Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

1M. november 3.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

Október második telében állították Szembe a szolnoki cukorgyárban a képen látható BYM rendszerű prizmázó gépet. A gép naponta nyújtott műszakban 60—70 vagon répát képes lerakni és megtisztítani a földtől

Kiskörei Vízlép cső épít és, 19Í8

Találkoztam Kiskörén kubikosokkal, mérnökökkel, vasutassal, pártmunkással,

sokféle emberrel megismerkedtem azóta, hogy harmadik esztendeje megfordulok a nagyvállalkozás színhelyén. Csak olyan embert nem ismertem még, aki ne szeretné amit itt csinál. A ti- szaburai Péter István brigádja az épülő betongyár alapozásán dolgozik. Földet lapátol. Közöttük Juhász István is.

— Majd akkor lesz ez igazán szép, mikor már mutassa is, hogy mi lesz.

A Szolnok megyei Tiszafa uráról huszonötén járnak a Hevés megyei Kiskörére mindennap;-Reggel -megy értük a vállalati busz, este viszi őket haza. Tiszaroffról, Tiszaburáról, Pusztataskony- ról jön ez a járat. A másik Tiszaszentimre, Tisza- derzs, Abádszalók munkásait hozza. Jellemző, az építkezés három autóbusza közül, kettő a Szolnok megyei községeket járja. A legtöbben Abádszalókról jönnek, hiszen itt van szembe velük Kisköre. Jönnek motorral, jönnek vonattal is.

Medelcki Pál az építkezés pártszervezője rögtönzött kimutatást csinál. Eszerint a munkásszálláson mintegy száz Szolnok megyei lakik. Ennyien járnak be naponta busszal is, s legalább hat- vanan saját járművel. Az itt működő három alapszervezet tagjainak jórésze is megyénkben. Az arány kifejeződött a nemrégi pártvezetőség választáson is. Cseh Lajos szolnoki mérnököt, Papp László tiszaderzsi gépkezelőt, Válent András ti- szaszentimrei kubikost a pártvezetőségekbe választották az építkezés kommunisták

Rásonyi Győző főépítésvezető mérnök íi?v mutatja^ be a tiszaburai Péter Istváné- kat

Akik építenek I

— Szocialista belgád •

legjavából.

Még eddig elsőik a mun- kaversenyben és azt mondja Péter István:

— Két hónap van hátra aa esztendőből. Abba már nem engedünk;

Még 1966-han a nagy munkák kezdetekor kerültek ide Péter Istvánék. Azóta már az öccse is követte. A brigád az érdeklődés középpontjában van Tisaaiburán. Mindig kérdezgetik az otthoniak:

— No, hol jártok, Jön-«

már a víz?

Ilyenkor Péter Istvánék tüzet »sem magyarázzák a buraiaknak. milyen is az a nagy építkezés, milyen is lesz a vízlépcső. Juhász István még azt is hozzáteszi:

— Én már igencsak onnan megyek nyugdíjba.

A tiszántúliak. Így nevezik a Szolnok megyeieket Kiskörén. Azt mondják a legjobb szakmunkás brigád a Molnár ács brigád is tiszántúli. Nem tudják pontosan honnan. Nem sokkal később Kilián György, az at ádszalóki községi tanács elnöke pontosít,

— A Molnár Gáborékről van szó. Falunkbeliek.

Hétszázan dolgoznak mérnökök. technikusok, munkások Kiskörén. Jövőre már ezerháromszázán lesznek. Az elsők 1966 májusában érkeztek mag. Akkor még se szálló, semmi. A kis faluban ötvennégy helyen, magánházaknál, középületekben kvártélyozták be magukat Az idén átadták az első korszerű szállóépületet. Még az idén további három készen lesz. Aztán a többi. Egy szállóban százhúszan laknak. És a lakótelepen már kész az önkiszolgáló bolt, nemsokára átadják az éttermet. Igaz, dúl a vita a vendéglátóipari Vállalattal. Az építők nem

akarnak hozzájárulni, hogy szeszesitalt is mérjemék;

— A szakmunkások már most három műszakban dolgoznak. Jövőre az egész építkezésen meg lesz a három műszak. Nagyon nagy baj származhat abból, ha valaki ittasan elvét valamit.

Kohári Jenő magyarázza ezt. Katonai kifejezéssel élve ő az építkezés parancsnoka. Másképpen a Kiskörei Vízlépcsőt építtető DUNABER vállalat kirendeltségvezetője. Az egész építkezést egyébként vasúti sorompó zárja le. A sorompóőr ellenőrzi ki megy be a munkahelyre. Sokan járnak ide érdeklődők; Csoportok, diákok, hivatalos delegációk, meg ideautózók, motorkerékpározók.

— Szolnok megyéből Jönnek a legtöbben — mondja a pártszervező. Csak amióta én itt vagyok, Csáki edvtárs háromszor járt itt. Nemrégen Veres Péter íróval együtt Itt volt Csótó István mező- héki. Lakatos László törökszentmiklósi tsz-elnöik és Garai Lajos a Palotási Állami Gazdaság igazgatója. Veres Péter nagy szakértelemmel járt-kelt nálunk, a kubikos élet kiváló ismerője. De nekem még más tűnt fel erről a látogatásról. Az, hogy Szolnok megyében mennyire várják a vizet. Azt mondta a két tsz-elnök, bár már jönne. Heves megyében más a helyzet. Az itteni fezeket nem annyira az öntözés áldása kíséri, mint az építkezéshez felhasznált föld kisajátítása sújtja. Hiszen jövőre már hozzákezdünk a Jászsági és a Nagykunsági Főcsatornák készítéséhez is.

De ez már Kohári Jenő asztala Ö mutatja a térképen mettől meddig is húzódik majd a két csatorna.

(Folytatása következik) Borzák Lajos

Es ki lesz, aki majd iízet ?

Idő: 1968. november 1 ■— Szombat. A MÁV szolnoki pályaudvarán elolvashattam a menetrendet, amely szerint Debrecen felé IS óra 23-kor lesz vonatom.

Nem volt. A tábla ugyan változatlan, de a hangszórón közölték: a vonat megszűnt. Ezentúl nem jár. Már most sem jár. Két óra múlva lesz egy másik.

A vonatok indulását feltüntető tábla közben is maradt változatlan.

Kérdés: mióta tudják a szolnoki állomáson, hogy ez a vonat nem közlekedik?

A forgalmi irodában kaptam választ: két hete. A sajtó is közölte. Nem volt ezen a vonaton elég utas.

De az a bizonyos tábla, amit az utazó ember megnéz változatlan. Sőt: az információs irodában is csak ma reggel óta tudják, hogy egy vonat mától csak menetrendi „strigula”.

Időre kellett volna Debrecenbe érnem. Egy, a késés miatt elmaradó tárgyalás anyagilag is érinthet. Most már csak azt szeretném tudni, hogy ha perelek, akkor ki fizet?

És bocsásson meg nekem a MÁV, de kinek a pénzéből pereskedünk?

A forgalmi irodában azt mondták, hogy feledékenység miatt nem javították ki a táblát. Ezt is elfogadom, de előre bejelentem: legközelebb fcledékenységből nem veszek jegyet. Hiszem, hogy a kalauz is elnéző lesz, hiszen ugyebár emberek vagyunk?

b. a

Jubileumi ünnepség az AKÖV-nél

Kedves, családias hangulatú ünnepséget rendeztek tegnap este a 7-es AKÖV dolgozói Szolnokon a Tisza- ligeti üdülőjükben. A vállalat 20 évvel ezelőtt alakult meg Szolnokon és Jászberényben mint a budapesti Teherautófuvarozási Nemzeti Vállalat kirendeltsége. A jubileum alkalmából vendégelte meg a vállalat párt, szakszervezet és gazdasági vezetése azokat a dolgozókat, akik már két évtizede dolgoznak a vállalatnál.

Húsz évvel ezelőtt tizenhatan kezdték a teherfuvarozást megyénkben, s közülük még tizenhármán ma is a vállalatnál tevékenykednek. őket ünnepelték a bensőséges ünnepségen, ahol valamenyiüket megjutalmazták.

A nagy mű alapjai A munkagödör látható a képen, amelynek egyik sarkában már M erőmű és a duzzasztómű alapjait betonozzák

A „csatabárd

két

Nem vagyunk aszkéták,

a zsebbevágó ügyek mindenkit érdekednek többé-kévés- bé. Nagyon is érthető, hogy az a bizonyos életszínvonal struktúra, melyről az utóbbi időben sok szó esett az országgyűlésen, majd a televízióiban is, heves vitákat szül Émitt-amott.

Lényegében arról van szó, hogy mennyi legyen a borítékban és mennyi rajta Írívül. Azaz, — kissé bonyolítva a dolgot — szóbakerúlt egy olyan közgazdasági konstrukció. melyben a reálbér és reáljövedelem összetevőinek az aránya némileg változik;

Mármost egyesek ebből azt a következtetést vonják le, hogy elveszik, vagy csökkentik a béren kívüli juttatásokat, felülvizsgálják a kedvezményeiket, stb. És ez ugyebár rossz dolog, pláne meg akkor, ha az ember amúgy is kevesli a fizetését. ÍÁm ki nem kevesli?)

Tényleg erről volna sző? Az új gazdaságirányítási rend feladja a szociálpolitikát? Azt hiszem eddig kár volna elmenni még a hibás következtetések útján is. A tények mást mondanak;

Az új mechanizmusból már csaknem eltelt egy év. A Szakszervezetiek Megyei Tanácsának vizsgálata szerint az év első kilenc hónapjában a társadalmi Juttatások több mmt 12 százalékkal voltak magasabbak, az előző esztendőénél. Ebben az évben a bérből és fizetésből élő lakosság közül 5477 felnőtt és 1100 gyermek részesült a többek között kedvezményes üdülésben és egyebekben;

Ennyi volt tehát a „borítékon” kívül. És mennyi benne? Az emelkedés mértékét tekintve lényegesen kevesebb. Megyénk ipari és kereskedelmi vállalatai 1968- ra nagyon óvatosan 1—1,5 százalékos béremelést terveztek, s ennek körülbelül — az első háromnegyed évben — a nemvárt nyereséghez viszonyítva dupláját teljesítették.

Ezek szerint — bár nagyon leegyszerűsítve — de a probléma tisztán áll. A társadalmi juttatások a szóbanforgó életszínvonal struktúrájában dinamikusabban fejlődtek, mint a pénzbeniek. Ez az arány feltehetően nemcsak megyei specialitás, hanem országos jelenség is, s nyilván le kellett tenni a garast miatta a legfőbb plénumo- kon.

Megtörtént! Nagyon világosan és érthetően. Az efajta arányok, illetve aránytalanságok ellentétesek a modern bérpolitikával, túljutottunk azon az időszakon, amikor bizonyos intézményes juttatások a dolgozók létfeltételét jelentették.

Nos. ez az a pont, ahol kiásták a csatabárdot a mi „konzervatí'vjaink”. Régi szép idők! A technikus 200 forinttal többet keresett, mint a betanított munkás. De progresszív tarifával fizette az ebédet, a napközit, önköltséges üdülői egyet kapott. s nem jár neki munkaköpeny. A minimális bér- különbség. mely arra volt hivatva, hogy némileg tükrözze a nagyobb tudást, iskolai végzettséget, tapasztalatot, felelősségviselést, olykor teljesen eltűnt, vagy ha nem is, erősen összezsugorodott.

Téved, aki azt hiszi, hogy ezek az idők nem voltak szépek valójában is az ember fiatalsága emlékeiben. Az újjáépítés. az országépítés kemény esztendeinek eposzában is becsültük a tudást, de az áldozatkészségnek, lemondásnak. szerénységnek élesebb volt a motívuma...

Aztán az idillből idea is lett, kissé félresikerült: egyenlősdi. Mondtuk, hogy jobban szét kell nyitni a bérollót, meg kell szüntetni a bérfeszültséget, stb. Gazdasági alap, lehetőség azonban alig volt ennek megvalósítására. Végül elfogadtuk, belénkivódott, megszok- tukj És van, aki élvként

éle

vallja most már: nem szabad hozzányúlni a „vívmányokhoz” s ne is feszegessük ezt. /

Ha tényleg félteni kellene valamit, nekik adnánk igazat Erről azonban szó sincs: nem fogják lebontani a vállalati üdülőt és étkezdét, nem kell fizetni a foghúzásért. nem kell a la carte étkezni. Amikor az arányokról van szó, azt úgy kell érteni, ahogy van valójában. A vállalat vagy az államháztartás eszközeiből ha javítják a dolgozók életkörülményeit ezt elsősorban a pénzben! juttatásokkal kívánják elérni S nem ezelőtt, hanem ennek kiegészítéseképpen szociálpolitikai intézkedéseikkel, ■—a szociális juttatások és létesítmények fejlesztésével.

Ügy is mondhatnánk, előtérbe került a gazdasági reálpolitika. Általában ott teszik Jól, — és ezt most a kollektív szerződések idején kell eldönteni — ahol a vállalatnál visszatartható nyereségből mindenekelőtt kimerítik a 4 százalékos béremelési lehetőséget, s csak eztán vizsgálják felül, pL hogy az étkezési hozzájárulás mértékét mennyivel novella, bérelnek-e üdülőt a Balatonnál, vagy a tavalyi két vállalati kirándulás helyett hármat terveznek-e, stb.

Azért írtam, hogy általában, mert az új mechanizmusban nem lehet nagyobb bűn, mint gépiesen elfogadni véleményeket, állásfoglalásokat.

Ismert pl. hogy különösen a családosokra és a városi lakosokra milyen nagy vonzereje van a két szolnoki olajvállalatnak, a fúró- és a termelőüzemnek. Nem véletlen. Kedvezményesen kapják a gázt, a vezetékeset, a pa- lockosat is. Ez — előzetes számítás szerint azt jelenti, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt személyenként 927 forintot takarított meg a kitermelő vállalat 1858 dolgozója. Az ebédhozzájárulás ugyanitt a tervek szerint 4 forint lesz.

Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a most fejlődő ipar égető munkaerőhiánnyal küzd és dolgozói viszonylag alacsony órabérért rendkívül mostoha körülményeik között élnek a munkahelyeken, nyilván jól teszi, ha szociális intézményei fejlesztésével „csábít”. Máshogy ugyanis jelenleg még nem tud, az átlagbér kötött.

Mit mondhatnak

itt — és máshol, ahol ezt az utat választják — azoknak, akik valami oknál fogva nem használnak gázt (pl. a létszám ötven százaléka), vagy nem étkeznek az üzemi konyhán, vagy nem tudnak elmenni a vállalati üdülőbe, stb.? Legfeljebb azt, hogy vessenek magukra. És mi lehet a válasz rá most, amikor végeredményben mindenki jogosulta az elért nyereségnek, amiből ezeket a kiadásokat fedezik? Nyilván az. hogy az én pénzemből is üdültök, utaztok, stb.

És ime a kör itt bezárult. A látszólagos egyenlőség, a nivelláció mögött egyenlőtlenség, az igazságosság mögött igazságtalanság van.

Még van! S ezt az ellentmondást olyan mértékben lehet feloldani, amilyen mértékben előrehaladunk az új gazdasági rendben, végső soron akkor, ha az átlagbérellenőrzés megszűnik. Addig — helyi vonatkozásban — csak javítani lehet az arányokon a lehetséges béremeléssel, a lehetséges nyereség- részesedéssel.

Végső soron a vállalat kollektíváján, érdekképviseleti szervein múlik, hogv az adottságok mérleeelése alapján hogyan alakítják a jövedelmek konstrukcióját. Az alapvető juttatásokat törvényeink védik és intézményesen biztosítják. Csakis arról lehet szó, hogy ezeket milyen mértékben bővítik., milyen arányban terjesztik ki.

Palatínus István