Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

1988. november 10. 6ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Otven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? Az egész országon, végig- buUámzó forradalom uralom­ra juttatta Károlyi Mihályt és a Nemzeti Tanácsot A Szolnoki eseményekről a Ha­ladás nov, 10-i száma első oldalán — csak vezórcímek- ben — így számol be: „A NEMZETI TANÁCS KÖVE­TELÉSE: A Nemzeti Tanács kijelenti: 1. Hogy aki lop, rabol, más vagyonát, más testi épségét bántja, AZ HAZAÁRULÓ. 2. Jelentkez­zék mindenki nemzetőrnek, aki a haza sorsát szívén vi­seli. Tisztességes díjazásukról gondoskodik a — Nemzeti Tanács, -fr A vármegye tör­vényhatósága csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz, -fa Álta­lános rend és nyugalom Szol­nokon, -ír A szolnoki katona­ság és tisztikar felesküdött a Nemzeti Tanácsnak, -fr Meg­alakult Szolnokon a SZOCIA­LISTA GÁRDA, mely a pol­gárság és katonasággal együttesen tartja fel n ren­det -&■ A szolnoki Nemzeti Tanács védelemben részesíti az egész -vármegye községeit. Karhatalmat küld minden­hová, ahol arra szükség van. <& A közélelmezést az egész városban biztosította a Nem­zeti Tanács.” Karcagon a városi közgyű­lés foglalkozott a Nemzeti Tanács megalakításának gondolatával; még a felada­tát is kijelölte, elsősorban a személyi- és vagyonbiztonság megőrzését. Javaslatot tett tagjaira is: elnöknek Cson­tos Imre birtokost javasolta, további 7 birtokosit, akik közül 2 egyben bankigazgató is, 3 ügyvédet (1 közülük is bankigazgató), 5 iparost és kereskedőt, 7 pedagógust, lelkészt, orvost, 2 közigaz­gatási tisztviselőt jelölt ta­goknak és csak 5 munkás­tanács-tagot és 3 katona-ta­nács tagot. Végül azonban a közgyűlés úgy döntött, hogy « Nemzeti Tanács megalakí­tását 8 község közönségére bízza. „Polgártársak! A je­lenlegi politikai helyzet meg­beszélésére és a Karczagi Nemzeti Tanács megalakítá­sa, céljából vasárnap, f. hó 10-én délelőtt 10 órakor a Nagyvendéglő előtt a Piacz- téren népgyűlést tartunk, amelyre minden polgártársat ezennel meghívunk. Szervező Bizottság.” (Karczagi Napló.) Törökszentmiklóson viszont a nov. 5-i népgyűlésen Kutas Bálint ref. lelkész „előadta továbbá, hogy bár szó volt róla. ő maga nem tartja he­lyesnek azt, hogy Törökszent­miklóson is megalakíttassék a Nemzeti Tanács, mivel egyedül a népkormány az, mely minden intézkedésre jogosultf és annak helyi szer­ve: a régi képviselőtestület (Törökszentmiklósi Űjság). A tömegeik forradalma, amely hatalomra juttatta a nemzeti tanácsokat, radiká­lisabb módon lép fel, mint az általa létrehozott szervek. Tiszakürtön „a csőcselék és néhány katona” elkergeti a főjegyzőt és a Léderer-tanyán lévő birkákat és sertéseket szétosztja és hazahajtja; ugyanezt teszik Nagykörűn is, ahol emiatt Balog Gyula gazdának mintegy 100 000 K-ás kára van; Tiszaföldvár és Cibakháza környékén az uradalmakat támadják meg; Zagyvarékasról is kénytelen elmenekülni a főjegyző a fegyveres tömeg elől; ezeket a lázadásokat azonban a seb­tében megszervezett nemzet­őrség fegyverrel leveri (Ha­ladás). Fegyveres felkelések­ről ad hírt a Törökszent­miklósi Űjság ís: „Most már teljes „ rend itt is, tel­jes a rend a járás közsé­geiben is. amelyekben, kü­lönösen Szajolban, Tiszabőn, Tiszaroffon előfordultak ilyen sajnálatos események, külö­nösen a magántulajdon elleni vétségek...” A radikális polgároknak és az „átmenetileg” a magán- tulajdon elvén álló szociál­demokrata vezetőknek nin­csenek ínyére a „magántu­lajdon elleni vétségek”. Min­denhol sürgősen megszerve­zik a nemzetőrséget, amely­be beolvasztják a Nemzeti ffenácsra felesküdött régi csendőrséget és rendőrséget, a vasútőrséget, a polgárőrsé­get, a szociálgárdát és a többi fegyveres alakulatot „A Social gárda. A magyar- országi nemzetközi szociálde­mokrata párt törökszentmik­lósi csoportja f. hó 7-én az Amerikai Mozi helyiségében megalakította a törökszent­miklósi Sociái gárdát.” Ve­zetői: Kecskés János, Nagy Bálint, id. Sarkadi Lajos, Katz Miksa, dr. Garami Iván. Réti Iván. „A sociá1- gárda tagjai egyben n nem­zetőrségnek is tagjai és fel­adatuk nem attól különválva működni a rend és nyugalom fenntartásán... Minden öntu­datos munkásnak és polgár­nak kötelessége e gárdába belépni...” (Törökszentmik­lósi Űjság.) „Polgárok! Sza­bad magyarok! A népkor - mány hadügyminisztere szer- te a% országban nemzetőrsé­get szervez a közrend $ a belső béke biztosítására... A városunkban szervezett nem­zetőrség folyó hó 10-én dél­előtt 11 órakor Isten szabad ege alatt a piactéren teszi le a hűségesküt a szabad, füg­getlen Magyarországra. Jöj­jetek el mindnyájan erre a magasztos ünnepségre, hogy mindnyájan szem- és fültanúi lehessetek az eskütételnek és tegyétek le Ti is mindannyian a nemeztőrséggel együtt a hűségesküt... Hazafias üdvöz­lettel: A városi tanácsi’ (!). (Mezőtúr és Vidéke.) A fegyvereik mellett az eszmei harc is helyet kap. A már említett Kutas Bálint egy népgyűlésen „különösen lelkére kötötte mindenkinek, hogy őrizkedjenek attól, hogy akár a társadalom egyes osz­tályai között, akár vallásfele­kezetek között fennálló nyu­galmat megzavarja... Min­denki... azon kell törekedjék, hogy... megszűnjön minden torzsalkodás, minden vissza­vonás. minden szemrehányás” (Törökszentmiklósi Űjság). A Mezőtúr és Vidéke nov, 7-1 különkiadásában pedig azt a hírt közli, hegy főváros­ban megalakult központi ta­nácsok a népkormánnyal tel­jes egyetértésben « Nemzeti Tanácsok kivételes hatalmát megszűntették és a végrehaj­tó hatalmat a törvényes pol­gári hatóságokra ruházták, A vidéki Nemzeti Tanácsok­nak csupán azt tette felada­tává, hogy a polgári ható­ságok működését ellenőriz­zék... Eképen a Mezőtúri Nemzeti Tanács is befejezte a maga politikai feladatát...” A Haladás pedig egyenesen azt írja, hogy „a Nemzeti Tanács csak eszköze az en- tente hatalmának. Az entent diktál, az dominál sociális alapon... A francia hadveze­tésig dönt jövő sorsunk fö­lött és ha egyesek megfeled­keznek magukról, ha a cső­cselék nem nyugszik meg. ha n visszatérő katonák garáz­dálkodnak. maguknak állíta­nak fel bitófát, melynek kö­telét az entent fogja fogni...” Természetesen van előre­haladás is. Karcagon Bene- sóczky Balázs hadnagy veze­tésével 6 altisztből és 7 hon­védből — a forradalmi szel­lemet következetesebben kép­viselő — katonatanács ala­kul; katonatanács alakul Tö- rökszentmiklóson is, amely­nek tagjai között találjuk Dohány Ferencet, dr. Garan- csy Zoltánt és Kecskés Já­nost (Nagykunság és Tö­rökszentmiklósi Űjság.) Kar­cagon Sz. Tóth Kálmán pol­gármester lemond állásáról (Nagykunság). Szolnokon azonban ,,elcsapták a polgár- mestert — Megszöktek a vá­rosból egyes tisztviselők— Így Zrumeczki Viktor „gentri főjegyző”. Saári Zoltán fő­számvevő, „aki tótum-fak- tum diktátor volt a város közélelmezése terén”, Késik Ödön „menesztett főkapi­tány”. A Nemzeti Tanács a polgármesteri teendők ellá­tásával Horváth Albert első tanácsost bízta meg, aki mellé háromtagú ellenőrző bizottságot jelölt ki Pálfi János, Sebestyén Mór és Szabó Károly személyében (Haladás^ NYERS REZSŐ: Gazdaságpolitikánk és a gazdasági mechanizmus reformja Magyar Teatrómi Zsek-Könyvetske A Színháztörténeti Múze­um új kiállítása Színház Pest-Budán címmel október végén nyílt meg. A számos érdekes színházi emlék, ma­kett és metszet között szinte észrevétlenül húzódik majd meg egy kis téglalap alakú, vörös színű könyv. Az érdek­lődők a tárló üvegtetején ke- kesztül csak a könyv fedelét láthatják, amelyen ennyi áll: Magyar Teatrómi Zseb-Köny- vetske. 1793-ban nyomtatták, a magyar színháztörténet leg­régebbi műsorfüzete. Mi meg­tettük, amit az érdeklődők nem tehetnek meg, belela­poztunk a színháztörténet számára oly érdekes és érté­kes emlékbe, A Magyar Teatrómi Zseb- Könyvetske tartalmazza a Nemzeti Játszó Társaság, ahogyan ma jobban ismerjük — az első magyar nyelvű színtársulat — a Kelemen-fé­le társulat 1793 évi műsorát. Pontos tájékoztatást kapha­tunk az együttes Rondellá­ban, a Budai Játékszínben és a Várszínházban előadott da­rabjairól, vagy ahogyan itt olvashatjuk, érzékeny, szomo­rú, énekes és vldámjáfcékai- ról. A könyv bemutatja a társulat művészgárdáját, férfiúit és asszony-személyze­tét, a nagyságos színész ura­kat, valamint a nagyságos és méltóságos asszony színésze­ket. Megismerhetjük a játék­ban segítőket is, ahogyan ma nevezik, a statisztériát és a műszaki személyzetet, Nyers Rezső 34 tanulmá­nyát, cikkét, előadói beszé­dét, országgyűlési felszóla­lását tartalmazza a „Gazda­ságpolitikánk és a gazdasági mechanizmus reformja” cí­mű könyv, amelyet a Kos­suth Könyvkiadó jelentetett meg. A gyűjteményt a Köz­ponti Bizottság 1963 májusi ülésén tartott beszámoló nyit­ja s az 1968 októberében publikált — a Társadalmi Szemle szövetkezeti vitájá­hoz hozzászóló — írás zárja; a könyv első és utolsó írá­sát öt és fél esztendő vá­lasztja el egymástól. A gyűjteményben lévő írá­sok, beszédek, eltérő ren­deltetéssel készültek; vannak közöttük napi aktualitású interjúk, megnyitó beszédek, hosszabb-rövidebb időszak gazdasági fejlődését elemző beszámolók s olyan tanulmá­nyok, referátumok, amelyek a marxista—leninista köz­gazdaságtudomány alapvető kérdéseit vizsgálják, a párt és a kormány gazdaságpoliti­káját világítják meg. Idő­rendi sorrendbe csoportosít­va, a cikeikk, beszámolók és tanulmányok arról a nagy jelentőségű folyamatról ad­nak — gazdaságtörténeti szempontból hiteles — képet, amelyben közgazdászok, mű­szakiak, pártmunkások és gazdasági vezetők közös erő­feszítése gyümölcseként ki­kristályosodott, majd beve­zetésre került a gazdaság­irányítás új rendszere. A gazdasági reform sike­res megvalósítása napjaink legfontosabb politikai, gaz­dasági és társadalmi felada­ta. Logikusan következik, hogy Nyers Rezső könyvé­nek a mához és a holnap­hoz is van mondanivalója; Nyers Rezső valamennyi — a témával foglalkozó — írá­sában ég beszédében hang­súlyozza, hogy a gazdasági mechanizmus reformja a termelési eszközök szocialis­ta tulajdona alapján kap­csolja össze a népgazdaság tervszerű központi irányítá­sát a piac aktív szerepével, s hogy a gazdaságirányítás új rendszerének szerves ré­sze a népgazdasági és vál­lalati tervezési rendszer, a pénzügyi-, az ár- és a hi­telrendszer, a piaci mecha­nizmus. valamint az anyagi érdekeltség rendszere. Az új irányítási rendszer optimá­lis hatékonyságához a kép­let mindkét tényezőjét — a központi tervezést is és a piaci mechanizmust is —‘fej­leszteni kell s e«nek idő­szerű teendőit — a legalább is fő vonásaiban — ez év nyarán, a közgazdász-ván- dorgyűlést megnyitó beszé­dében körvonalazta. A mához szól az a hipo­tetikus —• de reálisnak tűnő — prognózis is. amely a reform közgazdasági hatásai­nak kibontakozását vázolja. A reform rövid távon — pgy-k&t év alatt — lényeges javulást hozhat az álló- és forgóeszközök jobb kihasz­nálásában, az üzemek belső szervezettségében, a techno­lógiai folyamat fejlesztésé­ben. Középtávon — öt-hat év alatt — a közgazdasági hatások már erősebben ér­vényesülnek, mert a folyó gazdálkodás mellett az éssze­rűbb beruházások is a na­gyobb hatékonyság tényezői lehetnek. Hosszútávon, — nyolc-tíz év alatt — számít­hatunk arra, hogy a népgaz­daság struktúrája — mind a termelésben, mind a fo­gyasztásban — kedvező lesz a gyorsabb gazdasági növe­kedés és a szilárd egyensúly szempontjából. Ez a prog­nózis a múlt és a jelen által determinált gazdasági ténye­zők figyelembe vételével je­löli meg a fejlődési lehető­ségeiknek azokat a sávjait, amelyekben rövid- közép­es hosszútávon eljuthatunk Nyers Rezső nemcsak köz­gazdász, politikus is, sz MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Közpqmli Bi­zottság gazdasági kérdések­kel foglalkozó titkára, aki — ebben a minőségében — a párt gazdaságpolitikájának egyik szószólója. Egy-egy cikkének, beszédének olvasá­saikor talán nem is tűnik szembe, annál inkább e gyűj­teményes kötetből: beszédei­ben, írásaiban nem közöl, vagy deklarál, sakkal inkább érvel, gondolkodik és követ­keztet Ez a stítog nemcsu- pám rokonszenves és meg­győző, hanem másoltat — jelen esetben az olvasót — is gondolkodásra, a közgaz­dasági kérdések elmélyült tanulmányozására serkenti. Garam völgyi István „Szonaki Szeginy rakok Peczeti" és levele 1656-ból A Néplap elmúlt vasárnapi számában „Rabközség Szol­nokon” címmel közölt cikk­ben Buda és Esztergom várá­nak foglyairól, keserves rab­életükről, az esztergomi ra­bok 1662-ből való pecsétjéről, a budai Csonkatoronyban ra- boskodókról olvashattunk. S érintőlegesen említés történt arról is, hogy a szolnoki vár­ban, török fogságban sínylő­dő foglyok kiváltásuk érde­kében az ún, rabközségbe szerveződtek. Olvasóinkat bizonyára ér­dekelni fogják a részletek a szolnoki vár foglyairól. Ép­pen száz—esztendeje, hogy Thaly Kálmán, az ismert tör­ténetíró a Koháryak szent- antali levéltárában kutatván, rábukkant egy XVII. század- ban írt levélre, amelyet a szolnoki vár rabjai írtak gróf Koháry István szécsényi fő­kapitánynak szabadításuk ügyében. A levélen spanyol- viaszba nyomott pecséten, körül a szegélyen ez olvasha­tó: „SZONAKI SZEGINY RABOK PECZETI”. Közepén pajzs, fölül ötágú koronával, alatta középen béklyót vagy lábbilincset ábrázoló hármas karika. A pecséten évszám nem ta­lálható, de a keletkezését meghatározza a levél dátu­ma; 16Ö6. április 14. A pecsét tehát a megjelölt keltezés előtt készülhetett; „Alázatos és keserves szol­gálatunk ajánlása után.;. kí­vánunk Nagyságodnak min­den üdvösséges testi-lelki jó­kat, és ez jeles idnep-napok- nak (húsvét) hátramaradott részeit is tegye szerencséssé, kívánatossá, minden hozzá tartozókkal egyetembe, — szívünk szerint kívánjuk nagy boldogul megadatni. Nagyságodat mi, Szólnak- vári tömlöczben nyomorgó szegény nyomoréit rabság, mint kegyelmes urunkat, Is­ten után gondviselő gyámo- lunkat, akaránk ez keserves és alázatos levelünk által hiú­sítanunk. Hivatott az bék ő Nagysága bennünket elejiben; díványok (ülés) volt az török uraknak, illyen okon, hogy az rabtar­tás dolga felől. lm ő Nagysá­gok megtartottak két rabot Szólnak várában, de ők azt mondják, hogy nem ők kez­dették, hanem a magyar kez­dette, — de bízvást ők végezik el az rabtartást; annakfelette peniglen, ha Magyarország­ban az kezesen egyet ütnek: úri böcsületire fogadta, hogy minden egy-egy ütésért öt­ötszázat üttet ideki az ma­gyar rabon. lm, Arad várá­ban hat rabot tartottak meg. Azért is nagy nyughatatlan­ságban vagyunk; igaz, hogy még eddig meg nem vertek érettek, — de mihent Ma­gyarországban elkezdik: mindjárást tudjuk, hogy mi­rajtunk is megesik. Azért im ezen emberséges levelünk- mutató rabtúl az egész sereg kezességén kezünkhöz kértük az hitleveleket, úgymint hét hitlevél, hogy mutassák meg Nagyságtoknak: lássa, igazit- tassa Nagyságod, szabadíttas- sa az kinek hitlevele vagyon, — ne szabaduljon a mi vé­rünkön, végünkön, — mert az nélkül is elég sanyarúságban, kezességben vagyunk, az ki­ért elég sanyarúság, nyomo­rúság vagyon éjjelnappal az fejünkön; hanem... keserves­sen kérjük Nagyságodat, te­kintse az m( keserves nyo­morúságunkat: az kezeseket ne háborgattassa Nagyságod, mert minket elrontanak éret­té; hanem az hitleveleket igazíttassa Nagyságod, az ki­nek hitlevele vagyon. Az kit kegyelmetek mivelünk igye- fogyott szegény nyomorult rabsággal cselekeszi: az örök­kévaló Ur-Istentül vészi ju­talmát. .. Ezeknek utána Is­ten ő Felsége Nagyságodra kegyes szemeivel vigyázzon, áldja és tartsa sok esztende­ig kedves jó egészségben, minden szép háza népével egyetemben. Datum Szólnak, die 1; Ap- rillis anno 1656. Nagyságodnak alázatos és keserves szolgái mind fejen­ként: az szólnaki tömlöczben nyomorgó szegény rabság, alázatosan szolgálunk, úgy­mint: Bényj László, Fekete Ist­ván, Vida István, Rácz And­rás, Hevesi Gáspár, Vas Já­nos, Kerekj Miklós, Csanáldj István mind fejenként, az több nyomorult rabságval együtt m. p.” Eddig tart merített papírra írott levél, melyen a címzés ekképen szól; „Az Tekintetes Nagyságos Kohárj István uramnak ő Nagyságának, csá­szár urunk ő Felsége szécsé­nyi végházának főkapitányá­nak, gondviselőjének, mine­künk is szegény rabságnak kedves gyámolunkmak adas­sák.” • * • Az esedező, siralmas pa- naszolkodó levél lúdtollal írt szavait több, mint három év­századdal ezelőtt itt, Szolno­kon rótták papírra a szolno­ki várban sínylődő magyar rabok. A Tisza és a Zagyva csobogása, esténként a mina­ret keskeny tornyából mesz- szehangzó török kiáltás mel­lett szinte csak rabláncuk csengését hallgathatták. A régi szolnoki várnak már csak a helye maradt, falai elomlottak. régészeti leletek őrzik csak az emlékét, de a közölt levél szívszorító hang­ja felvillantja múltjának egy fájdalmas részletét. Kaposvári Gyűl»

Next

/
Oldalképek
Tartalom