Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
1988. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 LJuben Dlmanov: Ttesanka Megszólalt A néma levente Bemutató a Szigligeti Színházban Baráti asztalnál mondta valaki: „Kiskoromban nagyon szerettem a mesét. Emlékszem, a legkedvesebb mesém az volt, hogy . ■Az elejétől a végéig elmondta: „Hol volt, hol nem volt..»-' A mese örök. Nem a gyermekkorhoz kötődik. Az ember korától függetlenül szereti a mesét. Ez talán a Heltai vígjáték már több mint harminc éve tartó sikersorozatának egyik titka. S persze gyönyörű nyelvezete, meg a magyar történelmi múlt idézése. A vígjáték 1936-ban Indult „operettverő” útjára, mint villám vágott a pesti bulvár színházak szalondrámái közé Klasszikusokat ez időben szinte csak a Nemzeti Színház játszott, — a verses, magyaros vígjáték igazi csemege volt, parádés színlappal. Zilia Bajor Gizi, Agárdi Péter Törzs Jenő, a rendező Heveái Sándor. i. A cselekmény Mátyás király udvarába vezet, a reneszánsz levegőjében játszódik. Élt egy szép és gazdag özvegyasszony, messzi, mesz- szi talján-földön, és egy derék magyar vitéz... (Ejnye, ügye mennyire szereti az ember a mesét...) A mesejáték Orbán Tibor rendezésében került a szolnoki közönség elé. A fiatal rendező diplomamunkája; Orbán, Heltai maximális tiszteletben tartásával, fiatalított a darabon, a meseszerűség hangsúlyozására törekedett, sajnos nem eléggé, és értelmezését néhány szereplő valósságra törekvő játéka is zavarja. Könnyedebb, légiesebb előadásmód csak fokozta volna a mesejáték báját. Az első felvonás döcögő ritmusát a második és a harmadik felvonás jó tempójú jelenetei majdhogy feledtetik, néhány nagyon szép színpadképpel. A szép olasz özvegyet, Zi- liát Bókái Mária alakította, változó teljesítménnyel. A figura exponálása halvány, felesleges harsányság is akad és a jellemkibontás indítása egy kicsit félreértelmezett. Ebben Orbán is részes. A szerelmes Zilia viszont már igen jó, az utolsó jelenetekben különösen. Agárdi Péter megformáló ja, Kránitz Lajos, talán túlon-túl is kemény magyar vitéz. Többet kellene adnia a szerelmes férfi lí- raiságából is, amire Heltai szövege nagy lehetőséget nyújt. A mindenkori Agárdi Péternek számára igen nehéz, második, „néma” felvonásban kifejező a játéka. A „bakójelenet” értelmezése viszont elhibázott. Halász László Beppoja kedves, csupaszív, de nem teljességgel Beppo; a ravasz olasz, akinek testvérei Moherénél, Goldoninál és Lope de Vegánál találjuk. Heltai Beppoja a Halász által meg- formáltnái nagyobb vonalú garabonciás. Gianetta szerepében Sebestyén Éva kitűnő, az előadás legmaradéktalanabb alakítását adja. Halász Kati Monna Meája hiteles barátnő. Baranyai Ibolya Car- lotta, mintha inkább már a következő, főszerepére gondolna. A királyi pár — Mátyás Czibulás Péter, Beatrix Va- szy Bori — nem került szerepe trónközeiébe. Corvin Mátyással nincs szerencséje a szolnoki színpadnak, annak idején Mensáros is kávésnénit csinált a hollós királyból. Kisebb szerepeiben Győző László. Fehér Györgyi, ifj. Tatár Endre és Berta András jól szolgálták a cselekmény kibontását. Török Iván díszletei és Rimanóczy Yvonne jelmezei a kort és a mesejelleget igen jól érzékeltetik, nagyon szépek, egyszerűek, — modernek. Losonczy Dezső zenéje hangulatteremtő, hatásos. Tiszai Lajos Mese a farkatlan szamárról dalmáciai Dubrovnik, az ősi Raguza a XV. és XVI. században élte fénykorát. A gazdag kereskedőköztársaság minden tekintetben gondoskodott polgárairól. Már a XIII. században kórháza, gyógyszertára volt, aggok háza és gyermekmenhely működött, s — ami talán a polgárok számára a legfontosabb: bölcs törvényei voltak. Az egyik ilyen törvény szerint minden házasulandó férfi köteles volt hetvenöt olajfát elültetni házasságkötése előtt. Tudnivaló, hogy az olajfa igen hosszú életű, s ez az egyetlen törvény biztosította, hogy a vidék legfontosabb terméke, az olajbogyó, mindig meglegyen. Kell-e ösztönzőbb dolog annál, mint amikor azt mondják: Házasodni akarsz? — Előbb a jövőre gondolj. S melyik férfi nem ragad ásót, kapát ilyenkor, hogy utána mihamarabb mennyegzőt ülhessen szép arájával. Okos és bölcs törvény volt ez. Alkotói jövőbe látó, a jövőben bízó reálpolitikusok voltak. önként adódik a javaslat: egy ilyen törvény nálunk is elkelne. Némelyik fiatalnak ugyanis nemhogy hetvenöt olajfája, de még egy lepedője sincsen, amit a kölcsönkapott nászágyra terítsen. Most mégsem erről, hanem a jövőbe látásról és a jövőben bízás optimizmusáról szeretnék beszélni. De hadd mondjak el előtte egy keleti mesét * Eit egyszer egy ember, aki minden csekélység miatt roppant felizgatta magát s még arra is képtelenné vált hogy egyen. Aggódó hitvese mindenféle jóval kínálta, de ő csak rezignál tan legyintett: Nem kívánom, nem kelt Egy napon a felesége különlegesen finom ebédet főzött s feltálalta, remélve, hogy ezt végre jóízűen elA fehér foltok ellen TELEFONINTERJÚ A szövetkezeti könyvterjesztés országos kampányt indított október közepétől az őszi Megyei Könyvhetek keretében, összekötve az Olvasó Népért mozgalommal. Szolnok megyében az idén a szakemberek elsősorban a kisebb falvakban és településekben szeretnék javítani az eredményeket. Ezek a területek fehér foltok voltak eddig a könyvterjesztés számára. A szövetkezetek és könyvtárak, valamint a társadalmi szervek közös rendezésében irodalmi vetélkedőket, feitörőket. író-olvasó találkozókat rendeznek Eddig !s megtartották ezeket minden ősszel, de most elsősorban nem a városokban, hanem a kisebb településeken rendezik. Törökszentmik- lós—Óballa, Mezőtúr Magyar—Mongol Tsz tanyaközpontja. Kétpő, Cibakháza— Bátaszöllő lesznek többek között a rendezvények színhelyei; A rendezők egy régi rossz szokással szeretnének szakítani a meghívandó írók esetében is. Eddig ugyanis azt fogadták, aki jött, a helyi szerveknek nem is volt mindig beleszólásuk az író meghívásába. Az idei könyvhetek rendezvényeire olyan írókat hívnak meg. akik várhatóan megtalálják a hangot a^ közönséggel, akiknek a műveit temerik, vagy akiknek a művet hozzájuk szólnak. Dobozy ' Imre, Fekete Gyula, Mocsár Gábor, Urbán Ernő, Veres Péter, Jobbágy Károly szerepelnek a leggyakrabban a meghívottak listáján, de mezőgazdasági szakírókat és ismeretterjesztő művek íróit is várnak; dr. Buga Lászlót, J. Horváth Lászlót, dr. Prohán- ka Ferencet) Különösen gazdagnak ígérkezik a jászladányi program, ahol szavalóverseny, könyvkiállítás. könyvbál lesz. A községben előadóestet tart Mensáros László, Abody Bélát pedig író-olvasó találkozón látják vendégül. Felmerülhet a kérdés, nem húzódik-e el nagyon a kampány december 31-ig, s éppen ezért nem veszít-e erejéből és hatékonyságából. A MÉSZÖV illetékesei szerint azonban szükséges a hosz- szab időszak, hogy a kampány teljes lendülettel kibon- takozhassék. A könyvhetek időszakában megrendezik a Téli Könyvvásárt is december 10-től de ennek eseményeit elsősorban a városokra összpontosítják. A könyvmozgalom, mint eddig is, számít a társadalmi szervek támogatására, s különösen örvendetes, hogy a KTSZ-ek egvre nagyobb szerepet vállalnak a szövetkezeti könyvterjesztés támogatásában. B. A. — Halló, 30—72? — Igen, itt a szolnoki járműjavító szakszervezeti művelődési háza. D, Nagy János igazgató.. • — Érdeklődni szeretnék; Igaz, hogy a járműjavító kórusa néhány hónappal ezelőtt újjáalakult? — Igen. így van, negyven— negyvenöt tagú a férfikórus. Főleg madrigálokat énekelnek. .. Honnan értesültek.. — Miért, titok1 — Nem, nem, dehogy is! Csak, — hogy is mondjam, — úgy voltunk vele, addig nem közhíreljük, míg három sikeres szereplés nincs mögöttük. .. Mert az újjáalakulás, az csak az első lépés.. i Egy kórus akkor kórus, amikor már túlesett a „tűzkeresztségen”. .. — Mikor volt az első „útköze f? — Még augusztus 24-én, ekkor volt 75 éves a budapesti Landler Jenő Járműjavító ..Testvériség” kórusa. S ebből az alkalomból Budapesten hangversenyen lépett fel a szolnoki Járműajvító énekkara is. — Most meg hallottuk, Szombathelyen is legutóbb, sikerrel• • • — Igen, ez emlékhangverseny volt .. Annak idején, 1938 végén, egy vasárnap, éppen a magyarországi polgári demokratikus forradalom huszadik évfordulójának ünnepeként e dunántúli városban, a mai Leóin szobor helyén munkáskórus találkozót rendeztek. A rendőrség nem jött rá. hogy ez évfordulóhangverseny. 11 Megadta az engedélyt. Csak amikor az egyik kórus rákezdett a Lenin dalra, akkor leállították az éneket, s elrendelték az ünnepség azonnali beszüntetését. .: Most ugyanezen a helyen, a Lenin szobor előtt énekelt 47 kórus. Másnap pedig négy helyen, a szolnokiak az Ady Endre vasutas művelődési házban léptek fel Buday Péter karnagy vezetésével. .; — Madrigálokat énekeltek? — Igen. Rajtuk kívül nyolc kórus lépett fel még itt, ekkor este A Népművelési Intézet jelenlévő szakértői dicsérték kórusunk nagyon szép, tiszta a kórus tenor hangja — mondták.:. Szép ünnepség sorozat volt, akik még élnek, régi kórustagok, s ott voltak harminc évvel ezelőtt Szombathelyen, arany emléknlakettet kaptak.., — S hol kerül sor a harmadik nyilvános szereplésre? — November 6-án a járműjavító üzemi ünnepségén. Három madrigált énekelnek. Akkor már üzemünk dolgozói is meehallják kórusunkat, az újjáalakult férfikart... Ez lesz a harmadik nyilvános szerenlés... Itthon, az itthoniak előtt... — További sikereket kívánunk az új munkáskórusnak. . • Cs, fogyasztja. Úgy tűnt ugyanis, hogy férjét aznap semmi sem aggasztja, semmilyen gond sem terheli. A férj azonban idegesen ráförmedt feleségére: Vidd az ételt, látni sem akarom! — Uram isten, ámuldozott az asszony, hát most meg miért vagy rosszkedvű ? Hogyne mérgelődnék — méltatlankodott a férj —, a szomszédunk szamárkancája megellett, s farkatan kisszamarat hozott a világra. Na már most, ha a kisszamár megnő, a szomszéd egyszer fel- málházza, és útra indul vele. Teszem azt, közben megered az eső, a szamár meg a terhével együtt belesüpped a sárba. Előfordulhat, hogy én is éppen arra járok. A szomszéd megkér, hogy segítsek. Igen ám, de hogyan rántsam ki a sárból a szamarat, ha nincsen farka? A példázat hőséhez hasonló emberekkel ma is sűrűn találkozunk. Vagy talán csak a rohanó élet sodra teszi, hogy több az aggodalmaskodó, a lusta, aki mindenre azt mondja, igen, igen, de mi lesz akkor, ha... ? Nagyon kézenfekvő a példa. A gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetése óta gyűlnek a tapasztalatok, Sok jó, de rosz- szak is. Az egyik ilyen negatív jelenség éppen az óvatoskodás, a felelősség és a kockázat vállalástól való félelem. Pedig a gazdaságirányítás új rendszerének egyik legfontosabb alapelve a megnövekedett önállóság, ami bizonyos kockázattal is jár. Azt már a „gyengébbek” is tudják, hogy az önállósághoz megfelelő felkészültség, helyzetfelismerési, elemzési készség, üzleti érzék és sok hasonló tulajdonság szükséges. De ha nincs? Egy időre elég a felszínen maradáshoz az óvatoskodás, vagy éppen a felelősségérzetre hivatkozó gáncsoskodás. — Mert mi sem könnyebb, mint adott helyzetben — döntés helyett — megkérdezni: igen ám, de mit csinálunk, ha nem lesz a kisszamár- nak farka? felelhetnénk statisztikai átlaggal is. Mert százalékkal és ezrelékkel nem fejezhető ki, hány kisszamár születik farok nélkül. No jó, itt gazdasági intézkedések rendszeréről, sokaságáról van szó. Azt Is elfogadom, hogy nagyobb a lehetősége annak, hogy egyik-másik intézkedés nem lesz azonnal véglegesen jó, pontos. De ezen a címen óvatoskodni, s félni minden döntéstől ugyanolyan ostobaság, mint a meg nem született szamár farkán elmélkedni. Az ilyen emberek az édes semmittevés világát várják: azt, hogy eljöjjön a bibliai Kánaán országa vagy az a mesebeli világ, ahol semmiért nem kell dolgozni, a házakat lepény fedi, mézeskalácsbokor várja, hogy törjenek belőle, sült malac sétál az úton, és libasült fekszik a tálakban a kolbásztermő fa alatt. De ugyan, mivé lenne az ember ebben ß világban? A mozdulatlanság, a küzdelem nélküli élet egyben céltalan is. Van-e életcélja az olyan embernek, aki mindig mindennek csak a várható veszélyére, kockázatára, esetleges hátulütőjére tud gondolni? Nem hiszem, ha csak nem fogadjuk el az édes semmittevést életcélnak, — Ezért gondolom, hogy az ilyen óvatos emberek, ezek a mindig mindentől fé- lők, nem is olyan óvatosak, mint inkább lusták. Egy bizonyos, ők nem hoznának olyan törvényeket, mint a dubrovnikiak az olajfák ültetéséről Lehet, hogy Pekingben a magukat vörösgárdistáknak nevező ifjú huligánok már máglyára vetették a nagy kínai klasszikus költő könyveit, de mégis őt idézem, aki A rest ember éneke című költeményében így rai- zolja meg ezt a típust: „Házam bedűlt, s rest voltam tatarozni, ruhám rongyos, s rest voltam rendbe hozni. Barát rokon ír, a levelük itt ni, olvasni jó ezt, ám nehéz kinyitni.” Egyszóval: lustaságról és restségről van itt szó. És a mai kor restjei és lustái nem is mindig úgy álcázzák ezt, mint a szamaras mese hőse, kérdezvén: „mi lesz akkor, ha...*' Van olyan te, aki így válaszolgat mindenre: „Hajaj, bonyolult ügy ez kérem.. i” M gy lett divat bonyolult üggyé nyilvánítani sok helyi panasz megoldását az iskolai palackozott tej árusításától a cipőfűzőgyártásig, az újság házhoz szállításától a kisfogyasztó téglaellátásáig, a menetrend- vitáktól az üzleti elárusítók udvariasságáig. Pedig ha mindig mindent bonyolultnak nyilvánítunk, akkor megkopik, elhalványul, elszegényedik ennek a jelzőnek a tartalma. Nem lesz többé fedezete, s lassan semmire sem lesz használható. Ügy járunk, mint az ismert mese hősei a farkassal. Addig- addig kiabáltak, ijesztgetve mindenkit, hogy itt a farkas, amíg már akkor sem hitte el nekik senki, amikor valóban megjelentek az ordasok. Félő, hogy addig engedjük — a restek kifogásaként — minden semmiségre azt hajtogatni, hogy bonyolult ügy ez, amíg a valóban nagy horderejű, az egész társadalom összefogását kívánó, igazán bonyolult ügyekről sem hiszi el azt a közvélemény. Pedig ilyenek is vannak bőségesen. M gaz, könnyebb azt mondani valamire, hogy bonyolult, mintsem nekifohászkodni és megcsinálni. — De mire vezet ez? Gondoljunk csak arra, sor kerülhetett volna egyáltalán az egyszeri dubrovnikj vőlegény nászéjszakájára, ha cselekvés helyett bonyolult üggyé nyilvánítja az olajfaültetést? Varga Jótsé'
