néhány hetes polgári forradalmat. Ehhez lenini típusú, for­radalmi párt kellett és — Lenin sza­vaival élve — a kollektív szervezés, propagandista és agitátor szerepét be­töltő pártsajtó. Ezért határozta el a párt vezetősége a Vörös Üjság megje­lentetését. A párt központi lapia — megjele­nése első pillanatától kezdve — meg­felelt a bizalomnak. Hatásosan képvi­selte és hirdette' a párt igazságát, messzire vitte szavát, hűséges képet festve történelmünk egyik legdicsőbb feiezetéről — az ötven esztendővel' ez­előtti napok, hetek eseményeiről. A Vörös Üjság nem derült égből Villámként, elődök nélkül lépett a köz­vélemény elé. A magyar forradalmi mozgalmak sajtójának legjobb hagvo- mánvait követhette Táncsics. Aranv Trombitájától Frankel Leó lapjain át a munkásság és parasztság szocialista mozgalmait támogató századeleji la­pokig. A Szovjet-Oröszországból hazatérő kommunista, vezetők is szereztek ta­pasztalatokat, Kun Béla és társai már a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom előkészítése idején, a tomszki ha­difogolytáborban forradalmi, kommu­nista lapot jelentettek meg. Kun Béla később, miután Petrográdba került, a magyar hadifogoly forradalmárok lap­ját, a Nemzetközi Szocialistát szerkesz­tette, majd a Pravda szerkesztőségében dolgozott. Az Oroszországi Kommuríista (bol­sevik) Párt keretén belül Kun Béla vezetésével 1918. március 24-én alakult meg a magyar szekció. Április 3-án már megjelent a lapjuk is, a Szociá­lis Forradalom. Tulajdonképpen ez volt az első magyar nyelvű kommunista új­ság. Példa tehát volt — de a Vörös Üj­ság mégis új helyzetben, a párt szó­csöveként a nagy történelmi küldetés súlyát vállalva, jelent meg. a mun­kástömegek nagy örömmel fogadták. Ez sem véletlen, hiszen az első lap volt Magyarországon, amely teljesen megszabadult a tőke befolyásától, amelyet nem befolyásoltak az oppor­tunizmus „megfontolásai”, s amelynek oldalairól nem húzhatta ki többé a legfontosabb mondanivalót a cenzorok piros ceruzája. Hangja a forradalom hangja volt. Hasábjain a forradalmi tömegek vá­gyait fogalmazta meg. Nem csoda te­hát, hogy oly gyorsan szívükbe zár­ták, megszerették az emberek. Székely Lajos; Vörös rikkancs dala (Részlet) Ott voltam, mikor égett a világ... Vérem most is felforr, ha rágondolok, ha látom Budapest cs Magyarország forradalmas arcát. Az utcákon át hideg szél fújt. Papírcipőmből lábam kibújt. De én széles jókedvvel galoppoltam végig a várost. S mint egy fellázadt ördög-fattyú zengő hangon dalolva kiabáltam: Vörös Üjság! Vörös Üjság! Vörös Üjság! Vörös Üjság! És kapkodták az emberek, mintha ingyen adtam volna. És én repültem, mint. kilőtt golyó uccákon keresztül, körutakon át. És daloltam és zengett a hangom; Vörös Üjság! Vörös Üjság! Ä Vörös Újság tonnákban kifejezhe­tő súlya elmaradt a Népszavától, s a polgári lapoktól. De a gondolatokat nem lehet tonnákban mérni. Politikai erejének, hatékonyságának súlya ha­marosan túlnőtt minden sajtó orgánu­mot. A párttal együtt fejlődött, s ma­ga is részese volt a párt szervezésé­nek. A lap, amely alcímében büszkén hirdette kommunista mivoltát, kézről kézre járt. Több ezer példánya elju­tott rendszeresen a vidéki városokba is. Szolnokon és a többi alföldi váro­sokban sokat segítettek az odakerülő példányszámok a helyi pártszervezetek megalakításán fáradozó agitátoroknak. A Vörös Üjság példát mutatott vi­déken is. Rövidesen több helyen meg­jelentek a kommunista heti, vagy na­pilapok. Szolnok megyében elsőként 1919. március 16-án jelent meg a Szolnoki Munkás című napilap, amely néhány tétovázó lépés után fennállá­sáig — az ellenforradalom győzelméig — szilárd és következetes marxista alapon, az osztályharc útján járt. „Csalódna, aki azt hinné, hogy a negyvennyolcas forradalom március ti­zenötödikén kezdődött; úgyszintén az is, aki azt hiszi, hogy az októberi for­radalom november harmadikén be­végződött ... Amíg a földi élet terhei és jogai, örömei és szenvedései nem egyformán oszlanak meg az emberek között amíg a materiális erő és ha­talom képezendi a jog alapját, amíg a gazdasági berendezkedésnek csak szél­sőségei dominálnak gazdagok és sze­gények személyében, addig mindiglesz forradalom.’’ — írja a Szolnoki Mun­kás első vezércikkében. Majd ugyaneb­ben a cikkben, annak befejező sorai­ként gyönyörűen fogalmazza meg azt a gondolatot, amely nemcsak a ma­gyar nép eszéhez és értelméhez, de szívéhez is oly gyorsan köze! hozta a kommunista párt eszméit; „Ezen a nagy és szent ünnepen (március 15-én — a szerk.) tehát, amelyen kizarándo­kolunk az ősök moha és időlepte sír­jaihoz, két koszorút viszünk magunk­kal; egyet azoknak a nagylelkű ma­gyaroknak, %kik feláldoztak mindent a népért, akik meg tudtak halni a szabadságért, egyenlőségért. és test­vériségért, a másikat pedig annak a férfiúnak, aki nem is tudott magvarul soha életében; nem *is ismerte talán Magyarországot, mégis győzelemre vit­te annak forradalmi munkásságát, s mint hatalmas védő terjeszti ki fölé a bánthatatlanság ércpajzsát ama egyet­len mondatával: Világ proletárjai, egyesüljetek!’ A Tanácsköztársaság leverése után a szabadsággal együtt a kommunista sajtó szabad bátorító hangját is elfoj­totta az ellenforradalmi fehérterror. A kommunista sajtó a föld alá szorult; röplapok, brosúrák útján terjedt a forradalom gondolata. Mégis, ezekben a nehéz időkben is nagy erkölcsi erőt, bátorítást nyújtott, ha valahol az el­szántan küzdők kis csoportjaihoz elju­tott az 1928-ban megjelent Kommu­nista, vagy az 1937-ben Prágában meg­jelenő Dolgozók Lapja egy-egy példá­nya. 1942 februárjában pedig valósá­gos harci riadóként szólalt meg a párt hangja a Vörös Üjság utódaként megjelenő illegális Szabad Nép ha­sábjain. M a a párt napilapjai elérik a másfélmilliós példány­számot. A többi szocialista szellemű napi- és hetilap­pal. folyóirattal együtt fel­szabadult népünk min­dennapi szellemi kenyerét jelentik. Ügy él közöttünk a kommunista sajtó, mint a jóbarát, a családtag a minden­napok örömeinek és gondjainak -neg- osztója; az élet szépségeinek, mindan­nak, amit a szocializmus szent jelsza­va alatt hiszünk, szervezője, propa­gandistája és agitátora. A mai magyar sajtó büszkén vallja magát az ötven esztendővel ezelőtt megjelent Vörös Üjság utódjának. Sze­retnénk méltók maradni elődeinkhez, mert igaz szívvel valljuk, nincs szebb dolog, mint. a szocializmus igaz ügyét szolgálni, az elődeink által lerakott ala­pokhoz egy-egy téglát hozzátenni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom