Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-29 / 254. szám
HOT. október 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tavi halászat Asszonyok osztályozzák a frissen kifogott halakat Á társadalmi munkáról A nők társadalmi munkájához adottak a lehetőségek A békésen tükröző millé- ri halastó megérlelte „termését”. Izmos munkáskezek húzzák, feszítik az óriáshá- tót és ahogy zsugorodik a kör, úgy válik ezüstösen csillogóvá a víztükör a fényes pikkelyű halaktól. A halászok legnagyobb szezonja az ősz, ekkor kerítik hálójukba a zsírosodó 2—3 kilós pontyokat, a karcsú, „bajú- szos” harcsákat és az egyéb halfajtákat. A Palotási Állami Gazdaságban a napokban harminc holdas terület termését kerítették hálójukba. Az eredmény: kétszáz mázsa elsőosztályú hal. A zsákmányból százhatvan mázsát a Halértékesítő Vállalat útján értékesítettek, a többit pedig — a jövőre is gondolva — a telelőbe helyezték. A két- nyaras pontyok és az ugyanTízennégy kőműves azon vetélkedők... Válogató verseny után kialakult a csapat Vasárnapi számunk harmadik oldalán, riportban számoltunk be a kőműves szakmunkások „Ki minek a mestere” szolnoki megyei döntőjéről. Lapzártakor a verseny még tartott, s így adósak maradtunk az eredménnyel. A versenyt a szolnoki állami építőipari vállalat hét kőművese, Mikó László, és Nagy Imre nyerte. A szolnoki építő és javító vállalat két munkása. Német Tibor, és Hegedűs György a második, a Jászsági Egyesült Építőipari Ktsz két munkása, Farkas István és Palla István a harmadik helyet szerezte meg. Az egyéni versenyben Nagy Imre, Mikó László, Bagó Vendel, Fekete Péter és Palla István a sorrend. Ök öten képviselik majd megyénket november 8-án, a Debrecenben rendezett középdöntőn, ahol négy megye legjobbjai vetélkednék. A KMP és a KIMSZ 50. jubileumára rendezett verseny helyezettjeit a KISZ megyebizotisága a tiszteletdíjakon kívül, elismerő oklevéllel jutalmazta csak kétnyaras harcsák tehát bőséges mennyiségben kerülhetnek a háziasszonyok kosarába. A lehalászás igazi férfi mesterség, erő, izom, állhaA közelmúltban a Szolnok megyei állami gazdaságok rizs termesztési tapasztalatcserére küldték négy szakemberüket a Szovjetunióba. Dr. Gyuricza Béla, az állami gazdaságok megyei főosztályának osztályvezetője vezette a csoportot, amelynek tagjai a megye legnagyobb rizstermesztő állami gazdaságainak (— a tisza- sülyi, a középtiszai és a Pa_ totási —) igazgatói voltak, Horváth Lajos, Pólyák István és Garat Lajos. Tizenhat napot töltöttek a Szovjetunió rizstermesztő körzeteiben. Tanulmányozták a Herszomban, a Krasznodár- ban. a Taskentben, működő rizsítermesztési és öntözéses gazdálkodási kutató intézetek munkáját, a szkadovszki Ragyánszka Ukraina, a tas- kenti Lenin útja kolhozok és a Krasznoarmájszkij, valamint a Szirdarinszki szov- hozok rizstermesztési eredményeit. Találkoztak Haki- mov üzbég mezőgazdasági miniszterhelyettessel is. Sok újdonságot láttak, hallottak, tapasztaltak, amelyet itthon hasznosítani tudnak. Vizsgálták a szovjet mező- gazdasági üzemek, intézetek tatosság szükséges hozzá Jut munka az asszonyoknak is. Amikor csónakokba rakva partra kerül a zsákmány, ügyeskezű asszonyok válogatják, osztályozzák a halat rizstermesztési agrotechnikáját, a rizstelepek műszaki berendezéseit, a vetéselőkészítést, a vetésidő, a rizsfajták megválasztását, a táp- anyaggadálkodást, a növény- védelmet, a vízellátást, a betakarítást. Csupán egy tanulságos eset, amelyet Garai Lajos, a delegáció tagja mondott el. — A Szovjetunióban kombájnokkal takarítják be a rizst, mégpedig két lépcsőben. Első alkalommal a kombájn dobját lazára veszik. hogy „ szemet ne törje, így megy'végig „ rizsföldön. Ekkor kicsépeli a termés S0—90 százalékát. A szalma renden marad utána. A második menetben szorosra vett dobbal ezt Csépeli „ kombájn. így teljesen szemveszteségmentes szinte n betakarítás. A szalmát egyébként vagy a felhasználási helyre szállítják vagy ha nincs rá szükség, elégetik a rizsföldön. Egy másik nagyon fontos dolog, a Szovjetunióban őszszel mindig felszántják o rizsföldeket. Az ott látott sok ésszerű dologból több mindent meghonosítanak a megyében. A delegáció összegezte javasTuróczi Ferencn,é, a nőtanács megyei titkára is résztvett a megyei pártbizottság ülésén a társadalmi munkáról beterjesztett jelentés vitájában. Hozzászólásának főbb gondolatait tartalmazza írásunk. A társadalmi munka fogalmának értelmezéséről, az eddigi tapasztalatokról és a feladatokról szóló jelentés nagy segítséget ad a különböző területen dolgozó kommunistáknak. A nőmozgalom megyénkben is a sokezer lelkes asszony és lány közreműködésével oldja meg feladatait. A városokban, községekben és a termelőszövetkezetekben társadalmi munkában foglalkoztatott nőtanácsi titkárok dolgoznak, akik a termelő munkában is résztvesznek. A nőmozgalomban dolgozók többsége falvakban élő asszony, lány. A városokban pedig a szülői munkaközösségekben, klubokban, szakkörökben tevékenykednek a nők. Az a cél, hogy a nőtanácsok sajátos módszereikkel — összefogva a többi tömeg- mozgalommal — szervezzék, neveljék azokat a nőket, akik hajlandók a mozgalom keretei között tenni, cselekedni a szocialista társadalom teljes felépítéséért. Eddig is részesei voltak a nők a különböző politikai akcióknak, segítették az országgyűlési és tanácstagi választásokat, a nemzeti ünnenek szervezését, az ifjúságvédelmi munkát, az oktatást, a társadalmi és családi ünnepségek megtartását, s még sorolhatnánk tovább a feladatokat Említésre méltó a különböző tanintézetekben végzett szülői munkaközösségi tevékenység. E társadalmi testületekben többezer szülő dolgozik. Az elért eredmények természetesen nem azt jelentik, hogy már nincs tennivaló. Köztudott, hogy a gazdasági és szociális problémák egész sorát kell megoldani ahhoz, hogy a nők nagy többsége vállaljon munkát a kis család mellett a közösségért, az egész társadalomért. Magukban a nőkben is vannak előítéletek, amelyek gátolják őket abban, hogy éljenek azokkal a jogokkal, kötelességekkel és lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk biztosít számukra. Az is ismert, hogy a munkahelyen és ottlatait, s azt elküldte az állami gazdaságok központjának, illetve a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériuminak. Javasolták új rizsfajták behozatalát, továbbá a Szovjetunió rizstermesztésében igen jónak bizonyuló Propanid és Jalan vegyszerek hazai forgalmazását, a betakarításhoz pedig a Niva és a Kolosz típusú rizskombájnok beszerzését javasolták a Szolnok megyeiek. Ezen túlmenően a Tisza- sülyi Állami Gazdaság már 1969-ben egy rizstelepét a legújabb krasznodári rizstelep építési módszer szerint rendezi be, s ezen bemutatókat tart. A Tiszasülyi, a Palotási és a Középtiszai Állami Gazdaság együttesen a vetőmagot a Szovjetunióban látott gyommentesítő am- monszulfáttal kezeli A megye állami gazdaságai mindent megtesznek, hogy meghonosítsák az ottani jó és eredményes módszereket. — Megállapodtak abban is, hogy a jövő évtől rendszeresen szakember küldöttségeket cserélnek Szolnok megye és a Kubán vidéki rizstermesztő gazdaságok között. hon a családban rájuk váró feladat nagyon leköti idejüket, igénybe veszi erejüket, s ezért kevésbé éreznek ambíciót a társadalmi tevékenységhez, a tanuláshoz. A tartózkodás jobbára azoknál található, akik politikai szervezeten kívüliek, akikre mozgalmaink hatóköre még nem terjedt ki. A városok, községek perifériáin, a tanyán élő asszonyok nehezebben vonhatók be a nőmozgalmi munkába, s a fiatalok, a 20—30 évesek is gyakran passzívak. Mindebből adódik a feladat: a jövőben többet kell törődniök a nőtanácsok vezetőinek, aktivistáinak a fiatalasszonyokkal, a perifériákon és a tanyán élő nők nevelésével és mozgalomba való bevonásukkal. Szocialista társadalmunk nagyra értékeli a nőket. Olyan törvényeket hoz, amelyek védik a nők, az anyák érdekeit, s lehetővé teszik a termelésben való részvételüket, a társadalmi tevékenység gyakorlását. A IX. párt- kongresszus óta megjelent törvények is bizonyítják a nőkről való gondoskodást. Ahhoz azonban, hogy tudatosan és minél nagyobb szám- — bán kapcsolódhassanak be az Vágó Pál halálának 40 évfordulóján — a jászapáti községi tanács, a jászberényi járási tanács végrehajtó bizottságának művelődés- ügyi osztálya s a Jász Múzeum rendezésében, a Magyar Nemzeti Galéria védnökségével — emlékkiállítás nyílt Jászapátiban, a művész szülőházában. Vágó Pálra emlékezve az alábbiakban Chio- vini Ferenc Munkácsy- díjas festőművésznek személyes visszaemlékezéseit adjuk közre: Az emlékek negyven év után is frissek és maradandók. Engedjék meg nekem, hogy a szubjektivitás vonalán maradjak és inkább mint ember emlékezzem az emberre. Gazdag és nagy művészetének értékelését azoknak hagyjam, akik már készülnek az életmű művészeti méltatására és bemutatására. Mert nagy művész volt a magyarok Matejkója. a „Honfoglaló magyarok”, „A magyarok bejövetele”, a „Bem, Petőfi körkép”, a „Budavár bevétele 1849-ben’. a „Szeged szebb lesz mint volt” és még számos nagy mű alkotója. A párizsi világkiállítás aranyérmese, a francia becsületrend lovagja és számos díj. művészeti kitüntetés birtokosa. Én az emberről, a legnagyobb jászról emlékezem, és emberközelbe akarom állítani azt. aki mindenkivel emberközelben akart maradni, és bár a csúcson volt mindig, lejött a völgybe, így lett mindenki Pali bácsija. A jelentékeny emberek so hasem önhittek. Ez a megállapítás senkire sem illett jobban, mint őrá. Szebbet, jellemzőbbet nem tudok mondani, mint azokat a szavakat, amikkel megköszönte azt az ezüstkoszorúi amivel szülőhelye, Jászapáti tisztelte meg. S ezt szó szeasszonyok az ösztársadalmi tevékenységbe, fejlődniük, ta- nulniok kell. Ezt célozzák többek között az ismert oktatási formák, a felvilágosító előadások, az iskolákban a szülői továbbképzések. Nagy szükség van a háztartási technika szélesítésére, az otthoni munka könnyítésére, a különböző szolgáltatások fejlesztésére is. A nők politikai fejlődését szolgálja, ha a különféle szervek — pártbizottságok és alapszervezetek, a tanácsok, a Vöröskereszt, a népfront a „Tljr, az fmsz — bevonják őkéía közösségi munkába, a feladatok megoldásába. Nagyon fontos, hogy a nőmozgalom jobban együttműködjön a KISZ-szel és hogy a termelőszövetkezetek területi szövetségei is segítsék a nőtanácsok törekvéseit a termelőszövetkezeti nőbizottságok mozgósításában, irányításában. Sok lehetőség van az asz> szonyok társadalmi munkában való részvételére. Már eddig is sok százan, ezren bizonyították, hogy készek önzetlenül segíteni, dolgozni. Számítani lehet és kell is a nőkre az élet minden területén, így a társadalmi munkában is. rint idézem: „Adjatok nekem szavakat, mondjátok meg nekem micsoda érzés lehet az enyém most e pillanatban, mikor e teremben e fedél alatt állok, ahol születtem azzal a tudattal, hogy itt azoknak az elismerő kézszorítása vár rám, kik hozzám a legközelebb állnak, akik elismerése a legdrágább, de melyeket legnehezebb, megérdemelni, mert ők ítéletükben legszigorúbbak, mint ez nekik mintegy kiváltságuk is ... Nem az én érdememet, hanem a ti jó- ságtokat jelképezi ez a koszorú, mellyel megtiszteltetek, nem az enyém az, hanem nemzetünké, mindnyájunké, mert azt mondja ez a koszorú; az a nemzet meg tudja becsülni saját fiában saját erejét.” Először 13 éves koromban találkoztam vele, amikor elvittek Besenyszögról, hogy megmutassák néki gyermekkori próbálkozásaimat. Utoljára pedig ' Budapesten, a temetőben... — Olaszországi tartózkodásomból 1928 októberének végén érkeztem meg Budapestre és már a szolnoki vonaton ültem, hogy jöjjek haza. Ott hallottam, hogy Vágó Pál meghalt és délután kérik ki a Kerepesi temetőben. Leszálltam a vonatról s elmentem a gyászszertartásra Hívtak a jászapátiak Apátiba a temetésre, de a csomagokkal, útiruhában nem mehettem és így nem vehettem részt azon a végtisztességen, ahogy jászsági szokás szerint hatökrös temetéssel helyezték a földbe. Jelentéktelen embernek, jelentékenynek ez a sorsa Mindkettő tovább él családjában. mindig halványuló amiékekben De aki nagyot alkotott, alkotásaiban is él ás tovább hat, lelkesít, gyönyörködtet és mutatja az utat. melyen járnunk kell. Vágó Pali bácsi szellem« művein keresztül él, hat, mert a művészet végtelen. Feszülnek az izmok, emberi erővel vontatják a halaktól súlyos ladikot Tiszasülytől Krasznodárig Szolnok megyei küldöttség értékes tanulmányútja a Szovjetunióban Emlékezés Vágó Pálra, a Jászság szülöttjére
