Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-05 / 285. szám

1958. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Levél egy ápolónőhöz Kikből áll a Szolnok megyei Néplap zsűrije? Kedves Jolán! ön soraival felkereste szer­kesztőségünket, s tiltakozott egy cikkem megjelenése el­len. Levelében azt írja, me­gyénk egyik iparosodó váro­sában dolgozik, huszonhá­rom esztendős. (De levelét Budapesten adta postára). S elmondja, nem foglalkozott hittudományi stúdiumokkal, levelét „senki nem sugallta” és senkivel sem beszélte meg. (De pontosan hivatkozik egy­háztörténeti adalékokra, hit­tételekre, régi és új zsinati határozatokra‘és a kánonjog törvényeire.) Levele mindezek ellenére érdekes, tanulságos olvas­mány volt számomra. S en­gedje meg, hogy néhány kér­désre, okfejtésére válaszol­jak. Először is azt írja; a la­punkban november 24-én megjelent — „Korszerűség, vagy eretnekség” című cik­kem. (melyben egy hittan­könyvvel kapcsolatban kato­likus egyházi körökben ki­robbant vitát ismertettem), — sérti minden vallásos em­ber önérzetét. Szeretném elmonddni ön­nek, hogy cikkem megjele­nése után egy református pap elmondotta: bár nem ért mindenben egyet velem (hiszen ő vallásos ember, én meg, e cikk írója a marxista filozófia hirdetője), az új holland katolikus hittan­könyvnek Lldther Mártonról, Kálvin Jánosról szóló részle­teit nagyon érdekesnek talál­ta. Ezt ő mondotta, ez a re­formátus pap. S ön, kedves Jolán, kétli talán, hogy ez a pap vallásos ember? Én nem. Azután újságjainkra pa­naszkodik ön, kedves levél­írónk. Nem érti, — írja — ha lelkiismereti szabadság van, s állampolgáraink sza­badon gyakorolhatják vallá­sukat, miért jelennek meg nem vallásos tárgyú s világ­nézetű írások az újságokban? Szeretném felhívni ezzel kap­csolatban az ön figyelmét, — s biztos tudja is ön, mint egyházi ügyekben tájékozott leány, — hogy kormányunk az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnökének előterjesztése alapján úgy határozott leg­utóbb, a magyarországi egy­házak és vallásfelekezetek kérelmét teljesítve; továbbra is biztosítja a személyi és dologi államsegélyeket az egyházak, felekezetek szá­mára. Az épülő szocializmus fo­lyamatában nálunk ugyanis nem hívők és ateisták állnak egymással szgmben, hanem a szocializmus híveinek — függetlenül világnézeti kü­lönbözőségektől — egyre nö­vekvő seregpi a szocializmus ellenségeinek egyre ritkuló soraival. (Erről írt a napok­ban. december 3-án a Nép­szabadság is „E ny döntés margójára” címmel. Biztosan olvasta.) Ugyanakkor szocialista ál­lamunk, iskoláink és sajtónk is határozottan a marxista világnézet alapján áll. E vi­lágnézetet hirdeti, terjeszti. Nem ismerünk el semmiféle ideológiai, filozófiai közöm­bösséget. De — engedie meg, kedves Jolán, hogy elmond­jam ezt is; engem önérze­temben nem sért, hogy Ma­gyarországon megjelennek egyházi lapok, újságok, s hir­detik az egyház tanításait. S nem kívánok olyat, hogy ..szüntessék be ezeknek az írásoknak közzétételét.” ön viszont, kérdem miért szün­tetné be a mi világnézetün­ket hirdető cikkek közlesét? . Sőt! Kifejti levelében: Kál­vin, Luther tanai eretneksé­gek, s valóiában ezt sem volna szabad névszerűsíteni. Levelében ezt olvasva elállt a. lélenzetem. Kezdtem rá­jönni: ön nem is híve iga­zán a va’lérembadságnak! Kedves Jolán! Erjedje meo. hogy ípv. is- ■ mer^skAnt szólítsam s őszin­te ké-d,éseire őszintén vála­szollak. ön szerint a nemzetközi eguhá-i vitát k'i'él-ó holl-nd katolikus híttar könyvből szándékosan mind o Iván részleteket yálooottam k’, mely már önmagéban is ten­denciózus. Mint ön mond iái mofitta világnézetre vall. Az iggz, hogy valóban tudomá­ny * világnézetnek a híve va­gyok. De egyetlen idézetet kivéve mind ugyanazokat az idézeteket közlöm cikkeim­ben, amit például a Vigília .októberi számában az egyik egyházi szerző is közöl a hit­tankönyvet ' ismertetve, ön vele szemben is bizalmatlan? Ügy vélem levelének olva­sásakor, hogy igen. ön azt írja ugyanis, hogy csak „eret­nekek” vallhatnak ilyen né­zeteket, mint amiket a Hol­landiában megjelent hittan­könyv közöl. Hiszen a szent- háromság létében, Mária szü­zességében, aki csak egy ki­csit is más felfogást vall, az súlyos bűnt követ el. Sőt, „aki csak rokonszenvezik is” ilyen tanokkal valamelyest, — írja ön — az eretnek. Én nem vagyok hivatott, s nem is akarok döntőbírója lenni égyházi körökben folyó ideológiai vitáknak. Eldönteni, ki „eretnek” s ki nem. De engedje meg, hogy idézzem az egyik egyházi folyóirat­nak cikkét, mely kimondja; alapjában véve nem tartja eretneknek a Hollandiában megjelent hittankönyvet, s nem érti „miért megy oly nehezen” egy ilyen könyv megjelentetése Nyugaton. Pa­naszolja ez az egyházi folyó­irat, hogy az „újszellemű határozatoknak már a zsina­ton is hangos ellenzéke” volt. Méltányolja, hogy Róma „bi­zonyos tartózkodást” tanúsí­tott most e hittankönyv kö­rüli vitában, s bár nem mondta ki a könyvről, hogy „nihil obstaf’ (engedélyezi terjesztését), salamoni dön­tésével nem is nyilvánította eretnek írásnak azt. ön vi­szont eretnekségnek tartja. Nem értem, miért akar pá- pább lenni a pápánál? S miért kívánná ezt még tőlem is, ráadásul? Nem tetszenek önnek azok a katolikus papok és hívek sem, akik nem értenek egyet Nyugaton a pápának a szü­letésszabályozásra vonatkozó egyértelmű tiltó törvényei­vel. (A vitatott hittankönyv is például ilyen nézetet vall.) ön mint írja, elítéli a „nyu­gati papok és híveknek vi­selkedését”. S aggasztja önt az is, mint írja, hogy a ma­gyarországi hittankönyvek évek óta — így a Hamvas és a Bucsi-féle „nihil obstat” könyvek is — „nagyon ala­csony szinten vannak”. Ebben sem vagyok hivatott véleményt mondani, s döntő­bíróként fellépni e vitában. Az azonban bizonyos, és er- Vől írtam az ön által elma­rasztalt cikkemben is, s er­ről győzött meg most az ön levele is; hazánkban, s az egész világon a vallásos né­zeteket vallók körében, még sokszor az ugyanazon vallás nézeteit valló körében is, a hittételeknek, tanításoknak különféle értelmezései, vál­tozatai alakultak . ki. S e különböző nézetek hívei ma­guk is egyre többször és egyre szembetűnőbben vitat­koznak egymással, ön sze­rint ez nem így van. De le­vele végig ennek a vitának jegyében fogant. A cikkemben legutóbb e vitákról írtam. S úgy érzem — éppen ezért elmondom Önnek, — a mi újságjaink pontosabban, a valóságos helyzetről sokkal tárgyilago- sabban tájékoztatják az ol­vasókat, mint ahogyan azt az ön levele kívánná tőlünk. Sőt, számon is kéri, miért tesszük ezt. De ez a valóság­hű tájékoztatás számunkra, természetes kötelesség és kö­telezettség. — Ezért írtam múltkori, az ön áltgl kifo­gásolt cikkem. S ezért írom e sorokat is. Az igazság hir­detéséért — kérem — ne marasztalja el újságjainkat. Üdvözlettel: Császtvai István Kétféle téli tárlat A Magyar Képzőművészek Szövetsége Középmagyaror­szági Területi Szervezetének állásfoglalása nyomán a Szol­nok Megyei Tanács VB Mű­velődésügyi Osztálya decem­ber 3-án úgy döntött, hogy az idén megrendezendő Téli Tárlaton különválasztják a hivatásos művészek és az amatőrök alkotásait. A hivatásos művészek ki­állítása december 8-án 12 árakor nyílik a Damjanich Múzeumiban, az amatőr ki­állítást pedig a Szigligeti Színház előcsarnokában nyit­ják meg december 20-án, este háromnegyed hétkor. — Engem csak a majom érdekel — mondom dr. Sze­derjei Ákosnak, a Budapes­ti Állat- és Növénykert igazgatójának. — Bezzeg, ha önnek kel­lene eltartani őket, koránt­sem lelkesedne értük any- nyira — jegyzi meg az igaz­gató, és a napi kosztpénz hallatán nyomban igazat is kell néki adni. Évente 12 millió forint. Ennyibe ke­rül az Állatkert fenntartása, ... Es a „népesség” az utóbbi években örvendete­sen szaporodni kezdett A megszokott ismerősök mel­lett van már fóka és száz más élőlényfurcsaság, ami eddig „hiánycikk” volt a Fővárosi Állatkertben. — Amióta a perzsa sahtól az indiai államelnökig számos távolkeleti és afrikai államfő fordul meg Budapesten — szinte minden egyes látoga­tás után mint „diplomáciai maradvány” az állatkertben is fel-féltünedezik egy-egy újabb lakó. Szederjei dr. például most készül Indiá­ba, Afrikába, hogy a barát­ság élő jegyeként a kapcso­latok eredményét: ritka ál­latokat Budapestre szállít­tassa. * Ráadásul itt van a „me­chanizmus”. Az idei tél ele­jén külsőre a tavalyihoz, a tavalyelőttihez a megszokott sokévi átlaghoz hasonló kép fogadja a látogatót, de, hogy a közgazdaságtan mennyire befolyásolhatja a barna mackók, bundermajmok, oroszlánok, elefántok, mada­rak és hüllők életét — azt csak akkor látni, ha egy dél­előtt Szederjei igazgató tár­saságában végigsétál valaki a téli álomra készülő vad­birodalomban. — Gazdálkodni, gazdálkodni — mondja az igazgató. — • Évente ugyanis másfél mil­lió látogató vált belépője­gyet, ám ha ezekből a forin­tokból kellene fenntartani, éhkopra jutna a kert több­ezer lakója. Céltudatos vadgazdálkodást: ez az Állatkert új jelszava; „Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy a kutató bio­lógiai munka háttérbe szo­rul” — és az igazgató mun­katársainak tudományos eredményeire hivatkozik Minden ittlakó állat szá­mára jobb körülményeket teremtenek. És az eredmény: gyarapodó szaporulat. — Éz Ns része a tervszerű vad­gazdálkodásnak, mert a fe­lesleget el lehet adni — magyarázza az igazgató, mi­közben a már kisebb ko­mondor nagyságú két orosz- Iánkölyök egymással ver­sengve ugrál az ölembe és bozontos pofácskájukat a kabátom alá dugják. — 1968-ban nyugati leve­lezéseink, hirdetéseink nyomán eddig már kilenc medvét, 5 oroszlánt adtunk el — jegyzi meg Szederjei dr. (koráhban ha volt is valami gyér felesleg, azt lelőtték!). Ügy kell gazdálkodni, hogy minél kevesebb le­gyen az állami támogatás. Naponta érkeznek levelek szerkesztőségünkhöz, s az ol­vasók aziránt érdeklődnek, kikből áll a Szolnok megyed Néplapnak a zsűrije? S ho­gyan folyik le a szavazás egy-egy Slágerkiupa-mérkő- zést követően? Az érdeklődőik kívánságára ismét közreadjuk lapunk zsűrijének névsorát A „dön­tést hozó” bizottságban he­lyet foglalnak: Borhy Tibor, Szolnok városi tanács nép­művelési felügyelője, az Ár­kád és a Pódium Klub mű­vészeti vezetője, Gácsi Mi­hály grafikus művész, Kóbor Antal, a szolnoki Bartók Béla zeneiskola igazgatója, Kutas János, a Magyar Rádió szól­nék! stúdiójának zenei szer­kesztője, Molnár László, a Csimpi a fiú csimpánz. Nőnemű kedvencei a nemrég érkezett Hayde és Oka. Nagy kérdés eredményes lesz-e a nász? Csimpánz ugyanis eddig még sosem szaporo­dott a budapesti állatkertben. — (Kapocsy György fel­vétele) — Erről jut eszembe, — veti közbe félig tréfásan, félig komolyan — van né­hány felesleges tevénk. — Szántani is lehet velük. Nem tudna rájuk vevőt? Ismerek ugyan - néhány tsz-t, de azoknak már a ló sem kell, nemhogy a teve. Ám az idegenforgalmi cé­gek a nyáron hasznosíthat­nák Visegrádon, Pécsett, Salgótarjánban, ahol erdei ösvényeken a várromokhoz be lehetne állítani ilyen „tevejáratokat”. — Majmok is eladók. Ojabban rendkívül jól ér­zik magukat, szaporodnak és változatlanul szemtelenek. (Nemcsoda, egy-egy hatal­mas ketrecben vagy húszán is viháncolnak, így illemet nehezen tanulnak egymás­tól.) De van orrnaányos medvekolyök, kis fekete pár­duc is. Ezt egy pulikutya ne­veli két csemetéje társasá­gában és a csúf macskát féltékenyebben őrzi, mint saját kölykei't. Folyta that­nánk: barna medvék, peli­kánok, farkasok, hucullovak, madárpók, skorpiók, hiénák, bölények... ☆ Egyre zsúfoltabb a 102 éves kert, és ezért az idei télre 52 fajta állatot kiad­tak telelőbe, albérletbe. — Pécsre, Veszprémbe, például megyei művelődési ház mű­vészeti előadója, Muray Mag­dolna középiskolai tanuló, Nagy Sándor, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Szolnok megyei bizottságának kultúr- feleiőse, B. Nagy Pál, a Mexi­kóban aranyérmet nyert pár­bajtőr-vívó csapatunknak tagja, Palkovics Tibor, a Ki­lián György Katonai Műszaki Főiskola tánczenekarának művészeti vezetője, Peták István, a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának vezető­je, Széplaki Katalin, a me­gyei tanács népművelési cso­portjának vezetője, a_ Kom­munista Ifjúsági Szövetség Szolnok megyei végrehajtó bizottságának tagja, Valkó Mihály, a Verseghy Gimná­zium tanára. A zsűri elnöke jegesmedve, puma, oroszlán, örvösmedve, borz, sakál, bö­lény került többek között, míg egy hatalmas uhu-ba­goly a lenesi vadgazdaság­ban dolgozik. — Dolgozik? — Méghozzá szorgalmasan. A varjú, a galamboshéja, szarka és a többi madár annyira gyűlöli az uhut, hogy ha délutánonként azt egy T alakú póznára ülte­tik, hét határból köréje se­reglenek a madarak és a kártevőket így könnyen ki lehet közülük lőni. # A Budapesti Állatkert a ..nemzetközi versenyben” is jó nevet vívott ki magának. A ’ többnyelven megjelenő Zoo-évkönyv a frankfurti és a moszkvai állatkertek után harmadiknak a budapestit ismerteti nagyon részlete­sen ... Színes kertet — foglalja össze jövő terveit Szederjei dr. A már több évtizede itt élő és „megunt” állatok mel­lé egyre újabbakat besze­rezni. így kifelé látványos, befelé pedig üzemszerűen szervezett kertet teremteni, ahol a tervszerű vadgazdál­kodás mellett jelentős bio­lógiai és állatpszochológiai ' kutatómunka is folyik. —s —f dr. Császtvai István, a Szol­nok megyei Néplap kulturális rovatának vezetője. A zsűri-keret azért tizen­három tagú, hogy ha valaki a szavaiás napján nem ér rá, vagy a zsűrizésben valami okból nem tud résztvenni, akkor is.együtt legyen tizen­egy zsűritag. A szerkesztőség úgy ter­vezi. hogy a középdöntők során nyilvánossá teszi’ a zsűri munkáját Látogatók is betérhetnék a terembe, ahol a szavazás folyik. De a középdöntőben már titkossá teszi a zsűri tagok szavazását, hogy a már leadott szavazatok se befolyásoljanak senkit, s teljességgel önállóan mond­hasson véleményt. Űj rendelet egyes fertőző állatbetegségek megelőzésére A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter rende­lettel módosította néhány — bejelentési kötelezettség alá eső — fertőző állatbetegség megelőzésének és leküzdésé- ‘nék szabályait Az új rende­let a sertéspestisre, a barom­fipestisre és a ragadós száj- és körömfájásra terjed ki. A módosításokat minde­nekelőtt az tette szükségessé, hogy egyrészt az előző ren­delet megjelenése óta jelen­tős változások történtek a nagyüzemi állattenyésztés­ben, másrészt megváltoztak a betegségek elleni védeke­zés feltételei és módszerei. Különös figyelmet, szentel a rendelet a ragadós száj- és körömfájásnak. S ugyan­akkor részletesen meghatá­rozza. mi a teendő akkor,- ha valahol felüti a fejét a betegség. A feladatok pontos meghatározására azért van szükség, hogy adott alkalom­mal minél előbb helyhez tudják kötni és nem sokkal később felszámolhassák a betegséget. A rendelet elő­írásaiból az is kiderül, hogy a ragadós száj- és köröm­fájás elleni védekezés, vala­mint a betegség felszámolása nem kizárólag állatorvosi fel­adat, hanem csak széleskörű társadalmi összefogással va­lósítható meg, nagy fegyel­mezettséget és gondosságot kívánó munka. HIRDETMÉNY A Kunszentmártoni Járási Művelődési Központ pályá­zatot hirdet egy gondnoki, valamint egy kisegítő taka­rító-fűtő munkakör betölté­sére 1969. január 15-i hatály- lyaL Fizetési feltételek a 105/1961. M. M. szárrfú utasí­tás szerint. Cserelakás elle­nében szolgálati lakást biz­tosítunk fűtéssel, világítás­sal. 45. életévüket be nem töltött házaspár előnyben. A pályázatokat önéletrajzzal és előző munkahely megjelölé­sével f. hó 20-ig a következő címre kell beküldeni: Járási Művelődési Köz­pont Kunszentmárton Olcsó kerékpár vásár ! A TITÁSZ Vállalat ki­selejtezett kerékpárok­ból 1968. dec. 12-én börzét rendez a Ver­seghy u. 3. szám alatti telepén. Irányár: 100 -■ 150 Ft. Madárpók és társai

Next

/
Oldalképek
Tartalom