Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-08 / 236. szám

1968. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Különös... A Köznevelés ezévi 18. számában „Irodalomtanításunk — válságban?” címmel írt cikket Makay Gusztáv, budapesti gyakor­ló iskolai tanár. Cikke a magyar irodalom középiskolai tanításá­nak gondjait elemzi• Mindazzal, amit az irodalom tanításáról írt, nem kívánunk vitába szállni. De amit a hazai magyar szakos tanárokról megállapít, valóban különös•.. Magyar szakos taná­raink között ugyanis — szerinte — „a legnehezebb helyzetben a ma <30 és 40 életév között járó irodalomtanárok vannak,.. • akik egész iskolai pályafutásuk és tudományos képzésük folytán a régi szellemben nevelkedtek fel és nehezen tudnak megszaba­dulni a megszokott szemlélettől■. •” S mi van a 40 évnél időseb­bekkel, illetve a jóval idősebbekkel? Ezt is megtudhatjuk a cikk­ből. Ok e hatásokat — írja Makay — „könnyebben egyensúlyoz­ták ki-.. a maguk összetettebb kultúrájával. •.” Nem kívánunk nemzedéki vitákba bocsájtkozni, ez felesleges és értelmetlen lenne. Valóiában itt nem is erről van szó. Hogyan értsük azonban mindezt? Hiszen a magyar költészetben e Makay által elmarasztalt nemzedéket olyan lírikusok képviselik, mint Juhász Ferenc, Garai Gábor, Fodor András, Csanády János, — Simon István, Nagy László egy-két esztendővel időikbbek a cikk­ben meghúzott felső korhatárnál, — prózairodalmunkban Abody Béla, Kamondy László, Sánta Ferenc, irodalomtörténészeink, kri­tikusaink között Czine Mihály, Héra Zoltán, Garamvölgyi József, filmrendezőink közül Kovács András — talán 1—2 évvel lépte túl a negyvenet.,- Csupán igy, gyors futtában említve. •. S éppen akikből magyarszakos tanár, gyakorló pedagógus lett va­lahol az országban — esetleg ugyanabból az egyetemi, főiskolai évfolyamból, — csak éppen azok nem tudtak vagy alig tudtak még megszabadulni „a megszokott szemlélettől” s a „régi szel­lemtől”- S nékik nem volt „összetettebb kultúrájuk”, amely át­segíthette volna őket.. •? Milyen különös... Császtvai István A pénzügyi népbiztos 80 éve született Lengyel Gyula Nyolc esztendeje ta­nárkodott az egyik budapesti kereskedelmi iskolában — ma ötven év múltán a Len­gyel Gyula Közgazdasági Technikum felirat olvasható azon az Alkotmány utcai épületen —, amikor magával ragadta a forradalmak forgó­szele. A fiatal, alig 30 éves matematikus, aki már diák­korában felismerte a tőkés társadalom ellentmondásait, reményekkel és bizakodással telten csatlakozott az új vi­szonyokért országszerte ki­bontakozó harchoz. Mihelyt megismerkedett az új forradalmi párt program­jával és céljaival, munkára jelentkezett. 1919 januárjá­tól éjt nappallá téve dolgo­zott, s a higgadt halkszavú pedagógus azokban a napok­ban szónokká, munkás és ér­telmiségi tömegek harcos ve­zetőjévé nőtt. Korábban csak a tanítók és tanárok ismer­ték őt, mint szakszervezetük egyik vezető emberét; de 1919-ben hétről-hétre ezrek­kel növekedett követőinek, tisztelőinek száma; Március 21-én, a Tanács- köztársaság kikiáltásának napján a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megbízá­sából az Osztrák—Magyar Bank élére került. Az össze­omlott Monarchia nemzeti bankjának magyarországi ve­zetője. majd a forradalom pénzügyi politikájának irá­nyítója lett. S ha arra gon­dolunk, milyen volt a több mint négy évig tartó háború után az ország helyzete, vi­lágossá válik előttünk, mi­lyen emberfeletti feladatra vállalkozott. A Tanácsköztársaság pénz­ügyi népbiztosa, a Forradalmi Kormányzótanács tagja, ami­kor az imperializmus fegy­veres erői megtámadták az országot, felhívást tesz közé: Jelentkezzenek volt tanítvá­nyai. lépjenek be önként a Vörös Hadseregbe, siessenek hazájuk védelmére! És az egykori diákok, közgazdá­szok nagyrészt banktisztvise­lők, a „Tanár úr” felszólítá­sára olyan nagy számban je­lentek meg a sorozó bizott­ság előtt, hogy a belőlük szer­vezett egységet „bankzászló­alj’’ néven indították a front­ra. A Tanácsköztársaságot kö­vető ellenforradalmi terror az életét fenyegette, mégis vállalkozott rá, hogy itthon marad, részt vesz az illegális pártszervező munka megindí­tásában. De a párt, éppen mert olyannyira ismert sze­mélyiség volt, hogy bárhol, bármikor felismerhették vol­na. úgy látta, jobb ha kül­földre megy, ott hasznosítja hatalmas tudását a magyar nép és a nemzetközi munkás- mozgalom javára. Menekülé­sekor, ugyanaz, ami itthon vesztét jelentette volna —, közismertsége —■, segítette át a legnagyobb nehézsége­ken. Volt tanítványa, egy vasutas tiszt segítségével jut át a határon. Bécsbe Berlinbe, majd Moszkvába kerül. A Szovjetunióban a szovjet kereskedelmi kamara főtit­kárává nevezik ki; A külke­reskedelmi akadémia pro­fesszora, a magyar forradal­mi emigráció köztiszteletben álló tagja, aki 1941-ben be­következett tragikus haláláig — a törvénytelen eljárások áldozata lett — maradandó értékű közgazdasági, tudo­mányos tevékenységet fej­tett ki. A Kommunisták Ma­gyarországi Pártja hűséges katonáját, bátor, önfeláldozó tagját vesztette el benne, aki lélekben sohasem szakadt el hazájától, 1888-ban született, most lenne nyolcvan esztendős. A ma élő nemzedékre vár a feladat, hogy mint más gaz­dag életű forradalmárok ha­gyatékát, Lengyel Gyula életművét is feltárja, köz­kincsévé tegye, megőrizze a szocialista jövő számára. V. F. Októberi folyó­iratokban olvastuk A NAGYVILÁG a szoká­sos bő és sokrétű váloga­tással ismerteti meg az olva­sót a kortárs világirodalom legjobb műveivel. A legkellemesebb megle­petés Jose Triana kubai író drámája a ..Gyilkosok éjsza­kája”. Egy még mindig nem eléggé ismert irodalom mél­tó reprezentánsa a dráma, amelyben a forradalom előt­ti Kuba társadalmi tragédiá­ra bontakozik ki a jobb sorsra érdemes embereket tönkresilányító. elviselhetet­len viszonyok rajzában. A prózát Sivano Ceccheri- ni olasz író és Muriéi Spark angol írónő novellái képvi­selik a legrangosabban. Pablo Neruda és négy osztrák költő versei egészí­tik ki többek között a fo­lyóirat szépirodalmi anyagát. A „Tájékozódás” és a „Do­kumentum ” című rovatok nyújtják a legrangosabb és legérdekesebb olvasnivalót. Az előbbiben Sükösd Mi­hály „Regény és cselek- / mény” című tanulmánya, a másodikban pedig Gereblyés László cikke, a „Május—jú­niusi napok Párizsban”. En­nek az írásnak igen érdekes kiegészítője a diáklázadás napjaiban született falfelira­tokból készült válogatás, tmely Franciaországban kö­tetben is megjelent és az ak­kori forradalmi versekből vá­logatott néhány darab, amely­nek egyikét Michel Bútor a francia „új regény” egyik reprezentánsa írta. A KORTÄRS Moldova György „Malom a pokolban” című regényének befejező ré­szét közli Déry Tibor ön­életrajzi jegyzeteiből pedig a 19—20. fejezetet. Formailag is újszerű Len­gyel József írása, amelynek a szerző is az „etűd vagy librettó” műfaji meghatáro­zást adja. A lírát Vas István s.Áz őrült város” című költemé­nye és Mezei András két verse képviseli a legrango­sabban. A „Fórum” rovatban egyre izgalmasabb vita bontakozik ki. A szerzők Hegedűs And­rás „A társadalmi fejlődés alternatíváihoz” című cikké­re reagálnak. Vérbeli vita­cikk Friss István „Osztály- harc. állam, párt és társa­dalmi fejlődés” című írása és részben ide kapcsolódik Tordai Zádor cikke is, amelynek címe: „Miért van­nak irányzatok a marxiz­musban?” A „Napló” rovatban Du- czynska Ilona az ötven éve elhunyt Szabó Lőrincre em­lékezik. A JELENKOR októberi száma az ünnep jegyében ké­szült. A folyóirat most ün­nepli megjelenésének 10. év­fordulóját. A jubileumról szól Csorba Győző. Takáts Gyula, Berthh Bulcsú. Po- mogáts Béla írása B. A. Targoncával Rómába A gyár udvarán leállítot­tam az első szembe jövő vil­lás targoncát. Azt mondták Kaszab József is villással dolgozik. Esküdni mertem volna rá, hogy ő lesz. Nem ö: volt — Bent volt. de hazament. Délután maid beszélhet vele. — Miért ment haza? Mit csinált délelőtt? Nem dolgo­zott? — Dehogy dolgozott ké­rem... Ügy nézett rám. mint egy nagyon elmaradott emberre aki azt sem tudom, hogy Kaszab József nem egyszerű targon cavezető. — Edzeni jár be délelőt- tönként — hajolt közelebb. — Készül az október tizen- ötödiki olaszországi nemzet­közi versenyre. — Aha. Két óra után munkahe­lyén. a targonca garázsban kerestem. — Már az edzőpályán van. A hulladéktelepen. Messziről láttam Kaszab József a gépe mellett ült. Pihent. — A pályát az első orszá­gos targoncavezető verseny pályájának megfelelően ilyen üres ládadobozokból készí­tettük el. Azt mondották Pesten. hogy nemzetközi méretű útvonalon verse­nyezünk. — Láttam pihent. Fárasz­tó a targoncavezetés? — Nem gyerekjáték. Az embernek majdnem leszakad a karja, a volán forgatásá­ban. amíg egyszer, vagy két­szer megcsinálja a kötelező feladatot. — Az országos versenyen nem izgult? Ügy tudom, au­gusztusban volt a nemzet­közi vásár olasz pavilonjá­ban. — Nyugodt voltam. Nincs olyan Magyarországon hasz­nálatos targoncaféle. amelyet ne ismernék. Lehetett gyako­rolni a verseny előtt de fe­léje sem néztem a gépek­nek. — Azután eljött a start ideje. Meséljen... — Rengetegen voltunk. Nagyon sokon félúton felad­ták a versenyt. Nagyon me­leg volt, az út pedig ré­misztőén szűknek látszott.. A gok nyolcasba bele is szé­dültem. Időre kellett a gya­korlatot megcsinálni. Egy pillanatra mégis megálltam. Csak annyira, hogy a kezem- feiével kicsapjam a szemem­ből az izzadságot. azután tovább... — Két hét múlva meny Olaszországba... Milyen ér­zés? — Különös. Izgulok. — Mondja, gondolta, hogy valaha is kijut Rómába? A törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Ktsz hűtőgépszer­vizének új csarnokában szeptember elején indult meg teljes kapacitással a munka. Evenként 10—12 ezer hűtőszekrény agregátjának felújítását végzik. — Képünkön: Nagy István agregátot forraszt. MÜHUS Az ember dolgos lény. Ezért is ta­lálta fel a munkafegyelmet. Egyéb­ként is nap mint nap felfedez, készet valamit, műalkotásokat hoz létre. Ezeknek bizony — hála szorgalmá­nak lassan se szeri, se száma­Mert ugye. kezdetben volt az anyag. Addig-addig mesterkedett az ember, míg feltalálta a műanyagot. Eleinte még kielégítette ha csak vész van. Most már művész is kell a társada­lomnak. Mikor már elege volt a gondbóL kreált magának műgondot. És így tovább, és így tovább — lett a Hold mellé a műhold, az emlék párjául létrehozta a műemléket, az igazi kritikus ellentétpárjául a mű- kritikust. No és ha már a rost kiegészült mű­rosttal, abőr — műbőrrel, aligha vá­rathatott magára sokáig, hogy a hús ellensúlyozására a műhúst is organi­zálja az ember. És hát hol is lehetne máshol a műhús hazája, mim Amerikában, ahol először gyártottak műfűiét, ahol John­son mondott műimát a békéért, ahon­nan szép export árad Nyugat-Európába felfújható műnőkből. S hogy az a bizonyos amerikai élelmiszer-konszern jótéteménykém ajándékozta meg az emberiséget mühússal. bizonyítja a recept közkinccsé tétele. Mert miből tevődik össze a műhús? 50 százalék fehérjéből. 32 százalék szénhidrátból. 6 százalék ásványi anyagokból és 1 százalék zsiradékból- Alapanyaga szó­jabab. A műhús natúr állapotban száraz massza. Ezt azonban egyszerű házi­konyhai eljárással lehet olyanná vál­toztatni. hogy a valódi hús illúzióiát keltse. Forró vízbe áztatjuk mindad­dig. míg halmazállapota azonos nem lesz a mintának mellé tett marha­illetve sertéshúséval. Mikor az áz- tatást — kétszeri-háromszori kísérlet során — begyakoroltuk a valódi sab­lon-hús mellőzhető. Mint minden hasznos újítás, a mű­hús is elindult világhódító útjára. Egész közel jár már hozzánk, hiszen — mint hírlik — itt zörget az oszt­rák-magyar határon. Ausztriában ha­marosan forgalomba hozzák. És végre lesz valami új. ami ismét működésbe hozza a turista-fantáziát. Az már unalmas volt. hogy ha va­laki Becsbe rándult ki. addig-addig rándult — ha elkapta az üzletelő láz —. míg orkánon nem fogták. Most már nem orkánra buknak a séf telő honfitársaik, hanem a műhúsra. Bizo­nyára nem egy közülük hamarabb ki­szagolta már a műhús-hírt mint ahogy most tájékoztatjuk az olvasókat —. s ugrásra készen állnak a bécsi expressz lépcsőjén kövér bőröndjeikkel. Micso­da rongyrázási lehetőség lesz. isten- kém! Becsből hozott műhússal házi­bulit csapni! Műbécsiszeletet sütni! Természetesen ez a műhús-csoda is három napig fog tartani. Eleinte ha­rapnak rá odakint a turisták, csem- pészgetnek is belőle hazánkba, ha ugyan nem lesz étkezési célokra vám­mentes. Aztán mikor már mi is el­kezdjük gyártani — marha- és ser­téshús ízben, mint az osztrákok —. a kutyának se kell majd. Tóth István — Soha. Ezerhatszázat ke­resek. két gyermekünk van. Másra kell a pénz. nem uta­zásra. — Mit tud Olaszország­ról? — Mit tudok? Megmon­dom őszintén, semmit Elmondta az élete törté­netét Leien egy erek volt hal évig. Azután nevelőszülők­höz került. Sokait dolgozott és csak négy elemit végzett. Azóta is sokat agitálták, hogy végezze el a nyolc ál­talánost. — Nem ment A gyárban három műszakban dolgozni, azután még külön is. hogy valamire vigye az ember-•• Nem ment. Sokat dol­goztam. Tíz év alatt házat vettem, meg négyszáz négy­szögöl telket. Nekem már jó így is.-- Hány éve ül targoncán? — Kilencedik éve. ötven­kilenc májusában vállaltam. Az első hét után otthagytam a gépet Mindennek neki­ment A főnököm rámpa­rancsolt. akkor újra ráül­tem. Azóta csinálom. —- Milyen jutalmat ka­pott a szép szereplésért? — A Diesel villainytargon- ca kategóriájában második helyen végeztem. Kaptam háromezer forintot, egy Do­xa karórát és egy magneto­font. Itt a jászberényi Hű­tőgépgyárban hétszáz forint jutalmat adtak és megka­pom a kiváló dolgozó jel­vényt is. — Megkérhetem, hogy csi­náljon egy kört? Felkapaszkodott az ülésbe Beindította a motort azután valósággal „kilőtt” a targon­cával. Boszorkányos gyorsa­sággal forgatta a nagy vo­lánt nagy pontossággal ro­bogott a ..bádogdoboz utcá­ban”. A kerekek mellett két­oldalt legfeljebb 3—4 cenlis hely van csupán. Parányi helyen leír két nyolcast fel­emeli a rakodólapot elviszi felteszi egy vas polcra, leen­gedi a villát, a másik oldal­ra megy. felemeli a villát, s mint cukrász a tortát olyan vigyázva veszi le a rakodólapot. Visszaviszi a helyére. S-eket csinál nyol­casokat ír. forgolódik, az­után megáll, leállítja a mo­tort. — A jövő hét sokkal erő­sebb lesz. Minden délelőtt és délután edzeni fogok. Köze­ledik az utazás napia és a tizenötödiked verseny. — Sok sikert! — Nem tudom. milyen targoncák lesznek. Ez izgat a legjobban. —bognár — Irodalmi színpadok találkozója A Hajdú-Bihar megyei szövetkezeti bizottság októ­ber 4-től 6-ig Debrecenben rendezte meg a kisipari szö­vetkezetek irodalmi színpa­dainak 6. országos találko­zóját. A háromnapos talál­kozón hét együttes mutat­ta be műsorát. Vasárnap ke­rült sor a szakmai értéke­lésre és az eredményhirde­tésre. Födíiat kapott a sár­bogárdi községi szövetkezeti bizottság irodalmi színpada „Látószög” című és a debre­ceni Rapszódia együttes „Egyedül magam” című mű­soráért Uitz Béla Budapesten Budapestre érkezett a Szov­jetunióban élő Uitz Béla a XX. századi képzőművésze­tünk nagy mestere. A ked­ves vendéget többek között Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes Pogány ö. Gábor, a Magvar Nemzeti Galéria főigazgatód fogad­ta a Kelet-pályaudvaron. A 82. évében iáró művész hét esztendeié járt utoljára Bu­dapesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom