Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

1988. november 3. SZOLNOK MEGYE! NfiPLAP 5 Otven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? A Jászapáti Katholikus Ér­tesítő anakronisztikus nyilatko­zatot közöl: „Voltam lövész­árokban. Mellettem halt meg egy ember, akinek egy gránát széttépte az alsó testét. Én is­merem és érzem ennek a há­borúnak a szenvedéseit- Ezért akarok békét. IV- Károly-” A november 1-én megjelenő Tö­rökszentmiklósi Üjság 2. olda­lán azonban egy okt. 29-i kel­tezésű budapesti levél már a tömegek forradalmi hangulatát idézi: „A polgári élet és a munka robotosai az ifjúsággal együtt egy szabad, független Magyarországért járják be im­pozáns, lelkes tömegekben Bu­dapest utcáit. • Demokratikus átalakulást eredményezett ez a háború az egész világon, ná­lunk is- A nép nagyhatalomnak bizonyult, pusztító viharnak, melytől a császári trónok is meginognak, de termékenyítő erőnek ’s. mely a munka, a jo­gok, a szabadság, egyenlőség gyönyörű vetését érleli- Bár­mily izgatottsággal várjuk te­hát a válság megoldását, nem szabad elhamarkodni semmit. Pár nap és végre is meglesz az új ember, aki a nehéz időkben Magyarország kormányának vezetésére alkalmas- Egész em­bert akarunk Magyarország miniszterelnöki székébe. A nép­nek nem szabad csalódnia, mert az rettenetes lesz!’’ A november 3-án megjelenő la­pok már az őszirózsás forra­dalmat üdvözlik- „Gr- Károlyi Mihályt, a győzedelmes nép­akarat folyományaképpen Ma­gyarország miniszterelnökévé nevezte ki a király, ö, a veze­tése alatt kinevezett miniszté­rium és a Nemzeti Tanács vet­ték kezükbe az ország sorsának intézését. • •” írja a Karczagi Napló, amelyben még békésen megfér egymás mellett a forra­dalmi Nemzeti Tanács két ki­áltványa és Sz. Tóth Kálmán polgármester, a régi rendszer hű bajnokának felhívása a rend megőrzésére és — a Nem­zeti Tanácshoz való csatlako­zásra­Szolnokon más az „űj rend”. A főispán lemondott- „hevonta magára nézve a változott viszo­nyok következményét- Otthagy­ta azt a helyet, amelyre sem észbeli képességeinél, sem munkaképességénél fogva nem volt méltó, amelybe a sógor- eág-komaság révén, Tóth János urambátyám atyafisága révén méltatlanul jutott, de egy pil­lanatban sem volt képes mél­tóan betölteni. Reméljük, hogy a letűnt rendszer többi expo­nensei is követni fogják — jószántukból-” (Függetlenség-) A lap első oldalán impozánsan, a lap teljes szélességében cím­betűkből szedve a forradalom győzelmét hirdető kiáltvány: f,A MAGYAR NEMZETI TA­NÁCS SZOLNOKI VÉGRE­HAJTÓ BIZOTTSÁGA. — Oj Magyarország született. Megte­remtette Budapestnek a Ma­gyar Nemzeti Tanácsban egye­sült szervezett munkássága, radikális polgársága és katona­sága- De a Nemzeti Tanács er­re a nagy alkotásra csak úgy volt képes, hogy maga mögött érezte az egész ország dolgozó népét. • • Szolnok dolgozó né­pének ereje is a Nemzeti Ta­nács mögött állt. Elsősorban természetesen 3 szervezett munkások ereje- A szociálde­mokrata párt múlt vasárnapi hatalmas erejű népgyűlése mondta ki először Szolnokon, hogy szervezettségének min­den erejét a Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátja az új független, demokratikus Ma­gyarország megteremtésére- Már ezen a gyü'ésen csatlako­zott a munkássághoz a szelle­mi munkások és radikális pol­gárok egy-két nyílegyenes úton haladó képviselője- Kedden csatlakozott a Jász—Nagykun- Szolnak megyei Nevelő Mun­kások Szövetsége és a szocia­lista pártvezetőség, ezek kül­dötteivel megalakította a Ma­gyar Nemzeti Tanács szolnoki Végrehajtó Bizottságát. Csütör­tökön virradóra Magyarország politikai hatalma már a buda­pesti Magyar Nemzeti Tanács kezében volt és ennek utasitá-j tára a szolnoki végrehajtó bi­zottság kezébe vette Szolnok város közigazgatását- (Azóta majd minden szervezet csatla­kozott a Nemzeti Tanácshoz-) Két osztálya van még csak Szolnoknak, mely eddig nem mondta ki a Nemzeti Tanács­hoz való csatlakozást: az álla­mi és vármegyei tisztviselők, valamint a szolnoki gazdák. — Annak az új Magyarországnak szüksége van minden munkás kézre és fejre- Az osztályuralom meg­szüntetésén dolgoznak az Ma­gyarország emberei. Azért sze­retettel hívunk benneteket, tisztviselő és gazdatestvéreink erre a közös munkára. - - Ne gondolja senki, hogy a nagy alkotás már be van fejezve- Csak az alapja van lerakva, de arra az alapra még építeni kell- Ebben az építésben szük­ség van mindenkire, aki a múlt gazságaiban nem exponál­ton bűnrészes-. Akik azonban túlságosan exponálták magukat a régi rendszer mellett,. • - azoktól legkevesebb, amit kér­hetünk, hogy álljanak félre. • -, ne izgassák az új rendszer győ­zedelmes híveinek kedélyét, ne provokálják ki készakarva a tömegnek rájuk nézve végze­tessé válható alantasabb ösz­tönét, a bosszúvágyát, ne zak­lassák fel a szenvedélyeket, melyeket az új rendszer veze­tői minden erejükkel féken akarnak tartani-.. Ismerjük a főispán, alispán, polgármester magatartását, még a legutolsó, a Nemzeti Tanács ellen sze­gülő főszolgabírókhoz intézett táviratokat is- -, Kérve kérjük őket, vonják le az új változott helyzet konzekvenciáit maguk­ra nézve- -. Szolnok város pol­gárságához, gazdáihoz, testi és szellemi munkásaihoz pedig azzal a kéréssel fordulunk, hogy ezekben a nagy napokban az új rendszer nagy eredmé­nyeihez méltóan viselkedjenek- Orosz György” Belső cikkében részletesen ismerteti az esemé­nyeket, „Megmozdult Szolnok is” címmel. . .megmozdult Magyarország népének akarata — írja — és e megmozdult akarat megteremtette a Magyar Nemzeti Tanácsot- — A régi rendszer gaz hangjai azt akar­ták elhitetni, hogy a Nemzeti Tanács csak Budapest népének akaratát képviseli, nem az egész országét- A régi recept szerint a főváros ellen akar­ták uszítani a vidéket. De ez a hazugságuk is csütörtököt mon­dott. Csattanós választ adott rá Magyarország vidékének népe, mely mindenütt a legna­gyobb lelkesedéssel csatlako­zott a Nemzeti Tanácshoz- Meg­mozdult a vidék. Megmozdult Szolnok is.” És ez a megmozdu­lás viszonylag kemény volt. Nem csak a polgármestert mondatták le (ami nem min­denhol történt meg), kemény szóval szóltak a kizsákmányo- lókhoz is- A Függetlenség har­madik oldalának felső részét, majd a fél oldalt egy címbe­tűkből szedett felhívás foglal­ja el: „Szolnoki lakosok! Ipa­rosok, kereskedők, gazdák, tisztviselők! Nagybankok és nagybirtokosok! Nézzetek szét és lássátok, hogy a rendzavaró, földosztó cucilistáknak csúfolt szervezett munkások vigyáznak most vagyonotokra és életetek­re- Hogy Szolnok városában nem rablás, fosztogatás és gyújtogatás folyik, azt nagy mértékben a Nemzeti Tanács mellett álló szociáldemokrata munkásságnak köszönhetitek!” „Iparosok, kereskedők, gazdák, nagybankok és nagybirtokosok ne felejtsétek el, hogy ezekben a súlyos napokban a Nemzeti Tanács munkás, polgár és ka­tonaőrsége védelmezi a ti éle­teteket és vagyonotokat. — TI GAZDAGOK! — Járuljatok hozzá önkéntes adományokkal a Nemzeti Tanács közigazga­tási költségeihez!” Ezen a napon ad hírt a Nem­zeti Tanácsok megalakulásáról a Mezőtúr és Vidéke, a Jászbe­rényi Üjság, míg a Törökszent­miklósi Üjság első oldalas „Polgárok! Testvérek!” felhí­vása még csak azt írja: • .e helyről hivtjuk fel községünk közönségét, alakítsa meg hala­dék és késedelem nélkül a Nemzeti Tanács törökszentmik­lósi osztályát!!-.« A szolnoki Szigligeti Színházban tegnap este mutatták be Heltai Jenő: A néma levente című vígjátékát. Képünkön: Monna Mea, Zik a, Gianetta, Carlotta és Beppo. (Halász Kati, Bókái Mária, S ebestény Cva, Baranyi Ibo lya és Halász László Jászai- díjas) Hátrányos helyzetűek ? Művészeti estek Nóták piros ősszel A Ságvári Endre megyei Művelődési Ház „Az értele­mig és tovább...” népszerű sorozatában mutatták be ok­tóber 31-én este a főleg Ady verseiből összeállított „Nóták piros ősszel” című műsort. A szerkesztők változatos­ságra törekedtek, ezért pró­bálkoztak többféle művészet és műfaj ötvözésével. Ady, Juhász Gyula, Somlyó Zol­tán, Garai Gábor versei mel­lett Liszt és Bartók darabok, Károlyi Mihály visszaemlé­kezései, korabeli újságcikk és dokumentumfilm alkották a műsor anyagát. Halda Aliz, Katona Ágnes, Bodor Tibor, Tallós Endre, Kristóf Tibor igényes, szép előadásban mutatták be az egyes számokat, a műsor mégsem állt ösisze egységes egésszé. Részeire, elemeire hullott szét. Ez okozta, hogy az alig egyórás produkciót is vontatottnak éreztük. A szerkesztők vigyáztak arra, hogy ne terheljék túl a né­zők figyelmét Ötletesebb, pergőbb rendezéssel azonban hosszabb műsoridőt is ter­vezhettek volna. Emlékmű- sorok esetében általában nem igazságos olyasmit rek­lamálni. amit a szerkesztők, rendezők kihagytak, hiszen a válogatásnak igen tág lehe­tőségei vannak. Mindig ma­rad ki olyasmi, amit be le­hetett volna venni. Ez eset­ben azonban azt hiszem jog­gal hiányolhatjuk Várnai Zseni: Katonafiamnak című versét. Néhány kevésbé oda­illő vers helyett szívesen meghallgattuk volna. B. A. Készül az aszú bor Az évszázados hagyományok szerint Tokaj hegy alján a szü­ret befejezése után — amikor az újborok már a pincékben erjednek — .kezdik meg az aszuborok készítését. Az össze­gyűjtött aszúszemek eddig ká­dakban áztak. Az állami gazda­ságokban és a tokaji állami pincegazdaságban több mint 10 ezer mázsa aszúszemet gyűj­töttek ősze: Az utóbbi évtize­dek legjobb aszus évjárata volt az idei- Nemcsak nagy meny- nyiségű, de egyúttal kiváló mi­nőségű is volt az aszutermés. A feldolgozást megkezdték- A tokajhegyaljai állami gazda­ságban 700 mázsa .aszúból ké­szítik a „borok királyát”. A sátoraljaújhelyi korszerű fel­dolgozóban zömmel négy- és ötputtonyos aszubort készíte­nek. A töppedt bogyókból gyúrt „aszutésztára” óbort ön­tenek s így különleges minő­ségű, íz és zamatanyagban gaz­dag tokaji-aszút nyernek. Nagyon örvendetes dolog­nak tartom, hogy a nyilvá­nosság előtt olyan kérdések kerülnek megvitatásra, me­lyek foglalkoztatják az em­bereket; B. Tuboly Irén „Hátrányos helyzetűek...?” című cikke is ilyen problé­mát vet fel. Megállapításai­val több vonatkozásban azonban nem lehet egyetér­teni. Szurmay Sándor elv­társ is számtalan példával bizonyítja, hogy napjainkban — sajnos — igenis vannak hátrányos helyzetben levő tanulók. Véleményem sze­rint hátrányos helyzetben vannak azok a gyermekek, ahol a családban kicsi az egy főre eső jövedelem — esetleg éppen a szülők iszá- kossága, erkölcsi botlásai miatt. Ahol felbomlott a család, vagy a szülők túl­ságosan nagy elfoglaltságuk miatt nem tudnak, vagy nem akarnak gyermekük nevelé­sével törődni. S a gyermek számára 6—14 éves kor­ban ennek a következménye lehet a rendszertelen táp­lálkozás és életmód (korai kelés, kései lefekvés, napi­rend hiánya, stb.). A gyer­mek testi fejlődésében za­varok keletkeznek, bizonyos helyes szokások (rendszere­tet. munkafegyelem) így nem alakulnak ki. Az általános iskolának eze­ket a hiányokat kellette pó­tolni, és ellensúlyozni a ked­vezőtlen hatásokat. A cél: a gyermek képességeinek sok­oldalú fejlesztése. A pálya- választásra, az életre való felkészítés is döntő feladat. Az iskola őzt minden gyer­mek számára igyekszik biz­tosítani. A nevelő felelősségérzeté­vel. de talán a pedagógus etikával sem egyeztethető össze B. Tuboly Irénnek az a kitétele, hogy „aki meg olyan, meg sem érdemli, hogy fáradságot vesztegesse­nek rá. vagy „ gyerekére, mert a maga hibájából olyan.” A múltban is és ma is minden hivatástudattal rendelkező pedagógus val­lotta és vallja, hogy egy-egy gyermeknek annyi segítséget kell adni, amennyi szüksé­ges fejlődéséhez. A cikk azonban ezt a kér­dést azonosítja a fizikai dol­gozók jóképességű gyerme­keivel való foglalkozással. Pedig itt már többről van szó: segíteni az akadályokat elhárítani, hogy képességeik alapján eljussanak e tanu­lók az egyetemekig. Mind az általános, mind a közép­iskolának megvan a feladata ebben n munkában is. De szükséges a szülőkkel és a tanulókkal őszintén megbe­szélni ezt a kérdést. Ezzel elejét vehetjük sok mende­mondának és rágalomnak. A fizikai dolgozók jóképes­ségű gyermekeit segítjük. De közülük csak azok jutnak el az egyetemeikre, akik a lehe­tőségekkel élve megszer­zik az egyetemi, főiskolai fel­vételhez szükséges tudást. Ezért káros a tanulásban való segítés helyett biztos felvétellel kecsegtetni ezeket a tanulókat. Ez a szemlélet azért is káros, mert azokat a fiatalokat, akiket — ké­pességeik, vagy gyengébb felkészültségük miatt nem vettek fel a főiskolákra, egye­temekre, — mint csalódott, kiábrándult fiatalokat — felelőtlen elemek könnyeb­ben befolyásolhatják. Az n megállapítás, hogy az a tanuló, aki esetleg szülei hibájából került, vagy van hátrányos helyzetben, nem érdemli meg „ vele való kü­lön foglalkozást, embertele­nül kegyetlen. Hozzáfoghatót csak az ókonzervatív szem­léletben találunk, ahol az atyák bűneit a fiákban he- tediziglen büntetik. Azt hi­szem, nem szorul bizonyítás­ra, hogy a gyermek nem le­het felelős szülei hibájáért. B. Tuboly cikkének fur­csa ellentmondása, hogy egy­részt e hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalko­zás gondját elveti, kirekeszti a pedagógiai munka köréből, ugyanakkor — a már rég nem létező — származás sze­rinti kategorizálás ellen ha­dakozik. Szitha Miklós a szolnoki Fiumei úti ált. isk. igazgatója ismerjük... O az... Sejtetően mosolyog. Nem, az nem úgy van! S mondja hogyan: mindig másképpen, nem úgy, ahogyan a kör­nyezetében tudják. Mindent a föltéte­lezések, a visszájárafordítottság szem­szögéből néz. A szóba került művész akkor lenne igazán nagy, ha nem hiányozna belőle „valami”, ami bi­zony nagyon is hiányzik, a dilettáns pedig azért „nagy” a számára, mert nem hasonlítható egyetlen befutott, a klikkje által kikiáltott kiválósághoz sem. Állandóan jólértesült. Tudja kit, ki előtt lehet szidni és dicsérni. Meg­szimatolja a ,,jövő emberét”, agyon- hozsannázza. elhódítja; csüng rajta, mint a paklincs — aztán később be­nyújtja a számlát. Világfi a javából. Benne él az „eu- roper kultúra véráramában.” Egy-egy hazai premier előtt már legyint: ugyan, bolbacirkusz! Ezt előre tudja. Csal­hatatlan. Ha ellenvéleményt monda­nak, csak mosolyog, lekicsinylőén, so- kabmondóan. Hói van ez az... izé... egy, egy... mondjuk... Salpiossio (?) darabhoz képest. Várja a hatást. Vita­partnere érdeklődésére apellál: ki az a Salpiossio? Igen. nem tudhatja, még nincs meg magyar fordításban. Kü­lönben is extrém egy valami! Érezteti, hogy csak vájtfülűeknek, csak arra hivatottaknak való! Vájtfülűségét igyekszik sűrűn hangoztatni. Feren- csik dirigálását itthon azért nem akarta meghallgatni, mert borzasztó az ákusztika! Nincs egy elfogadható hangversenyterem! Aztán mégis el­ment. Megtudta, hogy ki lesz a szom­szédja. Az első sorok valamelyikében, a baloldalon. A szünetben mindig a jobboldali bejáraton jött a helyére. Hogy lássák: művészetszerető ember, imádja a barokkzenét, különösen Beethovent. (!) Az elsők között gratulál a koncertmesternek, el van ragadtat­va. de az autóbuszon mór így nyi­latkozik: ennek a közönségnek ez is jó volt! Kicsit birkapörkölt stihje volt az egésznek... Filmélményeiben is „disztingvált,” „Falak, Húsz óra? Hogy engedhetik ezt meg”. Kárhoztatja a kultúrpoliti­kánkat. — persze csak ott, ahol az értetlenek között megértésre talál! — Máshol azt mondja: még sokkal kü­lönb, művészibb dolgokra is képesek lennénk (mi), ha engednék. Dehát, tetszenek tudni, hogy van ez... Indife- rensnek vélt szalonközegben persze más a recept. Jancsó? Igen, igen, de egy kicsit Ardevoeaux utánzó. Egy kicsit, mintha... Sőt nem is kicsit! Ha valamelyik jámbor halandó megkér­dezi, hogy ki az az Ardevoeaux, ak­kor már otthon van. Mosolyog, maga­sabb műveltségének szférájába érke­zett... önmagával roppant módon elégedett ilyenkor... Igenám. de mindenkit érhet baleset! Az europer kultúra véráramában ne­velkedett, fennkölt gondolkodású em­berünkkel a múltkoriban a cirkuszban futottam össze. Már messziről kiabálta: csak a gye­rek miatt jöttem! Képzelje, el nem tudom cipelni a majmok ketrece elől... Ad absurdum, igazán maximális ne­velést kap... Kire üthetett?! Tiszai LajM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom