Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! I Á MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. árfolyam, 240. szám. Ára 70 fillér 1968. október 12., szombat Az olimpiai láng A mai lüktető tempójú, izgalmas fordulatok­ban bővelkedő életben most két hétre egy derűs, kedves s rendkívül fontos esemény felé fordul az emberek fi­gyelme. a világ minden sar­kából, mindenhonnan, ahol csak ismerik és szeretik a sportot, A hajdani azték fő­város, — Tenohtitlan — helyén épült csodálatosan szép Mexikóvárosban lob­ban fel az olimpiai láng, s itt vonulhatnak fel száz or­szág legkiválóbb versenyzői, hirdetve nemcsak a sport, a testnevelés, az ifjúság di­csőségét, hanem a béke, a jövőbe vetett hit diadalát is. Mexikóváros, a XIX. nyá­ri olimpia minden bizony- nyál — ugyanúgy, ahogyan már ezt megszoktuk — fe­lülmúlja az előző játékok méreteit, vonzerejét, jelen­tőségét Pedig az előjelek nem voltak rózsásak. Sok oldalról már az olimpia színhelyének kiválasztását is kifogásolták (Mexikóváros 2240 méter magasan fekszik a tenger színe felett), leg­újabban pedig a tragikus tö­megmegmozdulások keltettek aggodalmat az olimpia szer­vezőiben, De az olimpia most is győz. A híradások óriási nekirugaszkodásról, ál­dozatkész építőmunkáról számoltak be. Tekintetbe vé­ve azt is, hogy a sportolók táboraiból már-már hihetet­lennek, fantasztikusnak tű­nő eredményeket jelentet­tek, mindez monumentális olimpiát ígér. Az olimpiát persze soha­sem lehet pusztán sportléte­sítmények, vagy számok, fá­radságos edzésekkel lefara­gott tizedmásodpercek, bár­milyen szép gólok alapján megítélni; Más rendkívül lé­nyeges vonásuk is van, ami­ről nem lehet eleget szólni. Az újkori olimpiák már régen elhalványultak volna, ha egyedül a sport érdeké­ben állnának, egyedül a sport népszerűsítését szol­gálnák. Az olimpiai öt kari­ka minden korban a béke és barátság, a megértés és az összefogás jelképe volt. Az antik olimpiákon az olimpiák idején elhallgat­tak a fegyverek, az ünnepi játékok békében egyesítet­ték a görögöket. Pierre de C'ouobertin, a modem olim­piák életrehivója is, amikor minél több nép képviselőit, legjobb sportolóit hívta ösz- sze, azt hirdette, hogy ez­zel a „vén Európa vérke­ringésébe belevisszük a bé­ke gondolatát”. Ma az az óhaj, a cél, hogy az egész „vén világ” gondolkodásá­ban erősödjön a békesség eszméje. E z az elismerés hatja át a magyar sporttábort, a magyar színek mexikói küldöttségét is. Sajnos, a mexikói olimpia is, mint már annyi a legutóbbi évti­zedekben, olyan időben zaj­lik le, amikor a békeszerető emberek minden erőfeszíté­sére nagy szükség van, ami­kor felmérhetetlenül értékes tényező, ha az országok szí- ne-virága, sportoló ifjúsága harmóniában, a stadionok küzdőterein, minden nacio­nalizmustól óvott baráti ver­sengésben találkozik. Hazánkban nagy hagyo­mányai vannak az olimpiai gondolatnak. A magyar szí­nek képviselői az antwerpe­ni antantolimpia (1920) ki­vételével valamennyi nyári játékokon résztvettek, s jo­gos a büszkeség, hogy min­den alkalommal magyar versenyző fejét is övezte győ- (Kftni babér, S még inkább jogos a büszkeség, ha azt nézzük, hogy míg 1945 előtt összesen 34 aranyérmet sze­reztek "versenyzőink, addig a felszabadulás utáni öt olim­piáról, ezt messze felülmúl­va, 51 győzelemmel tértek haza. A 85 arany mellett 65 ezüstöt és 72 bronzérmet őriznek a magyar sportolók legbecsesebb trófeáik között Testnevelés és sportmozgal­munk jól felhasználta azo­kat a lehetőségeket, ame­lyeket az ország nyújtott számukra. Megnyilvánul ea a sport iránti szeretetben és megbecsülésben, de ab­ban is, hogy ha kell, min­dig hathatós anyagi támoga­tásra számíthat a magyar sport. íme, ennek bizonyí­téka az, hogy most is nagy a magyar küldöttség, min­den sportolónk, akit ez meg­illet, ott van g távoli Mexi­kóban. , M it várhatunk a magya­roktól? Tudunk ala­pos, becsületes felkészülé­sükről, de ez vérmes remé­nyekre nem ad jogot és ala­pot. Az utóbbi négy esz­tendőben mindenütt a vilá­gon hatalmas léptekkel fejlő­dött a sport, a színvonal csaknem minden sportág­ban szakadatlanul emelke­dik. Minden eddiginél na­gyobb, élesebb lesz tehát a verseny. Mexikóban már nem csu- pár az érem, a győzelmi emelvény fémjelzi majd a versenyző tudását, hanem a szerényebb helyezés is. A tapasztalat megtanított arra, hogy olimpiával kapcsolat­ban jósolgatni nem lehet, a versenyek izgalmas légköré­ről, idegeket igénybe vevő megpróbáltatásairól sokat tudnának mesélni a játékokat megjárt sportolók.- Sokszor a papírforma is csak előzetes tájékoztatásra alkalmas. S ha bízunk is a mieinkben, a hagyományos magyar és olmipiaj akaraterőben, a reális latolgatások után be kell látni, hogy — csodák a sportban sem lehetségesek. Lehetetlent, mindenáron va­ló győzelmet nem is vár senki sem versenyzőinktől, de azt igenis mindenki el­várja tőlük, hogy teljes oda­adással és sportszerűséggel küzdjenek, s magatartásuk­kal, igazi sportemberhez méltó viselkedésükkel vív­ják ki a nagy seregszemle résztvevőinek és nem utol­sósorban a mexikói közön­ségnek a rokonszenvét. S zívünkből szóltak az olimpiai küldöttség fe­rihegyi búcsúztatásán a sza­vak, hogy a következő két héten, családtagok és bará­tok, ismerősök és ismeret­len sportrajongók milliói éreznek majd együtt sporto­lóinkkal, gondolatban ott lesznek az olimpiai küzdő­tereken, buzdítanak a siker­re. Járuljanak hozzá hát a magyar ifjak és lányok, hogy a XIX. nyári olimpia is segítse az emberiség re­ményét: sohase aludjon ki a barátság fényes lángja. MA: Csak beosztás dolga ? Szia, Szenes *> A csésze Ü}abb ostrom a Hold ellen Három amerikai a világűrben Sikeres rajt 11 napos program Hírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy a Cap» Kennedy kísérleti telepről pénteken amerikai időszámítás szerint 1L03 órakor fellőtték az Apollo—7 amerikai űrhajót. Fedélzetén három űrhajós foglal helyet: Walter Schirra. Donn Eisele és Walter Cunningham. A Staurn—1—B óriásrakéta segítségével felbocsátott Apollo—7 a tervek szerint jl napig kering a Föld körül. — (Képes tudósítás a 2. oldalon.) NAPIRENDEN A szolnoki Centrum, a 410-es út, az OTP monopol helyzete Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter Szolnokon Tegnap egész napos láto­gatásra Szolnokra érkezett Bondor József építésügyi- és városfejlesztési miniszter, Szilágyi Lajos miniszterhe­lyettes, valamint a miniszté­rium több vezető munkatársa kíséretében. A vendégeket a megyei pártszékházban Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Vaczi Sándor, a pártbizott­ság titkára és Podor Mihály; a megyei tanács vb elnöke fogadta. A délelőttöt több fontos szakbavágó probléma meg-, tárgya’ására szánták, a témá­ban éndekell megyei és váro­si vezetőkkel. A többórás, magasszintü wie meny csere anyagát nehéz lenne még vázlatosan is ismertetni; Azért csak néhány közérdek­lődésre számot tartható kér­désre- illetve az ezzel kap­csolatban kialakult álláspon­tokra térünk ki, Csáki Ist­ván elvtárs vitaösszeíoglaló- ja alapján. A megyei építkezések oroszlán részét az ÉVM Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalat végzi, ösz- szességében komoly erőfe­szítést tesz a célok elérésé­ért, a tervekért. Imponáló gyorsasággal és szervezett­séggel érte el az évi fél mil­liárd forintra tehető kivite­lezési kapacitást. Arra kell számítani, hogy a következő években, a negyedik ötéves tervben feladatai megnöve­kednek, a megyei összépítési és szerelési volumenen beiül súlya gyarapszik, mert a je­lenlegi kiegészítő tanácsi es szövetkezeti ipar számotte­vően nem fejleszthető. Ehhez meg kell teremteni számára a technikai és sze­mélyi feltételeket Többek között lehetővé kell tenni, modern építőipari gépek be­szerzését, egy nagybefogadó képességű munkásszálló épí­tését Szolnokon. A vállalat 1967—68 között kétszeresére növelt iakás tervszámot ka­pott. A polygon üzem indu­lásának elhúzódása miatt azonban módosítani kell a kivitelezés technológiáján, ami megnehezíti a terv telje? sítését és megnöveli az egy lakásra jutó költségeket A megyei vezetők véleménye szerint a polygon üzemre szükség van, termékeit hosz- szú távon értékesíteni lehet. Az érdekelt tárca képvise­lője nélkül- nem alakulhatott ki határozott álláspont a szolnoki 410-es számú út ügyében a megbeszélésen. A miniszter elvtárs véleménye szerint vitatható az utat hasz­náló vállalatok hozzájárulta- tása. (Az utas, ha utazni akar, nem épít magának vasutat, várótermet, vagy éppen nem vesz hajót.) Sok szó esett az OTP la­kásépítést szervező szerepé­ről. Ez a ténykedése csak gazdasági, ügyviteli vonatko­zású. Monopol helyzeténél fogva nehéz egy városfej­lesztési program aktiv ré­szesévé tenni. Változás csak a lakosság rendelkezésére ál­ló tanácsi felügyelettel mű­ködő építési irodák- szei ve­zetek munkába állításától várható. A megbeszélésen kiderült, hogy nem áll jól a szolnoki városcentrum ugye. Legfőbb probléma az, hogy fő létesít­ményei irodaház jellegűek, s a „beszálló” vállalatok bizo­nyos adminisztratív korláto­zás miatt nem társulhatnak még megfelelő eszközök bir­tokában sem irodaházra. A tanácskozáson kialakult ál­láspont szerint át kell törni ezt a frontot, a vállalati szék­helyek jelenlegi zsúfoltsága nem tartható fenn, akadá­lyozza a munkát. A centrum­mal kapcsolatban vita ala­kult ki egyébként a magas- • és középmagas épületek cél-' szerűsége, gazdaságossága te­kintetében. A minisátérium vezető építészei alapos érve­ket hoztak fel a földszint plusz négy, illetve három emelet gazdaságossága, hasz­nálhatósága mellett, nem tá­mogatják az egyszoba kom­fortos lakások tervezését, mert ezeknek legmagasabb a légköbméterenkénti költ­sége. A miniszter elvtárs határo­zottan állástfoglalt a minő­ségi építkezés mellett, a la­kások vonatkozásában ezen túl a lakásárak jelentős csök­kentése mellett is. A hasznos véleménycsere után a vendégek megtekintet­ték az északi csomópontban épülő 18 emeletes lakóház alapozási munkáit, a Mátyás király úti lakótelepet- az épületelemgyárat, a polygon üzemet. A program befejezé­seként a megyei tanács ter­vező iroda vezetőivel és mun­katársaival beszélgettek, majd visszaindultak Budapestre. — I* — Alföldi újságírók találkozója Szolnokon Moharos József tájékoztatója a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről Pénteken Szolnokon talál­koztak a Duna—Tisza közi és tiszántúli lapok mező- gazdasági rovatvezetői és munkatársai. A tapasztalat- cserét a szolnoki járás, ja- nács székhazában tartották meg, ahol Lazányi Józsefné, lapunk főszerkesztő helyet­tese üdvözölte a vendége­ket, s adta meg a szót Mo­haros Józsefnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága gazdaság- politikai osztálya munkatár­sának. r Moharos József elemezte a mezőgazdaságban most vég­bemenő folyamatokat, tájé­koztatta a megjelent újság­írókat a következő öt-tíz esztendő várható fejlemé­nyeiről. Mint mondotta, a mezőgazdasági újságírók ab­ban segíthetnek most leg­többet, hogy megvalósuljon a korszerű eljárásokkal, kor­szerű fajúikkal, gazdaságo­san termelni elv a mező- gazdaságban. Az előadó sze­rint attól függően kell mér­ni és minősíteni a mezőgaz­dasági üzemeket, hogy saját lehetőségeikhez mérten, hogyan felelnek meg ennek a követelménynek. A szö­vetkezetek jövője és jövedel­me is egyre inkább attól függ. — mondotta többek között — mennyire igazítot­ták termelési szerkezetüket a piac, a világpiac szükség­leteihez. Szólt Moharos József a magyar mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom. a falu gondjairól is, s arra kérte a lapok munkatársait, ezek feloldásában, a tudat formálásában segítsenek. A vitában sokan kértek szót. Kongresszusra készül a Magyar Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt or­szágos vezetősége pénteken dr. Gegesi Kiss Pál akadé­mikus elnöklésével ülést tar­tott. Az országos vezetőség a Vöröskereszt közelgő har­madik; kongresszusának elő­készítésével foglalkozott és meghatározta a kongresszus irányelveit. Az országos vezetőség be­ható vita után elfogadta a kongresszusi irányelveket. Szilágyi Lajos, Csáki István és Bondor József a tárgyalóasztalnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom