Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. november 24. Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról) A párt megalakulása és harcai ötven évvel ezelőtt a ma­gyar munkásosztály, népünk legjobb fial találtak egy­másra a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjában. Ott voltak a pártalapítók között a baloldali szociáldemok­raták legjobb képviselői. A forradalmi szocialisták számos vezetője, közöttük volt Kun Béla, az oroszor­szági magyar internacionalis­ták legkiemelkedőbb veze­tője, a párt első elnöke, Sza­muely Tibor. Vántus Károly, Pór Ernő, Jancsik Ferenc, Münnich Ferenc. A megfelelő történelmi időpontban, Lenin eszméit, a bolsevik párt példáját kö­vetve, a magyar munkás- mozgalom legjobb erői, a magyar valóság szülötteként így jött létre 1918 őszén a magyar munkásosztály kom­munista pártja, a nemzet­közi kommunista mozgalom harci osztaga. A párt megalakulását kö­vető hónapokban a harc ki­éleződött. A koalíciós pol­gári-szociáldemokrata kor­mányzat idején a forradalmi tömegekkel szemben mind nyíltabb burzsoá-diktatura érvényesült 1919 februárjá­ban nagyszabású kommunis­ta-ellenes porovokáció zajlott le, és rendőri hajsza indult Üldözték a szovjetbarát meg­nyilvánulásokat. A forradal­mi folyamatot azonban már nem voltak képesek feltar­tóztatni. A Tanácsköztársaság kikiáltása Négy hónappal a kommu­nista párt megalakulása után eljött 1919 március 21-ének történelmi napja, az a nap, amelyen győzött a proletár forradalom. kikiáltották a Magyar Tanácskpzlársaslagot. A történelemben ritkán adó­dik, hogy egy párt közvet­len forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon. A Magyar Tanácsköztársa­ságot 1919 augusztusában a hazai ellen forradalmárok ál­lal behívott külső imperia­lista erők. az antant csapa­tok fegyveres beavatkozásá­val és tű tereiével leverték. Visszaállították a kapitalista- földesúri rendet, s a fehér terror rémuralmával, negyed- százados kegyetlen elnyo­mással álltak bosszút, amiért a magyar proletariátus ke­zébe vette a hatalmat, se­gítette a szomszéd országok proletariátusának harcát és megzavarta az imperialisták szovjeteílenes hadjáratát. A Tanácsköztársaságnak még az emlékét is igyekeztek be­feketíteni. De a Magyar Ta­nácsköztársaság a történelem fényében tisztán álL A Horthy korszak nehéz évei risztéit Központi Bizottsági Kedves elvtársak! A Tanácsköztársaság leve­lese után a brutális elnyo­matás. a féktelen terror ne­gyedszázados. sötét korszaka nehezedett pártunkra, né­pünkre.. Jelölt és jeltelen sírok szazaiban, ezreiben nyugsza­nak azok a .kommunisták harcostársaink, akiknek' ázéi*t kellett meghalni ok, mert ha­ladó eszméket hirdetve küz­döttek a szocializmusért, a munkásosztály, a nép sza badságáért. Az áldozat nem «•olt hiábavaló, mert él a Dárt. győzött az eszme, győ­zött a nép: szabad földön épül a szocialista Magyar- ország! A Horthy korszak 25 évén át a párt illegalitásban dol­gozott A munka folytonos­ságát a Párt tagjainak ön­zetlensége, hősies áldozat­készségé biztosította. Az illegális kommunista párt vezette a harcot, szer­vezte a proletariátust, a sze­gén yparasztság, az értelmi­ség legöntudatosabb képvise­lőit. A húszas évek közepén létrehozta a legális Magyar- országi Szocialista Munkás­pártot a féllegális szakszer­vezeti ellenzéket, s a Szociál­demokrata Párt szervezetei­ben és főleg a szakszerveze­tekben dolgozva, a baloldali szociáldemokratákkal együtt a tömegszrtrájkok egész sorát szervezte meg. A második világháború ide. }én is a Kommunista Párt volt a vezető ereje a nem­zet legjobbjait átfogó küzde­lemnek, amelynek célja a há­borúból való kilépes, a füg­getlen, szabad és demokrati­kus Magyarország megterem­tése volt. Ezt a harcot né­pünk saját erejével nem tud­ta győzelemre vinni. A felszabadu'ássat népünk előtt megnyílt a társadalmi haladás lehetősége Kedves Flvtársak! A magyar népnek a sza­badságot a Szovjetunió had­serege, annak hősi és áldoza­tos harca hozta el. Megverte és kiűzte hazánkból a végső­kig ellenálló Hitler-fasiszta megszállókat és a velük élet- re-halálra szövetkezett Horthy fasiszta magyar re­akció erőit Magyarország felszabadult, visszanyerte szuverenitását, s népünk előtt megnyílt a társadalmi haladás lehetősége. A felszabadulás időpontjá­ban a negyedszázados illega­litásba kényszerített Kommu­nista Párt volt az egyetlen szervezett erő, amely azon­nal tálpraállt, programot adott az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom forradalmi átalakítására. A kommu­nisták vezetésével, a nép ál­dozatos munkája nyomán el­tűntek a háborús romok, s lett magyar újjászületés. A reakció elleni, a mun­káshatalom kivívásáért foly­tatott harcban jött létre is­mét a magyar munkásosz­tály politikai egysége, forra­dalmi, marxista—leninista pártja. 1948-at joggal nevez- zük a fordulat évének, mert pártunk vezetésével, a dolgo­zó tömegek támogatásával másodszor is győzött hazánk­ban a munkásosztály. Köz­tulajdonba kerültek a döntő termelési eszközök, megkez­dődött a szocializmus építésé. A munkásosztály hatalmá­nak, a népi demokratikus rendszer győzelmének kiví­vását követő évek a lendüle­tes szocialista építés évei vol­tak. Ugyanezen idő alatt a párt vezetésében komoly hibák is jelentkeztek, majd hatalma­sodtak el, s növekvő mér­tékben eltorzították szocialis­ta viszonyainkat. Ezek a sú­lyos hibák 1953-tól nyílt poli­tikai válságot okoztak, s vé­gül is a revizionista áramlat, az osztályellenség, a nemzet­közi imperializmus bekapcso­lódása es aktív tevékenysége nyomán az 1956 októberi el­lenforradalmi felkelésbe tor­kolltak. Súlyos veszélybe ke­rült munkásosztályunk hatal­ma, rendszerünk, népünk minden szocialista vívmánya. Egyetemes kívánság mezőgazdaság szocialista át­szervezése, befej eződött a szocialista társadalom alap­jainak lerakása és a Szocia­lista társadalom teljes felépí­tésének szakaszába léptünk. Pártunk mindenkor a hely­zet reális értékelésére törek­szik. Közállapotainkat nem kívánjuk idealizálni, mégis, állíthatjuk, hogy a párt po­litikája bevált. Állíthatjuk, hogy helyesen döntött sor­rendben most már három, a VII., a, VIII. és a IX. párt- kongresszus, amikor pártunk fó irányvonalán nem változ­tatott, azt megerősítette. Ez megfelel a tömegek óhaja- ' nak, mert ha van ma Ma­gyarországon egy, a nép leg­szélesebb körét átfogó egye­temes kívánság, az éppen az, hogy a párt haladjon tovább következetesen azon az úton, amelyen az elmúlt évtized­ben járt. S kijelenthetjük, hogy továbbra is azon az úton fog járni! Kedves Elvtársákl Tizenkét évvel ezelőtt pár­tunk sem eszmeileg, sem po­litikailag, sem szervezetileg nem volt egységes és ütőké­pes. A tömegekben nagy volt az eszmei zavar; az ország­ban anarchikus viszonyok uralkodtak. De az országban akkor is százezerszámra vol­tak az eszméhez, a munkás­osztályhoz hű kommunisták, a szocializmushoz, a rend­szerhez hű, becsületes mun­kások, parasztok értelmiségi­ek, akik felismerték a sú­lyos helyzetet, a párt vezeté­sével összefogtak, tömörültek és nekiláttak a nehéz és nagy feladatok megoldásához. A párt nem talált ki elvi­leg semmi újat, egyszerűen visszatért a leninizmus forrá­saihoz és azokból merített. A pártéletben helyreállítottuk a lenini normákat, a kollektív vezetést, a demokratikus centralizmust. A párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek között helyreállítot­tuk a Lenin által megköve­telt viszonyt, a kölcsönös bi­zalmat- a mindennapi, eleven kapcsolatokat. Az ideológia, a politika, a gazdaság, a kul­túra alapvető kérdéseinek le­nini megközelítését választot­ta partunk. Betartotta azt a szabályt, hogy minden kérdés eldöntéséhez sokoldalú vizs­gálat, mérlegelés Szükséges. A tömegek megyőzéséhez' fi­gyelmesség, állhatatosság és végtelen türelem kell, de ez nem lehet uszálypolitika — mert az elveket illetően alku nincs. A iegjobb politika az elvi politika. A párt kétfrontos harcot hirdetett ' meg, , és folytat 'mind a mai napig. Egyide­jűleg harcolt a dogmatizmus és szektarianizmus. az ál- baloldaliság. valamint a re- viziohizmus, a .iobboldaliság, a reakciós osztályellenség, az ellenforradalmi elemek ellen. Ezt a harcot sohasem fog­tuk fel primitíven, úgy, hogy gépiesen ütünk egyet jobbra, egyet balra. Irányát és súly­pontját mindig a helyzet pontos megítélése dönti el. Egy adott időpontban, egy adott pártban, és nemzetkö­zileg is, egyszer a jobboldali, máskor a szektás veszély le­het nagyobb. A párt feladata a helyzetet fölismerni. Kedves elvtársak! Á kommunista es munkás­pártok ereje eszméjük igaz­ságában, nemzetközi összefo­gásukban. a proletár inter­nacionalizmusban van.. Az internacionalizmus próbaköve Mi az internacionalizmus próbakövének tekintettük mindig, s tekintjük ma is a világ első munkás-paraszt államához, a szocializmus, a tomihuhíSzmas úttörőjéhez)•‘•á Szovjetunióhoz való viszonyt. Az elmúlt két évtizedben pártunk' sokat foglalkozott a szocializmus építésének tör­vényszerűségeivel, azok he­lyes értelmezésével, s alkal­mazásával. A szocialista tár­sadalom felépítése elenged­hetetlen feltételének tartjuk, és ezért pártunk kötelessé­gének tekintjük. hogy a magyar viszonyokra helye­sen alkalmazzuk a szocia­lizmus építésének általános, közös. nemzetközi törvény­szerűségeit. Ugyanígy alap­vető követelménynek tart­juk. hogy a szocialista épí­tés általános elveit hazánk történelmi múltjából, orszá­gunk adottságaiból fakadó sajátos nemzeti formák és keretek között, s azok fi eve­tembe vételével alkalmazzuk. A továbbiakban' a párt első titkára a Párt harcának néhány főbb kérdését s a velük kapcsolatos állásfogla­lásait említette meg. Pártunk általános politiká­jának kidolgozásában sokat merítettünk a Szovjetunió Kommunista Pártja történel­mi ielentőségű XX. kong­resszusának megállapításaiból, amelyek az egyes nagyjelen­A szocializmus építésének feltételeiről Kedves Flvtársak! Az 1956. őszi súlyos hely­zetben ismét a magyar kom- munisták, újjászerveződött pártunk mutatták meg a ki­vezető utat. Fejlődésünk immár 12 éve töretlen. Azóta végbement a Pártunk ezekkel és hasonló nézetekkel harcolva, és a szóban forgó kérdésekkel ér­demben foglalkozva, megfe­lelő következtetésekre ju tott. Véleményünk szerint a szocializmus eredményes épí­téséhez szükség van: szilárd munkáshatalomra: a marxis­ta—leninista párt vezető sze­repére; a pártban a demok­ratikus centralizmus elvének érvényesítésére; a termelési eszközök köztulajdonára; a szocialista ‘ állam szervező szerepére; szocialista terv- gazdaságra; szocialista köz­oktatásra, kultúrára; szocia­lista közgondolkodásra; a többi szociálisa országgal va­ló internacionalista együtt­működésre. Mindezt a feltételt mi meg nem alkuvó eszmei és poli­tikai harcban meg is terem­tettük. Pártunk szilárdan ragaszkodva a marxizmus— leninizmus, az internaciona­lizmus elveihez. a leghatáro­zottabban elutasította és el­utasítja a nacionalizmus, a szovie'ellenesség minden válfaját Határozottan elutasít min­den olyan nézetet, amely a munkásosztály hatalmát, a párt vezető szerepét, a szo­cialista állam szervező sze­repét támadja, vagy kérdé­sessé teszi. Központi Bizottságunk ide­ológiánk és politikánk ezen alapkérdéseiben soha nem hagvott kéf'ő«et és nerr fürt kétértelműséget, nyíltan hirdette álláspontját, és gya­korlatában megfelelő megol­dást keresett és talált ezekre a kérdésekre. A szocialista társadalom lényegénél fogva a legmaga- sabbrendű. a leghumánusabb és legdemokratikusabb rend­szer mindazon rendszerek közül, amelyeket, az emberi­ség eddigi történelme során megismerhetett. Tehát, nem új jelzőkkel kell a szocializ­mus fogalmához ragasztani, hanem szocialista rendsze­rünk alapvető intézményeit és vonásait kell továbbfej­lesztenünk. Mi a szocialista demokratizmust fejlesztjük, amelynek legfőbb vonása a dolgozó emberek cselekvő részvétele a közügyek inté­zésében. A szocialista törvényessé­get betartjuk és betartatjuk. Értelmezésünk szerint ez azt jelenti, hogy bún nélküli embert nem lehet büntetni, bűn viszont nem maradhat büntetlenül. A vezető szerep kötelez tőségú tételeken túlmenőén a kommunista vUágmozga­lom minden pártját a mar­xizmus—leninizmus elmelete- neic... Önálló ittkalpiázási-ira,, a szocialista- .gvakőrlat,'' ‘ fejlesz­tésére ösztönözték és ösz­tönzik. Az utóbbi években széles­körű vita alakult ki a pártok között a kommunista moz­galom és különösen a szocia­lista társadalom építésének néhány fontos kérdésében. A vitában opportunista, a mar­xizmus—leninizmussal ellen­tétes jobb- és „baloldali" nézetek is jelentkeztek, kö­zöttük több olyan, amely ép­pen az 1956-ban Magyaror­szágon fellépett revizionista irányzat állásfoglalásaiban nyert megfogalmazást. Eze­ket a nézeteket — különö­sen a csehszlovák események kapcsán — újabban ismét felelevenítették. Szó van ezekben a legkülönbözőbb dolgokról. Elsősorban a párt szerepéről, a törvényesség­ről, a hatalom megosztásáról a szabadságról, a sajtósza­badságról. a humanizmusról, a demokráciáról és sok min­den másról; mindezekről szocialistaellenes, kommunís- taellenes éllel, gyakran szov- jetellenes, a szocialista or­szágok, a kommunista és munkáspártok egységét bom­lasztó nacionalizmussal át­szőve. Kedves Elvtársak! A párt vezető szerepéből következik az a kötelezettség, hogy társadalmunk fejlődé­sének fő kérdéseit időben vesse fel, és az új helyzet új követelményeinek megfelelő megoldásukat dolgozza ki. Pártunk kezdeményezése nyo­mán társadalmunk most több nagy kérdést tart napirenden, így a szocialista demokratiz­mus elmélyítésének, kiszéle­sítésének feladatait; népgaz­daságunk műszaki, technikai színvonalának emelését, a tudomány, a közoktatás, a kultúra aktuális kérdéseit, a dolgozók életkörülményeinek további javítását. Az egész társadalmat érintő kérdések mindegyike külön figyelmet, megoldásuk kellő erőfeszítést kíván, mindegyikkel megfe­lelően kell foglalkozni. Lenin annakidején felhívta a figyelmet arra, hogy min­dig van egy kulcskérdés, és annak helyes megoldásától függ számtalan más kérdés megoldása, az adott időpont­ban az egész fejlődés. Az elmúlt évtizedben Uyen kulcskérdés volt nálunk a munkásosztály hatalmának megvédése és megszilárdítá­sa. majd azt követően a nie- gazdaság szocialista átszer­vezése. E két nagy feladat helyes megoldása segítette a maga idejében társadalmunk összes fontos problémájának megoldását és nagy lendüle­tet adott hazánk szocialista fejlődésének általában' Most minden más feladat lobb megoldásának döntő láncszeme a gazdasági mun­ka hatékonyságának javítá­sa, a gazdasági vezetés re­formjának megvalósítasa. A IX. kongresszus a társa­dalmi tevékenység összes döntő területén kijelölte az», kát a feladatokat, amelyek megoldásával közelebb ju­tunk a dolgozók napi érde­keinek megfelelőbb szintek­hez, egyben távolabbi cé­lunkhoz, a szocialista társa­dalom teljes felépítéséhez is. Mély meggyőződésünk, hogy ha a párt és a nép olyan egységben és céltudatosan dolgozik, mint eddig tette, akkor rendelkezünk mind­azokkal a feltételekkel, ame­lyek hazai feladataink ered­ménye* megoldásához kelle­nek. Tisztelt Központi Bizottsági Kedves elvtársak! Pártunk, kormányunk nem­zetközi tevékenysége össz­hangban van belpolitikánk­kal. Mi a nemzetközi síkon is a rekació ellen és a haladá­sért harcolunk. A népek bé­kéjére törő imperializmussal szemben világszerte növek­szik az elégedetlenség. A Föld minden táján kibontako­zó és erősödő antiimperialisia tömegmozgalmak jelzik, hogy a népek kezdik megelégelni az imperialisták zsarnoksá­gát és szívósan, hősiesen har­colnak szabadságukért, füg­getlenségükért. demokratikus jogaikért, a bekéért. Az ny­modon szorongatott imperia­lizmus mindent elkövet pozí­cióinak megtartására. Impe­rialista támadások érik a szo­cialista világot, a gyarmati iga alól nemregiben felszaba­dult nepeket, országokat, és általában a haladas erőit, A jelenlegi nemzetközi helyzet a világ minden’ térségében a forradalmi erők fokozott éberségét, a haladás a béka híveinek összefogását köve­teli meg. Nekünk ez volt ed­dig is az elvi álláspontunk] ez most is, és ehhez ragasz­kodunk a jövőben isj A kommunista pártok küldetése A kommunista világmozga­lom, azon belül pártunk kül­detése, hogy a néptömegeaet mozgósítva küzdjön a társa­dalmi haladásért, egy újabb világháború megakadályozá­sáért, a szilárd é* tartós bé­kéért. Ebből következik a bé­kés egymás mellett élés elve és politikája. Ezért a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok viszonvlatában válto­zatlanul a békés egvmás mel­lett élés hívei vagyunk. A békés egymás mellett élés azonban csak az egyen­jogú kapcsolatokon nyugod­hat és feltételezi a belügyek- be való be nem avatkozást, az agressziótól, a szocialista rend ellen irányuló akna­munkától való tartózkodást. Az imperialistáknak le kell mondaniok arról, hogy akár erőszakkal, akár bomlasz- tással egyetlen országot is leürítsenek a szocializmus úti áról. Külpolitikánkban szövetsé­geseinkkel szoros egységben lénünk fel és tárunk el min­den nagy és közös érdekű ügyben. A történelem bebi­zonyította, hogy a szocializ­mus útjára lépett magvar népnek első. igaz és őszinte barátja a Szovjetunió, amely­hez meg nem bontható ba­rátság és testvériség fűzi országunkat. A Varsói Szer­ződés tagállama vagyunk és a szerződés szervezetének fenntartását, hatékonyságá­nak növelését szorgalmazzuk mind-ddig. ameddig fennél1 az agresszív NATO-tömb. Szocialista ZnftZsfinbct segfb a Kölesönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa ameVre tá­maszkodva a szocialista or­szágok gazdasági együttmű­ködésének magasabb szintre emelésére törekszünk ide­értve az ésszerű integrációs megoldásokat is. Valamennyi szocialista or- szággal és a nemzetközi kommunista mozgalom min­den pártjával együttműkö­désre és egységre törek­szünk. Az utóbbi évekbe» egyes szocialista országok, valamint kommunista és munkáspártok viszonylatá­ban keletkezett nézeteltéré­sek és viták, nézetünk sze­rint nem zárják ki annak lehetőségét, hogy sok kér­désben együttműködőink és akcióegvségre lépjünk közös ellenségünkkel, a nemzetkö­zi imperializmussal szem­ben. Mi, kiindulva az alapve­tően közös érdekekből, azok­ban a viszonvlatokban is, ahol nézeteltérések vannak, ezek elvtársi rendezésére tö­rekszünk, és a kapcsolatok, a két- és többoldalú találko­zók, az eszmecserék hívei vagyunk. Tisztelt Központi Bizottsági Kedves Elvtársak Pártunk 50 éves harcos út­ját nagy győzelmek, s időn­ként bekövetkezett balsike­rek jelzik, de az egész utat figyelembe véve büszkén te­kinthetünk az alapítástól el­telt 50 esztendőre. -A párt a zászlót mindig tisztán és magasan tartotta. Mi, magyar kommunisták mindig azt vallottuk pár­tunkról, hogy eszköz, fegy­ver a munkásosztály, a máé (Folytatás „ 3. oldal&ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom