Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-05 / 234. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. október 5. Mi lesz az olimpiával? — Nyugtalan Latin-Amerika Az USA perui intrikái — Wallace-ék hangja Japán búvárok Tegnap esti helyzetkép Aggodalommal tekint a világ Mexikó felé. A Mexikói Olimpiai Bizottság elnöke ugyan kijelentette: ,,bízom abban, hogy az olimpia normális körülmények között október 12-én megnyitható”. Sőt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Avery Brundage is így nyilatkozott: „az olimpiát minden körülmények között Mexikó városban rendezzük meg, erre már megvannak a biztosítékok!” De azért San Francisco bejelentette: három napos késéssel, október 15-i kezdettel hajlandó átvenni a rendezést a mexikóiaktól. Nem bizonyos ugyanis, hogy a Brundage által emlege­tett biztosítékokban csakugyan lehet bízni. Hiszen akár egy héttel ezelőtt is ki gondolta volna, hogy a mexikó-városi ese­mények ilyen méreteket öltenek? Halottak, sebesültek és egyre fokozódó erejű tüntetések dúlják fel a várost, a letar­tóztatottak száma is nőttön nő. Az embernek önkéntelenül is eszébe jutnak a május—júniusi franciaországi eseménye’ amelyeknek hatására a cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál félbeszakadt. Az'olimpia nagyobb jelentőségű világesemény, mint Cannes, de ki tudja, hogy a mexikó-városi diáktünte­tésekhez nem csatlakoznak-e — miként akkor Franciaország­ban — tömegek, s a dolgok nem fejlődnek-e el egy olyan pontig, amely esetleg mégis csak az olimpia nyugodt lebo­nyolítását fenyegeti? Egyébként más latinamerikai országokból is nyugtalanító hírek érkeznek. A brazíliai Sao Pauloban ugyancsak diák­zavargások vannak, itt egyelőre egyetemisták harcolnak egyetemisták ellen, a haladónak ismert bölcsészek csatároz- nak egy másik egyetem jobboldali diákjaival. Ugyanakkor a parlamentben bejelentették, hogy összeesküvést fedeztek fel: repülőtisztek akarták megdönteni Costa E. Silva elnök kor­mányát, Egy harmadik latinamerikai államban, Peruban állam­csínyt hajtottak végre. A katonai junta erős embere lett új elnök: Juan Velasco. Az elmenekült elnök, Belaunde pe­dig Bolíviától kapott menedékjogot. A perui válság mögoi egyébként az International Petroleum Company nevű Egye­sült Államok-beli kőolaj társaság áll, amely óriási nyereség­gel, szinte korlátlanul aknázza ki Peru kőolaj-kincsét. Augusztusban azonban államosították a céget. Az ellentá­madásba ment át és elérte, hogy két kőolajlelőhely kiak­názásának jogát visszakapta. Ez sem volt elég. Az | |SA tőkései most a junta puccsával próbálják teljes eddigi perui érdekeltségüket visszaszerezni. Magában az Egyesült Államokban a fajvédő, szélsőjobb­oldali elnökjelölt, Wallace alelnökjelöltjének, Lemay tábor­noknak a nyilatkozata kavart vihart. Lemay, a légierő volt vezérkari főnöke, sajtóértekezletén megemlítette, hogy az atomfegyver csupán egy a többi között és ha szükséges lenne, talán fel lehetne használni Vietnamban. Nixon azonnal vá­laszolt: „Nem hiszem, hogy atomfegyvereket kellene hasz­nálni Vietnamban, mert ezzel elkerülhetetlenül a háború kiterjedésének, nagy háborúvá való átalakulásának veszé­lyét kockáztatnánk.” Humphrey, a demokraták elnökjelö! megdöbbenését fejezte ki Lemay nyilatkozata felett és ki­jelentette: „Katasztrofális lenne, ha bárki, aki úgy beszél, mint Lemay tábornok, felelős posztba kerülne!” Ebben végre mindenki egyetérthet Humphreyval. Ezt a nézetet egy egészen kis hír is alátámasztja. Arról számol be, hogy három japán búvár radioaktív fertőzést kapott egy amerikai atomtengeralattjáró javítása közben. íme, milyen veszélyei vannak a nukleáris fegyverzetnek, még békeidő­ben, erőszakos alkalmazásuk nélkül is! K. S. Peruban a kalonai kormány feloszlatta a parlamentet A perui „forradalmi jun­ta", amely csütörtökön ál­lamcsínnyel megdöntötte Be­launde elnököt, az este fo­lyamán feloszlott, de csak azért, hogy a hatalmat ismét katonáknak, egy tábornoki kormánynak adja át; Az új elnök Juan Velasco Alvarado tábornok, a fegyveres erők Az államcsíny vezetője Juan Velasco Alvarado tábornok; a szárazföldi hadsereg főpa­rancsnoka főparancsnoka és az állam­csíny fő szervezője, az új kormányfő, aki egyben a hadügyminiszteri tárcát is megtartotta magának; Emes- to Montagne Sanchez tábor­nok. Az új kormány bejelen­tette, hogy szabályzatot dol­gozott ki, amelynek alapján a végrehajtó és a törvényho­zó hatalmat gyakorolja. Ez a bejelentés megerősíti azt a tényt, hogy az új katonai kormány nemcsak Belaunde elnököt fosztotta meg hatal­mától, hanem feloszlatta a parlamentet is,-—A perui államcsíny éles politikai válság közepette zajlott le — írja V. Globa, a TASZSZ hírmagyarázója. — A válságot az International Petroleum Company amerikai kőolajtársaság üzelmei idéz­ték elő, azzal, hogy a társa­ság igen hátrányos szerződést kényszerített rá az országra. A kőolajtársaság tevékeny­sége az utóbbi időben olyan felháborodást keltett a ve­rni néptömegekben, hogy a hatóságok augusztusban álla­mosították és átadták a pe­rui állami kőolajtársaságnak az ország északnyugati részé­nek két igen gazdag olajlelő­helyét, amelyet eddig az In­ternational Petroleum akná­zott ki. Pártküldöttségek elutazása Budapestről Elutazott Budapestről az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártja, — az Ausztráliai Kommunista Párt, a Bolíviai Kommunis­ta Párt, a Brazil Kommunis­ta Párt, a Chilei Kommunis­ta Párt, az. Ecuadori Kom­munista Párt, a Görög Kom­munista Párt, a Guatemalái Munkáspárt, az Indiai Kom­minsta Párt, az Iráni Nép­párt, Szíria Kommunista Pártja, az Uruguayi Kom­munista Párt és a Venezue­lai Kommunista Párt kül­döttsége. A delegációk részt vettek ' a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bi­zottságok és munkacsoport ülésein. Véget ért a munkáspárti kongresszus Pénteken Black noolban vé­gétért a munkáspárt 67. kongresszus^, s még, a záró­ülés ünnepi hangulatában sem sikerült elleplezni a kor­mány és az egyszerű párt­tagság közötti ellentéteket- A kongresszus egyhangúlag el vetette a kormány egyik leg­népszerűtlenebb döntését: a receptdíjak bevezetését és követelte a társadalombizto­sítási szolgáltatások ingye­nességének helyreállítását. Lelkesedés nélkül zajlott le a minden évben megismét­lődő szertartásos szavazás; amellyel a párt bizalmat nyilvánít saját kormánya iránt Wilson miniszterelnök rö­vid beszédében kertelés nél­kül kijelentette, hogy a kor­mány a reá nézve kellemet­len kongresszusi határoza­tokat „nem utasításként, ha­nem figyelmeztetésként keze­li”. Wilson, alig burkolt fi­gyelmeztetést intézett a szak- szervezetekhez. elsősorban a nagyszabású bérsztrájkra ké­szülő vasasikhoz. hogy -..a munkásmozgalom ma olyan erő. amelyet csak maga a munkásmozgalom tehet tönk. re”. Elítélte a készülő sztráj­kot. mert szerinte az sem­mivé teheti a kormány ke­servesen elért vívmányait: a termelékenység; a kivitel emelkedését A záróülés végén a talp? a vörösbe öltözött Jennie Lee elnökasszonv felkérésére a küldöttek elénekelték a ..vö­röszászló” című párthimnuszt (dallam: oh tannembaum-..,'i maj<J Köbért Eurns skót nemzeti költő. Magyarorszá­gon „Gyertyáién ykeringő" néven, ismert, búcsúdalát­Á Birrenbach-misszió Október első felében az agresszív Észak-atlanti szö­vetség. a NATO tagállamai miniszteri színtű tanácskozást tartanak, hogy — atlanti szó- használattal élve — az „új európai helyzetben” megbe­széljék teendőiket. Maga a szóhasználat arra utal; a bon­ni kormány elfogadtatta a NATO vezető hatalmaival azt a valóságnak meg nem felelő álláspontot, hogy a Csehszlovákiai események „megváltoztatták a katonai erőviszonyokat Európában”. 'A legutóbbi néhány hét eseményei azt mutatják; hogy a bonni politika a vég­sőkig ki akarja használni a lehetőségeket az Atlanti Blokkon belül elfoglalt hely­zetének megerősítésére és ezen keresztül az európai légkör feszítésére. Szinte szimbólumnak te­kinthető, hogy a Kiesingem kormány éppen a második világháború előkészítésében oly kárhozatog szerepet ját­szó Thyssen-tröszt egyik fel- ügyelőbizottsági tagját, Bir- renbachot küldte szeptember végén Washingtonba, hogy érvényt szerezzen az új bon­ni elképzeléseknek. A Birrenbach-misszió és következmény ej meglehető­sen világos képet adnak a nyugatnémetországi agresszív politika elképzeléseiről. Bonn első manővere az volt, hogy hívjanak össze „NATO csúcsértekezletet”, amely hozzon határozatokat az Atlanti Blokk szigorú ka­tonai-politikai megerősítésé­ről. Kiesingernek ez a kísér­lete kudarcot vallott. Egy­részt azért, mert Washington erőit nagymértékben leköti a vietnami háború és az elnök- választási hadjárat. Másrészt azért, mert De Gaulle tábor­nok és a francia kormány nyilatkozatai, majd De Gaulle bonni látogatása vilá­gossá tették; Franciaország semmi okot nem lát arra hogy lényegesen megváltoz­tassa a NATO jelenlegi szer­vezetével kapcsolatos eluta­sító. vagy legalább is tartóz­kodó álláspontját. Az első Kiesinger-javaslat kudarca után módosították a bonni kívánságot úgy, hogy hívják össze az atlanti kül­ügyminiszterek rendkívüli konferenciáját; Birrenbach, Clifford amerikai hadügymi­niszterrel és Rusk külügy­miniszterrel folytatott meg­beszélései után úgy döntöt­tek, hogy a külügyminiszte­rek. októberben összeülnek* de ezt nem tekintik „rendkí­vüli" tanácskozásnak. Mindamellett távolról sem lehet azt mondani, hogy Birrenbach üres kézzel tért vissza Washingtonból. Tarso­lyában számos agresszív ha­tározatot hozott. Mindenek­előtt: a Pentagon úgy dön­tött, hogy lemond a Nyugat- Németországban állomásozó katonai egységek úgynevezett „rotációjáról”, tehát nem von ki katonákat Nyugat- Németországból. Sőt, kötele­zettséget vállal arra, hogy 1969 januárjában „tartós hadgyakorlatra” újabb 12 ezer katonát dob át Nyugat- Németországba. Másodszor: Rusk és a7- amerikai külügy­minisztérium kötelezettséget vállalt arra, hogy a különbö­ző NATO-értekezleten szoro­sabban működnek majd együtt az amerikai küldöttek a nyugat-német megbízottak­kal, hogy ily módon szilár­dítsák a katonai szövetség egészét. Ez az ígéret azt je­lenti, hogy a Washington— Bonn „tengely” az eddigiek­nél brutálisabb és határozot­tabb arculatot kap. Nyugat- Szövetségen belül, mint az kulcspozícióját az Atlanti Németország megerősíti amerikai agresszív tervek első számú bázisa. Harmad­szor: Birrenbach és Clifford amerikai hadügyminiszter között megállapodás jött lét­re. E szerint az Egyesült Ál­lamok a belátható jövőben nem csökkentik a NATO fenntartási költségeiben vál­lalt részesedésüket — ugyan­akkor pedig Nyugat-Német- ország felemeli hozzájárulá­sát! Politikai és katonai szak­értők általános véleménye szerint ez az utóbbi megálla­podás különösen veszélyes és jelentős. A Birrenbach-meg- beszélésekről kiszivárgott hí­rek szerint az amerikai tár­gyalópartnerek figyelmeztet­ték Nyugat-Németországot, hogy fokoznia kell fegyver­kezési ütemét. A bonni állam már eddig is (hivatalosan) évi 23,1 milliárd márkát költ fegyverkezésre. Többet, mint az Egyesült Államok kivéte­lével az Atlanti Blokk bár­mely tagállama. A Pentagon szakértői azonban felhívták Birrenbach figyelmét, hogy ez az összeg még mindig csak 4.5 százaléka a nyugat-német bruttó társadalmi terméknek. A fegyverkezési költségek aránya az Egyesült Államok­ban a bruttó társadalmi ter­mék 10,5, Nagy-Britanniában pedig 6,5 százalékát teszik ki. Úgy tűnik, hogy Birren­bach tárgyalásai nyomán a Közlemény a szovjet—csehszlovák tárgyalásokról Moszkva — (TASZSZ) Moszkvában az alábbi hi­vatalos közleményt adták ki a szovjet—csehszlovák tár­gyalásokról : „Október 3-án és 4-én Moszkvában szovjet—cseh­szlovák tárgyalásokra ke­rült sor. Szovjet részről a tárgya­lásokon részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, Alekszej Koszigin, S2 SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja, a minisztertanács elnöke és Nyikolaj Podgor- nij, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. A csehszlovák tárgyaló fe­let Alexander Dubeck, a CSKP Központi Bizottságá­nak első titkára, Oldricn Cernik, a csehszlovák kor­mány elnöke, a CSKP KB elnökségének tagja, valamint Gustav Husak, a Szlovák KP Központi Bizottságának első titkára, a CSK PKB el­nökségének tagja képviselte. A tárgyalások során a fe­lek megvitatták a Szovjet­unió és Csehszlovákia kap­csolatai fejlesztésének kér­déseit. A felek figyelmének köz­pontjában azok a megálla­podások és intézkedések áll­tak, amelyeket a Szovjetunió és Csehszlovákia küldöttsé­gei — az ágcsernyői találko­zó és a pozsonyi tanácsko­zás záróokmányaiban leszö­gezett elvekből kiindulva — augusztus 23-a és 26-a kö­zött Moszkvában dolgoztak ki. A jelenlegi tárgyaláso­kon újból leszögezték: a szóbanforgó intézkedések a csehszlovákiai társadalmi és politikai élet normalizálódá­sának, valamint Csehszlová­kiát a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűző baráti kapcsolatoknak alapjául szolgálnak. A csehszlovák küldöttség tájékoztatta az SZKP Köz­ponti Bizottságának küldött­ségét, hogy az említett meg­állapodások teljesítése érde­kében milyen konkrét intéz­kedéseket hoztak Csehszlo­vákiában, és milyen elkép­zeléseik vannak az ezirányú további munkát illetően. A csehszlovák küldöttség leszögezte: a CSKP Közpon­ti Bizottsága és a csehszlo­vák kormány mindent meg­tesz annak érdekében, hogy biztosítsa a moszkvai meg­állapodások végrehajtását. Erőfeszítéseket tesznek a kommunista párt vezető sze­repének növelésére. Fokoz­zák a harcot az antiszocia- lista erők ellen. Megteszik a szükséges intézkedéseket an­nak érdekében, hogy a tö­megtájékoztató eszközöket teljesen a szocializmus szol­gálatába állítsák. A párt és bonni államban az eddigiek­nél szabadabb kezet kapnak a fegyverkezés hívei. Schrö­der hadügyminiszter máris úgy nyilatkozott, hogy a Bundeswehrnek a költségve­tésben előirányzott összegen felül további milliárdokat kell kapnia. (Mellékesen meg kell je­gyezni, hogy a bonni fegyver­kezési hajsza meggyorsítása az Amerikai Egyesült Álla­mok számára gazdasági szem­pontból is kifizetődő. Hiszen az Egyesült Államok Nyu- gat-Németország első számú fegyverszállítója, s így a nyugatnémet militarizálás ütemének fokozása egyben busás hasznot hoz Amerika nagy fegyverkezési monopó­liumainak). Az utóbbi hetek ily mó­don a NATO keretében Nyu- gat-Németország katonai kulcsszerepének minden ed­diginél világosabb megerősí­tését hozta. Ez természetesen aligha marad hatás nélkül Nyugat-Németország belpoli­tikai helyzetének alakulására: számítani lehet arra, hogy a kereszténydemokraták Stra- uss és Barzel által képviselt agresszív szárnya az eddigi­nél nagyobb szerepet kap a hivatalos bonni külpolitika kialakításában. *— íc — az állami szerveket oyan ká­derekkel erősítik meg, akik szilárdan állnak a marxiz­mus—leninizmus és a prole­tárinternacionalizmus tala­ján. Az SZKP Központi Bi­zottságának küldöttsége megerősítette: kész minden segítséget megadni a cseh­szlovák elvtársaknak, hogy valóra váltsák terveiket, — amelyeknek célja a moszk­vai megállapodások szelle­mében normalizálnj a hely­zetet az országban és a pártban. A tárgyalások során meg­vitatták a szövetséges csa­patok Csehszlovákia terüle­tén való tartózkodásának kérdését. A felek megegyez­tek abban, hogy a kormá­nyok megvizsgálnak és alá­írnak egy szerződést a szö­vetséges csapatok ideiglenes csehszlovákiai elhelyezéséről Az ez év augusztus 23—26-a között Moszkvában folyta­tott tárgyalások dokumentu­maival összhangban végre fogják hajtani a többi szö­vetséges csapat szakaszos kivonását. A Szovjetunió és Cseh­szlovákia küldöttségei meg­vitatták azokat a feladato­kat, amelyeknek megvalósí­tása elősegíti a két ország, népej testvér; szövetségének és megbonthatatlan barátsá­gának megszilárdítását; gaz­dasági, politikai, kulturális és egyéb területeken sokol­dalú és gyümölcsöző együtt­működésük fejlesztését, va­lamint a hagyományos ba­ráti kapcsolatokat fenntar­tó városok és területek kap­csolatainak erősítését. Úgyszintén megvitatták a nemzetközi béke és bizton­ság szavatolásának legfonto­sabb problémáit. A felek leszögezték: eltökélt szándé­kuk a jövőben is töretlenül megvalósítani azt a közösen kidolgozott külpolitikai vo­nalat, amely a szocialista közösség érdekeit, az impe­rialista hatalmak politikája ellen vívott sikeres harcot szolgálja, A felek „elsőrendű fontosságú feladatnak tart­ják olyan intézkedések fo­ganatosítását, amelyekkel megbízható módon gátat emelhetnek a nyugatnémet militarista erők fokozódó re- vanstörekvéseinek útjába, hatékony segítséget nyújt­hatnak a harcoló vietnami népnek, elősegíthetik az im­perialista agresszió megfé­kezését a Közel-Kelet térsé­gében. A tárgyalások az élvtár* siasság, a hasznos együttmű­ködés és az őszinteség szel­lemében folytak.” Elutazott Moszkvából a csehszlovák küldöttség Pénteken hazautazott a szovjet fővárosból a Cseh- szolvák Kommunista Párt Központi Bizottságának kül­döttsége. A küldöttség tagjai voltak: Alexander Dubcek, a CSKP Központi Bizottsá­gának első titkára, Oldrich Cernik. a CSKP KB elnök­ségének tagja, a cseszlovák kormány elnöke, valamint Gustav Husak, a CSKP KB elnökségének tagja, a Szlo­vák KP Központi Bizottsá­gának első titkára. Biafra támad Effv biafrai katonai közle­mény megáPanítia. hosv Onitsa térségében a szerdai harcok során 15 nigériai ka­tona esett el. mia’att a biaf­rai csapatok a város több Dontián visszaverték a szö­vetséges haderőt támadását.. A körieménv utal arra. hoey Okiewi város több pontián is heves harcok folvnak. A Vöröskereszt nigériai se- gélvkoordináló központtá megegyezett a lagosi kor­mánnyal. hogv a fővárosból segélyszállítmányokat és or­vosokat szállítanak PortHar- court kikötőiébe. Nigéria csütörtökön eluta­sította a Közös Piaccal való társulás gondolatát- A la­gosi kormány nyilatkozata szerint a társulás nem szols gálná Nigéria érdekeit.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom