Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-11 / 239. szám
1999. október 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Külkereskedelmi pillanatkép Egy izgága ember monológja Az új irányítási rendszer alkalmazásának kezdeti tapasztalatai a külkereskedelemben is biztatóak, pozitívak. A külkereskedelmi árucsereforgalom mérlege kedvező, a kivitel nagyobb mértékben emelkedett, mint a behozatal s várhatóan az év végén is aktívummal zárjuk az export és az import mérlegét. Az elmúlt háromengyed évben az is bebizonyosodott, hogy a külkereskedelmi gazdasági szabályozók — az egységes devizaszorzók, az állami visszatérítés, vámrendszer stb. — életképes irányító-szabályozó eszközök s hogy a külkereskedelmi árucsereforgalom fejlődését, központi irányítását, az ország kereskedelempolitikai érdekeinek érvényesítését, államközi szerződésekben vállalt kötelezettségeink teljesítését utasítások nélkül is lehet — mégpedig a gazdasági szabályozókkal — biztosítani; Ha megvizsgáljuk az egészében pozitív összkép részleteit, külgazdasági kapcsolataink alakulásának hiányosságai is felfedezhetők. Korántsem új, éppen el- tenkezőleg, régi, évek óta meglévő problémáról van szó: a fejlett tőkés országokkal folytatott külkereskedelem mérlegének passzívumáról. Természetesen korántsem vártuk, hogy ebben a vonatkozásban az új gazdaságirányítási rendszer rövid idő alatt orvosolja a népgazdasági struktúrával is szorosan összefüggő problémát s már az idei évben alapvető változások történnek.-- Azzal viszont számoltunk, hogy a javulás jelei, a tőkés országokba irányuló export növekedésének tendenciái már 1968-ban észlelhetők lesznek. Az év első hét hónapjában kivitelünk a szocialista országokba 12 százalékkal — tehát jelentős mértékben — nőtt, ugyanakkor a fejlett tőkés országok piacain értékesített áruk deviza-bevétele 1 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. S bár egyidejűleg a fejlett tőkés országokból 10 százalékkal kevesebbet importáltunk, mint 1967 január—júliusában, az import alacsonyabb színvonala önmagában nem változtatott a mérleg-helyzetén, az változatlanul passzív. Magyarország és a fejlett tőkés országok kereskedelmének áruszerkezete figyelemre méltó tanulságok levonására ad alkalmat. Köztudott, hogy ipari termelésünk import-igényes — a 100 forint értékű termelés importanyag-tartalma kb. 20 forint — s hogy az import- igényesség növekvő méretű (Az importanyag-felhasználás gyorsabban növekszik, mint a termelés, illetve a hazai anyagok felhasználása.) Ez a tendencia " egyébként épp azoknál az anyagoknál a legerőteljesebb, amelyek a szocialista piacon is hiánycikkek, pl. vegyipari anyagok. De a beruházások is importigényesek s ugyancsak növekvő mértékben. (1950—1954 átlagában a beruházások importhányada 8,5 százalékos volt, ma már több mint 20 százalék.) Ezek után érthető, hogy a fejlett tőkés országokból származó import zömét anyagok és beruházási javak alkotják, avagy másképpen fogalmazva: a tőkés import túlnyomórészt a feldolgozó iparok szükségleteit szolgálja. Kivitelünket röviden úgy jellemezhetjük, hogy abban a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek, a nyersanyagok és félkésztermékek dominálnak. Furcsa és ellentmondó jelenség, bár nyersanyaaszegénv ország vagyunk, kényszerűségből — a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozása érdekében — a nyersanyagexportot a tőkés országokba irányuló kivitel legdinamikusabban fejlődő árucsoportja. Ugyanakkor például a gépipari termékek részesedése a tőkés exportban az elmúlt tíz éven 13 százalékról 8 százalékra csökkent. A feldolgozóipar másik nagy ágazatában, a könnyűiparban is egészségtelen folyamat észlelhető: korábban a köny- nyűipar export-termékeinek több mint a felét a tőkés piacokon értékesítette, ez az arány az utóbbi években — miközben a fajlagos import-anyag felhasználás nőtt s leginkább a tőkés piacokon vásárolt importanyagokból — 50 százalék alá esett. Tőkés exportunk struktúráját sok befolyásoló tényezővel lehet magyarázni, egyebek között a belső és a szocialista piacok nagyobb biztonságával, enyhébb műszaki, szállítási és egyéb feltételeivel. A jövő szempontjából azonban sokkal lényegesebb annak a szükségszerűségnek a felismerése, hogy a tőkés kivitel növelését az áruszerkezet módosítása, az ipari késztermékek nagyobb arányú exportja jegyében lehet megoldani. Egyebek között azért is, mert a mezőgazdasági termékek kivitelét részben a megkülönböztető vám- és egyéb intézkedések, részben a meny- nyiségi kvóták, kontingensek korlátozzák; Másrészt az ipari késztermékek exportját a fejlett tőkés országok általában az — un. liberali- zás keretében — számunkra is szabaddá tették, jórészt feloldották a mennyiségi megkötöttségeket A tőkés export áruszerkezete és volumene arra is felhívja a figyelmet, hogy az új gazdaságirányítási rendszer szabályozói még nem ösztönöznek keltőképpen a helyzet megváltoztatására, versenyképes termékek gyártására és exportálására. Az iparvállalatok — miként a tények bizonyítják — sokkal inkább érdekeltek a belső piaci és a szocialista országokban való értékesítésben, mint a tőkés exportban. Kétségtelen, hogy az új mechanizmus bizonyos s_zabályozói — pl. a fizetésmérlegjavító beruházások előnyben részesítése — ösztönzőleg hat, de ennek eredményei csak esztendők múlva jelentkeznek. Nem kevésbé fontos és nélkülözhetetlen, hogy a folyó termelést és értékesítést is eredményesebben ösztönözzük a tőkés export növelésére, Garamvölgyi István Tavasszal megjelent a szolnoki élelmiszer üzletekben egy új péksütemény; a piros kifli. A paprikától kapta a nevét. Finom volt, önmagában is élvezhető csemege, főleg a sör poharazgatása közben kellette magát. Budapesten kevés pékáru bolt, vagy söröző van, — talán nincs is — ahol nem kapható állandóan. Tavasszal a szolnoki sütőipar is megakarta honosítani a megyeszékhelyen. Nem ment. — Egyik munkatársamat azzal bíztam meg, hogy rakja meg az aktatáskáját paprikás kiflivel és „házaljon” vele. Na nem szó szerint értendő, de menjen az Utasellátótól a vendéglátóig, az élelmiszer kiskertől az üzemekig. Még a vegyiművekben is járt, felajánlotta védőételnek. Ott ugyanis valamiféle sós, fűszeres süteményt kapnak a dolgozók. — Nem fogyott, nem kellett. A napi százötvenes tétel fölé nem tudtunk emelkedni. Nagyüzemileg ilyen kis meny- nyiség gyártása nem kifizetődő. Elég hosszú ideig kínlódtunk, de nem tudtuk meg- kedveltetni. A piros kifli Nemcsak a húszéveseké . . . a szakszervezet — variálja kissé meghökkentően Mező Imre az ismert szöveget. Ö csak tudja. Maga sem fiatalember, mint szervezett vasmunkás meg elérte azt a tiszteletreméltó kort, amit a megyében csak kevesen. Így tél előtt bizony;.. Szóval úgy értem, ha jön a hideg, jól esik egy kis melegség, egy kis segítség azoknak, akik túl vannak a húszon, többszörösen is. Egy nyugdíjas asszony ügyét intézte az imént. Szerdától felvették „ötszázas” takarítónőnek a mezőgazda- sági gépgyárba. 57 éves csak niég, jól járnak vele. ö is jól jár, az 527 forint nyugdíj kevéske. Fűtő, vagyonőr, kerékpármegőrző, helypénzszedő kitűnő hivatalok Imre bácsi idős vagy csökkent munka- képeségű dolgozói számára. Persze, nemcsak a pénz kell. A tevékenység, az elfoglaltság is, nehogy kívül rekedjenek a közéleten, akik néhány éve még részesei, formálói voltak; — Vasárnap kezdjük az időszerű kérdések tanfolyamát, havi egy foglalkozással a nyugdíjasoknak. Negyvenen jelentkeztek, nagyszerű előadókat kapnak. Ezen kívül persze eljárnak a vasas kultúrházba ultizni, fröccsözni; És ezek után persze senki ne gondolja, hogy Mező Imre aféle „nyugdíjas ügyintéző” Törökszentmiklóson. A szakmaközi bizottság titkára. Egyéb sokrétű elfoglaltságai között most ezek a soronlevők.., Közeledik a tél. P. meghalt — mondta a szolnoki Sütőipari Vállalat igazgatója. Utólag bevallom, az árát — 70 fillér volt — én is so- kalottam kissé. Ennek ellenére gyakran vásároltam, mert szerettem. Ügy van azzal az ember, ha valamit szeret, arra áldoz. Kár, hogy a paprikás „meghalt”; Kissé bánatosan írtam e „nekrológot”. — bj — A kunszentmártoni járás ktsz-ei igyekeznek bővíteni szolgáltatásaikat. Így például a cibakházi vegyesipari ktsz órás, bádogos, vízvezetékszerelő, asztalos és villanyszerelő szakmákban bővítette részlegét. Üj részleget hozott létre az öcsödi vegyes ktsz is. Mesterszálláson, Cserkeszöl- lőn és Szelevényen fodrászüzletek nyíltak. A kunszentmártoni ruházati ktsz-ben átEgyszer egy értekezleten hallottam meg a névéit. Azt mondták róla, hogy izgága ember. Semmi sem tetszik neki, mindenbe beleszól, mindent kifogásol. Azóta is szerettem volna megismerkedni vele, míg végre most időt szakíthattam Találkozásunkból mégsem lett riport. Ehelyett közreadom az ő szavait — úgy ahogyan elmondta. ☆ Nem hiszem, hogy sok újat tudunk mondani egymásnak szerkesztő elvtárs. Maaa sok hozzám hasonló norm szájú melóssal találkozott — én mea ismerek már minden tanmesét. Most még maaát is hallgassam meg? Mert mesét hallok ám én sokat. Például, ha kifogásolunk valamit. újabban az a tanválasz rá, hogy „nyugodjon meg az elvtárs, mi is felfedtük és már jeleztük is az illetékesek felé.” Ilyenkor nekem a hátam is borsódzik nem azért, mert még anyanyelvűnket is kerékbetörik, hisz én sem vagyok eav Arany János, de az bánt. hogy tudtam: azért „jelzik”, mert nem merik megmondani. Ügy ahogyan van. Kerek perec. , Nem akarok nyelvészkedni, szóljon közbe szerkesztő elvtárs, ha rosszul mondom, mert maga jobban ért ehhez. de mondja mea: nem amolyan mismásoló, se hideg, se meleg gondolkodást takar, ha kerülgetik a dolgokat, mint macska a forró bablevest — szoktak mondani kását is. de én is újíthatok, nem? Ez a tizenkettedik. Az első tizenegy a szakmából volt. Tudja mit, ezt át is engedem magának. No ez aztán eav külön téma. Magúk újságírók. Mert az újságírókban sem minden tetszik ám nekem. A múltkor a maga egyik mitfárere írt eav cikket rólunk. Ünnepi lapban jelent meg — na haragudjon, ott maga az iparos, jobban tudja — lehet, hogy ünnepen ilyen cikkeket kell írni. Szóval kaptunk mi olyan dicséretet, hoay csak úgy pirultunk tőle. Nem mondom, nem vagyunk rm lógósok. Ügy szoktuk mondani, hogy ledolgozzuk a nyolcból a majdnem nyolcat De azért ne etessük egymást Tudjuk mi. hogy a Kruppéknál ezzel a teljesítménnyel nem élnénk meg. A cikk óta az a szólásmondás nálunk, hogy „húzzunk rá emberek, hadd lelkesedjenek az újságírók!” Tényleg szerkesztő elvtárs. Maga okos ember, kinek ió ez a túl nagy lelkesedés? Nem gondoltak arra, hoay többet lehet vele néha ártani, mint használni? Olvasom a lapjukban, hogy átadtak egy boltot Vagy egv eszpresszót. Nem beszélve arról. hogy ünnepség, eszem- iszgm, meg operaénekes nélkül ezt el sem tudják képzelni. még mamik is hozzáteszik a magúkét. „Hősi erőfeszítés eredménye”.- meg „városuk új színfoltja” — frják Nem volna egyszerűbb megírni hogy épp ideje volt már ezt a boltot, megnyitni, mert utcahnsszat kellett eddig gyalogolni egy liter tejért. Mén valamit erről a túlzóit lelkesedésről. Emlékszik még szerkesztő elvtárs. valamikor tavaly megjelent egy tértek a szalagrendszerű termelésre. Ennek érdekében több mint 200 ezer forintos költséggel korszerűsítették üzemüket. Ugyanakkor tizenhét résztvevővel tanműhelyt alakítottak ki. Az elkövetkezendő hónapokban a ktsz-ek jelentős összegeket fordítanak berendezések vásárlására, új műhelyek létesítésére. így a ci- bakháziak bádogos, vízvezecikk a Népszabadságban. Egy termelőszövetkezet kálváriáját írták meg benne, azt. hogy hónapokig nem működött a tejszeparátor, mert a budapesti gyár, amelyikre tartozott a dolog, öt hónapig húzta, halasztotta a megjavítását. Mondtuk is, ez igen. Mindig így kellene. Megírni nyíltan, hadd szoruljanak a felelősök. Annak is örültünk, amikor megírták, hogy mennyi avár jelentkezett a szeparátort megjavítani. Méa Miskolcról. Szombathelyről is. A végén meg kellett írni már azt is a Népszabadságban. hogy ne jelentkezzenek többen a megjavítani szándékozók, köszönik, már minden rendben. Ez tényleg szép eset. írtak is sokat a munkások felelősségérzetéről, összefogásáról segitőkészségé- röl. írták, hogy ez milyen megkapóan példázza: magukénak érzik az országot, annak minden gondját, baját a munkások. Először nagyon tetszett nekünk ez az írás. Jólesett olvasni. Aztán elkezdtünk goldol- kodni. Tudom, szerkesztő elvtárs, nem tehetnek maguk mindenről. De azért... Azért ebben az esetben nem is az volt a legfontosabb dolog, amit megírtak. Az, hogy ilyen rendkívüli esetben hogyan mutatkozik meg a munkások hazaszeretete, áldozatkészsége. Talán kicsit bonyolult, amit ma.- gyarázok, de feltennék egy kérdést A szocializmus ilyen rendkívüli esetek sorából épül fel? Vagy inkább abból. hogy mindennap, mindenki becsületesen elvégzi a munkáját? Szép az, hogy egy egész ország mozdul mea a tejszeparátort javítani. De mit csináltak öt hónapig azok az emberek, munkások- művezetők, tisztviselők, igazgató, meg mit tudom még mennyi bába, akiknek a kötelességük lett a szeparátor megjavítása? És itt van a maguk felelőssége is. Erről kellett volna többet írni. Mert szerintem ez a példa arra is jó, hogy bebizonyítsuk: nem is olyan egyszerű a dolog a munkásokat illetően. Kiderül, hoay vannak ilyenek is. olyanok is. Azok, akik nem jól bábáskodtak a tejszeparátor javítása felett, akik öt hónapig húzták, halasztották — nem jó munkások. Bár azt hiszem, itt legkevésbé annak a pesti gyárnak a munkásai hibázz tathatók. Inkább a hanyag ügykezelők, vezetők. De ők nem a mi rendszerünkben élnek? ök nem lehetnek olyan üaybuzoók, mint a sok munkás, akinek a helytállásáról a lapokban olvashatunk? Ha ök és a hozzájuk hasonlók mindennap elvégeznék rendesen a munkájukat. nem kellene országos hűhót csapni ean tejszeparátor megjavításáért. Dehát egy kicsit messzire kalandoztunk. Hsak nyomom itt a szöveget, nem is várom meg, hogy kérdezzen. így pedig nem tud írni olyan szén cikket, amilyet szokott... Hogy most már nincs is több ideje? Én vagyon örültem. hogy találkoztunk. Ha van kedve, keressen meg máskor is. ír Megkeresem-•• Varga József tékszerelő, asztalos, lakatos és villanyszerelő műhelyek létesítését tervezik, mintegy 200 ezer forintos költséggel. Üj berendezéseket vásárol az öcsödi vegyes ktsz, a kunszentmártoni GELKA. A Ci- bnkházi Gépjavító Állomás — bár nem tartozik a ktsz- ek közé — szintén a lakosság jobb ellátása érdekében egymillió forint értékben új termelő berendezéseket vét- sárol. Csávázzák a búzát a jászapáti Alkotmány Tsz-bea A piros kifli ügynöke Újabb szolgáltaié egységek a kunszentmártoni járásban
