Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

1968. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Úttörőknek és úttörő­vezetőknek A Magyar Úttörők Szö­vetsége két saját kiadás­ban közreadott hasznos könyvecskét jelentetett meg. Az egyik kiadvány az »Út­törők ünnepei”, műsorta­nácsadó úttörőcsapatok, ra­jok és őrsök számára nem­zeti, mozgalmi rendezvé­nyek, valamint úttörőavatás alkalmából rendezendő ün­nepségek műsorának össze­állításához. A Bemáth Já­nos szerkesztette kiadvány műsorterv-j avaslatokként közreadott anyagokon kí­vül az ünnepségek szerve­zésének, előkészítésének módszertani útmutatója s tanácsadója is egyben. A műsortervekhez a ki­advány költeményeket és prózai szövegek válogatását is mellékeli. Így kis irodal­mi antológia is egyben. A mintegy kétszáz oldalas ki­advány sok olyan verssel is­merteti meg az úttörőveze­tőket s az úttörőket, ame­lyeket ünnepségeinken eddig ritkán, vagy egyáltalán nem hallottunk. Így színesebbé, elevenebbé válhatnak meg­emlékezéseink. — Francis Jammes, Simon István, Ga- rai Gábor, Váczi Mihály, Alexander Jebeleanu, Pat­rice Lumumba versei új színt jelentenek egy ilyen jellegű kiadványban. Úgy­szintén a korabeli, harminc­negyven évvel ezelőtti na­pilapokból, folyóiratokból gyűjtött dokumetnum-mon- tázsok. A kiadvány több ünnepi beszéd vázlatát is közreadja. A másik — csaknem száz oldalas terjedelmű — kiad­vány „a forradalom láng­jai” címet viseli; Gyárfás Endre, Szabó Márta, Szige­ti Piroska és Szinetár György tizennégy kommunista har­cos életútját rajzolja meg. Kilián György, Münnich Fe­renc, Ságvári Endre, Zalka Máté, Kállai Éva, s a többi kommunista harcos életút­jának felvázolása, vagy éle­tük egv-egy epizódjának is­mertetése érdekes, tanulsá­gos. Ezeket már olvasva e kiváló egyinéségek kissé »személyes ismerőseivé” vál­nak úttörőinknek. „E törté­netek azt bizonyítják — olvashatjuk a kiadvány .elő­szavában —, hogy az igazi hazaszeretet nem választha­tó el a világ összes dolgo­zóinak felszabadításáért ví­vott csatájától...” S a köz­readott írások, — különösen a Münnich Ferencről raj­zolt portré — jól dokumen­tálják ezt. A két könyvecske segít­heti úttörővezetőinket, s az ifjúvezetőket abban, hogy hatékonyan küzdhessenek a csapat — a rajünnepségek sok tradicionális és formá­lis — ma már visszahúzó — elemének leküzdésében, s újszerűvé, színessé tehessék nemzeti, mozgalmi ünnepe­ink kísérőműsorait. A rágógumi Nálunk sokáig ellenezték a rágógumi forgalomba hoza­talát, de éppúgy, mint a vi­lágszerte közkedvelt üdítő­ital: a Coca-Cola, lassan ez is polgárjogot nyer, s az üz­letekben már több helyen árusítják a külföldről beho­zott, különböző ízű rágógu­mikat. Valóban egészségte­len-e, vagy csak gusztusta­lan az állandó rágása? Az orvosok véleménye egyálta­lán nem elmarasztaló ebben a kérdésben. A gumi rágá­sa ugyanis fokozza a nyál­termelést és segít eltávolíta­ni a fogakról az ételmara­dékokat, a lepedéket, ami a fogszuvasodás megelőzése szempontjából előnyös is. A rágógumi egyben a rágó- izomzatot, és a fogágyat is erősíti. Erre pedig talán azért van szüksége a kul- túremebernek, mert a mo­dern konyhatechnika „jóvol­tából” egyre kevesebbel kell rágnia. Káros mellékhatásai leg­feljebb a túlzásba vitt fo­gyasztásnak vannak, any- nyiban, hogy az ízesítő anyagok csökkentik az ét­vágyat MM „Szülőföldem az Antarktiszon — Magyar tudós élményei a Déli-sarkon — A „Szülőföldem rádióadás Mirnijig 25 400 kilométer utat tett meg, s feltehetően az F2 rétegről történő visz- szaverődések, továbbá a le­hetséges maximális hullám­ugrások útján juthatott el a vétel színhelyére.” A vétel színhelye: az An­tarktisz, a XI. szovjet dél­sarki expedíció egyik állomá­sa, az állomás — Mirnij — magyar jelentése: békés. A tudósok, kutatók békés nem­zetközi összefogása, önfelál­dozó, viszontagságos küzdel­me világunk megismeré­séért. A „vételt’’ Baráth Jó­zsef jegyezte fel sokezer ki­lométerre hazánktól, az An­tarktiszon, s jegyzeteit, meg­figyeléseit a hang minőségé­ről, a Szülőföldem adásainak idejéről, a hazai üzenet érke­zéséről — mindezt idehaza, az Országos Meteorológiai Intézet ionoszféra osztályán Saikó János tudományos munkatárs dolgozta fel. (Errő] tartott a közelmúltban érde­kes előadást: ismertette a magyar rádióvétel lehetősé­geit az Antarktiszon; ugyan­is az ionoszféra osztály, rá­dió-útvonal, frekvencia-előre­jelzéseket is készít.) Az ionoszféra-kutató a feljegyzésekből megállapítot­ta: Pestről az üzenet a lég­vonalban 14 221 kilométerre lévő Mirnij állomásra tizen­egyszeres visszaverődéssel ér­kezett és 25 400 kilométer utat tett meg... Aki a „vé­telt” hallgatta, feljegyezte! Azzal beszélgetünk most a Meteorológiai Intézet egyik második emeleti dolgozószo­bájában, Baráth Józseffel, az intézet fiatal, 33 éves igazga­tóhelyettesével. Másfél év a Mirnij-állomáson ö vett részt a XI. szovjet antarktiszi expedíció magyar tagjaként; másfél évet élt a Mirnij állomáson, és a mete­orológiai, légköri kutatások mellett zöld-táblás naplójá­ba pontosan, naponta felje­gyezte a pesti rádió odaérke­ző üzeneteit, s ezzel az io­noszféra-kutató osztálynak gazdag anyagot szolgáltatott. Ellenőrizni, összehasonlítani lehetett az osztály előrejel­zéseit számításait az antark­tiszi vétellel; „Vétellel” — másfél esztendő kemény, a jégmezőkön, a hóviharokban eltöltött kemény munka ered­ményeivel. Baráth 1965 decemberében indult el az Antarktiszra, s két évet töltött a déli sark­vidéken. Visszafelé Ausztráli­áig repülőgépen tette meg az utat, onnan a hatezer ló­erős, 12 ezer tonnás Ob szov­jet jégtörőhajóval Mirnij partjáig. Az első hetek, az új mun­kával ismerkedés után elha­tározta, hogy épít egy erős rádió-vevőt. (Diák korában is kedvenc hobbyja volt a rá­diózás, s mielőtt erre az ex­pedícióra kijelölték volna, a Meteorológiai Intézet műszer, osztályának volt a vezetője.) Talált az állomáson egy rossz készüléket, azt próbálta meg­javítani. Hetekig vadászott az éter hullámain, amikor egy- szercsak az Antarktiszon megszólalt a Szülőföldem szignálja, a Rákóczi-induló ütemei. — Az állomás geofi­zikai osztályának vezetője, Szmirnov -elvtárs, amikor megtudta örömömet, ezt mondta; „József, adok én ne­ked egy olyan vevőt, hogy annál jobbat úgysem tudnál építeni.’’ Egy nagy érzékeny­ségű rádiót kaptam tőle. Most már csak egy jó anten­nát kellett készítenem hoz­zá. Iránytűvel meghatároz­tam Budapest irányát. Az an­tenna árbocának a felállítá­sa is érdekes munka volt. Meteorológiai előtanulmányo­kat kellett folytatnom, meg kellett állapítanom a leggya­koribb szélirányokat. Az an­tenna árbocának egy hat mé­ter hosszú padlódeszkát vá­lasztottam. Beástam a hóba, hóval jól megtapostam, s még három-négy vödör vizet öntöttem rá. Félóra sem telt bele: betonkeménnyé fagyott. De hiszen tudni kell: ezen a földrészen, tehát nem közvet­lenül az öbölben, nem ritka az 50—60 fokos hideg, a leg­hidegebb nyarat az Antark­tiszon 1960 augusztusában mérték: mínusz 88,3 fok volt. Vagyis az antenna árbóca ilyen hidegekben szilárdan állt. — A rádióvétel eredménye meglepő volt. Mindennap, et­től kezdve, hallgattam Pes­tet, mégpedig naponta két­szer. Reggel 9-től 10-ig: ez azt jelentette, hogy odahaza hajnali 3-tól 4-ig sugározták a világba a Szülőföldem mű­sorát. Aztán fél 11-től 11-ig Minden adás után elővettem a naplómat, s jegyzeteket ké­szítettem* Üzent a család Előkerül a zöldkötésű nap­ló, olvasom a két évvel ez­előtti, október 3-i feljegyzést: „A szél napok óta nem csen­desedik, sőt ma néhány al­kalommal a 168 kilométer per órasebességre hitelesített műszer mérési tartománya is kevésnek bizonyult. Rengeteg a hó. Ha kimegyek a szabad­ba, annyira rá kell dőlnöm a szélre — szinte vízszintesen fekszem —, hogy időközön­ként kezem a havat éri. Reg­geli után üzent a Szülőföld. Jó vétel volt. Riportokat hall­gattam a futball bajnokság­ról. FTC—MTK 7:1, Dózsa— Honvéd 3:0, Vasas—Tatabá­nya 2:0, első a Vasas 33 pont­tal, második az FTC 28 pont­tal.” Október 4-e. Elcsendesedett a szél. Meglátogatom a ping- vinkolómiát. Messziről, mint­ha apácasereg jönne? felém. Mert kedvesek, nem félnek, kiváncsiak az idegenre. A rádióvétel ma is kitűnő. Meg­tudom a mai riportból; véget ért a balatoni nyár, a kül­földiek 39 millió 500 ezer fo­rintért váltottak be valutát a Balaton környékén. Szép eredmény, csak így tovább. Azt a hírt hallom, hogy a Vosztok állomáson mínusz 50 fokos a hideg. A mai máso­dik adás nagyon a szívembe vágott. A Szülőföldem ripor­tere felkereste a családomat. S itt, a Mirnijben megszó­lalt az otthon. A kislányom azt mondta: „Apuci, siess ha­za!” A legkisebbik az öthó­napos pedig csak gőgicsélé- sévej üzent.;.’’ K. Gy. A korszerű olvasástanításért — Tantárgypedagógiai tanulmányok — „Ez a kiadvány a Jászberényi Tanítóképző Intézet 1967-es jubileumi ünnepségein elhangzott előadások alapján készült. Mind a hét tanulmány az olvasástanítás, elsősorban a negye­dik osztályos olvasástanítás kérdéseivel foglalkozik.” A „Bevezetés” így foglalja össze a tanulmánykötet tárgyát. A múlt évben már jelent meg egy hasonló témájú könyv Jászberényben „Az olvasástanítás összefüggő szakaszának tantárgypedagógiai vizsgálata”. Az intézet metodikai kutatócsoportja a négy éve folyó kollektív munkában annyi ismeretet, tapasztalatot halmozott föl, hogy az azonos témakör ellenére a második kötetben is tud újat adni. A szerzők: Fábián Zoltánná intézeti tanár, Kovács Sándorné megyei alsótagozatos vezető felügyelő, dr. Kiss Lajos vezetőtanár, Kopácsy Béla intézeti igazgatóhelyet­tes, Nagy József intézeti tanár és Gledura Lajos gyakorlóis­kolai nevelő, akinek két tanulmányát is olvashatjuk. Legtöbbjük nevével a korábbi kötetben is találkoz­hattunk. A könyvet a Szolnok megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya adta ki azzal a szándékkal, hogy a gyakorló nevelők munkáját segítsék vele. Ennek megfelelően hamarosan elkül­dik minden általános iskolának; A művelődésügyi osztály a jövőben is támogatni fogja a megyében folyó pedagógiai tudományos munkát. Évenként pályázatot ír ki s a legjobb tanulmányok publikálására meg­indította a „Díjnyertes pályázatok” című sorozatot, amelynek második kötete már nyomdában van, megjelenése ez év vé­gére várható. B. A. Madonnák ? j EL SO KÉP; ____| O vális arc. Égő fekete szem. A bal váll kicsit előre hajlik, szelíd íve jelzi a súlyt. A averek: réai meste­rek festettek ilyet, ilyen madonna karján ülő gyere­keket. Hatalmas, csodálko­zó fekete szem, ovális arc. göndör, sűrű haj. Mi is lehetne a kév cí­me? Akár ez is: Béke. S eav gyakoribb cím is: Anya gyermekével. Közjáték: — Menjünk már Jóskai A gyerek... — Igyál már ne zohorálj. hogy verjen mea a... Isznak. Féldecit. A gyerek nyűgös. Az anyja a averek szájához nyomja a poharat. kopott alkotmány. A járó- kelők elkerülik. A kisma­mák és a jövendő mamák talán gyereket is képzelnek a kocsihoz. Szépet. Az ál­mok mindia szépek. Olyanok mint az a gyerek odabent, aki felsír a nyelvét ért pá­linka. csípős ízétől. Közjáték: — Igyál kicsim, igyál, verjen mea a... Apád is ezt issza... HARMADIK KÉP: MÁSODIK KÉP: A kocsma előtt gyerekko­csi parkol. Valaha fehér sportkocsi volt. Ma szürke, Az anyja is azt issza. Tá­vol a pulttól. A csapos nem is lát odáig. Vágni lehet a füstöt. A gyerek csokit kap. Forintos csokit. Majszol: kis arca már tiszta csokoládé. Mindenki boldog. Az anya, az apa. a gyerek. Egy tizes a földre esik Ki látja Rá­lépnek. Aztán mégis megta­lálják és isznak. Féldecit, féldeciket. Madonna kép? Nevetésre torzult arc, zavaros fekete Á régimódi az — újmódi Őszre, télre: szőrme, mini és maxi, hódít a kosztümkabát Mi lesz az idei ősz és tél divatja? A bemutatókon látottak alapján azt mond­hatjuk: a negyven évvel ezelőtti klasszikus irányzat, amely vakmerő színekkel és merész vonalakkal idézi a múltat; az un. dzsungel­stílus, amely rengeteg díszí­tő elemet használ; a spanyo­los, az úgynevezett Paco- stílus, a csillogás; a század­végi romantikus forma, a mini és a maxi viselet, a masnik, zsabók és fodrok világa. Az említett négy irány­zat mellett valójában min­den divatos, továbbra is úgy, ahogyan az már évek óta tapasztalható. Divatszínek: a kék, a karamell, barna, mézga. arany-, narancs- és mandarinsárga, a fekete-fe­hér, a piros, lila s a zöld minden árnyalata. Anyagai: gyapjú, flausch, Szürke mintás tweed ka­bát, fehér szőrmével díszí­tett csuklyával és fehér mű­bőr csizmával tweed, bükié, jersey szöve­tek, a kötszövött és mű­anyag kelmék, a műbőr. Esti öltözék: zsugorított selyemből, lurexszálas kel­méből, csipkéből, és alpak­kából készülhet. Díszek: kagyló, gyöngy, rojt, fa, fém, szőrme, mű­szőrme. Az ékszereknél és díszítéseknél általában an­tik hatást igyekeznek a ter­vezők elérni. Divatvonal: szűkített fel­sőrész, lefelé bővülő sziluett, hosszanti, karcsúsító szabás­vonalakkal. Fiatal vékony nőknek harang és gloknis szoknya, csípőre simuló vo­nallal, teltebbeknek trapéz szem. A bal váll mélyen előre hajlik. Az asszony szin­te hóna alá fogja a gyere­ket, aki most is forintos csokoládét majszol. Még egy közjáték: — Megyünk? — Menjünk, hogy verje meg a... A tízes is elfogyott. A cso­ki is. A gyerek sír, s a sí­rásra már felfigyel a csa­pos. És hangosabb neveté­sükre is odafigyelnek. ZARÓKÉP: Kocsmaajtó. Elöl jön az asszony. A friss levegőre ér­ve megtántorodik. És nevet. A férfi is nevet. Csak a gyerek sír, kedvrontó köve­telő sírással. Könnye össze­folyik a szétmázolt csokolá­déval. Aztán a gyerekkocsi elin­dul A kocsinak a forgalmas járdán is utat adnak. A férfi egy fél lépéssel mindia elöl megy. Az asszony vezeti a kocsit és a gyerekkocsi ve­zeti az asszonyt. Néhányon mearovóan utá­nuk néznek de hát a gye­rekkocsi vezetéshez nem kell jogosítvány. Bartha Gábor A századeleji divatot idézi a különleges övinegoldású. szőrmével díszítőt kabát is kalap és egyenes vonalú. A régi babavonal helyett a derékra dolgozott modellek a diva­tosak, derékra helyezett öv­vel.­Ruha és kabáthossz: a mini és a maxi csak a ti­zenévesek „kiváltsága”. A hosszak különben térdig, térdközépig érnek. Újdonság: a ruhákon a magyar népművészet díszítő elemeinek — rojt, zsinór, hímzés stb. — ízléses fel- használása. A kosztümka­bát minden hosszúságban divatos, és ismét visszatért a szoknyából csak 8—10 centi látható változat. A ka­Különleges megoldású, szőr­mével díszített, fémes csil­logása műbőr kosztüm, fémszálas pulóverrel, a kosztüm anyagából készült csizmával. (A Divattervező Vállalat modelljei. — MTI foto — Vitályos József fel­vételei) / bátok vonala is közelebb került a testhez. Divat a gallér nélküli, V-alakú nyakkivágású kabát. Egyéb­ként a kabátokon egyaránt divat a kis- és nagy gallér, s újból hódít a kabát vagy ruha anyagából készült széles, hosszú sál divatja. Kalapok: a kabát anyagá­val egyező, több formában viselhető svájci sapka, mű­szőrme és szőrme kucsma, szélesebb karimájú elegáns kalap. Cipők: tömött, széles sar- kúak, széles, szögletes or- rúak. összefoglalva: 1968 őszi és téli divatja a nőiesség hangsúlyozására törekszik, a tervezőket elsősorban a praktikusság vezérelte. Gáspár Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom