Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-26 / 277. szám
1968. november 26j SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP $ Járás - tanya élni akar — Evekig kértük, hadd építhessünk új házat a régi helyén, hiszen maholnap a fejünkre szakad a tető. Nem engedték! Meguntam a várakozást, hozzáfogtam. Hivatnak a tanácshoz: miért építettem engedély nélkül? Mondtam nekik, csak nálam veszitek észre, hiszen csak a mi utcánkban én vagyok a tizennyolcadik, aki épített... — mondja. Márkus István. Közben megmutatja hatalmas, új kőházát. Jászszentandráson négy tanyai település van, közülük az egyik Járás-tanya, ahol szép sorban áll egymás mellett 150 ház; ahol már nemcsak a házakban, hanem az utcákpn is villany világít; ahol jóegynéhány autótulajdonos van. — Nem szegényemberek laknak a Járás-tanyán — mondják a faluban — de aki ott jár, arról is meggyőződhet, sokat dolgoznak azért, hogy jólétben éljenek. A Haladás Termelőszövetkezetnek azon a részen többszáz hold szőlője, diny- nye, paprika, paradicsomföldje van. Ott dolgoznak a tanyaiak, meg a házikertjükben, a háztáji földjeiken. Minden háznál van legalább B0—100 baromfi, két anyakoca, malacok, tehén, borjú, no meg a bikahizlalás is sok pénzt visz a konyhára. Építkezni szeretnének — Az itteni ember szeret dolgozni, tanulni. Érdeklődő természetű — mondja Med- veczki Ferenc, a tanyai iskola vezetője, aki elsőszámú szószólója az ottaniak ügyes-bajos dolgának. — Nem vagyunk mi elzárva a világtól. Minden évben rendezünk ismeret- terjesztő előadássorozatot, politikai oktatást, hetenként kétszer van filmvetítés az iskolában. A dolgozók esti iskolájába most is huszon- hatan járnak. Van itt fiókkönyvtár, meg iskolai, összesen százhatvanhét olvasóval. Rendszeresen indítunk a községi művelődési házzal közösen külön autó- babuszjáratot Egerbe, színházba. Es sorolja, szinte véget nem érően, hogy bizonyítsa: nem sárba süppedt tanyavilág az övék. Utcákat képeznek itt a házak. Sőt, maguk villamosítottak a maguk erejéből, kevés segítséggel, még 1957-ben. Azóta megpezsdült az élet a tanyán; megjött az emberek építkező kedve, vásárolnak is a pénzükön. Amerre jártunk szép, tiszta lakások, modern bútorokkal fogadtak, majd mindenütt szólt rádió, volt televízió. A vegyesbolt vezetője elpanaszolta; sokszor hiánycikk a szemes kávé, amiből havonta 15—20 kiló fogy. Egyszóval nem olyan tanyavilág ez, mint amilyen általában az emberek tudatában él. Éppen ezért sérelmezik, hogy a saját pénzükön sem engedik továbbfejlődni ezt a települést. Nem kapnak építési engedélyt, mert fejlesztésre nem kijelölt terület nem lehet erőszakolni, meg kell várni, míg az emberek maguktól lemondanak a tanyasi életrőL Csak hogy ez nagyon nehezen megy. Jogszabály szerint... Nem furcsa? Ha ez a település hét kilométerre lenne a falutól, senki nem vonná kétségbe, szükség van-e fennmaradására. Akkor kapnának építési engedélyt is — mert a jogszabályok ilyen távolság esetén már lehetővé teszik a fejlesztést A Járás-tanyaiak három kilométerre élnek Jászszent- andrástól. És a büntetések, tilalmak ellenére fejlesztik lakóhelyüket amelynek emberek alkotta jogszabályok igyekeznek gátat vetni. Biztos, hogy a jogszabályoknak van ez esetben igazuk? Varga Viktória A település jövője Tóth P. Sándor, a községi tanács vb elnöke. Tőle kérdezem, milyen sorsot szánnak a Járás-tanyának? — Nagy a mi gondunk ezzel. Kértük a járási tanácsot vizsgálja meg, van-e arra lehetőség, hogy ott egy nagyobb tanyaközpont legyen. Ki is jött egy bizottság, még országos szervek is képviseltették magukat benne és megállapították: nem célszerű létrehozni Járás-tanyán külterületi települést, mert közel van a faluhoz, mindössze három kilométerre. — De hát a település már megvan. — Hát igen. Éppen ezért egyelőre konzerváljuk adott helyzetében. A távlati cél úgy is az, hogy megszűnjön, [gaz viszont, hogy ahhoz nemzedékek kellenek. — Mégis, mennyi idő? —■ Nézze, a faluban a lakosságnak csak huszonöt százaléka él, a többi külterületen. Nyolc év alatt mindössze hatvanegy tanya szűnt meg Jászszentandráson és még mindig van ezertizenhat. Ha a jelenlegi ütemet vesszük figyelembe, akkor még százötven évig meglesz a tanyavilág, így a Járás-tanya is létezni fog. — Vajon helyes-e addig így hagyni a jelenlegi állapotokat? — Nem tehetünk semmit. Jogszabály tiltja, hogy a külterületen bárminemű építkezés legyen. Mi 1966 óta kérjük a járási tanácsot, legalább egyszerűbb épület- bővítéseket, felújításokat, állagmegóvást engedélyezzen. Hiába! Az emberek ennek ellenére is építkeznek. Ha megbüntetjük őket, azt mondják, még így is megéri. Ragaszkodnak a lakóhelyükhöz. A megszüntetést Kiállítás nyílt Jászberényben A jászberényi Déryné Művelődési Hájban vasárnap megnyitották a Jászság munkásmozgalmi múltját bemutató kiállítást. A kiállítás elsősorban az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság eseményeit szemlélteti, része a Jászberényben tavasszal megrendezendő reprezentatív kiállításnak. A marxizmus-leninizmus nem lezárt, hanem szakadatlanul fejlődő tudomány Pártpropagandisták megyei aktívaértekezlete Szolnokon Kétszázhúsz pártaktivista tanácskozott hétfőn délután a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottsága székházának nagytermében. A tanácskozás elnökségében helyet foglaltak Csáki István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Váczi Sándor és Zagyi János, a megyei párt- bizottság titkárai és dr. Un- gor Tibor, az Oktatási Igazgatóság vezetője. A tanácskozást Csáki elvtárs nyitotta meg. Ezt követően tartotta meg referátumát Majoros Károly, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője. Majoros Károly referátuma Az idén széles körben megvizsgáltuk a pártpropaganda szervezeti rendszerét, az oktató munka színvonalát. Ellenőriztük, hogy pártoktatásunk mennyire felel meg a IX. kongresszus által megjelölt követelményeknek — kezdte beszédét Majoros Károly. Majd azok munkájáról emlékezett, akik közel negyed évszázadon át hirdették pártunk eszméit, politikáját A pártoktatás formái a szükségleteknek megfelelően változnak Ezt követően a referátum elemezte; a pártoktatás keretei, formái nem egyszer s mindenkorra adottak, hanem a társadalom szükségletei szerint változnak. Megyénkben ma már 30 ezer embernek nyújt kéthetenként rendszeres eligazítást politikai kérdésekben a pártoktatás. vitára serkent, gondolkodásra késztet Tíz év alatt pártoktatás egy korábbi szakaszában kialakult oktatási módszerek, a néhol még meglévő rutin-szemlélet szembekerülhet és szembe is kerül az új körülmények követelményeivel. A mi feladatunk az, hogy a fejlődés során keletkezett ilyen ellentmondásokkal számoljunk és keressük meg a legjobb lehetőségeket ezeknek az ellentmondásoknak feloldásához. Gondjainkat nem oldja meg a propagandisták valamiféle pedagógiai továbbképzése, — mutatott rá Majoros elvtárs. Mégis az a véleményünk, hogy a felnőttoktatás, ezen belül a pártoktatás módszertanával az eddigieknél lényegesen többet kell foglalkoznunk. Fel kell figyelnünk a pártoktatás olyan sajátos vonására, hogy a pártoktatásban a nagy élettapasztalat, a saját munkából fakadó speciális és alapos ismeret a hallgatókat bizonyos Emlékplakett a kiváló propagandistáknak A párt megalakulásának 50 évfordulója alkalmából hétfőn az MSZMP Központi Bizottságának székházában Jakab Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetője bensőséges ünnepségen jubileumi emlékplakettet nyújtott át több kiváló propagandistának. Az ünnepségen megjelent Kádár János, a Központi Bizottság első titkára, aki meleg szavakkal köszöntötte a marxizmus—leaiiniz- mus kiváló oktatóit. Szeberényi Lehel: Okos a srác Egy barátommal találkoztam a minap. Őszülő halántékot hord már. Világéletében tele volt ambícióval. A csőszerelő szakmát átmeneti foglalkozásának tekintette; mint jófejű gyerek, nagyobbra tört. A kellő nyugtalansága is megvolt mindig hozzá, hogy elérjen az életben valamit. Újításait elfogadták, de valamennyi döcögve ment. — Hiába, hiányzik az iskola, —1 mondogatta. — Ilyenkor érzem. Most beiratkozott a „Kandó”-ba. Azért is szükség volt erre, mert a fia kezdett már többet tudni, mint ó. — Nagy ám a gyerek — újságolta büszkén. — Technikumba jár, s most egy és ugyanazt tanuljuk. Ez a legviccesebb. Sőt, tegnap ugyanaz a szám- tanpélda volt neki feladva, ami nekem. S képzeld, hogy lebőgtem. — A gyerek előtt? — Nem. még ez a szerencse. Nem vette észre. — Hogyhogy? — Aludt. Kezdtem odafigyelni; — Na, hogy értsd — mondta, az atyai szigorból nem engedhet az ember, ez v^ágos. Év eleje van, a gyereknek még nem nagyon ízlik a dolog. Príma az idő is, akár nyáron. Én megértem. azt a srácot is, hogy nincs kedve odabent ülni, négy fal közötti körmölni, könyveket bújni. Imádja a lasztit. A haverok ott fociznak üvöltve az ablak alatt. Mondom, ón megértem a srácot. De ha engedek, s nem fogom szorosra a gyeplőt, soha nem lesz ember belőle. Most kell fogni, mert aztán késő. Látom én tegnap is,' a srác el van kenődve rettenetesen, sóhajtozik, nyikorogtatja a széket, rágja a ceruzát. Mondom neki: — Mi baj? Nem fűlik hozzá a fogad? Mennél, md? — Apuci — azt mondja, — igazán segíthetnél. Neked is ez a példa van feladva. — No ne beszélj — néztem fel az újságból, mert éppen olvastam. —- Ezt honnan szeded? — Láttam a matekfüzetedben. Fel van adva házi dolinák; — No nézzék csak. Te kutatsz az én dolgaim között? Látom, a srác kajánul pislog, rágja a ceruzát. — Gondoltad, hogy lepuskázod az enyémről, mi ? — Igazán segíthetnél. Neked is meg kell ezt csinálnod. — Édes fiam, — mondtam atyai fölényem magasából. — én majd megcsinálom magamnak, és te is csináld meg szépen magadnak. Szokd csak meg az önállóságot. Az életben nem lesz ott melletted senki, hogy a dolgaidat helyetted elvégezze. Használd csak szépen az eszed. — Én használom, de irtó nehéz. — Nem akarásnak nyögés a vége, fiam. Az az igazság, hogy a játék jár az eszedben; — Látod, milyen vagy... Sajnáltam a gyereket, mert majdnem sírt. De ha engedek, akkor máskor is énrám bazíroz. A következetes neveléshez sokszor a könyörtelenség is hozzátartozik. — Fiam, én embert akarok belőled faragni — szóltam. — Alkudozásnak helye nincs. Míg meg nem csinálod, ott ülsz annál az asztalnál, értetted? — A hangomból hallotta a kölyök, hogy a dolognak frász is lehet a vége, amit aztán, ha beígérek, be is váltok. Nem is ejtett aztán egy zokszót sem. Megcsinálta a példát. Egy órahosszát kot- lott felette, az igaz. de a végén mégiscsak meglett. Mert okos srác, olyan esze van... Nem azért, mert az én fiam. de ritka, én mondom. — No és a lebőgésed? — kérdeztem — ennyi volt? — Dehogy. Este nekiláttam magam is megoldani azt a példát. Nyolckor kezdtem, s ott ültem az asztalnál még éjfélkor is. Az istennek sem akart sikerülni. Szégyen, nem szégyen, reggelig itt nem ülhetek, mondtam. Hát kérlek, négykézláb odalonóztam a fiam szobájába, föl ne ébresszem. Ügy csempésztem ki a táskájából a füzetét. — S lemásoltad — nevettem. — Mit tehettem mást. A pofámról égett a bőr. De hát meddig üljek ott az asztalnál!... háromszorosára nőtt a pártoktatásban résztvevők száma. Az oktatásba bevonható lakosság 22 százaléka vesz részt politikai oktatásban. Az idén a párt s a különféle tömegszervezeti oktatásformák keretében 85 ezer főt oktatunk. Míg 1958- ban a párttagságnak 20 százaléka járt a pártoktatás különböző tanfolyamaira, az idén már 63 százaléka. A tíz évvel ezelőtti pártpropagandisták döntő többsége ma is aktív propagandista munkát végez — mutatott rá a beszámoló. Pártpropagandistáink nagy élet- tapasztalata és a pártokla- tásban eltöltött éveik száma az egyik garancia arra, hogy oktatásunk életközelsége, gyakorlatiassága megmarad — mondotta Majoros elvtárs. De újabb feladatok is jelentkeznek propagandistáink előtt, a reális társadalomszemlélet kialakítására való törekvés azt is magában foglalja, hogy a korábbi években kialakult romantikus társadalomszemléletet megváltoztassuk. Szükséges ez, mert egy ilyen illuzórikus, romantikus szemlélet tükrében a szocializmus építése és a szocialista . világforradalom győzelme a valóságosnál egyszerűbbnek, simábbnak látszik. Éppen ezért a jövőben az eddiginél jobban kell hangsúlyoznunk a társadalom életében az embernek aktív szerepét, hiszen a társadalom fejlődését mi emberek irányítjuk, és nem rajtunk kívül álló valamilyen felsőbb lény határozza meg azt végzetszerűen. Beszédének következő ré szében Majoros elvtárs a pártpropagandisták egyre növekvő feladatairól szólt. Pártpropagandistáink feladata; a hallgatókat képessé tegyék arra, hogy korunk kérdéseire önállóan, marxista—leninista választ tudjanak adni. s ez csak akkor lehetséges, ha propagandistáink lépést tartanak a marxizmus fejlődő tudományával, korunkkal. Olykor a kérdésekben a tanár fölé emelheti. A propagandista is tanulhat, s a hallgató is tanárrá válhat olykor. A párr- oktatásban résztvevők éppen ezért nemcsak tanulóit, de közben maguk is részt vesznek pártunk politikájának megvalósításában, elő- revitelében — hangsúlyozta a referátum. A mai tanácskozás — szólt beszédének befejező részében Majoros elvtárs az emlékezés hangján — csaknem egybeesik azzal a nappal, amikor megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Akkor a Szolnoki Munkás egyik cikkében arról írt, hogy a kultúra világosságát kell minden koponyába sugároznunk, az igazi világosságot, „a kommunista társadalom kiépítéséhez szükséges ismeréteket”. A pártpropagandisták előtt ma is ez a feladat áll. A referátumot követően élénk vita alakult ki. Huszonnégyen jelentkeztek felszólalásra, s egymást követően adtak hirt a felszólalók; üzemekben, szövetkezetekben, párt- és tömegszervezeti oktatásunkban milyen eredmények születtek, s milyen új kérdések várnak megoldásra. Az emlékplakettek átadása A vita végeztével került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya által adományozott emlékplakettek kiosztására. Száznegyven pártpropagandistának. kik hosszú évek óta végzik fáradságos munkájukat, nyújtották át a művészi kivitelű emlékplakettet. Két propagandista pedig; Szikszai Róbert (Martfű, Tisza Cipőgyár) és Jankó Károly (Szolnok, SZTK) hétfőn délelőtt Budapesten, a Központi Bizottság székhazában rendezett ünnepségen vette át az emlékplakettet. Ga
