Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-21 / 273. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1968. november ti.

Á megyei pártbizottság ünnepi ülése

köztük ISO ezren a fővárosban. ,,Munkát, kenyeret” — dörgött a hang, s az erő méltóságteljesen hömpölygött végig az utcákon. A párt élt és szavára százezrek figyeltek.

De a szélsőséges és elhamarkodott ítéletek; a forradalmi fellendülés túlértékelése veszélyként jelentkezett, összességében azonban az ekkori értékítéletben ékkor erősödött meg, ékkor vált általánossá a munkás-paraszt

„Mi sokszor botlunk és sokszor bukunk,

A homlokunkat sokszor éri sár,

És mégis mind előbbre dong túunk:

Nem! Minket nem lehet legyőzni márF —

írta jelképesen a való helyzetet Gábor Andor.

A párt ébren tartotta a dolgozók körében a Tanács- köztársaság «dicső emlékét, az első szocialista állam létét és jelentőségét, a rendkívül bonyolult belső társadalmi és nemzetközi viszonyok között is folyamatosan biztosította szervező tevékenységét. Pártunk hős harcosainak és mártírjainak emlékét őrzi a spanyol nép szabadságharca — „az ezernyelvű egyszívű brigád” küzdelme —, a franciaországi ellenállási mozgalom, a belgiumi partizánharc és a Szovjetunió oldalán harcolók

A kitüntetettek egy csoportja

Hitünket,

bizalmunkat a párt adta

(Folytatás az 1. oldalról)

pártot — a Kommunisták Magyarországi Pártját —, amely 1918. november 24-én meg is alakult. Alkotó elemeit a magyar társadalom adta. Bázisa a szervezett munkásság, a szakszervezeti és szociáldemokrata tömegek a félévszázados szervezett munkásmozgalom. Alakítói a szociáldemokrata pártban nevelkedett forradalmi személyiségek, a szocialisták népes csoportja és a Szovjet-Oroszországból hazatérő, lenini vonalat képviselő volt hadifoglyok, a forradalmi küzdelemben kommunistává edződött magyar munkások, szegényparasztok voltak. Az Oroszországból hazatérő Kun Béla csoportja és személyesen Kun Béla elvtárs — a pártmegalakításban gyprsító és meghatározó szerepet játszott.

A párt programja ' — és egész tevékenysége — szerves folytatása volt a magyar munkásosztály azt megelőző félévszázados harcának, de szakítás volt a szociáldemokrata vezetés, a forradalmat tagadó reformista nézeteivel és irányzatával. A forradalom kibontott zászlóját ez a párt ragadta kezébe, hogy ütközetben, harcban, az uralkodó feudálisok és burzsujok legyőzése, hatalomtól való megfosztása útján vigye győMegyénk lakossága a történelem idézett viharos és dicsőséges időszakában méltóan vette ki részét a küzdelemből. 1918 decemberében Szolnokon — és folyamatosan a városokban megalakulnak a kommunista párt szer; vezetei, az elvetett mag jó talajba hullott, s a küzdelem egész időszakát a bátor helytállás jellemzi. Sorainkban vannak, kik részesei voltak a küzdelemnek. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy _ 95 elvtársunk viseli megyénkben a ,,Szocialista Hazáért Érdemrend”-et, sokszázan az

I919-es Tanácsköztársaság Emlékérmet és ismét sokan — mint volt internacionalista harcosok — a Szovjetunió kormánya által, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmával adományozott magas kitüntetéseket. Erőt, egészséget kívánunk a nagy idők élő tanúinak és azt, hogy hosszú időn keresztül éljenek és neveljék példájukkal felnövekvő generációnkat.

De sokan nem élték túl az eseményeket.

F. Bede László, Hoksári János elvtárs — a szolnoki alapítók és vezetők — és sokan mások — az ellenforradalom áldozataivá estek. Em. léküket nemzedékünk a sokezer elvtársunk emlékével együtt híven őrzi, nevüket tisztelettel említi. A közeljövőben könyv alakban adjuk közre kimagasló tevékenységet folytatott elvtársaink élettörténetév.

A ma élő három kommunista nemzedékünk tömör, szilárd marxista—leninista pártunk dicsőséggel tudja magáénak pártunk első nagy fegyvertényét, amely kiállta a történelem próbáját, de nem bírta ki az ellenség sokszoros túlerejének nyomását és koncentrált támadását.

Az első magyar proletár- diktatúrát az akkor túlerőben lévő ellenség győzte le, mint ahogy szerette volna 1956-ban a másodikat. De a történelem nem ismétlődhetett, mert mások lettek az erőviszonyok. Nem ismétlődhetett, mert a legelső, a szovjet hatalom él és legyőzhetellenné vált.

A Tanácsköztársaság leverése nem a polgári köztársasághoz vetette vissza a magyar társadalmat. A győztes burzsoá és feudális osztály többet vett el a magyar munkásosztály, a magyar nép jogaiból, mint amit az 1918— 1919-ben a nagy forradalmi Stalendülcs időszakában meg-«

zelemre. A párt erősödött, a burzsoázia félelme fokozódott, a szociáldemokrata vezetők a koalíciós hatalmon belül a polgárság oldalára álltak. A kormány a terrorhoz, a párt betiltásához, a vezető kommunisták bebörtönzéséhez folyamodott. De a forradalom már megállíthatatlan volt.

„Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocializmusr mely nemcsak a termelés anarchiá. iát szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, melybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba vételével visszaadná elvesztett hitét, de elvesztett munkakedvét is az emberiségnek” — hirdette a Vörös Üjság.

S a történelem nehéz napjaiban, 1919 márciusában, a kommunisták bátor vállalkozásával, forradalmi tettével megszületett az első magyar proletárdiktatúra; a Magyar Tanácsköztársaság. Diadala volt ez a lenini eszméknek, diadala a harcokban edzett magyar munkásosztálynak. A proletárdiktatúra már nem volt egyedüli a világon orosz földön; megszületett testvére hazánk földjén, s a 133 napos küzdelemben megírta nemzetünk legújabbkori történetének dicsőséges lapjait, amit a nemzetközi munkásmozgalom közös nagy tapasztalatnak, közös nagy kincsnek tekint.

szerzett. Az úri osztály dicsekedett azzal, hogy a fasiszta terror, a koncentrációs tábor, az embermészárlás elsőnek Európában Magyarországon valósult meg. Örökre el akarták vágni a lehetőséget a kommunista párt, a munkásosztály hatalma előtt. Még folytak a kínzások és törvénytelen kivégzések, de a párt életjelt adott magáról.

1920-ban röpcédulákon tudatta létét, harcát, s noha szervezeteit az ellenforradalom szétzúzta és szervezeti tapasztalatai is szűkek, szegényesek voltak, a munka folyt megszakítatlanul. 1925-re pedig már kongresszust hívhatott össze az újjászerveződött párt. S ebben a számára új helyzetben, amikor a forradalom hulláma Európa-szerte visszaesett, a burzsoá hatalmak pozícióikat megszilárdították, képes volt politikájában a magyar társadalom igényeit, a szocialista forradalom új fellendüléséhez, a munkáshatalom visszaszerzéséhez utat vázolni és képviselni, a legális és illegális lehetőségeket felkutatni és kihasználni.

Kiindulva a hatalom jellegéből, a párt nem tűzhette célul a munkáshatalom azonnali visszaszerzéséért folyó harcot. Előtérbe a munkásság jogainak védelme és perspek. tívában a munkás-paraszt demokratikus diktatúra

gondolata, mint a harc új lépcsőfoka, már ekkor kezdett kialakulni, ami az 1930- as években döntő kérdéssé vált. A párt benne élt a szak- szervezeti mozgalomban, a szociáldemokrata párt alsóbb szerveiben és szervezeteiben, s már az 1920-as évek második felében kísérletet tett legális forradalmi párt létrehozására. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt szervezetei gyorsan kiépültek, de a burzsoázia gyorsan le is számolt ezzel.

A párt tevékenységében fontos, a további tevékenység meghatározása szempontjából döntő időszak az 1930- as II. kongresszus. A burzsoázia hatalmának konszolidálása ekkorra Európa-szerte befejeződött. Egyben kibontakozott minden idők legnagyobb, legátfogóbb gazdasági válsága, melynek nyomán nőtt a munkanélküliség, erősödött a tömegek harca, fokozódott a balratolódás. Budapesten ebben az esztendőben — 1930. szeptember 1-én — a munkásosztály pártunk hívó szavára megmutatta erejét. Negyedmillió ember mozdult meg az országban.

Elvtársak!

A második világháború nagy próbatétel volt sok szempontból. Próbatétel — ráerőszakolt, de sikeres próbatétel — volt ez a szocializmus. az akkor még egyedüli szocialista állam számára is. A mi pártunk és népünk számára a második világháborúban aratott szovjet győzelem meghozta azt a lehetőséget, ami előtt pártunk születésekor állt társadalmunk Vérben, a fasiszták által hazánk földjén kifejlesztett utóvédharcban született ez a tehetőség, az első szocialista állam fiainak hősiességéből. Megszületett, s közel negyed- százada reális valóság, az ötven esztendővel ezelőtti célokkal együtt.

A magyar társadalom uralkodó osztálya hitelét vesztette háborús politikájával és a nyomort zúdította a nemzetre. Évtizedeket jósoltak annak, amíg az ország elveszett javait és egyensúlyát visszanyeri. A jósok nem számoltak minden tény- nyel. Nem számoltak az új politikai erővel, a kommunista párttal, az önmagukra találó, saját uralmukat megvalósító dolgozó tömegekkel. S az események menetében negyedszázados történetünk során ez volt a meghatározó tényező.

A kommunista párt reális programmal lépett 1941 —45-ben társadalmunk elé, amelynek alapját a népfront politika adta. S ha most az ünneplés perceiben és óráiban emlékezetünk végigfut a történteken, pártunk fel- szabadulás utáni politikájának négy fontos időszakát különböztethetjük meg, négy időszakot, mely egybekapcsodemokratükus diktatúráért való küzdelem, ami a későbbiekben — a fasizmus németországi győzelme és európai előretörése után — a III. Intemaclonálé VII. kongresszusán kialakított népfront politikáihoz vezetett el.

Merő ábránd lenne azt hinni, hogy ebben a bonyolult helyzetben csak sikerek halmozódtak. A munkában nehézségek, hibák is jelentkeztek.

népes seregének küzdelme. A párt a hitleri hódítás idején és a szovjetellenes háború időszakában dicső szabadságharcos történetünk legszebb emlékeihez hűen, az úri osztály által veszélybe sodort nemzet lelkiismereteként szélt, agitált, szervezett, küzdött becsületünkért, a fiatal magyar életek megmentéséért, akiket az ellenforradalmi rendszer a hitleri hódítók arénájába dobott áldozatul. Pártunkon semmi sem múlott abból, hogy a bűnös feudálkapitalista rendszer a pusztulás örvényének szélére vitte a hazát és nemzetet.

lódik, de van hol valamiben el is válik egymástól.

Jóleső visszagondolni az első időszakra, az újjáépítésre, a pezsgő életre, amihez mai sikerünk vissza is vezethető. Szegények voltunk, éhesek is. meg gyengén öltözöttek is. De hittünk, bi- zodalmunk volt, a párt adta, a párt tárta közvéleményük elé. Újjáépítés, vasút, gyár, lakás, középület Minden, minden. 1948-ra be is teljesült. Három év alatt helyreállt a nemzetgazdaság, a történelem szemétdombjára került a feudalizmus, földtulajdonos lett az éhező zsellérsereg és a hatalom birtokosa a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály; A kommunista párt iránti bizalom kiteljesedett, a munkásegység valóra vált, a polgári pártok pedig elsorvadtak az egyesült munkáspárt iránti bizalom légkörében. A gyárak a munkáshatalom birtokába kerültek, a falun elkezdődött a szocialista átszervezés, városon, falun a szocializmus alapjainak lerakás. Még kétség^ sem férhet a fejlődés első időszakának politikai sikeréhez.

1949 és 1953 közötti időszak már más képet mutat. A gazdasági építőmunka sikerei gyarapodnak ugyan, de nem úgy és nem olyan pszichológiai hatással, mint előbb. Valami erőltetette vált. A szocializmus megvalósítása nemcsak a termelőeszköz és társadalmi javak köztulajdonba vétele. Az is de annál több is. Magas műszaki színvonalon, nagy munkamegosztással dolgozó és magas termelékenységet biztosító ipar a szocializmus

teljes felépítésének nagyon fontos kiinduló pontja. De az nem máról holnapra valósul meg. erőltetettem sem. S nélküle a mezőgazdaság átszervezése alig több a mezsgyék ősszeszántásánál.

Gabriel Peri, a francia ellenállók kimagasló személyisége „Daloló holnapok” című könyvében ír arról, amikor majd az ember megszabadul a tőke kizsákmányolásától, biztos lesz holnapja, akkor eltűnik életéül a komorság, a pesszimizmus, s napjait a fény, öröm és vidámság ragyogja be. A nagy m,unka, a nagy erőfeszítések közepette is. És ez a szocializmus; munka, emberség, optimizmus. És erre vetett sötét árnyékot valami, amit akkor éreztünk, de nem tudtuk mi.

Törés következett be az egészséges fejlődésben és egészséges légkörben, amit a helyzet irreális értékelése ebből eredően irreális célok kitűzése; kiindulópontként pedig a személyi kultusz — káros következményeivel s tömegektől való elfordulással, törvényteleségekkel — és az eredetileg jól kidolgozott szövetségi politikától, ? szocialista építéshez elvezető alapkoncepcióktól való eltérés okozott. A dogmatizmus

a szektásság, a pártvezetés lenini normáinak megszegése szólt bele az egészséges fejlődésbe. Az MDP vezetése 1953 júniusi ülésén felmérte a helyzetet, többségében helyes következtetésekre jutott, de azok nem valósultak meg.

1953 és 1956 nyara között három esztendőben a revizionista nézetek és szektásság mérkőzése az egyik jellemző. Az 1954-es kongresz- szus a két szélsőség kompromisszuma volt, amely az ellentmondásokból semmit nem oldott meg. 1956-ban veszélybe került a munkáshatalom, az ellenforradalmi erők fegyverhez nyúltak. A szektás vezetés és revizionista áramlat valósággal megbénította a párt létszámban is erős, egészséges erőit Csak a nemzetközi munkás- osztály internacionalista segítségével, a Szovjetunió testvéri támogatásával lett a magyar munkásosztály, a párt úrrá ezen a bonyolult helyzeten. De úrrá lett, s az __ ellenforradalom feletti győzelem, a szektás dogmatikus politikával, valamint s revizionizmussal való teljes szakítás és leszámolás, lezárása annak az időszaknak is. amelyben a párt vezetését tévedések, a lenini módszerektől való eltérés következményei csorbították, károsan befolyásolták.

S most itt vagyunk pártunk megalakulásának 50 évfordulóján, 12 esztendővel az ellenforradalmi támadás leverése után. Ebben a 12 esztendőben pártunk egész tevékenységét a lenini útmutatások vezérelték. A párt politikáját a marxista —leninista tanítások alapozzák, s ezen a talajon minden lényeges intézkedését a párt, tagjaival és a dolgozók széles tömegeivel együtt formálja, alakítja ki. Pártunkban demokratikus légkör uralkodik, minden párttag azonos jogokkal rendelkezik kis- és nagy kérdésekben egyaránt beleszólása van az ügyekbe, s a választott vezető szervek minden szóra odafigyelnek. S ez a széles demokrácia adja meg az alapot a centrális vezetéshez, az eszmei, szervezeti, cselekvési egységhez. Pártunkban nem alakulhatnak ki csoportok, frakciók, s nem azért, mert azt a Szervezeti Szabályzat tiltja, hanem azért, mert nincs ok, nincs olyan kérdés, amin ilyen irányú szervezkedés létrejöhetne. A nagy elhatározásokat a nagy eszmecserék előzik meg, s a döntésben szinte visszakapják a párt tagjai a helyes talajon kialakított és képviselt megoldásokat.

E politika! vonalvezetés meghozta egész társadalmunkban gyümölcsét. Ami pártunkban uralkodik, az jellemzi egész közéletünket. 1956 után mi nem próbáltuk „felszerelni” társadalmunkat különböző jelzőkkel. Nem kellett emberséges”, „emberi arculatú”, „,demokrati- kus” és egyéb jelzőket előszedni, mert szocialista rendszer csak egyfajta van. Szocialista. Ezt ideig-óráig meg lehet sérteni, meg lehet csorbítani, el is lehet torzítani — mint ahogy 1949 és 1956 között ez meg is történt nálunk. De a jelző ráragasztása még semmit nem hoz helyre. Pártunk 12 esztendővel ezelőtt, az ellen- forradalom ellen vívott küzdelmében kategorikusan szakított a torzító politikával elhatárolta attól magát, világos programot adott dolgozó népünknek és azt következetesen képviselte. Rövid idő alatt leszámoltunk az előző — kritikus — időszak törvénysértéseivel a lehetséges, de teljes értékű jóvátételig. A társadalom strukturális alakulásáról,- szocialista építés viszonyai között az osztályharc alakulásáról a lenini értelmezés vált hatályossá. Társadalmunk biztonsági szervei és a szocialista együttélés törvényeinek, szabályainak ellenőrző és számonkérő szervezetei szigorú rendben, a valóban rájuk háruló feladatokat végzik. Önámítá» lenne azt hinni, hogy a külső és belső ellenség lemondott társadalmunk elleni harcáról. Ezeket féken keli tartani. A törvényeket tiszteletben kell tartani és tartatni. Ez van nálunk most.

A mi társadalmunkban származás, múltbeli — és már számonkért — cselekedete miatt senkinek nem lehet bántódása.

De pórul kell járnia, aki a szocialista rend ellen próbálkozik fellépni, támadni. Szocialista együttélésünk, törvényeink, szabályaink megszegőit, pedig az arra hivatott szerveknek a szigorú törvények alapján kell számonkérni, a vétség mértékének megfelelően büntetni. Ez következik a lenini osztály harcos politikából.

Párttagságunk széles tömege folyamatosan és rendszeresen tanulmányozza a marxizmust—leninizmust. Az elméleti munka nálunk nem szűk kategória tevékenysége, hanem a pártmunka olyan tartozéka, ami egy percre sem szünetelhet, s éppen ezért az elmélet a cselekvés rugója, vezérfonala, iránj»- mutatója.

Ebben a 12 esztendőben pártunk Központi Bizottsága — és egész tagságunk — éberen őrködött és őrködik afelett, hogy a pártélet a lenini normák szerint alakuljon. Az egész tevékenység nek kialakult egy olyan ritmusa, ami bizonyos mértékig egymagában is kizár torzításokat. A 12 év alatt 3 kongresszust tartott pártunk. A vezető szervek elemző és határozó tevékenysége meghatározott időközökben rend. szeresen történik. A kérdéseknek le- és feláramlása előtt a csatornák sokasága áll nyitva. Pártagságunk állandóan tájékozódik, hogy mi történik a legfelsőbb ve(Folytatás a 3- oldalon)

Sorainkban vannak, kik részesei a küzdelmeknek