Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

1968. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Táplálkozás és vérnyomás Pflatts, a giessen! egyetem professzora, a világ külön­böző részeiből, más és más embercsoporthoz tartozó 26 ezer személy adatait vetette egybe és azt találta, hogy az összes számba vehető okok közül a táplálkozásnak van a legnagyobb hatása a vér­nyomásra. Ez azt jelenti, hogy a korábban fontosnak tartott okok, mint például a lélektani, idegrendszeri ha­tások nem gyakorolnak dön­tő hatást a vérnyomásra, sőt az alkat sem játszik olyan fontos szerepet, mint ko­rábban gondolták. Már az első világháború alatt és titán — a koplalás éveiben — feltűnt, hogy az emberek átlagos vér­nyomása alacsony volt. Ezt a megfigyelést megerősítet­ték a második világháború alatti és utáni ínséges évek. A* akkori orvosi vizsgálatok a napi kalória, a testsúly és a vérnyomás párhuzamos csökkenéséről tanúskodnak. Az adatok érdekessége, hogy mindkét vérnyomásérték — tehát a szív összehúzódásáé« elernyedése idején mért ér­ték — egyformán csökkent A Javuló táplálkozás során önnek fordítottja figyelhető meg; Azok a személyek, akik a koplalás éveiben normális vémyomásúak voltak és akiknél a későbbi ellenőrző vizsgálatok magasabb érté­ket mutattak, elsősorban a bizásnak indulók csoportjá­ból kerülték ki. Akik vi­szont a vizsgálat ideje alatt veszítettek a súlyukból, — mindössze 4 százalékuknál emelkedett a vérnyomás; ha eredeti vérnyomásuk ma­gas volt, harmadrészüknél csökkent Ebből azt a kö­vetkeztetést vonták le, hogy a túl magas vérnyomást eset­leg le lehet küzdeni a fo­gyással , illetve a testsúly normálisra történő csökken­tésével. Ez azonban termé­szetesen nem garantálható minden esetben. A magas vérnyomás és a nagy testsúly közötti össze­függés minden korosztálynál érvényes, már a húszévesek­nél is kimutatható. — Sző sincs viszont arról, hogy mindenkinek magas vérnyo­mása van, aki többet nyom a normálisnál: az észrevétel csak a túlhízottak egyhar­Olasz tudós Dubnában ÁHimnusz kézirata - Ady fejfája József Atti!a írógép© Irodalmi múzeum a Ktírolyi palotában ssss Azt írja az Édes: mit szólnék ahhoz, ha ő férjhez menne? Van a faluban egy igen jóra való özvegyember, Talán még emlékszem is rá. Egy bizonyos Kő Antal ne­vezetű. Ott lakik a Kakas­domb alatt. Darabka szőlője, fél háza is van. De ami a legfőbb, nyugdíjképes tsz- gazda. Már kétszer is járt nálunk. De ő — már mint az édesanyám — csak elkül­dözgeti, mondván: a fiam tudja ez.;. Hát mondanám meg, hogy mi legyen? Azonnal expressz levelet küldtem. amiben áldásom adtam rájuk. Három nap múlva jött a válasz: Ha tehetem, menjek ha­za. Akkor Kő Antal tiszte­letét tenné nálunk. Derültem egy kicsit, de aztán elröstelltem magam és gyorsan táviratot küldtem: vasárnap otthon leszek. Anyám az állomáson várt. Reszkető kézzel csimpasz­kodott a nyakamba, s még ki sem bontakoztunk az ölelésből, már is mondta: — Ugye édes fiam ... azért... nem vetel meg. hogy vénségemre ., Szerettem volna ölbe kap­ni és dalolva, fütyülve sza­ladni vele végig a falun, hogy lássák: az én édes­anyám nem is 68 éves, ha­nem egy viruló arcú kis menyasszony. Hogy a fekete madára vonatkozik. A kutatókat az is érdekel­te, hogy ez a törvényszerű­ség vajon lebontható-e az egyes táplálékféleségekre, te­hát a zsír, a hús, a só fo­kozott mértékben okoz-e emelkedő vérnyomást, A vizsgálatok kimutatták, hogy a táplálék egyes anyagai nem játszanak szerepet a táplálkozás és vérnyomás összefüggésében. A legutóbb Indiában végzett vizsgálatok bizonyították: a vegetáriá­nusoknál ugyanazok a tör­vényszerűségek észlelhetők, mint a „mindenevőknél”. A táplálkozás vérnyomás­ra gyakorolt hatásának a módját még épp annyira nem sikerült felderíteni, mint a vérnyomás! rendel­lenesség eredetét. A vizsgá­latok eddigi eredményei is hasznosak: nem csak azért, mert a magas vérnyomás az egészséges állapottól való eltérés egyik leggyakoribb formája, hanem azért is, mert elhanyagolása esetén életve­szélyes betegségek forrása lehet; A szívinfarktus, a szélütés, továbbá a vese megbetegedései a legismer­tebb tlyen gyakran halálos kimenetelű betegségek. A túltáplálkozástói való tar­tózkodással az esetek egy- harmadában elkerülhető a magas vérnyomás, és a fennálló magas vérnyomást ugyanilyen arányban le is lehet küzdeni a testsúly nor­málisra csökkentésével. Carlo Franeinetti, a neves torinói olasz fizikus, két he­tet töltött a dubnal Egyesült Atomkutató Intézetben. Az európai atomkutató szerve­zet (CERN) egyik vezető tu­dósa Dubnában megvitatta a szocialista országokból érke­zett kollegáival a Genfben végzett kísérletek eredmé­nyeit. A kísérletek során a legtitokzatosabb nukleáris ré­szecske, a neutrínó sajátossá­gait tanulmányozták; Amint ismeretes, Bruno Pontecor- vo olasz származású szovjet fizikus Dubnában új neut- rino-kísérletsorozatot vég­zett. delinkendője tulajdonképpen hófehér fátyol. — Majd megismered. De­rék ember. Ángyod is azt mondja, jól járnék vele; Megcsinál az mindent. A nyáron szőlőt is oltott ne­kem. Megreperálta a kaput, a disznóólát... hiszen tu­dod, hogy pocsékba volt a ház körül minden. Megfizet­tem én neki. Kínáltam egy kis borral. Hát csak meg­ült ..Mondogatta a sorsát, én meg az,enyémet. Na jó, jó. Félre ne értsd ... Igaz, hogy mondtad, menjek. Hív­tatok. De ugye, mit is csi­nálnék én abban a város­ban? Itt szeretek én lenn! csak a hegy alatt. ;.. Aztán hát Antal is mehetne.. •. Nagy gyerekei vannak... Ki erre, ki arra. Azt mondja: amíg a kezét fel tudja emelni, nem szorul ő egyik gyerekére sem. De még azután is meglesz, mert ugye most nyugdíjat fog kapni... nekem is küldik azt a 260 forintot. Meg a kis szőlő ... Ez, az, valahogy meglennénk... — Hát én ennek csak örülni tudok, édesanyám — mondtam őszinte lelkesedés­sel. ahogy hazaértünk. Repdesett körülöttem, és szaladt a kamrába, pincébe. Terítette az asztalt. önkéntelenül is édes­apámra gondoltam, akit jó- szeriht nem is ismertem, mert négyéves sem voltam, „Arany hullásra" számítanak Szeptember elején meg­kezdődött a szarvasbika va­dászszezon, — a hír beje­lentésével egyidőben a szak­emberek nyomban hozzá is tették: ezúttal egy olyan idény vette kezdetét, amely egészen kiemelkedő eredmé­nyeket ígér. Az előjelek igen kedvezőek, már a szarvasbő- gés idejének első harmadá­ban közel annyi aranyérmes bika került terítékre, mint tavaly az egész idényben. Lássuk csak sorban az el­ső sikereket: 229 pontot ka­pott — tehát az utóbbi évek egyik legjobb eredményének számít — a gemencei erdő­ben elejtett bika. Páratlan, 22-es agancsa volt. A Zala megyei Nagylengyel térségé­ben lőtte le egy külföldi va-, dász azt a bikát, amelynek agancsát a trófeabíráló bi­zottság 219 pontosnak minő­sítette. Húszas agancsot „vi­selt”. Ritka szép példány a Baranya megyei „páros” — mindkét bika egyező, 217 pontszámot kapott. A trófeabíráló bizottság szakembereihez nap mint nap érkeznek az újabb agancsok. A köztudattal el­lentétben nemcsak az szá­mít, hogy hányas az agancs, hanem egész sor jellemző után adódik a végső pont­szám. Sokat számít például az agancs szárának hossza, az ágak száma, a trófea sú­lya, valamint a szigorúan számontartott kör-méretek. Figyelik még a trófea ter- pesztését, gyöngyözését és még egész sor tulajdonsá­got „Nagyon kellemes benyo­másokat szereztem Dubna-, bán”, — jelentette ki Fran­ci netti professzor elutazása előtt a sajtó képviselőinek. 1959-ben járt utoljára a Szovjetunióban, s azóta a dubnai központ rengeteget fejlődött. Carlo Franeinetti profesz- szor nagy elismeréssel szólt a 76 milliárd elektronvoltos szovjet proton gyorsítóról, — amely a Moszkva melletti Szerpuhovban működik; „Ez a legimpozánsabb dolog, amit a Szovjetunióban, vagy más országokban láttam”, — jelentette ki a professzor. mikor elvitte 1 ölünk a ha­lál. Anyám éppen gyerek­ágyas volt a harmadik hú­gommal; Később többször is férjhez mehetett volna, hi­szen jó dolgos és szép asz- szony volt, de nem! Az ő gyerekeit ne lökdösse mos­toha. Negyvenhárom évig hordta az özvegységet. Mi meg — amikor keservesen felnevelt — csak szétrebben­tünk, mint a kitollasodott madarak a fészekből. Pedig hogy fogadtam én is: nőjek csak meg édes. Majd arany­ba, bársonyba öltöztetem én. Mosolygott. Tudta ő jól, hogy mire a magunk gazdái le­szünk legfeljebb egy karton­szoknya ha lesz abból a bársonyból. Aranynak meg ott lesznek az unokák. — Talán csak nincs vala­mi bajod? — töltött a po­haramba. s ijedten pislo­gott. Könnyes lett a szeme. Kötényéhez kapott. aztán mintha csak védekezne: — A jázminbokor már megint kiszáradt a sírján; Pedig azt szerette szegény, nyugodjon. A tavasszal ró­zsafát ültettem. Már virított is a nyáron. Mert ugye lo- csolgatom ... ne félj... azért kijárogatok én majd oda. Hirtelen elhallgatott. Ko­pogtak az ajtón. Ügy elpirult, mint egy ha­jadon. Kezét a szájához kap­ta, majd kötényén is iguzitott, s riadtan nézett rám. Hangosan mondtam, hogy: szabad! Bizony én már meg nem ismertem volna Kő Antalt — aki kezet szorított velem. Amikor anyám helyet mu­A Károlyi-kert öreg vad­gesztenyefái talán még lát­ták Vörösmarty Mihályt be­fordulni abba a kecses ba­rokk palotába, melyben egy jeles magyar literary gentle­man, Bártfay László irodal­mi szalonja csalogatta együ­vé a reformkori Pest-Buda íróit, irodalmárait. Aztán megfordult a század, és ugyanez a palota sokszoro­san átalakítva ég kiegészítve Károlyi Mihálynak szolgált lakásul. Falai közt készülő­dött néhány lelkes hazafi a Hahsburg-monarchia meg­döntésére. Ez a magyműltú palota ad szállást az első magyar iro­dalmi múzeumnak, mely Petőfi Sándor nevét viseli Nemcsak azért, mert ő a ha­tárainkon túl is legismertebb nagy költőnk, hanem azért is mert a múzeum gyűjtemé­nyének magva a Petőfi Tár­saság és az 1909-ben létesí­tett Petőfi Ház anyaga. A Petőfi Házban fennállása óta láthatott a magyar kö­zönség Petőfi és Jókai kiál­lítást. Az ötvenes években a Pe­tőfi-Jókai anyag kiegészült Ady, Móricz és József Attila irodalmi hagyatékával és a Petőfi kiállítás mellett az 6 munkásságukat illusztráló ki­állítás i<5 megnyílt. Azóta állandóan gyarapszik a mú­zeum és ma már mindjobban meggyökeredzett a köztudat­ban, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum a magyar irodalom legméltóbb hajléka. A meglevő értékes kézirat- kincs napról napra növek­szik. Ma már egyre gyako­ribb, hogy teljes írói hagya­tékokat maguk az írók vagy örököseik juttatnak el a mú­zeumnak, mert ez az egye­dül megnyugtató módja an­nak, hogy a becses hagyaték ne kallódjon szét. Legutóbb Nagy Lajos és Bálint György hagyatékával gazdagodott a múzeum kézirat-gyűjtemé­nye. Mióta az intézmény tatott neki a Sáros ládán; kérdezte, hogy vagyok. Én meg mintha csak megnémul- tam volna. Dühös voltam magamra, mert a vonaton szépen el­gondoltam, hogy kedvesen, melegen fogom köszönteni a kérőt, dicsérem okos elhatá­rozását, meg efféléket, de mintha csak leragasztották volna a nyelvem. Anyám mentette a helyzetet, aki bor. ral kínálta leendő mostohám, s közömbös dolsokról kezdett beszélni. Pár perc múlva már poli­tizáltunk, de hogy kifogyott a bor, invitáltam, hogy jöj­jön le ő is a pincébe. Kő Antal aztán ott lent, a pincében elkezdte:, — Mondom anyádnak még a nyáron, búcsú előtt való nap, hogy egy fedél alatt tán mindkettőnknek jobb lenne. Hát csak rám csap azzal, hogy mit gondolok én? Mondom, ahogy dukál. Ak­kor meg, hogy húztam volna magamra tiszeségesebb gú­nyát — mert ugye munkából hazafelé jöttem — aztán len­nék józan. Mert biztos teli- szlopáltam magam a vejem pincéjében. Pedig hidd el fiam, még víz sem !gen volt akkor nap a számban- De mit tehettem volna? Még székkel sem kínált ez a te kardos, jó anyád. Azért csak idevett a szívem. Már neked úgy mondom el, ahogy volt. Igaz. egy kicsit érződött raj­külföldön is ismertté vált, azóta a világ minden tájáról érkeznek kéziratok, relikviák és egyéb becses dokumentu­mok a Magyarok Világszövet­ségén keresztül vagy pedig közvetlenül. De nemcsak kül­földön, az országban, a leg­kisebb faluban is lappang­hatnak értékes irodalmi em­lékek, amelyeknek a Petőfi Irodalmi Múzeumban a he­lye. A kéziratokon kívül jelen­tős írói fénykép- gyűjteménye is van a múzeumnak. Ide ke­rülnek mindazok a régi fény­képek, melyek tulajdonosaik birtokában csak fakuló csa­ládi vagy baráti emléket őriznek, az irodalmi múze­umban azonban a legbecse­sebb hagyományok íelidézői- vé válnak. Nemcsak kézirataikat és fényképeiket, hanem emlé­keiket is egyre többen ad­ják át a múzeumnak az el­szállt idők tanúi. Újabban ugyanis lelkes kollektíva gyűjti a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban az irodalmi emlé­kezéseket, írók, költők, em­lékeik hangját rögzítve magnetofonszalagra. Így a modern technika segítségé­vel az irodalomtörténet része lesz az a töméntelen adat és élmény, amely eddig a kor­társak emlékezetével a sem­mibe foszlott. Ha meggondol­juk, mit adnánk ma egy-egy hiteles kortársi emlékezésért Csokonairól vagy Petőfiről; egy magnetofonszalagért, melyről Ady kántáló rekedt hangja szólna hozzánk, akkor elképzelhetjük, milyen érzés­sel hallgatják majd száz év múlva irodalmunk szerelme­sei Illyés Gyula. Kassák La­jos vagy Füst Milán hangját, nem is említve Babitsét, Mó- riczét és Karinthyét, mert ezeket is őrzi az irodalmi múzeum hangarchívuma Az életre keltett múlt moz­galmas képe fogad bennün­ket a múzeum kiállítási ter­tam az ital. Búcsú volt. Kap­tam én megint. Azt mondta, hogy megírja neked. Miért nem hagyom én Őt békén? Koccintottunk. Aztán még folytatta volna, de anyám le­szólt, hogy hűvös van, meg­fázunk. Hát feljöttünk. Az udvaron megállt, g a dorongfa rakásra mutatott; — Ezt is én szereztem ne­ki. Fuvarral együtt 400 fo­rint Kecskés, a szomszédból mindjárt mondta, hogy adna érte 600-at is. Van esze a csipásnak. Többet ér ez majd nekünk. Négy culáp kijön belőle, aztán egy csomó karó. Lesz ebből vagy háromszáz karó is. Meghasogatom én azt... Lépett vagy hármat, aztán a házra intett: — Ezt is rendbe kell hozni, fiam. Már majdnem minden­kié takaros a faluban. Ez se legyen itt csúfságnak. Mert még az éjszakába sem tud elbújni, hiszen villany ég a kaputok előtt Ügy gondoltuk anyáddal, hogy az én fél házrészemet eladnám, ő meg a szőlőt. Elég nekünk az is, ami az enyémben terem Az­tán rendbetesszük a házat.. Van nékem egy jó kőműves- mester cimborám a szom­széd faluban, megcsinálja az szépen... — Gyertek már — hívoga­tott anyám az ajtóból, de Kő Antal még befelé ment el­mondta» hogy az öreg, félig meiben, ahol már áll a re­formkori kiállítás, mely Köl- cseytől Aranyig viszi végig a látogatót a magyar iroda­lom útján. A legközelebbi években megvalósul az az impozáns terv, hogy a mú­zeum összes termein átfutó egyetlen nagy kiálítás mu­tassa be az egész magyar iro­dalom fejlődését a kezdettől napjainkig. A magyar iroda­lomtörténetnek egy ilyen át­fogó vizuális bemutatása fel­becsülhetetlen szolgálatot tesz az iskolai oktatásnak és a népművelésnek: élő hagyo­mányainkat belopja a nagy tömegek szívébe. A Petőfi Múzeumhoz ha­sonlóan nagyszabású közpon­ti irodalmi múzeum világszerte bevés van A legtöbb országban csak írói emlékházak őrzik egy- egy nagy író emlékét. Em­lékházak Magyarországon is szép számmal vannak: mind a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. Ilyen többek között az esztergomi Babit j- ház, a kiskőrösi Petőfi-ház, a balatonfüredi Jókai-villa. a tiszacsécsei Móricz-ház, a ba- latonszárszói József Attila emlékmúzeum vagy a buda­pesti Gát utcában a József Attila lakásmúzeum. Az em­lékházaknak és a központi M_ állításnak más-más a funkció- - ja. Azt a hangulatot, melyet az emlékházak őriznek, a központi kiállítás sohasem tudja felidézni. Csehov moszkvai lakásának névtáb­láját vagy . Victor Hugo szo­bájából nyíló) kilátást bizony nagyon nehéz elfelejteni. Dq aki a Petőfi Irodalmi Múze­umban a Himnusz kéziratát, Perczel Etelka korabeli ké­pét, az első szabad sajtót, a Pilvax kávéház közvélemény asztalát, Ady fejfáját vagy József Attila írógépét látja, azt is óhatatlanul megejti a magyar irodalom géniuszá­nak varázsa. íme. egy múzeum, mely nem temető, hanem a halott anyag életrekeltője. mely az irodalmi hagyományt élő iro­dalmunkba és kultúránkba oltja. Vezér Erzsébet elszáradt körtefát is kiveszi. Helyébe barackot ültet. Az hamar terem... Ott bent, az asztalnál — amíg ettünk — elmjzegettem egy kicsit. Magas, kissé gör­nyedt hátú, szikár öregem­ber. Olyan, mint amilyen az apám lehetett volna, ha élne. Szájára csüngő deres baju­száról, kezefejével törölgette az ételmaradékot. Amikor a poharát emelte, anyámra né­zett, s kínálta. Anyám durcáskodott, adta a rátartit. Fejével nemet in­tett. Mondta, hogy szédül tőle. Nekünk is elég lenne már. s mintha a szeme fé­nyéve] bátorítaná is jövendő emberét — szólj már. Kezd el, ahogy illik, hiszen azért jött haza a fiam. ( — Csak beszélgetünk —» néz engesztelő tekintette! édesanyámra és újabb mon­dókába kezd. Gonosz nevethetnékem tá­mad. De anyám int. Ki kell azt várni türelmesen, amíg Kő Antal szabályosan meg­kéri a kezét. Ez a pillanat sem várat sokáig magára: — Akkor — kezd! az öreg felállva és ünnepélyes han­gon — mit szólnál hozzá fiam? Mert én... ugye tetőled kérhetem meg. Bizony én nem tudtam szólni. Megölelgettem 6ket| és kezüket egymásba fontra). DÁVID JÓZSEF: Eljegyzés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom