Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. november 7. JOHN HEED: A forrad előestéjén Töredékes beszámoló a rigai fronton tett látogatásról, közvetlenül a szocialista forradalom előtt 1. Úton a front felé A balti vasútállomás főnöke külön elsöosztályú fülkét tartott fenn nekünk, az „Amerikai Missziónak”, ahogy bennünket nevezett. Egy óhitű pap, aki önkéntes egyházi teendők ellátására ment a lövészárkokhoz, alázatosan kérte, hogy társaságunkban utazhassék. Nagy darab, egészséges ember volt, kedves mosolyú, hatalmas, vöröses szakállal, legyűrhetetlen beszélőkedvvel. — Eto vemo! — így van! ■— mondta, s leheletnyit sóhajtott. A forradalom meggyöngítette az egyház hatalmát a tömegeken. A tartalékosok sapkáján azelőtt kereszt volt, és a felírat: Za veru, cárija, i otyecsesztvo” — „A hitért, a cárért és a hazáért”: Hát, a ,,hitet” is leszaggatták a többivel.:. A fejét rázta. — Az imák régi szövegében az istent a ,.Mennyek Cárjának” nevezték, a Szűzanyát pedig „Cámőnek”. Meg kellett változtatnunk — az emberek nem engedik az istent így megsérteni — mondták..: Aztán a hadseregben végzett munkájáról kezdett beszélni: — A tábori imában a pap a békéért imádkozik, a világ minden népe szamára. A katonák pedig azt kiabálják: „de azt is vegye be, hogy hódítás és jóvátétel nélkül!” És jaj annak a papnak, áld nem a katonák imáját mondja! A vonat hosszú ideig álldogált minden állomáson, hogy az utasoknak idejük legyen meginni egy csésze teát és lenyelni az ételt a túlzsúfolt várótermek gőzölgő, vidám zsibongásában. A pap Taskentben lakott feleségével és öt gyerekével. Mesélt a „Tolvaj irodá”-ról, erről az egyedülálló intézményről, ahol a megrabolt áldozatok átvehették tulajdon- kájukat, ha készpénzben megfizették annak ellenértékét. Igaz, húsz százalék engedménnyel. . . Egy kövér polkovnik elmondta, hogy német és osztrák hadifoglyok bizottsága Moszkvában nyolc órás munkanapot követelt — és meg is kapta! Már későre járt, a lámpák homályosan és hunyorogva égtek, a vagonban hűvös lett. A pap dideregni kezdett — Hát — mondta vacogva — túl hideg van ahhoz, hogy ébren maradjunk. És úgy ahogy volt lefeküdt, csak hosszú szoknyája födte be, és máris hortyo- gott Kora hajnalban ébredtünk, elmeredve és zsibbadtan. A Nap áttünt a homályos ablakokon. Bejött egy kisfiú, teát árult cukor helyett csokoládéval. Vonatunk már Észtországban döcögött 2. Vojtinszkij, a fáradhatatlan A második emeleti nagyteremben, lázas írógépkattogás, futárok és küldöttségek jövés-menése közepette működött a Tizenkettedik Hadosztály agyközpontja, az ISZKOSZOL, ez a spontán keletkezett demokratikus szervezet amelyet a katonák hoztak létre. Az egyik íróasztal mögött, zsidós arcú, jókötésű fiatal hadnagy állt kezével idegesen beletúrt öszes hajába, miközben majd elborította az izgatott panaszáradat A fronthadosztályoktól jött négy küldöttség — nagyrészt közkatonák, itt-ott néhány tiszt — rontott neki egyszerre; az egyik hadosztálynak már alig van csizmája — hatszáz párat ígértek, de csak hatvanat küldtek; egy másik küldöttség rongyokba burkolt szónoka azt panaszolta, hogy a tüzérségnek már kiosztották a téli bundákat, de a lovasság még mindig a nyári mundérban jár... — Da, da — válaszolta a hadnagy bizonytalanul. — Szicsász, szicsász. Azonnal írok a népbiztosságnak. Egy kis asztalkán újság és brosúrahalmaz tornyosul. Arréb egy katona ül a törött S2éken és hangosan olvassa fel, mit ír az Izvesztyija — az összorosz Szovjetek Pétervári Végrehajtó Bizottságának hivatalos lapja — az új kormány megalakulásáról. Amikor felsorolja a kadét minisztereket, a hallgatók nevetésbe, gúnyos kacagásba törnek ki. Az ablaknál Vojtinszkij, a Tizenkettedik Hadsereg helyettes politikai biztosa áll, katonai szabású kabátja óllig begombolva. Kék szeme vastag szemüveg mögül villan eTő, ő a híres szibériai száműzött, a Szmert- niki szerzője. — A munkám — mondja nekünk — az, hogy létrehozzuk azt a katonai gépezetet. amellyel visszafoglaljuk Rigát Pedig a körülmények borzalmasak. A hadsereg mindenben szűkölködik — nincs élelem, ruha, lábbeli, lőszer. Az utak rettenetesek, és már két hete állandóan esik. A trénlovak halálra fáradtak, ki vannak éhezve és legfeljebb csak any- nyi kenyeret tudnak cipelni, amennyi ahhoz elég csak, hogy éhen ne haljunk. De a legkomolyabb hiányt röp- iratokban és újságokban szenvedjük... Erre szükségünk van a harci szellem fenntartásához. A bizonytalan hangulat miatt sokan egyszerűen letették fegyverüket és hazamentek... 3. Vendenben Künn esett, és az ezernyi csizma szétnyomta az utcák sarát a járdákon, úgy, hogy járni is alig lehetett. A várost besötétítették az ellenséges repülők elől; csak a redőnyrésekből hatoltak ki fénvpászták, a rollók tompa vörösben ragyogtak. A szűk utca olykor egészen váratlanul kanyarodott A Sötétben folyton vonuló katonákba ütköztünk, megannyi cigarettaparázsba: A közelben teherautóoszlop haladt el, valami hadi szállítmány. Viharos dübörgéssel száguldott tova a komor feketeségben. miközben legye- zőszerűen szétfröccskölte a sarat. Valaki éppen előttem gyújtott gyufát, és láttam, hogy egy katona fehér papírt ragaszt a falra. Kísérőnk az ISZKOSZOL-ból felkiáltott és odarohant, felkattintotta zseblámpáját. Ezt olvastuk: „Katona Elvtársak! A Munkás- és Katonakül- dötték vendeni szovjetje szeptember 28-án, csütörtökön négy órakor a parkban GYŰLÉST tart.. ☆ A kis szállóban a félig mohó, féiig rettegő tulajdonos azt mondja, hogy nincsen szoba. — És az ott mi? — kérdezte barátunk, miközben az egyik ajtóra mutatott. — Az a parancsnok szobája — hangzott a kurta válasz. — Az ISZKOSZOL lefoglalja. Meg is kaptuk* A teát egy vén parasztasszony hozta be nekünk, vizenyős szemével ránk lesett, kezét dörzsölte és németül gagyogott. — Maguk külföldiek — mondta hála a magassá- gos istennek. Az itteniek nem akarnak fizetni. Felénk hajolt és rekedten suttogta: •— Ö, bárcsak sietnének a németek* 4. Útban a frontról Amikor a pályaudvaron üldögélve vártuk a pétervári vonatot, kollégámnak, Williamsnak az az ötlete támadt, hogy szétoszthatnánk felesleges Cigarettáinkat Le is telepedett egy kofferra, elővett egy nagy dobozt és nyájas hangokat hallatva, kínálgatni kezdett. Többszáz katona volt körülöttünk. De csak néhányan jöttek oda hozzá, bizonytalanul, vettek maguknak, de a többi a helyén maradt és Williams hamarosan egyedül ült egy folyvást táguló kör közepén. A katonák kis csoportokba verődtek, halkan beszélgettek. Fordította: Raáb György MEGGYES LÁSZLÓ RAJZAI KENDOS FEJ Egy forradalmár életműve Uifz Béla kiállítása a Nemzeti Galériában mindinkább forradalmárrá Egy zseniális tehetség elindult Magyarországról, végigjárta a fél világot, átélte a forradalmár művész szenvedéséit, és dicsőségét, s fél évszázad múltán újra itthon van: Uitz Béía-kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. Tulajdonképpen az első nagy Uitz-kiállítás Magyar- országon. Műveit bécsi, moszkvai, londoni és pekingi múzeumok őrzik, tárlatait látta Stockholm, és Firenze, New York és San Francisco, freskói fővárosok palotáit díszítik. de itthon még mindig kevesen ismerik a hazalátogatott nyolcvanegyesztendős mestert, s még kevesebben alkotásait. Nem egyszerűen Magyar- ország, az első magyar forradalmak indították útnak. Az 1887-ben született bácskai parasztgyermek, aki Temesvárod volt esztergályos, mielőtt Budapesten művésznövendék lett, első alkotó lépéseit a társadalmi lázadás, a változtatni akaró elégedetlenség irányába tetté. 1916- ban már aranyérmet nyert rajzával a San Francisco-i nemzetközi kiállításon, névé' p legtehetségesebbek kö2ött em’ égették idehaza. A forradalmi mozgalomhoz már egy esztendővel korábban kap- r olódott, háborúellenes fo- 1_ 'iratot alapított és szer- i' -sztett az első világháború tvetbm, vezetői* voS a váló művészcsoportnak, követte és egyengette az útját a szocializmusnak, amelyet a Tanácsköztársaság idején nagyszerűen szolgált. A híres vróőekatoea-plajEát alkotójának, a művészeti dlrektérturn egyik vezetőjének, a proletártehetségek művésziskolája igazgatójának tehát a bukáskor menekülnie kellett. Eddigi életét, és munkásságát ismertük leginkább, Idehaza készített műveit láttuk albumokban és kiállításokon. A most megnyitott hatalmas tárlat azt mutatja, amit eddig jóformán senki nem ismert Uitz Béla életéből alaposan: a külföldön eltöltött félszáz esztendőt. Bécsbe menekült először. Szoros kapcsolat fűzte a párthoz, s hamarosan maga is a KMP tagja lett. Mozgalmi munkát végzett, tárlatokat vezetett, közben kiállított, hatalmas sikerrel. Az osztrák fővárosban került közönség elé Emberiség című hatalmas kompozíciója, a proletárdiktatura idejéből, amelynek impozáns vázlata most mutatja be először a magyar közönségnek, milyen látomásba fogta össze az életet egy művész, aki egyszerre lett nagy alkotó és kommunista. A művek beszélik most már a mester életrajzát a galéria te rém- sorában. Kövérkupólás orosz templomokról készült kemény rézkarcok, moszkvai városrészeket ábrázoló, izgatottan modem vízfestmények jelzik, hogy 1920 végén a Szovjet fővárosban járt a KMP küldötteként a Komintern III. kongresszusán. Forradalmi fejlődését pedig a Ludd tábornok című sorozata bizonvftla. Az an goi lázadó proletárok legendássá vált vezéralakia General Ludd minden lendületében a magyar forradalom bukását bosszulia. s harcosainak minden izrmos- Sága az eljövendő forradalmak erejével fenyeget. A kiállításon most a vázlatokat i* látná, s a vázlatok alapján készült rézkarcokat, ezt a megrendítő grafikai sorozatot, amely Derkovits Dózsájának elődjeként vált a forradalmi grafika klasszikus példájává, de nemcsak itthon: az egyetemes művészettörténetben is. A Ludd sikeréért hívták meg Angliába, s miután oda nem juthatott, „útközben”, Franciaországban szolgálta az eszmét három esztendeig. B. V, Martéit álnéven az illegalitás veszélyében dolgozik. kommunista lapokba ír, rajzol, munkásokat művel, a F KP magyar szekciójának egyik vezetője. És közben — akárcsak Bécsben — végzi művészi munkáját és sikeresen kiállít. Ékkor születik a mostani kiállítás IV. termének csodálatos iusra.iz-so- rozata. amely a Párizsi gótika címet, viseli és a középkor áhftatos művészétét dolgozza fél a modern forradalmi művészet erős-okos vonalaival. Ekkor készíti el második sorozatát, amelynek Címe és témája Az imperialista háború ellen, s amelyhez Marcel Cachin. a párt vezetője ír előszót. Ugyancsak ekkor készülnek monumentális színn^dtervei, amelyek forradalmi színházak előadásán mutatták, hogy alkotóiuk a modern művészet elvont formáit is robbanó tá-sna-Urp,- mondanivaló szol- gái-UAbr, áilítia B. TT Mprtpii 1926-ban ismét Uitz Bélává válik és szoviet állampolgárrá Nemzetközi hírű mesternek járó tisztelettel fogadták új hadárában. Lunacsarszkij ír ró!* cikkeket és kitüntetéssel méltatják munkáját, megbízásokat kap és kiállít, fiatal művészjelölteket nevel és nemzetközi forradalmi képzőművész-szervezetet irányít. Hatalmas freskókon dolgozik éveken át, falképeket fest Frunzében és Moszkvában, könyvet ír és művészkollektívákat vezet, pályája csúcsára ér. A Szovjetunió-beü negyven termékeny évről nehéz néhány sorban beszámolni, három terem, száz alkotás vár ismertetésre. a krimi tusrajzokat említsük-e, amelyek a megkomponált szépség remekművei, vagy a Tőletek függ című újabb sorozatának modern, tömörpt? agitáló lapjait, Gorkijról készített erős portrévázlatát, vagy az 56-os magyar ellen- forradalomról készített falkép térvet? Tálán mégis portréinak sora a legváltozatosabb, ezek a nagy lendülettel újságpapírra festett freskószerű arcképek, amelyek Csapájevtől névtelen kirgiz emberekig, Krupszka iától éneklő lányokig variálják a szilárd világnézet és a hatalmas művészi jellemzőerő lehetőségeit. Nehéz befejezni de nem is kell: az életmű sincs még befejezve. > Nyolcvanegyesztendősen, itthoni vendégségben is úi terveket forgat a mester. További munkákról beszél az alkotó, akit úgy adott Magyarország az egyetemes művészettörténetnek és a neméztközi forradalmi mozgalomnak hogy közben mindvégig megőrizte magának is. UITZ BÉLA: ÖNARCKÉP I
