Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

xS68. október 10.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

&

Hol szorít az út?

Helyzetkép az országos úthálózat iejlesztési pjobiémáiról

Az ország vérkeringésének életfontosságú rendszeréről: az úthálózatról — ezen belül is elsősorban a városi utakról — volt szó azon a kétnapos ankéton, amely nemrég zajlott le Budapesten, a Technika Házában, a Közlekedéstudományi Egyesület rendezésében, s amelynek munkáját a helyzet reális felmérése és az anyagi helyzetünkhöz igazodó célkitűzések jellemezték. Sok kiváló elméleti és gyakorlati szakember mondta el véleményét a kétnapos országos tanácskozáson a jelenlegi helyzetről, a megoldandó feladatokról.

Amihez 12 forgalmi sáv kellene

Abban valamennyien egyetértettek, hogy úthálózatunk fejlesztésében a súlypontot a városi utak korszerűsítése kell, hogy jelentse. A fő problémák abból adódnak, hogy a személygépkocsik száma rohamosan növekszik, s a személyautók „útfelület- szükséglete” 20—30-szorosa a tömegközlekedési (tehát vonat vagy autóbusz) eszközök igényének. íme egy érdekes tudományos-műszaki megállapítás: míg egy forgalmi sávon egy óra alatt tömegközlekedési eszközökkel 16 ezer utas zavartalanul elszállítható, ugyanennyi ember személygépkocsival való szállításához ’2 forgalmi sávra lenne szí. .ség! (Ehhez járul természetesen még a parkoló autók helyszükséglete.)

A városi úthálózat problémái (mint a megyei és városi tanácsok építési és közlekeA közlekedési szakemberek sok éves felméréséből azt is megtudtuk, hogy a városi burkolt utak átlagos szélessége lényegesen a két mozgó nyom minimumát jelentő 7 méter alatt van; ezért megkezdődött, s fokozatosan tapasztalható a városi utak (elsősorban az országos főútvonalak városi szakaszai) kapacitásának kimerülése. S rögtön itt mutatkozik a gyors korszerűsítés legnagyobb — anyagi jellegű — akadálya. Hiszen a kapacitás növelése,- az utak nagymértékű szélesítését teszi szükségessé; ez viszont többnyire épületek (gyakran egész utcasorok) lebontásával, közművek áthelyezésével jár együtt. Országos úthálózatunk korszerűsítésének központi problémája, a városi utak forgalmi terhelésének enyhítése, egyenletesebbé tétele. Ugyanakkor ezeknek az utaknak a szerény mértékű modernizálása is a külső útszakaszok korszerűsítési költségeinek többszörösét tehetik ki.

A vizsgálatok szerint nagyobb városaink összes forgalmának több mint fele belső városi forgalom, további jelentős része a környékről (vagy távolabbról) a városba irányuló forgalom, és csak

A tanácskozás részvevői nem hallgatták el hogy vidéki városaink útjainak karbantartása — bár javuló tendenciát mutat — nem megfelelő. A KPM tanácsi útfenntartó szervezetek létesítését szorgalmazta, mivel az útfenntartás — ezt a tapasztalatok igazolták — ilyen szervezeti formában a legeredményesebb. Az idén ezeknek az útfenntartó szervezeteknek a fejlődése elakadt, sőt a megdési osztályvezetőinek részvételével tartott kétnapos vitából is kitűnt) rendkívül sokrétűen jelentkeznek. Ezek közül a legfontosabbak;

A forgalmi utak (csomópontok hidak, közúti, vasúti kereszteződések) kapacitásának kimerülése; a burkolatok nem megfelelő teherbírása, korszerűtlensége; a parkolási nehézségek, a raktárak és az üzletek kiszolgálása; egyes földutak, újonnan nyitandó útvonalak, s az új lakótelepek útjainak burkolattal való ellátása; a meglévő utak fenntartása; a forgalomirányítás, a forgalom- technika korszerűsítése; a szerviz- és üzemanyagtöltőhálózat kifejlesztése; az egyéni és a tömegközlekedés által közösen használt útvonalakon a kölcsönös akadályoztatás (legalább részbeni) megszüntetése«

néhány (esetleg 10—20 százalékos) az átmenő távolsági forgalom. Ismeretes hogy az úthálózat legkorábban kimerülő részei, a zsúfoltságot, a közlekedési dugókat legérzékenyebben . jelző helyek: a

forgalmi csomópontok. Ezeknek korszerűsítése Budapesten és vidéken egyaránt sok százmillió forint nagyságrendű átépítések sorozatát követeli meg már a következő egy-két évben.

Közismert az is, (erről a műszaki problémáról szintén sok szó esett a kétnapos tanácskozáson), hogy a városi utak további kapacitás-csökkentő és rendkívül balesetveszélyes pontjai szintbeni közúti—vasúti kereszteződések. Ezek kétszintűvé való átépítése az utakhoz és a csomópontokhoz hasonló épületbontási és egyéb problémákat vet fel.

A reális helyzetfelméréshez tartozik az is, hogy Jelenleg városaink tanácsi kezelésben lévő belterületi úthálózatának csupán 44 százaléka van szilárd burkolattal ellátva. Ehhez hozzá kell számítanunk már ma másfélszáz, gyors ütemben városiasodó településünket, amelyek a városi utakéval azonos nagyságrendű és hasonlóképpen teljesen indokolt igényt jelentenek,lévők egy részét is közüzemi vállalatokba olvasztják be.

Rohamosan fejlődő igényeink miatt az utak korszerűsítésére milliárdos nagyságrendben kell már a legközelebbi években előirányozni az anyagi eszközöket. Olyan feladat ez — állapították meg nagy hangsúllyal a kétnapos közlekedési ankéton, — amelyet népgazdaságunknak feltétlenül vállalnia kell.

Újlaki László

Fokozódó kapacitás-kimerülés

Baj van a városi úthálózat karbantartásával

ZSH—6. típusú autódaru

kezelésére és vezetésére vizsgával rendelkező szakembert azonnali belépéssel felveszünk.

Jelentkezés: Szolnoki Cukorgyár.

ALMASZÜRET A TÖRÖKSZ ENTMIKLÖSI ARANYKAL ASZ TSZ-BEN

Csonka

ÚJ FILMEK

A magyar munkásmozgalom közelgő nagy, hármas évfordulója alkalmából a MAFILM stúdióiban több olyan produkció készül, — amely témájául választotta a félévszázada zajlott Őszirózsás Forradalom eseményeit, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának körülményeit, vagy a Tanácsköztársaság harcait.

A hírhedt fehér-különítményes Prónay Pál naplóját filmesíti meg Máriás- sy Félix rendező „Imposz- torok” címmel. A felvételek Esztergomban folynak. A főbb szerepekben Toma- nek Nándort, Mensáros Lászlót, Bara Margitot, Iglódi Istvánt, Huszti Pétert és Kálmán Györgyöt látják majd viszont a mozinézők.

Pille Máriáról, egy tiszai révész leányáról, egy 19-es vörös osztag harcairól, s egy tiszavidéki kisváros direktóriumáról szói Markos Miklós új játékfilmje, amelyet „Pokolrév” címmel forgatnak.

Gyöngyössy Imre fiatal rendező első játékfilmje a „Virágvasárnap”, egy ma is a nép száján élő balladából kerekedett filmmé. A filmet a napokban kezdik forgatni. Az első színhely várhatóan Tiszatarján lesz. Jelentős szerepet kapott a filmben Tóth Benedek s Hegedűs Erzsi, a Debreceni Csokonai Színház tagja.

Két filmmel adózik a félévszázados évfordulónak a MAFILM katonai stúdiója is. „A komiszár legendája” címmel Róna Péter készít rövid játékfilmet, amelynek hőse Juhász Sándor, Egerben élő 19-es veterán. Már elkészült, sőt Veszprémben a harmadik katona filmfesztiválon díjat is nyert Kolonits Ilona alkotása, a „Katonafiamnak”. A filmben Várnai Zseni emlékszik vissza címadó versének megírására.

Évak óta havonta kétszer, vagy háromszor Alattyán mellett visz az utam. Évek óta. havonta kétszer, háromszor látom az országút melletti vizes mélyedésben a szabályos sorokban álló, derékban elf ű réskelt fa törzseket Csonka, halott törzsek, mégis állnak. Szabályos

sorokban állnak.

□

— Feszesen, egyenes sorokban álltunk. Belénkver- ték a leventében, hogy a legfontosabb a vigyázzállás és a díszlépés. Parancsnokunk Veöreö® százados úr a szokásosnál is jobban ordított: „Jól figyeljetek, nyissátok ki a koszos fületeket, mert nem beszélek kétszer. A szent magyar haza azt kívánja tőletek, hogy nagy szövetségesünk, Németország segítségére siessetek-..”

— Mondta, mondta, fröcskölt a nyál a szájából. A végén megfenyegetett bennünket, hogy aki a szerelvényről szökni próbál, az golyót kap. Bevagoníróztak bennünket és elindultunk a német határ felé. Gyér közelébe 1944. október 9-én értünk. Egyszeresük őrült fékcsikor- gás közepette a bombák jól- ismert vijjogását hallottuk, s már robbantak is a szerelvényünk közelében. Kiugrál- tvunk a vagonokból, de a szomszéd vágányon teljes sebességgel egy tehervonat robogott velünk szembe. Már nem volt annyi időnk, hogy átfussunk előtte, a két kocsisor közé szorultunk. Német kísérőink kegyetlenül ordítottak és géppisztollyal szorítottak a saját szerelvényünk mellé.

— Apám nagykabátja volt rajtam. Szeaénv egy évvel korábban halt meg. Nagyon bő, nehéz kabát volt. Eszelős félelem lett úrrá rajtam. Elvesztettem a lélekjelenlétemet, balra ugrottam a robogó vonat felé. A nagyka- bátot. elkapta az egyik vagon lépcsője s én csak egy nagy rántást éreztem. Aztán elvesztettem az eszméletemet. A komáromi katonakórházban tértem magamhoz.

0

Oláh Izidor a földön ült. Néha megtörölte izzadt homlokát Kezeü gyében girbe- görbe. félujjnyi vastag vashuzal-csomó feküdt. Hidegvágóval kétaraszos darabokat vágott belőle, kiegyenesítette a kis üllőn, azután messzehangzó ütésekkel alakítgatta. Húsakasztó kampókat csinált Télre kapós lesz. amikor megkezdődnek a disznóölések.

Negyvennégy éves. Apja cigánykovács volt. Neki mind a két lába hiányzik. Tőből. Vaskos, erős ember, de pontosan huszonnégy esztendeje, 1944. október 9-e óta helyhez és földhöz kötött, mint a fák.

A falhoz támaszkodik két mankója. Talán abból a fából készült amelyet itt Alattyánban derékban lefűrészeltek.

— Gyönyörű volt a tordai szoros. Leírhatatlanul szép volt az őszi erdő. Sudár törzsek, aranvló levelek. Azután eav napon a sudár törzseket aknák szelték ketté derékban...

— Ne haragudjon, nem tudok erről nyugodtan beszélni. Látja, hogyan reszket a kezem?

“ Az őrmester kegyetlen jutási altiszt, brutális ember volt. Én a miskolci 13-as gyalogezred zenekarából kerültem a szakaszába. Ugye, a fronton nincs szükség zenére. Muzsikálnak ott a golyók, meg a szilánkok. Utásznak osztottak be, rengeteget dolgoztunk.

— Szeptember 17-én huszonnégy évvel ezelőtt aknaszaggatta utat javítottunk a tordai szorosban.

A jutásit mintha lenyűgözte volna a természet szépsége, bár ezt szinte lehetetlennek tartottuk. Eltelt egy óra és még nem mutatta ki a foga fehérjét. Erről beszéltünk halkan a szomszédommal, amikor megkezdődött az aknázás. Nem minket lőttek, de az aknák 3— 400 méterre csapódtak be.

— A .,ió* jutási nem engedte. hogy abbahagyjuk a munkát „Tovább. tovább, gyáva banda!” — üvöltötte.

— Később közeledtek a becsapódások, de nekünk dolgozni kellett. Azután már csak arra emlékszem, hogy az árokban feküdtem, és az egyik bajtársam a bal combomat szorította a derékszíjával. Hirtelen nem tudtam. mi van. nagyon viszketett a bal lábam naay ujja. Felkönyököltem, odanéztem és nem láttam csak egy csizmát...

0

Tóth Sanyika uiiai még eleltévesztik a húrokat.

— Sanyikám ne úgy. Figyelj ide, látod? Jobban terpeszd az ujjaidat. laen. A vonót pedig így fogd.

Horváth Gézának van egykét tanítványa. Tóth Sa- nvika Jánosbidáról iár át. Ügves gyerek, íól halad. Az oktatónak van már ideie foglalkozni velük. Két *ve nem dolgozik. Leszáza’éko1- ták. Budapesten dolgozott tizenöt évig a Fővárosi Kertészeti Vállalatnál. Bal lába hiányzott. A műlábbal nem tudta nyomni az ásót. így a két kezére volt utalva. A jobb kezét megerőltette, talán azt is... De nem. azt már nem engedi...

— Ha megkérhetném..., játszón nekem valamit.

Kezének ujjai már alig- alig engedelmeskednek. Azután az öreg hegedűn felsírt a dal:

„Deres már a határ, őszül a vén betyár...”

<— bognár —

Dörgő megmenekül

Nagy veszély környékezte Dörgőt, Gyom bérc sugár bikáját. Félő volt, hogy rádől a rozoga apaállat-istálló. Oly roggyant. málladozó, szellőtől is megremegő volt az, hogy Dörgő felelős gondozója, az öreg Kuvik csak lábujjhegyen mert somfor- dálni az állat körül. Pedig a renováltatás költségét minden évben betervezték, de a végén megfaragták a Pénzügyi tervet, s mindig Dörgő maradt ki.

Végül a múlt héten a tanácshoz hívatták az öreg Kuvikot. Az elnök tudatta vele: most már végképp kezében van a renováltatási költség, menten intézkedjék, hogy tatarozzák ki Dörgő hajlékát.

— Nagyon jól vám elnök elvtárs — örvendezett Kuvik —, megyek is a Valac- kaihoz.,

— Ez lehetetlen. Kuvik bácsi. Az maszek. Csak állami vállalat vagy kisz jöhet szóba, mivel a Dörgő » ez a munka közületi.

— Na te szeaénv Dörgöl — horkant fel az örea. — Még az iskolaépítéshez sem került állami vállalat. A ktsz sem vállal fel ilyen piszli- csári munkát.

— Üj mechanizmus van, nem olyan finnyás már a ktsz — mondta az elnök. De ha végképp nem megy, akkor kell egy írás. hothi a ktsz nem vállalja, ennek határozottan benne kell lennie. Ez esetben csinálhatja a Valackai.

Kuvik a fiára bízta Dörgőt s átkarikázott a szomszédos nagyközségbe. Az építőipari ktsz elnöke meghallgatta az öreget.

— Rendben vám megcsináljuk — mondotta s belenézett eav naay könyvbe — 1970-ben átadjuk az istállót.

— Tréfá'n! tetszik? — hn- ledeze*t Kuvik. — 1970-hev“’

— Csak nem gondolta, hony mén az idén elkezdjük? — így az elnök.

— Nem hát, hanem hogy

már holnap reggel. Hiszen ha nevetni tetszik, úgy is jó,

Csak tessék nekem egy írási adni, hogy a ktsz nem vállalja.

— Ilyet nem adhatok, Kuvik bácsi, mert mondom, hogy elvállaljuk. Nem válogatunk igaz, nem nagy üzlet, de meglesz.

Az örea Kuvik káromkodott magában s eltökélte: ha a szegény Dörgőnek vesznie kell, 6 bizony leissza magát a sárga földig. A kocsma felé menet hirtelen megpillantotta a Cipész Ktsz cégtábláját. Kuvik megtorpant s benyitott.

— Mivel szolgálhatunk? — kérdezte a műhelyfőnök.

— A gyömbércsugari istállót kellene kitatarozni.

— Akkor maga eltévedt bátyám. Mi ilyesmit nem vállalunk.

— De hátha mégis elvállalnák? — kérdezte nyomatékosan Kuvik.

— Ne maceráljon —■ mor- gott bosszúsan a műhelyfőnök.

— Tehát egészen biztos, hogy a ktsz nem vállalja?

— Biztos, mint a halál! — mérgelődött most már a főnök. — Ha akarja, ezt írásba is adhatom!

— Azt én ugyan nem hiszem! — makacskodott Kuvik.

A műhelybeliek összenéztek s elnevették magukat. A főnök vedig felkapott egy golyóstollat, a fiókból előrántott eav cégjelzéses levélpapírt. s már írta is: ^...kisipari termelőszövttkezetünk nem vállalja a gyömbércsu- aari bikaistálló tatarozását. Dudás Mihály h. elnök.”

— Még tán egy bélyegző is \ kerülne rája... — szólt Kuvik

— Hogyne. Itt van.

— Kuvik Antal eltette az írást, elköszönt, s a műhely- a-tnn kívül naayot sóhai- tótt— Most már ta1án megmenekülsz Dörgő!

H. *