Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

X**0. december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Karácsony előtt a könyvesboltban Átlagos napi forgalom ötszö­rösére ugrott a szolnoki Szig­ligeti könyvesbolt forgalma a karácsonyt megelőző napokban. Az elmúlt évekhez képest né­hány új jelenségre Is felfigyel­tek a bolt dolgozói. Az egyik már régebben kez­dődött, de egyre erősödő szo­kás, hogy a karácsonyi ünne­pekre a felnőttek Is mind gyak­rabban ajándékozzák meg egy­mást könyvvel. Ezelőtt 5—6 éti­vel még seinte csak az Ifjúsági könyvek forgalma emelkedett karácsony előtt. Most az egyik legkeresettebb könyv volt He, mingway Akiért a harang szól rimfl regénye, Passuth Nápolyi Johannája, Szabó Magda, Fehér Klára művel. Természetesen az ifjúsági és a gyermekkönyvek Is kelendőb­bek lettek. A Lányok Évköny­ve, a Fiúk Évkönyvé aratta a legnagyobb sikert és Igen so­kan keresték Verne könyvelt. A legkisebbeknek a Gőgös Gú­nár Gedeon-t vették meg leg­többen. Oj jelenség még, hogy gyere­kek is egyre gyakrabban vásá­rolnak könyvet a szüleiknek. Általában a bolt dolgozóira bíz­zák a választást, csak kevesen Jönnek határozott szándékkal. Jászberényi festőművészek kiállítása December 22-én délelőtt 11 órakor nyílt meg a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak dísztermében öt Jászbe­rényi festőművész, Benke László, Makay József, Gy. Riba János, Sáros András és Vuics István kiállítása. A megnyitót mintegy hat­van érdeklődő előtt, Bedő András, az MSZMP városi bizottságának munkatársa mondta. 8300 tanuló pályát választ A legtöbb gyermekben már egészen kis kora óta él­nek különböző elképzelések arról, hogy milyen lesz az eljövendő hivatása. A világ­ról alkotott kép bővülésével, sokrétűbbé válásával párhu­zamosan egyre reálisabbak lesznek az elképzelések, és amikor eljön a komoly és felelősségteljes pályaválasz­tás ideje, a legtöbben ki­alakult tervekkel rendelkez­nek. Ezek a tervek azonban nem mindig válnak be. Meg­valósulásuknak gátat szab- uak, vagy azt legalábbis be­folyásolják a pályaválasztó egyéni adottságai, képességei, a választott pálya követel­ményeinek ismerete, a csa­ládnak a gyerekre gyakorolt befolyása, az anyagi helyzet és nem utolsósorban a nép­gazdaság szakember-szük­séglete. □ Szolnok megyében as 1868'69-es tanévben 8300 ta­nuló fejezi be az általános is­kola nyolcadik osztályát. Jóllehet a pályaválasztásra történő előkészítés már áz ötödik-hatodik osztályban kezdődik, nyolcadikban éri el a csúcspontját, éppen a téli szünetet megelőző idő­szakban. Az osztályfőnökök­nek ilyenkor sok munká­juk van. Az osztályfőnöki órákon beszélgetnek a tanu­lókkal, tájékozódnak terve­ikről. elképzeléseikről. Is­mertetik a Szolnok megyei Pályaválasztási Tanács tá­jékoztatóját, kapcsolatba lépnek a középiskolákkal és a szakmunkástanuló intéze­tekkel, beszélnek a tanulók szüleivel. A helyzetet nehezíti, hogy ebben az évben végez a leg­több nyolcadikos. Jövőre már valamivel kevesebb lesz, két- három év múlva pedig je­lentősen csökkenni fog a létszám. FI Szolnokon az Achim úti általános iskolában ebben a tanévben két nyolcadik osz­tály összesen nyolcvanhá­rom tanuló végez. Mindkét osztálvfőnök ötödiktől veze­ti az osztályt, s hamarabb is érdeklődtek már a tanu­lók szándékai iránt. Az előzetes tájékozódó fel­mérés szerint például a 8/B osztály negyvenegy tanulója a következő iskolákban akar­ja folytatni tanulmányait: A Verseghy gimnázium­ban hat. köziilük három fi­zikai doleozók gyermeke, a Tisza-partiban kilenc, a köz- gazdaságiban hét. szakmun­kástanuló intézetben —hely­ben — tizennyolc, egy ta­nuló pedig bányásznak ké­szül. A jelentkezők közül össze­sen huszonhat tanuló fizikai dolgozók gyermeke, középis­kolában tizenöt szándékozik tovább tanulni. Az osztályon belül is megfigyelhető az az országos lelenség. hogy a fi­zikai dolgozók gyermekei, még a ió képességűek sem szívesen irnfteenak gimnázi­umba Jóllehet az érettségi­vel szemben már nincs el­lenérzés többre becsülik a gzakköeéniskolai érettségit, amelv viszont az Iskola jel- tagéból adódóan kevésbé t*­szi lehetővé a továbbtanu­lást felsőfokú intézetekben. Mindössze ketten készül­nek elmenni Szolnokról, a többség a helyi iskolákban folytatja tanulmányait. 0 A megyei tanács, a Tisza- parti gimnázium KISZ szer­vezete tájékoztatókkal, láto­gatásokkal segítik a tanulók pályaválasztását örvendetes, hogy mindenki tovább akar tanulni. Egy alkalommal el­vitték Martfűre a gyereke­ket megmutatták a gyárat és felhívták a figyelmüket a felső- és középfokú végzett­séggel, valamint a szakkép­zettséggel rendelkező és a szakképzetlen dolgozók mun­kája közötti különbségre. nem sikerül bejutnia, kicsú­szik a talaj a lába alól, s az utolsó pillanatban úgy érzi. kényszerből választja, ami éppen adódik. Az elképzelések reálisabbá válása a szülők szemléleté­ben is megmutatkozik. Az Achim úti pedagógusok mon­dották el, hogy egyre keve­sebb a gyermeke képessé­gei iránt elfogult szülő. Régebben gyakran mentek ^hozzájuk olyan kéréssel, hogy adjanak jobb jegyet a gye­reknek, mert szeretne to­vább tanulni. Az idén vi­szont, legalább is eddig, egyetlen ilyen esetük sem volt 0 Az elképzelések általában reálisak, legfeljebb a gim­náziumba készülőknél még nem teljesen kialakultak. Van például, aki mérnök sze­retne lenni, de még.-. bem tudja, hogy milyen mérnök A lányok közül zenetanár­nak, tornatanárnak készül­nek. Ezek az elképzelések még változhatnak, de azt el­döntötték, hogy tovább ta­nulnak a középiskola befeje­zése után is. Középiskolásoknál általá­ban nem is jó, ha a tanuló érdeklődése csak egyetlen pá­lyára irányul, mert ha oda A fiúk általában köny- nyen találnak helyet maguk­nak, a lányok továbbtanulá­sa nehezebb. Pedig a R300 végzősből 4000 leány. Igen sokan tanulnak a Tisza-par- t.iban levő egészségügyi szak- középiskolában, de minden­kinek ott sincs hely. A szak­munkástanuló Intézetekben s ti találnak annyi lehetősé^ get, mint a fiúk. Igv azután néhány szakmát valósággal, elárasztanak. Van olyan osz­tály, ahonnan hatan jelent­keztek bőrdíszművesnek. Ebben az évben lehetséges, hogy nem tud azonnal meg­felelő helyet találni minden nyolcadikos, hiszen a pálya- választási terveket csak ez­után szembesítik a konkrét lehetőségekkel. Bistey András A jót csak jól szabad csinálni M eghívót kaptam egy KISZ alapszervezet­től: az év végi nagy feladat, a KISZ tagkönyvek érvé­nyesítését tervezték aznapra. Mit jelent a tagkönyvér- vényesítés? Hasonlattal élve azt mondhatnám: ugyanazt, amit egy-egy családnak a holnapokat meghatározó, jó­ízű beszélgetés. Számonké­rést a KISZ alapszervezetek vezetőinek és az alapszerve­zetek minden tagjának. Igényfelmérést arról, hogy ki mit szeretne végezni, mit várna a KISZ-től. Ennél fon­tosabbat is jelent: minden­kitől megkérdezik, hogy akar-e a KISZ tagja ma­radni, vállalja-e az ezzel járó kötelezettségeket? S a kérdésre felelő „igen”-ek: a vállalást jelentik. Az alföldi kőolajfúrási üzem L. Sz. Brjuhov alap- szervezetében azon a dél- előttön huszonhármán mond­tak határozott igent. S ha most erről a huszon­három . „igen”-ről írok, ak­kor úgy érzem, hogy vissza­élek a vendégjoggal. Egy család bizalmas beszélgeté­sét reméltem kihallgatni. — Tudtam az alapszervezetről, hogy éppen az utóbbi idő­ben erősödtek meg, s is­mertem róluk a véleménye­ket: jól dolgoznak, ma már a KISZ-nek rangja van az üzemben. Egy jó szervezet „magánügyeit” megismerni hasznosnak hittem, És elkezdődött a tag- könyvérvényesítés. A négyta­gú bizottság egyenként hív­ta be az alapszervezet tag­jait. öt szék volt a szobá­ban. Az egyik a többitől külön állt. A „vallató” szék. Igaz, hogy munkanap volt, s a tagkönyvérvényesitést munkaidőben rendezték. A z alapszervezet titkárá­tól tudtam: készültek ezekre a beszélgetésekre, összeírták a kérdéseket is, 1 hogy a válaszokat majd va­lahogyan összegezni lehes­sen. Nagyon jók voltak a kér­dések is: „Mi a véleményed KISZ vezetőidről? Mi a vé­leményed a magad munká­járól, mit szeretnél, mi ér­dekel, mit vállalsz jövőre, kit tartasz az alapszervezet­ben a legnépszerűbbnek...? Minden kérdést nem is idé­zek. Huszonháromszor tizen­öt kérdésre a „vallatóttak” — legtöbbször egyetlen tőmon­dattal feleltek: „Elégedett vagyok”, Dolgozhattam vol­na jobban is...”, „A Mát­rába szeretnék kirándulni”, „A Népszabadságot olva­som”, „25 óra társadalmi munkát vállalok jövőre...” Az alapszervezet titkára is érezhette, hogy valami nem stimmel. A válaszok legfeljebb néhány támpon­tot adtak a tervezéshez, de semmi többet. S a bizottság „vallomást” várt volna leg­bensőbb dolgairól. Egy fiatal mérnök végig nevetett. Aztán egyszer visz- szakérdezett :„Ez mire jó?” Egy technikus szemmellát- ható zavarában azt mond­ta magáról, hogy ő nem dol­gozott semmit ebben az év­ben. (Negyvenvalahány óra társadalmi munkát végzett.) Hol történt a hiba? A KISZ KB éppen a tavalyi tagkönyvcserék jó tapaszta­lataira alapozta a tagkönyv- érvényesítést minden évben elrendelő határozatát. Na­gyon jól tudom, hogy ez az alapszervezet sem dolgozott az előkészítés közben rosz- szabbul, mint a többi. Miközben hallgattam a többnyire semmitmondó be­szélgetéseket, — az jutott eszembe, hogy egy nagyon jónak mondott alapszervezet vendége vagyok. Akár tisz­ta nagy betűkkel is írhat­nánk e szervezet nevét. Ügy ahogyan Nemecsek Ernő ne­vét írták a Pál utcai fiúk. A kis Nemecsek. A grun­*1 dért, a társakért min­dent áldozó hős Nemecsekl Mit tudna ő mondani, ha beleültetnék a többi szék­től különálló székbe, s tu­lajdonképpeni kérdéseket megelőzően, az őt jól isme­rők, hivatalos hangon meg­kérdeznék a nevét, a szüle­tési évét, a személyi adatait, s ezután váratlanul, de még mindig ugyanazon a hangon azt, hogy akar-e tovább is a grundra járni és szereti-« társait? Nagyon pontosan tudom* hogy Nemecsek Ernő is el­pirulna, s egyszerű, több­nyire semmit se mondó tő­mondatokkal válaszolt volna. És bármennyire is bizarr öt­let egy regény kedves gyermek hősét KISZ tagként képzel­ni el, a grundot behelyette­sítve egy KISZ alapszerve­zettel, nagyon pontosan tud­tam: a papírről felolvasott jó kérdések sem érnek any* nyit, mintha valamelyikünk jól elkiálthatta volna magát* gyerekek játsszunk KISZ-t. A tagkönyvösszeírást or­szágosan jól előkészítették. Nem tudom, hogy hány stencilezett tájékoztatót ír­tak, de tudom, hogy sokat S azt is, hogy valamennyi­ben szerepelt az, hogy ezút­tal beszélgetni, és nem be­szélni kell. S mégis... Három óra alatt elfogyott a huszonhárom összeírandó ember. A papírra leirt kér­dések, s a válaszok is össze­adhatók. Jelentést is lehet majd írni belőlük. Egy hi­vatalos jelentésben már fel sem vetődhet hogy mi tör­tént volna ott a szegény Nemecsekkel? Lám, most az frás végé­hez érve magam is meg­szeppenek: tudom, hogy ki­kért, de nem tudom, hogy kik ellen írtam. Hiszen jó alapszervezet ez és jót akar, ahogyan a KISZ KB hatá­rozata is jót akar, ha elren­deli, hogy ezekre a beszél­getésekre minden évben sor kerüljön. És jót akarnak azok is, akik a „vallató” székbe leülnek, hogy hatá­rozott igennel kérjék » KISZ tagkönyvük érvénye­sítését A vendéglátás he­lyett — úgy érzem — egy szemlélettel kell perelnem* Egy szemlélettel, — amely megakadályozza, hogy • KISZ. a kommunista ember- nevelés e műhelye, fiatal- hangú fiatálok műhelye le­gyen. A szemlélettel, amely megkérdezte!! az ismerős nevét, mert így szólt egy utasítás, s amely két Jóbará­tot a vezeték nevén szólíttat egymással, mintha rangosabb, hasznosabb lenne így. S sza­bályosan jól csináltat meg egy tagkönyvösszeírást, de csak „csupa, csupa kisbetű­vel’ jól. Még a legjobb alapszer­vezetekben is tudatosan meg kell követelni a KISZ ta­goknak egymástól annyi természetességet, annyi fia­talságot, amennyt a KISZ-t igazán jó „grunddá”. Neme- csekeket nevelő szervezetté teheti. M ert hiszen még a leg­jobbat is csak jól szabad csinálni. Bariba Gábor DÉRYNÉ 1793. karácsony napján — 175 éve — a jászberényi patikus családjában látta meg a napvilágot Sehenbach Róza. Ami­kor édesanyja 16 éves korában Pestre vitte, a vendéglátó Mátray Gáborék házá­nál gyakran találkozott a Hacker szálló­ban és a Rondellában játszó magyar szín- társulat tagjaival. Kedvet és hivatást ér­zett a pálya iránt és édesanyja ellenke­zését legyőzve, 1810-ben színpadra lépett, nevét megmagyarosítva Széppataki Rózá­ra. Hamarosan férjhez ment Déry István színészhez és ezentúl a színlapokon is csak mint Déryné „ifiasszony” szerepelt. 1815-ben a Rondellát lebontották és a magyar színészek vándorútra keltek. Déry István nem vállalta a vándorlás nehézsé­geit, elszegődött gazdatisztnek. Déryné azonban kitartott a pályán. Miskolcra ke­rült a társaság egyik részével. *ht képez- tette tovább énekhangját. Művészetének híre bejárta az egész országot, sőt a bécsi lapok Is írtak róla. Egy német zongora- művész fitymálva megjegyezte: Déryné még a pesti német színház operaszínpadán sem merne fejlépni. Erre Pestre hívták barátai és az éppen Székesfehérváron ját­szó Dérynét azzal, hogy „mentse meg a magyar becsületet”. Déryné noha névtelen levelekkel fenyegették meg. hogy fellépé­sét botrányba fojtják — vállalta a sze­replést. Óriási sikere láttán a német szín­igazgató szerződést ajánlott neki. de ő visszatért társulatához. Kolozsvár és az erdélyi részek különösen szívükbe zárták Dérynét ezekre a helvek re gyakrabban is vissza-visszntért 1828- tól Kassán találjuk, a vándorlás korá­nak legkiválóbb magvar színjátszó együt­tesével. köztük volt Kántomé. a nagy tra- gika, Lendvay Mártán. Szentpeteiy Zsis­mand, Megyeri Károly, Szerdahelyi József és itt csatlakozott hozzájuk a fiatal Eg- ressy Gábor. Ez a kitűnő együttes adta «ló legelőször Katona József Bánk bán című nemzeti drámáját, 1833. február 15-én, amikor a címszerepet Barta János, a ki­rálynét Kántomé. Melindát Déryné. Bibe- rachot Megyeri Károly és Ottó herceget Egressy Gábor játszotta. Déryné részt vett 1837. augusztus 22-én a Nemzeti Színház, vagy ahogyan akkor nevezték: a Pesti Magyar Színház meg­nyitásán ts, de hamarosan ismét a vidé­ket járta. 1847-ben visszatéri férjéhez. Egy ideig Diósgyőrött éltek. 1862-ben meghalt a A magányban, elhagyottan és betegen éló Dérynét megszánta egy jótékony miskolci hölgyismerőse, iri budapesti fivérének, áld országos gyűjtést rendezett Déryné javára. Sajnos, csak Prielle Kornélia küldte el egy vendégszereplése tiszteletdiját, de a jótevő kijárta Déryné számára a Nemzeti Szín­ház Radnótfáy alapjának évi 120 forintos állandó segélyét. Ezért aztán hálából Dé­ryné 76 éves korában hozzáfogott emlék­iratainak megírásához. Csodálatos memóriával, vidám kedéllyel, sohasem magát állítva az események köz­pontjába. hanem hiteles korrajzot adva a magyar színészet hősi küzdelmeiről. 1872. szeptember 29-én bekövetkezett haláláig megírta életének és a magyar színészet kialakulásának történetét, amelv ma szi- nészettörténetünk értékes forrása Ö ma­ga már nem érhette meg művének könw- alakban. való megielenését de első kiadása óta ez a maradandó értékű munka sok­szor jelent meg és forog közkézen a szín­házat szerető olvasók körében. Cenner Mihály röátuicuitfrLé gia 1968 Az utóbbi időben - gyre nagyobb érdeklődéssel fi­gyeljük az amatőr néptánc­mozgalom teljesítményeit Ez a művészeti ág, amely a felszabadulás utáni első év­tizedben olyan viharosan tört előre és olyan emléke­zetes sikereket ért el, ké­sőbb — úgy látszott — megrekedt fejlődésében. Igen sok néptáncegyüttes műkö­dött. amelyek azonban nem tudták megtartani a kö­zönség egyszer már kivívott figyelmét A néptánccsopor- tők száma jelentősen csök­kent Most azonban végre egy pozitív folyamatról is hírt adhatunk, igaz, -na ke­vesebb együttesünk van, színvonaluk azonban örven­detesen emelkedik. A fiata­lok érdeklődése ma jobban megoszlik, talán kevesebben fordulnak a tánc felé. de akik mégis ezt a tevékeny­séget választiák. azok ko­molyan is veszik vállalkozá­sukat A Táneantotógia tű«8 cí­mű műsor áttekintést nyúj­tott a legjobb pradvkriók- ról. A műsorszámokat a Néoművelési Intézet válo­gatta és bocsátotta közönség elé Az Idén mindössze két vidéki együttes szeretjeit, a ttéesi és a gödöllői, feltéte­lezhetően gazdasági okokból, hiszen néhány kitűnő cso­portnak. rrvnt néldául , vas­megyei va«y » zalai együt­tesnek az 1 d^n lg Ott lett Volna a helye. A bemutató így is kedve­ző összkénet nyújtott Ane- mozPalmimk ma! helyzeté­ről; Meggyőződhettünk arról. hogy a néptáncműveszet egészséges fejlődéséről és nem véletlen jelenségről van szó. A szűkreszabott keretek miatt a részletes bírálat he­lyett inkább a különféle mű­vészi törekvésekre szeret­nénk rámutatni. Szerepel­tettek például ezen a bemu­tatón is folklorisztikus nép­táncfeldolgozások. de hány­féle színben! Egyrészt ott láthattuk a Vegyipari Szak- szervezet Bartók Béla együt­tesének (vezetője Tímár Sándor) remekbekészült ko­reográfiáit, amelyekben a néptánc-nyelv szinte zenei továbbfejlesztésére és átdol­gozására törekedett. Csak­nem ugyanezt a vonalat képviselte ezúttal az Építők Együttese is (vezetője Ga­lambos Tibor). A HVDSZ Bihari János Táncegyüttese (vezetője Novák Ferenc) más stílusú, de igen erőteljes stilizált feldolgozással lepett meg A Pécsi Mecsek Együt­tes (vezetője Simon Antal) a hagyományos tánc-anya­got nagyszerűen megformált költői szituációban mutatta be (három egymásra követ­kező nemzedék megjeleníté­sével) . . Az OKISZ együt­tes (vezetője Manninger Cvörgv) vietnami néptáncot állított színpadra, az Északi Járműiavító ..Ki mit tud?”- nvertes együttese íveze+őie Manninger Mikló;) fri.ij, lendületes, fiatalos táncá­val rawpdott el. a gödöllői csoport (vezetnie Végvári Rezsői pedig a kompozíció ötletes kidolgozásával ara­tott sikert. Vitányi J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom