Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-15 / 242. szám

1965. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP SZÁRNYASKERÉK Töprengés múltról, babérokról A falutörténészek való­színű nem fogják elismerni munkásságom, amikor beje­lentem a nem mindennapi tettet: felfedeztem Szajol község alapító okmányát. Méghozzá könnyedén, — mondhatnám elegánsan. — (Irigykedjenek!) Nem matat­tam poros iratok között, nem búvárkodtam a falu hatszáz Hegedűs s majdeny- nyi Fehér nevet viselő pol­gárának tárgyi emlékei kö­zött s nem kértem engedélyt, hogy durkáljak padlásuk lomjai között. ...Csak ahogy ülünk ott cigarettáSgatva az aranyra- zettás vasúti elöljáróval, — szemembe tűnik a falon beke­retezve az elsárgult irat: így szól: „TISZAVIDÉKI VASÜT — SZAJOÍ, ÁLLOMÁS MEG­NYITÁSA— Folyó év augusztus hó 1.-én a Czegléd — és Debreczen vonalon Szolnok és Török Szent Mik­lós között, az aradi vonal elágazásnál Szajol néven ál­lomás adatik át a forgalom­nak éspedig személyek, pod- gyász, gyorsáruk és teher­szállítmányok felvételével. — Kelt Pesten 1870 július hó­ban — IGAZGATÓSÁG”. — Ember!!! — mondom — Honnan van ez? — A tanácsháza padlásán találtam, tanácstag korom­ban — így szerényen a fő­nök Zentai Kálmán. Most mondhatják, a babér is az övé. Ezt persze nem engedem át neki és tis2itelt dr. Lőrincz Gyuláné tanár­nőnek sem, aki szaj’li lakos korában a tanács testületé által is akceptált hites tör­ténelmét fektette fel a köz­ségnek. Nem!, mert szerintem a mai község gyökere, az ipari Szajolé az iménti sajtó töredék (ami mellesleg feltehetően az első tiszán­túli szakmai közlöny is). A szárnyaskereket akár a köz­ség címerébe is foglalhatnák, ha lenne ilyen. Ritka erős behatás! A je­lenlegi itteni vasúti személy­zet 73 tagjából 63 szajoli. De ez semmi. Szolnokon a jár­műjavítóban, a MÁV forga­lomnál, a fűtőházban és von­tatásnál, a pályafenntartás­nál találhatjuk ezenkívül napközben a község jó felét Nincs is itt talán olyan család, amelyikben ne lenne leg­alább egy vasutas. Ez adott helyzet, az elmúlt 98 év során alakult így. De a vasút a továbbiakban is meghatározó tényező a köz­ség életét, fejlődését illetően. Az utóbbi években egy sor olyan vállalatot üzemet von­zott ide, amelyek gazdaságos működéséhez hozzátartozik a tömeges szállítás. Itt építette fel pl. tárházát az Aruraktá- rozáíi Hivatal, itt van az ÁFOR „Olajvárosa” — azaz bázistelepe és ide telepítette fenntartó és karbantartó részlegeit, itt a göngyöleg­ellátó és itt a ládagyár. — Rendkívül kedvező számuk­ra, hogy helyben a nagy ren- dezőpályaudvarú és sok felé elágazó vasút, itt fut át a 4-es főútvonal, mely ezen a részen kivételesen igen jól kiépített. Ezzel is okolható a'külön­leges állapot. Míg általában az alföldi falvakra a lakos­ság bizonyos fokú csökkené­se jellemző, itt ellenkező a tapasztalat Ma már a válla­latok helyből nem tudják ki­elégíteni munkaerőigényüket. A tanácsnak számolni kell további építkezésekkel, be­települőkkel. Most van ki- alakítandóban 84 telek — a helybeli építeni szándékozók­nak és az ide kívánkozók- nak. Hétszázezer forint hi­telt vett fel erre a célra a tanács, mely persze visszaté­rül, ha a megváltási árat kifizették. Ez a nagy vállalati és ma­gán letelepedés várost szül talán? Nem, erről még "korai beszélni s talán arról is, hogy egycsapásra ragyogóan feltör, kicsinosodik a község, van miből. — Az igazság az, — mond­ja1 a tanács vb elnöke, — hogy a vállalatok kommuná­lis hozzájárulása nem nagy. Talán egyharmada annak, mint amire számítottunk, — százharmincezer forint kö­rül... Ezért azután továbbra is saját erőből teszünk, amit tehetünk. Saját erő! Azaz a He­gedűsök, Fehérek, az ősla­kosság teherviselése, áldozat- vállalása községéért Azok helyett is, akik esetleg más­honnan települnek ide, épít­keznek. Ugyanis az új léte­sítmények, házak adómente­sek. Igen, nekik: is helyet kell kapni a képzelt címerben. Viszont ők is túlnyomórészt vasutasok... És persze helyet a vasúti alapító levél előtti történelemben is... Ennyit igazán kibír az a bizonyos babér. <— palatínus — Technikus továbbképző tanfolyam Karcagon (Tudósítónktól) Megnyitották Karcagon az 1968—69-es tanév technikus továbbképző tanfolyamait. Az ünnepség vendégeit és a hallgatókat Erős András igazgató üdvözölte, majd Nyíri Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese, a me­gyei párt- és állami veze­tők nevében megnyitotta a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek technikus tovább­képző tanfolyamát. A most induló technikus továbbkép­zés még kezdeményezés, — amely egybeesik a gazdasági mechanizmus fő célkitűzé­seivel, a szocializmus építésé­nek meggyorsításával — mondotta az elnökhelyettes. — Az érdeklődést bizo­nyítja, hogy a most induló továbbképző tanfolyamokra nyolcszázötvenen jelentkez­tek. Mindinkább szükséges mélyíteni az előrelátást, a tudományosan megalapozott gondolkodást, a közgazdasá­gi szemléletet. A karcagi technikum szakmai múltja és felszerelése, a jólképzett tantestület képes a Szolnok, Pest és Nógrád megyében működő technikusok tovább­képzésére, — mondotta a továbbiakban Nyíri Béla. Nechay Olivér, a MÉM Növényvédelmi Főosztályá­nak vezetőhelyettese ünnepi előadásában kiemelte: a növényvédelem hatékonysá­gát elsősorban a szakértelem gyors növekedésével tudjuk biztosítani, a növényvéde­lem ráfordítása hazánkban 1968-ban mintegy három milliárd forint lesz. Míg az Amerikai Egyesült Államok­ban 20 ezer növényvédőszert használnak és ezek 600 féle hatóanyagot tartalmaznak, — addig Magyarország nö­vényvédelmi szereink száma alig 150 és hatvan féle ható­anyagot tartalmaznak. Ha­zánk Közép-Európa egyik legintenzívebb növényvédő országa közé tartozik. A növekvő ráfordítások haté­konyságán kívül azonban gondolni kell a közvetlenül és a visszamaradó mérgező hatásokra is. Ezért 1970-től kezdve csak szakképzett egyénnek lehet vegyszerrel védekezni. Sajnos a négy- ezerkilencszáz képzett szak­munkásnak csak ötven szá­zaléka dolgozik növényvéde­lemben; Az ünnepélyes megnyitó után dr. Kovács Károly tanszékvezető tájékoztatta a közel félszáz résztvevőt a növényvédelmi előadások beosztásáról. Ezt követően az Agrártudományi Egyesü­let karcagi csoportja tartott vezetőségi ülést. B. J. SEGÉDMUNKÁSOK. i. Kis Bélát, a szolnoki jár­műjavító segédmunkását idestova hat esztendeje is­merem. A Kertvárosban la- kik a szüleinél. Egyetlen va­gyona biciklije. Életrendje így alakul: kel­ti a vekker reggel öt órakor, elszív az ágyban egy ciga­rettát, aztán felkel. Mosdik. borotválkozik, magára ölti a munkásruhát. Félhét körül lebélyegzi a kartonját. Szi- rénabúgástól sz>'rénabúgás;g dolgozik. Vacsoráig majd le­fekvésig eltelik valahogy az ideje. Néha kirúg a hámból. Be­biciklizik a városba, elnéze­geti a kirakatokat, majd egy üveg sörrel, esetleg két deci borral megkoronázza a napját. Harmincéves múlt valamivel. A szolnoki járműjavító­ban csaknem kétezer fizikai munkás keresi meg a ke­nyerét A napi jelentés sze­rint kétszázhuszonnégy gyá­ri munkás dolgozik 1968. ok­tóber 9-én. A „műhelyben” a segédmunkás neve: gyári munkás. A millenium óta így különböztetik meg őket a többi munkásától. Kis Béla október 9-én fél hétkor éppenúgy lebélyegez­te a kartonját, mint máskor. További kétszázhuszonhárom Kis Béla sorú gyári munkás úgyszintén. • Milyen is a helyzete a segédmunkásnak a járműja­vítóban? Kovács József negyedszá­zada szolgálja ki a szakmun­kásokat. Az udvaron talál­koztunk. A szabad ég az ő műhelyének teteje. — Elég jó a bánásmód nem lehet rá panasz... De csak nem igazság, hogy nem adják meg a fél kiló szap­pant a gyári munkásnak. Azelőtt mindig megadták. — Jutalmat mikor kapott utoljára? — Most, a vasutasnapkor háromszáz forintot. Annak előtte két esztendeje. Jövő­re nyugdíjba megyek. Ácsorgók, várom a követ­kező embert, akivel megis­merkedhetnék. Jön is hama­rosan, kis kocsit tolva maga előtt. — Egy szóra megállna? — Meg. Így kezdtem el beszélget­ni Molnár Imrével. — Szeret itt dolgozni? — Ezen nem gondolkoz­tam. Élni kell. A munka ne­héz, a fizetés kevés. Hat húsz az órabérem. — Televíziója van? — Nincs. — Rdiója? — Az sincs. — Olvasni ráér? — Este az állomáson né­ha veszek újságot. Szórako­zásra nincs időm, örülök, na lefekhetek aludni Molnár Imre valamikor három elemit végzett. 3 Számokban úttörők és kisdobosok nyári táborozásáról Ezen a nyáron megyénkben száznegyvenkilenc úttörő csapatból mintegy kilencezer úttörő és kisdobos táborozott. Negyvenhét csapat önálló tá­bort szervezett, ötvenegy vál­tó rendszerben táborozott. Volt két úttörő építőtábor is megyénkben, ahol százötven­két pajtás dolgozott A mező­túri városi és a tiszafüredi járási úttörő elnökség szak­táborokat rendezett a városi úttörőkórus, illetve az őrsi tisztségviselők számára. Tö- rökszentmiklóson 160 napkö­zis a városi strand mellett töltött kellemes napokat. A szolnoki járási úttörő el­nökség lengyel pajtásokkal szervezett cseretáborozást. Ezen negyvennégy úttörő vett részt a járásból. A kis­dobosok közül ezren élvezték ezen a nyáron a táborozás szépségeit. Közülük is há­romszázan önálló kisdobos táborban. A jászberényi paj­tások közül harmincnyplcan a Bükkben töltötték a nya­rat; összességében az idén négyszázzal több pajtás töl­tött vidám napokat a külön­böző táborokban mint 1967 nyarán. Űj helyiségbe költözött a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum. Az új épületben — a volt kórházi sebészet — jövő évben nyílik meg az állandó kiállítás. — Képünkön Kovács István hivatalsegéd, a múzeum ,,mindenese” vizes­kannát restaurál. Egy perces interjú Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat Orszá­gos Elnöksége Kaposvári Gyulának, a Szolnok megyei~múzeumok igaz­gatójának, a TIT Orszá­gos Történelmi Választ­mány af elnökének, tu­dományos és tudomá­nyos-ismeretterjesztő te­vékenysége elismeréséül a Társulat legmagasabb kitüntetését, a Bugát Pál Emlékérmet adomá­ngsmr.------­Ö rökmozgó ember, a mun­ka megszállottja. Tisizatáji patrióta. Muzeológusi munkáját a felszabadulás után a régi városi bérház pincéjében kezdte. Néhány polc, pár lá­da, ez volt a múzeum; ma pedig egy nagy kétemeletes épület Szolnok főterén. Vi­lágért sem akarom azt állí­tani. hogy mindez Kaposvá­ri Gyula érdeme, — az elis­merés kultúrpolitikánké, et­től kapta a lehetőséget, hogy tudását és szorgalmát a köz javára eredménnyel A munkaügyi osztály leg­utóbbi vitatható pontosságú felmérése szerint 896 dol­gozó nem végezte el az ál­talános iskolát. Közülük 367 még nem töltötte be a negy­venötödik életévét összesen 259 azoknak a száma, akik 2—4 elemit jártak ki. Néze­gettem a névjegyzéket. Tu­catnyian a felszabadulás után születtek. Az üzem változtatni akar ezen a helyzeten, öt eszten­deje működik a kihelyezett általános iskola. Győri Ká­roly oktatási előadó így összegezte öt év fáradozá1- sainak eredményét: — Százhatvanöten végez­ték el itt az általános isko­la valamelyik osztályát. A nyolcadikat nagynehezen nyolcvanan. öt év alatt csak harminc segédmunkás szán­ta rá magát a tanulásra. a Illés József a mozdonyosz­tály VII. sz. pártalapszer* használhassa. A szolnoki múzeum ma már az or­szág egyik legnagyobb és legjobban működő vidéki múzeuma. Népművelő tevékenységé­nek egyik forrása a múze­umi munkája. — A kutatás, az anyag- gyűjtés nem öncélú: a tudo­mányos munka eredményei­nek közreadása a muzeoló­gus egyik legfontosabb fel­adata. Százezernél is több régészeti, néprajzi és törté­neti lelet van a múzeum bir­tokában. A megye történe­tének tanúi ezek, s akkor válnak igazán hasznossá, ha az ember művelődését szol­gálják. A kiállítások, előadá­sok és a különböző publiká­ciók ezt a célt szolgálják. — Nevével egyformán ta­lálkozhatunk a külföldi és a hazai szakirodalomban, folyó­iratokban. A megye, a város történetével összefüggő pub­likációs munkája nagyon ér­tékes forrásanyag. A szinté­zis még várat magára?... — Rengetegdolgomvan.de úgy érzem, már elérkezett a szintézis ideje: Szolnok tör­ténetének monografikus fel­vezetének a titkára. Zömök, energikus ember. — Segédmunkások?! Ha nem vagyunk a hátuk mö­gött, bizony elténferegnék a napot. Munkamoráljuk ala­csony. Minden gondolatuk a pénz körül forog. Politika? Nem érdekli őket, ezeket semmi nem érdekli. A pártszervezet foglalkozik ve­lük, de nem sok eredmény­nyel. — Fogytán, a türelem? — Kínlódunk, kínlódunk, de véges a türelem. Megunja az ember a sok bajlódást. 0 Járok egyet a mozdony­osztályon. öreg gőzösök közt rovom az utat. Milyen tehetetlenek így, amikor nincs gőz a kazánjukban... Az olajtócsákon meg-meg- csillan a beszűrődő őszi napfény. Messze valahol dong a gőzkalapács. (Folytatjuk.) Fábián Péter dolgozása a célom. A rész­publikációk sokasága után már talán könnyebb lesz... De ez az év és a következő még sok más munkát ad: az évfordulóké mindkettő. — A TIT megyei törté­nelmi szakosztályának elnö­ke. A történészekre az elkö­vetkezendő hónapokban nagy feladatok várnak. — A legfontosabb felada­tunk. hogy méltóképpen ápoljuk 1919 emlékét. — Ezzel összefüggő tervzí7 — A mindennapi ismeret­terjesztő munkán kívül több országos rendezvénynek is gazdái leszünk. Szolnokon rendezzük a Magyar Tör­ténelmi Társulat és a TIT országos történelmi választ­mányának vándorgyűlését. Készül az 1919-es szolnoki krónika, összegyűjtöttük a Szolnoki Munkás 1919-es számait, fascimile kiadásban jelentettük meg. Tervezzük a márciusi jubileumi kiállí­tást, szeretnénk, ha méltó lenne az évfordulóhoz. A'a- pító szerkesztője vagyok a megyei szervezet folyóiratá­nak. a Jászkunságnak; ün­nepi számot adunk #ki. Sok, nagyon sok munkán» van -. Csak éppen a legfontosab­bat említettem. a — tiszai — Péter János hazautazott Péter János külügyminisz­ter aki részt vett az ENSZ közgyűlése 23. ülésszakán, vasárnap este elutazott New York-ból. A külügyminisz­tert a Kennedy nemzetközi repülőtéren Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó képviselője a világszervezet­ben és a magyar ENSZ kül­döttség tagjai búcsúztatták. HIRDETMÉNY A Papír és Irodaszer Nagy­kereskedelmi Vállalat szol­noki lerakata okt. 28-tól nov. 9-ig leltározik. Ez alatt az idő alatt at árukiadás szünetel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom