Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-05 / 234. szám
ályemelcs — idcszámítá- egy „rna* vízalatti vadá■ nk előtt 38GO évvel w&t győztesei Egy kis sporttörténelem 3a, ez » nyári olimpia? Kormányos négyes a IX. századból Súlylökés — a XIV. században A hiú távfűtő Drukkol az asszony Szomorú vasárnap volt-.két hete. még ha száz fehér virággal is. Esett, esett és csak esett. Ebéd után már akkora bánat ülte meg lelkemet. hogy még a szemetet se volt kedvem levinni a kuka kukájába. Tűkön ültem. úgy vártam a televízió« meccsközvetítés kezdetétLehet, a levertség volt az oka. de nagy emberbaráti elhatározás született bennem. Véget vetek annak az áldatlan állapotnak hogy a feleségem továbbra is abszolút közömbös maradion a futballmérkőzés közvetítésekkel szemben. Mégiscsak tűrhetetlen, hogy egy kul túrlényt ennyire ne érdekeljen a sportolásnak ez a minimuma sem. Legyen az atlétika, vízi póló- labdarúgás vagy torna, nőm rá se néz a képernyőre, csak köt. horgol rendületlenül. Néha már nem bírom cérnával. s odaszólok neki szenvedőn. könyörgőn: „Nézd. azt a biztonságot, ahogv Dúcra Anikó bukfencei a gerendán!... Hát nem lélegzetelállító?” — Mire ő — miután befeiezte egy sor szem megszámlálását — Mi? Rosszul érzed magad? S horgol tovább anélkül, hogy felnézett volna. Máskor: „Csak pár percre figyeli már oda... Téged abszolút hidegen hagy. hogy fiaink a címeres mezben most a magyar nép nevében szálltak sorompóba?” — Éppen csak felkapja a szemét- Rá a televízióra, ahol éppen a csapatok kivonulása látható. — Kit gyászol az a három férfi, aki ott elől lépeget. feketében?... Természetesen engem az érdeklődésnek ez a halvány jele is örömre gerieszt. Távirati stílusban de minél színesebben igyekszem őt felvilágosítani, mi miért van; és hogv a futball iránti szeretet az embernek abból a vágyából... De az asszony pár szóval agyonvágja lelkesedésemet. — Na és melyik csapat a Kecskeméti Dózsa’ — Nem érted? Ez válogatott mérkőzés: Magyarország —Ausztria. — Attól még lehet Kecskemét. nem? Ilvenkor legtöbb legvintení F.gvszor mégis csoda történt. Elfogyott a pamut, nem tudott horgolni- A rendes bainokí forduló valamelyik rangadóiát láthattuk. Nőm 19 nézte öt telies Percig. Ezalatt azonban tízszer érdek- lőiött. kik is látszanak. és ezek miért nem arra szaÍ ladnak miért erre rúg iák a labdát? Aztán kiszállt a számára reménytelenül unalmas sport* élményből. Mérgesen felugrott. nekiesett a ruhásszekrénynek. Pár perc múlva ismét horgolásba merülve láttam őt. Ügy látszik, mégis csak talált fonalat, — futott át az agyamon. A közvetítés végén tapasztalom a keserű valót- Hogy legyen horgolnivalóia. kedves asz- szonvkám elkezdte szétfejteni egyetlen pulóveromat. Azóta nem kísérletezem; Csak azon a szomorú vasárnapon szántam el magam újra a sport népnevelő munkára. No. gondoltam. egy kis aktuális elmélettel keltem fel a kíváncsiságát, s 13.25 előtt azt. kezdtem magyarázni« hogy az E~er Is. meg a Budapesti E’-W {« ugyanabban az osztáb-bar látszik, amelyikben a Kecskemét, illetve szülővárosának csapata — Szolnok— És az mire ló? — kérdezte a nagv tűk cikázása fölött. Ezúttal azonban nem adtam fel a reményt, A laikus kérdést elen<mutf>rn a fiilem mellett, s míg a mérkőzés epv-egv mozzanatára ékesszólóan hívtam fel a figyelmét éreztem hogv valamit ka- pisgál már Ilver figyelmeztetéséből is. — Jó ne beszéli bele!-- Ha^d hal’vo'snm inkább a Szepesit, ö Is mondia a magáét. meg te is- fősszeza vartok. ö lobban ért hozzá. TTiiongt.am magamban. Méa abból se ábrándítottam ki« hogy ..a’’ Szenes! most éppen Mevjkóban tartózkodik Már oda-o'inriZzeit a képernyőre is. Mog-megesóvá'ta a felét. mikor a fori valami yfztőcsába esett, c ősszefrcks- kö’te a látékosokatS csodák cselig' Mire a kénernvő — adáshlbq miatt —■ hosszebb időre elsötétült« neiem félrerakta a horgolni valót. Elnyellek csak —' pisszegett -te ha szóltam —'• mib-en meghitten beszélgetnek a nézők a tribünön. Valóban. M'kor eltűnt a kép« minden olvan meghitt, közvetlen lett. ami onnan Egerből iött. ..Te hülye bíró!P — bánhattuk mezt tucatnyi ámvaintbari a sötétből hangzó káriorezőst Maid a futballisták következett némi visítás bem bélés. szál-szirénázás kíséreté^ ben. .Ezt az állatit!” —1 •..elverünk te idióta!” — Az* tán egvlkükef fennhangon küldte valaki, oda. ahová ilyen szomorú vasárnap dukál. Csak látnám meg. melyik pimnczknztott' — emelte az ökléf fenyegetően ,4 mihői örömmel győződhettem meg amői. hogv á feleségem végre drukker lett... Tóth István
