Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

1968. november & SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A csőd szélétől a fellendülésig... A Csongrád—Szolnok vidéki Pincegazdaság tiszakfirti üzemében több mint 43 ezer mázsa szőlőt dolgoztak fel. Ebből körülbelül 30 ezer hektoliter must lett, ezer litert elszállítottak belőle Budafokra és Ceglédre. A többit t ro ták. Ezenkívül felvásároltak mintegy 4400 hektoliter mustot. A pincében óbor is van, amit folyamatosan a szőregi palackozóba szállítanak. Arcképvázlat — félmondatokból (üzemvezető mérnök, a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában. Huszon­hét éves. Az ismeretségünk véletlennel kezdődött.) — Hogyan jutottál el a diplomádig? A jó beosztásig? — Nincsen benne semmi rendkívüli. A másik üzem vezetője még nálam is fia­talabb... — Nincsen benne semmi rendkívüli? — Nincs. Mi lenne? Sokat bíztak rám, hát muszáj volt valahogyan bírni. (Bejáró diákként tanult. Gépiparit végzett Itt Szol­nokon. Az édesapja nyugdí­jas munkás, ö ma Is onnan jár be dolgozni, ahol gyerek­ként ült fel naponként a buszra.) — Szerettem aat a sulit. Érdekelt. Hanem tudod, mi volt a nagy szenzáció ne­kem? A gyár. Tizenkilenc évesen az ember tele van türelmetlenséggel, kíváncsi­sággal, izgalommal... De itt nem nagyon számíthattam arra, hogy azelőtt ebből, vagy abból jelesem volt. És... (Jeles tanuló volt. Nem mondja, hogy most sem szá­míthat az egyetemi vizsgák jegyeire.) — Az embereket megis­merni, az emberekkel bánni... Ez talán a legnehezebb. Sze­rencsére nem vagyok író­asztalnál ülő típus. A pálya­kezdésnél is ez volt a döntő. Mentem, ha csak tehettem... (Mondják róla. hogy lent a műhelyben érzi jobban magát. Egyetemre a gyár küldte.) — Az egyetem? Szeren­csém volt. Tulajdonképpen ott döbbentem rá. hogy miért érdemes tanulni, hogy az ember így fedezi fel, ami­re képes. Ha sikerül jövőre elmegyek szakmérnökire... (Az a bizonyos „pályakezdés” türelmetlenség tehát most is igaz, de huszonhétévesen ne­héz már beszélni róla.) — Olyan adósságféle ez. A húgom vegyészmérnökire jár. Nehéz lett volna tanulnom, ha a vállalat nem segít. — Társadalmi ösztöndíjas vol­tam. Kaptam, adnom is kell. És adni csak abból le­het. amit összegyűjt az em­ber. Sőt kérni is csak ahhoz lehet, amit összegyűjtöttünk, amiből adunk (Jellemezhet-e valakit az, hogy négy művezetője van és mind a négy tanul? Azt hi­szem igen, hiszen a vallomás fedezete valamiképpen ez.) — A KISZ? Igazából az egyetemen „szoktam” rá. És nehéz ezt abbahagyni. Több mint négyszázan vagyunk a gyárban. Százhatvanan va­gyunk fiatalok. Ebből száz- húszan még KISZ-korúak. A gyár érdeke, hogy jól érezzék magukat az emberek. Az is tény, hogy ennek a KISZ- oervezetnek valóságos „tör- Ütelme” van már. Volt egy időszak, éllanyhult minden. A semmiből kezdtük újra. Felszerelések, magnó, sport­eszköz... Most már jobban állunk. Űjra. Tavaly... pél­dául... (Mesél. A KISZ felfigyelt arra, hogy az ipari tanulók közül nagyon sokan meg­buknak.) — Csóró kis srácok. Falusi gyerek szinte mind. Néhá- nyan egészen gyenge iskolá­ból jöttek. Nekiálltunk vagy tízen segíteni. Rendszeresen. Ha minden vizsgát számí­tunk, nyolcvan százalékról húsz százalékra csökkent a bukások száma. A végén a strandon is jött hozzám gye­rek, hogy ezt. vagy azt nem érti... Ez is KISZ munka. Ma már szakmunkásom is van a gyerekek közül... Jó szak­munkásom... Harmincán vé­geztek. Huszonhárom maradt a gyártom... (Azt már nem 6 meséli el, hogy ő tagja a városi KISZ bizottságnak. A gyerekekről beszél:) — Itt volt a másik KISZ feladat. A szakma ifjú mes­tere verseny. Tizennégyen indultak. Legalább harminc gyerek nyüzsgött. Akart, várt, csinált valamit. Azt hiszem, hogy az emberfor­málódás egyik táptalaja ép­pen ez a nyüzsgés... A kö­zös izgalom, a teremtő, a munkára késztető izgalmi állapot, amely a közösségben születik és a közösség előtt vizsgázik is. Van gyerekünk, aki... (Idézzem a történetet? — Portré vázlat ez. Félmonda­tokból. S nekünk nem az a másik történet az izgalmas, hanem Nagy László üzem­vezető mérnök arca:) — Itt van előttem egy pa­pír: jellemeznem kell majd valakit, javaslatot kell ten­nem az órabérére. De előbb meg kell majd ismernem. Mérnökként a szakmunkást, emberként a munkást. S hogy van-e bennem türel­metlenség? Van. Szeretném mindezt hibátlanul, jól, neki, nekem, végső fokon nekünk egyformán hasznosan végez­ni... De nagyon sokat kell még tanulnom addig... (Hibátlan arc? Nem hi­szem. Ha e portré nem fél­mondatokból rajzolódik, ta­lán ő lenne az első, aki ke­resné a hibáit. De én a jegyzetfüzetemet sem mer­tem elővenni beszélgetésünk­kor. És nem a hibátlan, csak a korunk formálta arcot ke­restem.) — Mondd, elégedett vagy magaddal? — Sohasem voltam még egészen elégedett, s talán ezért is — úgy általában — nagyon jól érzem magam. * «. Szóvégmufató szótár Egy hágai könyvkiadó és az Akadémiai Kiadó közös gondozásában érdekes könyv jelenik meg rövidesen. „A magyar nyelv szóvég vég­mutató szótára” címmel Papp Ferenc összeállítá­sában ezerkétszáz oldalon közli a Magyar Nyelv Értel­mező Szótára c. kiadvány 58 323 címszavát úgynevezett ,,e tergo” (szóvégmutató) sor­rendben. E sorrend szerint az egyes szavakat a szokásos módon, balról jobbra írt for­mában közli ugyan, de a sza­vak az ábécé rendben nem balról, hanem jobbról olva­sott alakjuk szerint követik egymást. A kiadvány azonban nem­csak szóvégmutató szólista, hanem szótár is. A Szolnoki Ruházati Vál­lalat hitelképessége az érté­kesítési és készletgazdálko­dási rendellenességek miatt augusztus táján megromlott. A bank ennek következtében úgy nyilatkozott, hogy pénz­ügyileg csak eseti hitel for­májában hajlandó finanszí­rozni a vállalatot. De azt is alacsonyabb szinten, mint a szeptember 16-án lejáró hi­tel összege. (2,6 millió forint). Ez a kemény feltétel a cég gazdálkodósának szinte teljes megbénulásához vezetett volna. A bank még egy lehető­séget kínált; kielégíti a vál­lalat kért hiteligényét, amennyiben annak visszafi­zetésére tanácsi garanciát kap. A vállalat pénzügyi helyzetére való tekintettel a megyei tanács vb illetékes el­nökhelyettese engedélyezte a garancialevél kiadását; 1. Miért kerülhetett ez a kis üzem szinte mondhatni a csőd szélére? A szállítási szerződés értelmében egyik legnagyobb partnerének, a SZÖVÁRU-nak a harmadik negyedévben 5 milliós tétel­ben kellett volna árut szállí­tania. A vállalat a forgóesz­közeit késztermékben kötötte le, amikor a megrendelője közölte, szeptember vége előtt nem tudja átvenni áru­it, mert készletezési és finan­szírozási nehézségekkel küzd. Magyarul: baj van a fizetőképességével; Lényegében ezért került a Ruházati Vállalat is pénz­zavarba, ezért romlott meg a hitelképessége, ezért köve­telt a bank tanácsi garanci­át is. Az első fontos tanulság levonható a fentiek alapján. Mégpedig az, hogy a szerző­dés megkötése előtt a szállí­tónak arról is informálódnia kell a jövőben, hogy megren­delője a kérdéses időpontban tud-e majd fizetni, vagy sem. Az új gazdasági mecha­nizmusban az üzletkötésnek úgy látszik fontos momentu­ma a megrendelő fizetőképes­ségének ellenőrzése. 2. A Ruházati Vállalat veze­tői számára az új gazdasági mechanizmus első évéből el­telt időszak nyilván egyéb tanulsággal is szolgál. Példá­ul a tervezést illetően. Eb­ben szabadkezet kaptak. Ho­gyan éltek az új lehetőség­gel? Az évi árbevételt 30 mil­lió forintra emlték, 35 száza­lékkal nagyobbra tervezték a tavalyinál. 1968-ra 600 ezer forint nyereséggel számoltak. Ma már vitathatatlan, hogy a piaci viszonyokat irreálisan mérték fel az év elején a ve­zetők. Mi erre a bizonyíték? A vállalat 1968 első kilenc hónapjában 15.1 millió forint nettó árbevételt és csak 168 ezer forint nyereséget produ­kált. (Ha az eredetileg terve­zett nyereségből indulunk ki, akkor időarányosan 450 ezer forint hasznot kellett volna kimutatniuk a kilencedik hó­nap végéig.) Az új igazgatót júliusban nevezték ki, a vállalat élére. A problémák láttán arra az elhatározásra jutott, hogy a „házi-tervet” módosítani kell. Ma már csak 22 millió forint árbevételt 400 ezer fo­rint nyerséget várnak 1968-ra a Ruházati Vállalatnál. Fi­gyelemmel a negyedik ne­gyedévi megrendelésekre, ez a terv reálisnak látszik. 3. Annak ellenére, hogy a Ru­házati Vállalat pénzügyi helyzete lényegesen jobb, mint augusztusban volt, né­hány, a termeléssel és a gaz­daságossággal összefüggő problémára fel kell hívnunk a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy a termelékenység fokozása szükséges; Általában megállapítható — ezt a vezetők is elismerik — hogy a cég árszínvonala éppen a kurrens cikkeknél 8—10 százalékkal magasabb, mint a versenytársaké. És ezt szinte kizárólag a terme­lékenység színvonalának kü­lönbözőségével lehet magya­rázni. E problémakör elemzésénél nem hagyható figyelmen kí­vül az a tény, hogy a válla­lat gépparkjának nagy há^ nyada fölött eljárt az idő; Speciális gépük alig van. A termelőberendezésék korsze­rűsítése tehát sürgős feladat. 4. Itt érkeztünk el egy na­gyon fontos kérdéshez: a jö­vőt illetően az országos pia­con próbálkozzon a vállalat, vagy elsősorban a megyein. Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése óta eltelt idő­szak arra enged következtet­ni, hogy 1969-ben a ruházati vállalat fő piaca Szolnok me­gye lehet, vagyis kiskereske­delmünk, amellyel az idén több nagyobb üzletet sikerült megkötniük. 5. Mit hoz a jövő? Nem ti­tok, szóban forog, hogy az üzemet átveszi a Május 1 Ruhagyár. Lehet, hogy így lesz. Biztosan azonban ma még felelős tanácsi vezetők sem tudnak erről mondani) Éppen ezért jól teszik a ru­házati vállalatnál, ha 1969-re — okulva az idei tapasztala­tokból — intenzíven fel­készülnek. Fábián Péter Á „poprika király" paprikaszüreten Kedves vendége volt a na­pokban a Monimpex Külke­reskedelmi Vállalatnak. Ausztráliából érkezett régi ügyfelük a csehszlovákiai származású Béla Zimmer, akit Ausztráliában mint „Paprika király”-t ismernek és így cikkezik róla a sajtó, üzleti körökben pedig mint a magyar földeken termett fűszerpaprika leglelkesebb népszerűsítőjét tartják szá­mon. Mint minden évben, most is nagy érdeklődéssel utazott Szegedre és Kalocsára, meg­látogatta a paprikaszüretelo- ket, akik régi ismerősként üdvözölték. Fiatal segéd ko­rában, még 42 évvel ezelőtt Bécsben dolgozott egy üzlet­ben, itt ismerte meg a ma­gyar fűszerpaprikát. Akkor határozta el, hogy életének, üzleti tevékenységének köz­pontjába helyezi a fűszerek királynőjét, a magyar papri­kát. 5 kg volt az első tétel, amivel elkezdte, most évente 70 tonna paprikát rendel a Monimpextől és caját üzemé­ben csomagoltatja Sydney­ben. Húsz évvel ezelőtt ala­pította itt üzemét és Auszt­ráliában elsőként kezdte el a magyar paorika forgalma­zását. A háziasszonyoknak recepteket adott, nagy össze­get fordított sajtó- és egvéb propagandára és mindenütt a magyar paprikát népszerű­sítette. Most már az étter­mek, az élelmiszer ipar, a kon­zervipar is vevői közé tar­toznak és a legkiválóbb fű­szerféleségek közé sorolják ezt a cikkét. A napokban pedig speciális magyar fű- szerpaprika készítmény ausztráliai gyá’M'Vára kötött megállapodást Budapesten. \ folyékony paprika sűrítményt mint ételízesítőt kívánja be­lezetni az ausztráliai piacon. Kisded hajlék, hol terveztek? A falusi ember vára: két szoba, konyha, nagy kamra, rangos veranda. — Előtte tenyérnyi kert, nyírott élősövény védelmében ár­vácska, százszorszép, egy-két rózsatő. „Kisded hajlék” — ezrek vágya, életcélja, menedék az urbanizmus fojtogatásában. Évente félezer épül belőle átlag, a szolnoki járás ti­zennyolc községében. ... Aféle „megálmodta- lak”-ok. Ha folytatni akar­nánk stílszerűen a szójáté­kot, hozzátehetnénk: felül- bírálta-lak, módosította-lak, visszautasította-lak, elszomo- rította-lak... Mert a haj­lék születése hatósági ügy első és másodfokon. Jön ugye a mester, vagy a művezető kartárs a ktsz-től. Veszi a tollat és raj-v zolja kockás irkalapra, amit a családi kupak kitervezett, a nagymama felülbírált és a sógor korrigált. Azután mindez tervdoku­mentációvá lényegül az Or­szágos Tervezői Névjegyzék­ben szereplő mérnök, vagy technikus pauszpapírján, mert csak nekik lehet, szak­embereknek. De náluk még vannak szakemberebbek a Me­gyei Magántervezési Szakér­tő Bizottságban, akik az „ál­mok” lakhatósági és utca­képi funkcióit nézve dönte­nek: jó, vagy nem. Az utób­bi esetben kezdődhet min­den élőről. „Null, egy, kettő Eddig volt mondjuk a nulla fok. Az elsőfokú ipar­hatóság területenként a járási tanács, másodfokú a megyei tanács illetékes osz­tálya. A tiszaföldvári la­kosnak pl. Szolnokon enge­délyezték, hogy felépítheti-e a présházat a szőlőben, vagy nem, és ha igen hol és ho­gyan. — Így volt sokáig, ma már nem — mondja Bozsó Sándor, a járási tanács építési osztályvezetője. — Még tavaly 1967-ben — a megyei tanács rendelkezése szerint — leadtuk az első fokú hatósági jogkört a két nagyközség szakigazgatási szervének Tiszaföldváron és Jászladányon. Április 1-ig megkapta ugyanezt a jogot Szajol, Űjszász, Rákóczifal- va, Martfű és most október elsejével Zagyvarákas, Kő­telek, Besenyszög, Nagykörű, Tószeg és Tiszavárkony is. %)■ jóravaló előadó Zsebbe a noteszt, félre a ceruzát — lám egy okos rendelkezéssel mindent meg lehet oldani! A helyi tanács mégiscsak jobban ismeri a falusi emberek igényeit. A hatóság, azaz a jóravaló építési előadó szíve és hiva­tali kötelessége szerint dönt, inkább meggyőzi, mint meg­bírságolja falubelijeit. — (Mert rendnek, azért mégis­csak kell lenni.) Ám ez a dolog mégsem ilyen egyszerű. A rendelet csak keret. Hogyan hajtják végre? Az nem sokat hasz­nálna az ügynek, — az épít­tetőknek sem — ha most, hogy a járás átengedte a jo­got, nem elég körültekintés­sel, szakértelemmel élnének vele. — Jelenleg egyetlen mér­nök, vagy technikus sem dolgozik a községi apparátu­sokban — mondja az osz­tályvezető ... De ezen nem is csodálkozom. 1300—1600 forintos havi fizetésért szak­ember nem marad ott. A vállalatoknál kétszer annyit is megkereshet. Főleg érett­ségizett fiatalemberek látják el ezt a tisztséget nagy igyekezettel... Meg aztán itt a telefon, ha valami problé­ma van megmondtam hív­janak fel. Kétségtelen sok jó szak­ember kellene a tanácsokhoz vidékre. A probléma isme­retében az Építési és Város­gazdálkodási Minisztérium meg is teremti ehhez a fel­tételeket rövidesen. Kényszer ízlés Szóval ez kell, s ha meg lesz, van olyan is, ami elher­vadhat. Bozsó elvtárs véle­ménye szerint a Megyei Ma­gántervezési Szakértő Bi­zottságra aligha lesz szük­ség A funkciós vizsgálat, amit itt végezhetnek, hely­színi ismeret nélküli döntés, ami sokszor egy kis csoport ízlését, elképzelését kénysze­ríti rá az építtetőre, tervező­re, kivitelezőre... Itt nincs megálmodta-lak! Legalább is annak nincs, akinek a pénze bennefekszik, s aki honorál­ja a bizottságot. Nyilván arra lenne na­gyobb szükség, hogy egy helyi építési hatóság, a he­lyi szokásokat figyelembeve­vő funkcionális vizsgálat mellett a terv szerkezeti ré­szeiről. alapozásáról is mond­jon véleményt s ezzel állít­son magasabb követelménvt a most még sokszor enge­délyezett ár felett is vitatha­tó minőségű dokumentációt készítő privát tervezők elé. S persze a kivitelezők elé is. (A járási tanács most azt vizsgálja, miért ..ülepednek” gyakran a jászladányi új épületek.) Hatósági ügyek ezek első és másodfokon. a hajlékra vágyók védelmében. <— Palatínus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom