Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-23 / 275. szám
IMS. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 PÁRIZSI DIVAT Conrreges modell: Homokszínű esőkabát új kidolgozású szatén gyapotszövetből. Széles öv, különleges lekerekített zsebek, fekete bőrrel bevont gombok és csat díszíti) Patou modell: Katonás gallér és érdekes övbeállítás jellemzi ezt a 'modellt. Anyaga türkizkék gyapjúszövet, s különleges fekte sapka, meg fekete szarvasbőr cipő egészíti ki az öltözéket. Gyors- és gépírókat keresünk A Néplap szerkesztősége és kiadó vállalata gyakorlott gyors- és gépírókat keres. Jelentkezés a Lapkiadó Vállalatnál. Kossuth téri Irodaház, I. emelet. Magyar katalógus A Magyar Bélyegek Árjegyzéke 1969. évi kiadását nagy érdeklődéssel várták a gyűjtők. Az elmúlt évben sok katalógusban a külföldi bélyegek áreséséről és a kereslet csökkenéséről lehetett olvasni. A magyar katalógus bélyegeink értékének fejlődéséről ad számot, több mint ezer áremelkedést találtunk. Részletes feldolgozásban 320 oldalon tárgyalja az 1871 óta megjelent összes magyar béOlimpiai A mexikói játékokon részt vett legeredményesebb versenyzők tiszteletére bélyegsorozatot ad ki a Magyar Posta. A 10 értékből álló sorozatot most tervezik, a bélyeget és az előzőleg hazánkban használt osztrák kiadásokat. A pecsételt és a használatlan bélyegek árán kívül az idén első napi borítékok, valamint a carte-ma- ximumok értéke is szerepel. A katalógusokat a filatélis- ták minden nap használják, ezért örvendetes, hogy az árjegyzék új kiadása az egyes bélyegek adatainak pontos közlésével, az árarányok helyes megállapításával segíti a magyar bélyeggyűjtés fejlődését érmesek lyegké pékén minden érmesünk megfelelő helyet kap. A sor 1969 elején jelenik meg és a második ilyen tárgyú kiadás lesz, mert 4 évvel ezelőtt Tokió legjobbjai már szerepeltek bélyegen) Bélyeg — posta nélkül I Az Indiai-óceánban fekvő Seychelles-szigetek forgalmi bélyegei néhány hónapja B. I. O. T. felülnyomással is forgalomba kerültek. A rövidítés megfejtése néhány hét múlva új bélyegeken lesz látható, megjelenik British Indian Óceán Territory (Brit Indiai-óceáni terület) 15 értékből álló halakat ábrázoló első, önálló sorozata. A terület lényegében korall-szigetekből áll, összesen 74 négyzetkilométer nagyságú és 1384 lakosa van. Nem működik itt egyetlen postahivatal sem, a leveleket Victoria városból, a Seychelles-szigetekről továbbítják. Hírek A budapesti Bélyegmúzeum a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának félévszázados évfordulóján kiállításon, bélyegen mutatja be az eltelt 50 év történetét, a munkás- osztály harcát és győzelmeit, — Csehszlovákia legközelebbi sorozata híres emberek karikatúráit mutatja be. Szerepelnek többek között Hemingway, Capek, G, B. Shaw, Gorkij, Picasso, Chaplin, — Négymillió bélyeg van a londoni British Múzeum gyűjteményében. A legnagyobb ritkaságok, így a híres Mauritius bélyeg mellett az állandó kiállításon látható az az egyszerű nyomdagép, amellyel 1840- ben a világ első postabélyegét Angliában előállították. Megszokás Nap mint nap egy ház előtt visz az utam. A ház egyik ablakában egy cetlin mindig valamit eladásra kínálnak; Két hónapja rendszeresen elolvasom. „Fekete,' mély gyermekkocsi van eladó!” Három hétig hirdették. Azután: „Csehszlovák, mély gyermekkocsi, krémszínű van eladó!” Két hétig olvasgattam. Most új papír van az ablakban. „Szürke mély férfi télikabát van eladó!”- bj — ÉLETEK, BETŰK NÉLKÜL — Írni, olvasni tud? — Nem... — írni, olvasni - tud? — A nevemet le tudom írni... — írni, olvasni tud? — Két osztályt jártam, de már elfelejtettem... Zagyvarélcas négyezer lakosú község. Szolnoktól tizenöt kilométer, a fővárostól nyolcvan választja el. A lakosség többsége a helyi termelőszövetkezetben dolgo- körülbelül négyszázan Szolnokra járnak dolgozói. A község 9000 kötetes, modem könyvtárának hatszáz olvasója van. A írásttuda űanofc számát senki sem tudja pontosan. Kétszázra tehető, mondják. Közülük harmincán huszonöt és ötvem év közöttiek. ff Iskolaigazgató: „Nem tudok róla, hogy ennyi analfabéta lenne. Nem, nem, mi nem készítettünk felmérést, erre nem hivatott az iskola, csak a statisztikai hivatal...” Kultúrházigazgató: „Én készítettem egy kimutatást két évvel ezelőtt a lakosság iskolai végzettségéről. Közép- iskolások segítettek. Sajnos a feljegyzések nagy része valahogy élkallódott, csak töredékeiben van meg. Valóban sok az írástudatlan, különösem a cigányok között és a tsz-ben.” Tsz-elnök: „Három analfabétánk van a tsz-ben. Aki egy-két osztállyal is csak a névaláírásig jutott el: huszonöt-harminc, Ötszáz-ötszáz forint jutalmat ígértünk annak a három embernek, ha legalább az alapismeretét megszerzik. Hiába...” Párttitkár: „Én is zagyva- rékasi vagyak, ismerem az itteni embereket. Nehéz velük bánni... Kényszeríteni senkit nem lehet a tanulásra, a meggyőzéshez meg tatán jobban össze kellene fognunk... * A község egyik legszebb háza. Két éve épült. Televízió, rádió, modern berendezés. A családfő Sz. I. nincs otthon. A tsz-bem van, napos. Állattenyésztő. A felesége: „Rettentően szégyellem, hogy a férjem nem tud írni, olvasni. Sajnos mostoha gyerekkora volt, korán elvesztette szüleit. Közbejött a háború is, doigoznia Kellett. De még csak negyvenhat éves, most is tanulhatna. Nem mondom, hogy nem akart, de tudja, hogy van ez, ilyen korban res- telli, hogy iskolapadba kell ülni. Már jelentkezett volna, de a többiek csúfolták. így hát megmakacsolta magát.” Sz.-éknek _ öt gyermekük van; két fiú, három lány. A legkisebb kivételével — aki az általános iskola VI. osztályába jár — mindegyiknek szakmája van. B. M. szintén tsz-tag. Harmincöt éves. Gyalogmunkás. Csak a nevét tudja leírni, a felesége szerint azt sem. De ez nem bántja különösebben. Legalább is így mutatja. „Megleszek én ezután már így is. ha eddig megvoltam. Nem az a lényeg, kérem, hanem a pénz. Nekem már a gyerekeimre kell gondolnom, nem magamra. Van egy lányom meg egy fiam, biztosítani kell a jövőjüket. Itt a tsz-ben jól fizetnek, ötven- ötvemkét forint a munkaegység. Igaz, csak az jár jól, aki egész évben dolgozik, például az állattenyésztésben, én meg már két hónapja gyalogmunkás vagyok. Egész télen nem lesz munkám. Azon gondolkodom, hogy bemegyek Szolnokra segédmunkásnak. Látja, nem is lenne időm tanulni. Ha meg szórakozni akarok, itt a tévé, rádió. A könyvek nem érdekelnek. Az újságból meg csak a bűnügyi cikkek, a feleségem szokta felolvasni őket...” R. A. cigány. Bent lakik a községben. Tiszta, rendes a lakás. A kemence mellett nagybőgő. R. A.-nak három leánya van. A legnagyobb az érettségi, a középső a nyolcadik osztály elvégzése után ment dolgozni. Mindketten Szolnokra járnak be A legkisebb még általános iskolás. „Nem azért nem tanultam én, mert nem akartam, hanem mert nem volt rá lehetőség. Sokan voltunk testvérek, hatan. Kellett a pénz, dolgoztam. Előbb az építőiparban, aztán — most tíz éve — beléptem a tsz-be. A gyerekeim bíztatnak, hogy tanuljak meg ími-olvasni, de nem megy az már nekem. Negyvennyolc éves vagyok, kiöregedtem a tanulásból...” T*r Iskolaigazgató: ..Három év óta egyáltalán nincs felnőttoktatás nálunk. Pedig mindent megtettünk. összehívtuk a járási tanács művelődési osztályának határozata alapján a koordinációs bizottságot. A feladat az volt, hogy mi pedagógusok, összefogva a község társadalmi és gazdasági vezetőivel, tegyünk határozott lépéseket az írástudatlanság felszámolása érdekében, és szervezzük meg jobban a felnőtt- oktatást.” Ez két hónapja történt, szeptember elején. Októberben ez a levél érkezett a járási tanács művelődési osztályára: „A zagyvarékasi iskola jelenti, hogy n létrehozott koordinációs bizottság tevékenysége nem, segítette elő a dolgozók beiskolázását. A bizottsági ülésen a termelőszövetkezet vezetői — meghívás ellenére sem vettek részt — b népművelési felelőssel képviseltették magukat, akinek intézkedési joga nincs. Az agitáció $ munkában n nevelők magukra maradtak, így eredményt elérni nem sikerült. Jelenleg n dolgozók ;s- kolája nem indult be.” Nem vettek tehát részt az ülésen azok. akik az ügy érdekében talán legtöbbet tehettek volna. Ez kétségtelenül felróható mulasztás. De elgondolkodtató: miért éppen ezen az értekezleten dőlt el kétszáz ember sorsa? Hiszen a község vezetői egyöntetűen sok éves megoldatlan problémának tartják az analfabétizmust! Déri Margit Csekonics jobban csinálta Esőre hajlott az idő, azért mindenki eljött, a főnök is, Elég szép kis kalyibát sikerült a Duna-parti homokra építeni. A házigazda, szerény fickó, de most a gratulációktól és a birtokosi örömtől megtáltosodott, bort öntött mindenkinek, aztán hagymát tisztított, szalonnát vágott, kenyeret szeletelt. És .mindenkihez volt egy kedves, barátságos szava. A társaság java része bigott józan életű volt, ezért most rövid időn belül mindenki pityókás lett. Nyársat vagdostak, már égett a tűz, amikor közöttük a legidősebb, egy nagyon szel. lemes aszkéta külsejű bácsi megszólalt; — Kartársam és egykori jó- barátom, Csekonics báró imádta a parázson pirított szalonnát. Napestig elette volna. Egyszer... — itt az öregúr nagyot nyelt, de már nem jutott szóhoz, mert a házigazda közbeszólt. — Nézzétek Bélát, milyen ügyesen pirítja a szalonnát. Meglátszik rajta, hogy alföldi gyerek. Közben eleredt eső. Mindannyian beszaladtak a picinyke vikkendházba, a főI nök nem. Jócskán ivott már ő is, ezért ott maradt a tűznél és sütötte a szalonnáját. A tűzön a hatalmas hasábok már parázslottak, a bibhai vízözön sem tudta volna eloltani ezt a tüzet. A főnök orkánkabátját a fejére húzta és az így sikerült alkalmi sátor alatt, az újságpapírra helyezett kenyérszeletek sem áztak el. Többen visszamerészkedtek a tűzhöz. A finom lelkű házigazda ismét megszólalt: — Látjátok Jóskát, ő még az esőben is érti, meglátszik, hogy a Mátrában nevelkedett. Béla röhögve ennyit mondott: — Én alföldi gyerek vagyok, a főnök elvtárs viszont Vidróczki kortársa volt. Ezen a butaságon is jót ne. vettek mert már mindany- nyiok kedve csiklandós volt. — Ki volt az a Vidróczki? — kérdezte egy idősebb hölgy. — Egy betyár a Mátrában! — mondta Béla. Az eső nem állt el, bőrig áztak, de jó kedvük volt. A szalonnát féligsülve ették, erre is jólesett a bor. Megszólaltak a táskarádiók, a házigazda az Ave Mária dallamára tangót lejtett. Egy másik táskarádión cigányzenét fogtak, és az idősebbek csárdást jártak. Mire besötétedett, az eső is elállt. Valaki kitalálta, hogy menjenek a csárdába feketézni. Egymásba karolva mentek a frissen ázott homokúton, gyönyörű október eleji este volt. A vegetáció- még élt, s mintha a közeli elmúlás tudatától megré- szegült ve Ina, vidáman, gazdagon, két kézzel szórta kincseit. Özondús illatok szálltak, odafönt ragyogtak a csillagok. A teraszon összetoltak öt asztalt és helyet foglaltak. Feketét kértek, lábuk szinte belelógott a Dunába. Hangosak voltak, ismét szóltak a táskarádiók, az idegenek bámulták őket, de most semmit sem vettek észre, semmi sem számított. Egy hivatalban dolgoztak, miről' is beszéltek volna, a munkáról. Tulajdonképpen minden igaz volt, amit mondtak, és mégis. A szesztől az igazság torzzá változott, és mint árnyékkép hasonlított önmagára. Prémium, fizetés, anyag- szállítás, Kovács kartársnak a fegyelmije — összehordtak hetet-havat, filozofáltak, saját szájuk szerint igazságot osztottak, úszott hangjuk, mint az ökörnyál. A feleségek sem unatkoztak. Egyesek, az okosabbak azt játszották, hogy ők sem- ottt sem tudnak a vállalat ügyeiből, mert nekik a férjük otthon nem fecseg. Ezért ők a divatról beszéltek. Másokat őszintévé tett a bor és feladva minden óvatosságot, beszéltek a vállalat ügyeiről az abszolút beavatottak tájékozottságával. Hűvösödött. A főnök unta ezt a játékot és proponálta, igyanak forralt bort. Hozták jó melegen, édesen, ittak. Aztán ismét fordultak a pincérek. ismét ittak. A főkönyvelő elérzékenyült és énekelni kezdett: „Akácos út...” közben fölhajtott még egy pohárral és akkor megszó’alt; — Gyerekek, kapjátok el a lábatokat — és külön odaszólt az igazgatónak — Jóska vigyázz a nadrágodra, te na-, gyón pedáns ember vagy. — Azzal lerántotta az abroszt, poharastul, üvegestül. Folyt a bor. csörömpöltek az üvegcserepek. a nők visongtak, az az idősebb férfi aki Csekonics kortársa volt, basszus hangján csupán annyit mondott, hogy ez amatőr munka volt. A főkönyvelő ismét énekelt: ..Fizetek főúr, volt egy feketém és néhány poharam, amit összetörtem én.. Megint hozták a bort, ettől a főkönyv'előnek újabb ötlete támadt. — Mutassuk meg ki a ’e- gény ki mer a Dunában fürödni. No Béla, fiam gyere! Béla, az alföldi gyerek zseniálisnak találta az ötletet. már vetkőzött is. Az asztaltól a vízig, mindössze tíz méter volt az út. Menetközben repült az orkán, a pulóver, a nadrág, a cipő, az asz- szonyok ismét sikongattak, Béla felesége hangosan sírt, és az igazgatót kérte, páni félelemmel a hangjában, ne engedje őket, odavesznek. — Jóska, az istenért segítsen! Belefullad a férjem a a Dunába, hiszen lát‘a. hogy ivott. Miközben sírt, könyörgött. kiabált, gondosan szedegette férje után a ruhadarabokat. Az igazgató szólt valamit, de nagyon bátortalanul, nem Is hallgattak rá. Béla már anyaszült meztelenül állt a dermesztő hideg vízben. A főkönyvelő szemérmesebb volt. alsonadrágban követte a fiút. Amikor a víz térden 'elül ért nekik, hirtelen beleültek aztán felugrottak. Az asszonyok még jobban visongtak. a férfiak röhögtek. A fürdőzők pillanatok alatt megunták a vizet, vacogva kiszaladtak a partra. Béla felesége megkönnyebbülten szidta férjét. — Az orkánod hova tetted, te tróger? — aztán a többiekkel együtt jót nevetett ő is a főkönyvelőn, aki meglehetősen groteszk látványt nyújtott a víztől térden alulra nyúlott alsónadrágjában Az öregúr Csekonics kortársa bosszúsan mormogta: amatőrök. Ehhez sincs tehetségük. Suha And*«