Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

1968. december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az országgyűlés elfogadta az 1969. évi költségvetésiéi szóló törvényjavaslatot A jászárokszállási Faipar Ktsz-ben tv-kávákat (mely a termelés 60 százalékát képe­zi) és irodabútorokat készítenek. Képünkön a trapézvonalú íróasztal befejező mun­kálatait végzik Szolgáltatások Kőtelken vezeték magában is nagy (Folytatás az L oldalról) fontolandó, hogy a drágább hitel és az építkezési költsé­gek növekedése nem hat-e majd kedvezőtlenül az épít­kezési kedvre. A lakáshely­zettel foglalkozott dr. Har­gitai Katalin. Vas megyei képviselő és főleg a szom­bathelyi viszonyokat ismer­tette. Dr. Marton Zoltán igazga­tó-főorvos. budapesti képvi­selő hozászólását az egész­ségügynek szentelte. Egy nemrég elkészült KNEB vizs­gálat tanulságait elemezte, amelyekből kidéiül, milyen jelentékenyen fejlődött a já­róbeteg ellátás, de még min­dig sok a tennivaló e téren. A szokottnál is nagyobb súlyt kölcsönzött e témának dr. Szabó Zoltán, egészségügyi miniszter felszólalása a csü­törtöki ülésen. Részletesen kifejtette, hogy az urbanizá­ció. az ipari vegyianyagok és sugárzó anyagok fokozottabb használata, a korszerű közle­kedés. miként növeli a kör­nyezeti ártalmakat és hogyan kívánnak ezek ellen véde­kezni. Mindenesetre elgon­dolkoztató. hogy tavaly már a nyilvántartott táppénzesek 17 százaléka baleset miatt maradt távol munkahelvétől. A legnagyobb figyelmet, Karácsonykor és újévkor ugrásszerűen megnövekszik a nemzetközi magán telefon- beszélgetések száma, A hely­közi távbeszélő igazgatóság a tapasztalatok alapján fel­készült a várható forgalom zavartalan lebonyolítására, s az átlagos beszélgetések szá­mának megfelelően bejelen­tette igényét a tengerentúli beszélgetéseket lebonyolító kicserélő központnak. A hazai nemzetközi központ­ban az ünnepeken három­szorosára növelik a létszá­mot; mondotta a miniszter, min­denesetre a megelőzésre kell fordítani. Beszélt a további­akban a család- és gyermek- védelem szép eredményeiről, az élveszületések arányának növekedéséről és a csecse­mőhalandóság csökkenéséről, de a gondról is. amit a sok koraszülés okoz. Ezért is fon­tos az úgynevezett intenzív ápolási lehetőségek bővítése. Bejelentette, hogy a jövő év­Ezek után a figyelem a pénzügyminiszter válaszbe­szédére összpontosult. Ha rö­viden is. de minden lénye­ges észrevételre reagált dr. Vályi Péter. így a többi kö­zött az érdeklődésre joggal számottartó egészségügyi problémákra is. Hangsúlyoz­ta: minthogy a szolgáltatáso­kat gyakorlatilag az egész népességre kiterjesztettük, ezt olyan mértékű mennyi­ségi fejlődés követte a ma­gyar egészségügyben, amelyet minőségileg csak hosszú évek áldozatos munkájával lehet kigyelenlíteni. Ez okozza az átmeneti feszültséget. Ami az egészségügyi költségvetés ja­vára indítványozott 30 mil­liós emelést illeti, ennek elfo­A posta azonban a legna­gyobb erőfeszítések árán sem képes az igények szerint 17—22 óra között lebonyo­lítani a többezer nemzetkö­zi beszélgetést. Ezért is ké­rik, hogy ne ragaszkodjék a közönség az esti órákhoz. A külföldre szóló karácsonyi és újévi telefonbeszélgeté­sek — mind az európaiak, mind a tengerentúliak már most megrendelhetők. Még egy figyelmeztetés. Az idén kezdi meg műkö­dését a budapesti félautoma­ta nemzetközi telefonköz­ben megkezdődik a tömeges méretű kanyaró védőol­tás és a fogszuvasodás elleni tabletták kiosztása az isko­lákban. Szólt az ápolónő- hiányról. amelyet 1969-ben 3100 érettségizett lány felvé­telével kívánnak enyhíteni. Végül bejelentette, hogy a nagy apparátussal elkészült egészségügyi koncepciót a jövő év első felében előter­jesztik. gadását javasolja. Mint ahogy elfogadásra ajánlotta az arra irányuló javaslatokat is. hogy a mezőgazdasági bekötőutak rendbentartására további 50 millió forinttal járuljon hoz­zá az államháztartás. Hason­lóképpen indokoltnak tar­totta a tanácsi utak és hidak felújításának támogatását további 30 millió forinttal. A pénzügyminiszter vála­sza után a parlament álta­lánosságban és részleteiben — a beterjesztett módosító indítványokkal együtt — el­fogadta a Magyar Népköz- társaság 1969. évi költségve­téséről és a tanácsok költség- vetésének 1969—1970 évi költ­ségvetési szabályzóiról szóló törvényjavaslatot pont, amely lehetővé teszi, hogy a csehszlovák, a len­gyel, a szovjet, az NDK, az osztrák, a francia és az NSZK telefonközpontból közvetlenül tárcsázhassák a budapesti előfizetőket Elő­fordul tehát, hogy nem ma­gyar nyelven érkezik a hí­vás. Kérik az érdekelteket, hogy ne tegyék le a hallga­tót akkor se, ha nem tud­nak szót érteni a külföldi központ kezelőjével, mert annak jelzésére a budapes­ti kollega segít a kapcsolás létrehozásában. Az autóbuszon bőven volt hely. Szolnoktól Kőtelekig az út egy óráig sem tartott. Kényelmes, gyors utazás volt. De láttám a faluban a déli busz érkezését is. A déli busz mindig tömött. Reggelenként csak Szolnok felé, este és délután csak „kifelé” van utas. Olyankor az is-velőfor­dul. hogy többen lentiarad­nak. Kőtelken és a községhez tartozó Hunyadfalván 2800- an élnek. A falut napi hat pár autóbusz köti össze a világgal. 1960 óta ötszázan költöztek el onnan. Földes István a községi ta­nács elnöke — ma már mo­solyogva — mondja, hogy volt olyan időszak, amikor féltek. hogy „elmegy az egész falu”. Most már meg­állt Kőtelek fogyása. Sőt a lakosság száma lassan emel­kedik. ■ trtT»'«* — Néhányan hazajöttek, születnék is. Sikerült elérni, amit terveztünk. A fonto- sabbját persze, hiszen van még gondunk is bőven... — Nincsen a mi falunk­ban olyan, amiről írni kel­lene — mondták még az au­tóbuszon. De azért elmesél­ték. hogy milyen volt Kőtelek régen. Kőjárda volt a régi köz­ségháza előtt, meg a templom és a parókia között. Valaki arra is emlékszik (húsz év múlt el azóta), hogy a köz­ségháza előtt volt egy „lár bon álló petró lámpa”; — Jó falu lenne ez, csak közelebb tolnák a városhoz... — De nem a mostani kö- vesúton, mert az már nem bírná ki. Minden beszélgetés vissza­kanyarodik itt a közlekedés­hez. — Nekünk azért fáj az út, mert mi mindent tengelyen szállítunk, A hajó már lassú Régen a Tisza volt az ösz- szekötő kapocs a város és a falu között. De a hajó már lassú. Nem szeretik az em­berek. a sokat szidott köves- utat már javítják, de a tü­relmetlenség hamar érthető: — Nekünk minden drá­gább, mint más helyekem — Amikor építettem 500 forint lett volna 1000 tégla. Mire a portára ért. már 1200 forintba volt; — A harminc forintos szén is ötven forint. — Kétszer is meggondolja, aki épít... — Ha itt is lenne építő­anyag a TÜZÉP-en. ök még­is csak olcsóbban szállítanak. Egyed Ferenené a földmű­vesszövetkezet könyvelője a távlati tervek között említi a TÜZÉP-telep bővítését; — Már csak azért is, mert szénből egyre kevesebb fogy nálunk. Kőtelken kis forradalmat- csinált a gáz. Nyolcszáz ház­tartásból négyszázharminc­ban gázon főznek. A falu­ban van gázcseretelep, s egy törpebenzinkút Is, hiszen „di­vatba” jöttek az olajkályhák. A helybeliek nem mond­ják, de 16 kilométer hosszú­ságban építettek járdát. És amire a legbüszkébbek: ti­zenhat kilométer vízvezetéket is lefektettek. Idén lett ké­szen a törpevízmű. A tanács­elnök gondja most az, hogy még mindig vannak, akik a Tiszáról hordják a vizet Ez még régi két kút öröksége. De az új vízvezetéket már száz család „vitte be a por­tára”. És az új házak már mindenütt fürdőszobával épülnek. Modern emeletes iskolájuk, új orvosi rendelőjük, orvosi és védőnői lakásuk és egy ideiglenes fogorvosi rendelő­jük is vám Szakembert keresnek Nyolcvanan járnak el dol­gozni a faluból. Főleg a fia­talok; A kultúrház helyett kellene egy másik, de a víz­fceher volt. Két italbolt, egy kisven­déglő és egy kis cukrászda van a faluban. A szórakozási le­hetőség kevés. Klub kellene a fiataloknak, de akkor már az öregeknek is. És zenés presszó is kellene. — Az igények mindig előt­tünk járnak — mondja Föl­des István. De ő is pontosan tudja, hogy a vízvezetékkel ők indultak az igények elé 675 rádió és 270 televízió van a faluban. A községi ta­nács most egy szakembert szeretne találni. Valaha min­den elromlott készüléket Szolnokra kellett bevinni; Most már jár a GELKA, de csak hetenként egy napom És az egy nap már kevés; A termelőszövetkezet most kísérletezik egy szolgáltató brigád szervezésével. Kész van a műhely, s a tervek szerint kerékpárjavítástól a tévé javításig mindent a fa­luban akarnak biztosítani. Órás mesterük már van a községben. — Ipartelepítésre mi nem is gondolhatunk, hiszen a szállitási gondok olyanok, hogy ide egy gyár se tele­pülne szívesen. A falun be­lül kell hát úgy gazdálkod­nunk, hogy jól érezzék ma­gukat az emberek. A tanácsnál még az üzlet- hálózattal dicsekszenek el. — Két zöldséges boltjuk, hús­boltjuk, három vegyes élel­miszerüzletük. egy önkiszol­gáló boltjuk van. S az asz- szonyok szerint ez elég is. A ruházati boltjuk (itt kap­ni gyerekjátékokat is) 1970- ben új épületbe költözik. És van még a faluban egy ház­tartási műszaki szaküzlet is; — Hogy ne kelljen egy csavarért Szolnokra utazni... Megállt a falu fogyása Panaszokkal búcsúztatnak a faluban. S ezeket a mon­datokat még lejegyeztem: — Egy olyan reggeli busz kell, ami tőlünk indul. — Még a kultúrháznál is hamarább kell egy új óvoda. Kőtelken megállt a falu fogyása. Az erősödő szövet­kezetek. új gazdaságpoliti­kánk alakítja ezt így. Minden faluban. S ha itt gyorsabb volt a változás, s ha újra a lakosság számának lassú növekedésével dicsekedhet­nek, akkor ebben nagy sze­repük lehet a falusi szolgál­tatások színvonalának. S an­nak is, ahogyan a panaszo­kat mondják. hiszen előre engedett igényeiket eddig még mindig utolérték; B. Gr. karacsonyfa Lehet-e múltja egy csecse­mőnek? Egyáltalán, hány éves kortól beszélhetünk múltról egy embernél? Ha a múlt alatt saját cselekede­tek, tettek, kalandok, sike­rek és kudarcok összességét értjük, akkor nyilván hosz- szabb idő, legalább évtizedek kellenek ahhoz, hogy vala­kinek múltja legyen. Törté­netünk szereplőire azonban ez úgy látszik nem érvényes, mert azt mondja a főorvos­asszony: — Nézzük csak meg Péter múltját. A nővér elővesz egy kar­tont és átnyújtja. Sűrűn te­leírt oldal. (A név áll legfe­lül, de az olvasó szíves el­nézését kérem, a későbbi­ekből ki fog derülni, hogy ezt célszerűbb, tapintatosabb elhallgatni. Valószínűtlen ugyan, hogy ez a riport tíz vagy tizenöt év múlva Pé­ter kezébe kerül, ennél az intézménynél- azonban írott szabály a titoktartás. Péter ennélfogva mégcsak nem is Péter). Miközben Péter „múltját” olvasom, őt éppen tisztába teszik. Mivel nincs is még $tészen két hónapos. Leány­anya szülte, s az írás szerint nincs olyan helyzetben, hogy nevelhesse. Szülei nem él­nek, nincs önálló lakása, egyéb más indokok miatt aláírt egy nyilatkozatot, mely szerint gyermekéről végérvényesen lemond. így lett Péter állami gyerek, s nyolcvanketted magával egy budapesti csendes utcában levő csecsemőotthon lakója. Szomorú történet. Kövesse egy másik, amelyre viszont ráillik, hogy minden jó, ha jó a vége. Élt az otthonban egy leány, aki úgy került ide, dajka-anyának, hogy ik­reket szült „Előélete” bővel­kedett tragikus események­ben. Héttagú család, a szü­lők züllött életet éltek. a gyerekek az utcán nőttek fel. A lány volt a legidő­sebb. évek óta rá maradt minden gond kistestvérei el­látásában. Idegösszeroppa­nást kapott és egy elborult pillanatában átvetette magát a bérház körfolyosőjának korlátján. A negyedik eme­letről ugrott le — csodával határosán életben maradt, de úgyszólván minden csontja összetörött. Hónapokig fe­küdt gipsz-ágyban, s amikor felgyógyult, nem ment haza. S addig csavargóit, míg be­fogadta egy „galeri”. Nemso­kára a fiatalkorúak börtö­nében találta magát betöré­ses lopásért. Kiszabadulása után ott folytatta, ahol ab­bahagyta, s kilenc hónapra egészséges ikerpárt szült. Az otthonban szorgalma­san dolgozott és rajongásig szerette a két kislányt. A kerületi nőtanács segítségé­vel állást szereztek számára. És külön-külön mindenki szurkolt, hogy csak sikerül­jön megkapaszkodnia a tisz­tességes munka lehetőségé­ben. Még akkor se nagyon tudták elhinni a változást, amikor a lányanya hétről hétre derűsebben, kiegyensú- lyozottabban jött be látogat­ni a két kislányt. Mintha kicserélték volna. De tartós lesz-e az új életmód? Egyszer aztán a lány má­sodmagával érkezett az ott­honba. Kísérője egy közép­korú, megfontolt beszédű férfi volt A lány beszaladt az igazgatói irodába és fény­lő szemmel újságolta, hogy az özvegy ember megkérte a kezét Ö elmondott neki minr dent őszintén. A férfi ennek­utána is kitartott szándéka mellett. A főorvosasszony ekkor behívta a férfit és megkérdezte: átgondolta, hogy képes lesz-e más gyer­mekeit sajátjaiként szeret­ni? A férfi komolyan bólin­tott és kérte, hogy láthassa az ikreket. Megálltak a két kiságy mellett. A> doktornő — mint mondja — rendelkezik azzal a különös képességgel, hogy többnyire meglátja a felnőt­tek első tekintetéből a gyer­mekek leendő sorsát. A férfi csak ennyit kérde­zett: — Melyikük az öt perccel öregebb? Azóta is szépen, rendezett körülmények között élnek! Nemrégen visszalátogattak az ikrekkel együtt az otthon­ba. Láthatólag boldog család A doktornő, aki tizenöt éve igazgatja az otthont, a tizenötödik karácsonyt is benn tölti a nyolcvankét cse­csemő között. Nincs saját gyermeke, nem lehetett. Így karácsony estére tíz kará­csonyfát díszít fel egy he- I *tt. Mind a tíz szobában meggyújtja a gyertyákat, csillagszórókat, szétosztja az ajándékokat. — Nézze, ezek az aprósá­gok rrég nem tudiák. hógv karácsony van, azt sem. hogy mi a karácsonyfa. Csak azt látják, hogy van ott valami csillogó, fényes, jószagú cso­da. Eloltom a villanyt, csak a fa világít, ők pedig kiabál­nak és tapsolnak boldogsá­gukban. De tényleg ne gon­dolja, hogy szentimentális vagyok. Árkus József Előkészület a nemzetközi „telefonrandevukra" A pénzügyminiszter válaszbeszéde t‘z

Next

/
Oldalképek
Tartalom