Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

aö8. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Miért érzi magát rosszul Szolnokon? Vitazáró Jászból dogházán a tanács megbízásából, a vízügyi igazgatóság kivitelezésében belvíz- levezető csatornát építenek. A csatorna keresztül szeli a községet, s minimálisra csökkenti a faluban a belvízveszélyt ÖTEN VOLTAK ÖTEN LESZNEK... Abri Lukácsné kommunis­ta asszony. Csendes, szielíd. Nem olyannak ismerik, mint akit egykönnyen haragra le­het lobbantam. Márpedig nemrégiben Ábri néni or­Mi történt? A kisújszál­lási Faipari Vállalat párt- szervezete a vezetőség újjává- lasztására készül. Ábri néni a taggyűléstől a jelölőbi­zottságban kapott munkát. Tiszte szerint arról beszél­getett nyolc kommunistával, elégedettek-e a vezetőség munkájával? Es persze ar­ról is. kiket jelölnének az ú j vezetőségbe. — No, kérdeztem az egyik illetőt, te mit tartasz a veze­tőségről? Mire ő: ..Nem jó.” Mivel okolod? ..Nem jó és kész.” Faggattam, de mind­hiába. Makacsul hajtogatta a magáét. Gondoltam, vala­mi szálka szorult ebbe az emberbe, ha kihúzom, meg­ered a nyelve. Lehet, hogy nem iól tettem, de dühös voltam rá. — Megtalálta a „szálkát"? — Nem én. Pedig eleget fáradoztam vele. Végül azt Rázsó Ferencné. a jelölő- bizottság másik tagia. a mű­szaki és adminisztrációs munkakörben dolgozó Párt­tagokat kereste fel. — Az úi gazdasági mecha­nizmus körülményei között a pártmunka módszerei átfor­málódnak. A vezetőség ho­gyan tudott eddig lépést tar­tani a úi követelmények­kel. Erről mit mondtak a kommunisták? — kérdeztem. Hallgatás volt a válasz. Lehet. elmulasztotta ezt megkérdezni. Kár. Pedig szükség lett volna rá. Utravalót A nyergesújfalui Magyar Viscosagyár felvételre keres férfi betanított és segéd­munkásokat különböző munkakörök­be, valmint lakatosokat és villanyszerelőket. Munkaidő heti 40- illetve 42 óra. Munkásszállást biztosí­tunk. Munkabér a kol­lektív szerződés és meg­állapodás szerint. Napi egyszeri kedvezményes étkezést biztosítunk. Je­lentkezés a vállalat Mun­kaügyi Főosztályán, — Munkaerőgazdálkodási Csoportnál, hétfőtől — péntekig: 9 órától—12 óráig. cáián a méreg gyújtott tü­zet. — Hát ugyancsak a kon- tyom alá szorult az indulat. Nem szoktam hozzá a mis- másoláshoz. mondtam neki: mit gondolsz, ha te odaállnál a helyükbe, különb lennél, mint ők? Te. aki úgy kerülöd az őszinte szót. mint a medve a da­rázsfészket? Legalább a tag­gyűlésen add elő a bajod. így fordult elő. hogy a szelíd Ábri néni kijött a sodrából. Nem szereti a pártban a mismásolást. Hi­szi, az illető okult a sza­vaiból. — Ég a többiek? — Elégedettek a pártve­zetőséggel. A titkárunkat rendes. egyenes embernek tartják. — Mit ajánlottak az új vezetőség fiaveimébe? — Látnivaló volt. hogy nem egyformán húznak. A párttagok azt kívánják, job­ban osszák meg a munkát maid egymás között. mert akkor nem sikkad el a sze­mélyes felelősségük. glettem a munkájukról. — Bírálták a pártvezető­séget? — Például kifogásolták, miért nem lép fel határo­zottabban a munkavédelmi helyzet megiavítása érdeké­ben, Miért túri el a szak- szervezeti bizottság és a gazdasági vezetők erélytelen- ségét. Szerintem is igazuk van. mert nagyon sok a bal­eset az üzemben. Az új ve­zetőség figyelmébe ajánlot­ták. hogy ne csak a politikai A vasárnapi sajtó hírül adja, hogy a KPM oktatási szakszolgálata a közlekedési illemkódex kiadását fontol­gatja s egyben morális ala­pokat kíván teremteni a gépjárművezetésnél. Részem,- ről e nemes szándék telies megértésre számíthat. sőt. mint érzékeny lelkialkat ki­fejezetten szükségesnek tar­tom bizonyos dolgok írásos beszabályozását. A leendő mü ezen túlme­nően feltétlenül hézagpótló is lesz a következő okok mi­att: 1. Tudvalevő, hogy eleddig csak íratlan szokásjogon nyugodott az országúti tár­salgás. Semmiféle etikett nem kötötte pl. a zárvonal közé szorult AKÖV pilóta és az előtte haladó cigány kordélv hajtója — valamint annak utasai közötti — eszmecse­rét. képzést szorgalmazza, mint a régi. hanem a szakmait is. Nálunk nagyon sokan sze­retnének mesterséget tanul­ni. Az egyik pártcsoport tag- iai úgy vélekedtek, nem he­lyes. hogy a külső telep ve­zetője maradion továbbra is a titkár. — Miért? — Azt mondták, ha maid valami nem megy agitáció- val, azt majd parancsszóval erőlteti ki. — Maga szerint okuk van erre a feltételezésre? — Nincs. A pártcsoport inkább csak aggályoskodott, mintsem tényekből következ­tetett. A titkárunk élvezi a párttagság bizalmát, marxis­ta egyetemre jár, az embe­rek szeretik, becsülik. — Várható-e változás a vezetőséa összetételében? — Igen. Az egyik tagja a felmentését kérte, mert is­kolába jár. a másik két és fél évig szülési szabadságon lesz. Egyszóval ötből hármat újra jelölünk. — Milyen javaslatokkal küldi kétévi munkára az új vezetőséget a párttagság? — Sajnos, a jelölőbizott­ságnak nem mondták el ia- vaslataikat. Jól dolgoztak, maradjanak — ennyit mond­tak nekünk. Az utravalót szűkén mérték. Remélem a taggyűlésen maid pótolják. öten voltak, öten lesznek. Hogy kik. arról majd a taggyűlés dönt. F. P. 2. A jelenleg szokásos „út- széli hangnem" már nem fe­lel meg a megváltozott tech­nikai körülményeknek. Egyes kutatók szerint eredete még az időszámítás előtti korra nyúlik vissza. Némely kife­jezései és jövevény szavai (pl. idióta) arra engednek következtetni, hogy a római légió harci szekeresei révén jutottak el Pannóniába, mía a Savária-vidékről a sószüi- lítn utakon tovább az Al­földre. annak feles hídfővi- rosába. Szolnokra. Itt újabb szavakkal színesedett. me­lyek az itteni népség fejlett állattenyésztésre utal vl. jó­szág barom, marha stb.). Fejlődésére n későbbi ur­banizáció is hatással volt (pl. szemétláda. ócskavas, vasalás, illetve kivasalás). Világos tehát, hogy ma már, mikor egymillió jogo­sítványaa száguldoz ország­Néhány héttel ezelőtt kezdődött lapunkban a vi­ta. amelyet Kertész Magda Nők Lapjában megjelent cikke, illetve az arra adott válaszunk váltott ki. Kolleganőnk riportalanyai — diáklányok — alaposan elverték a port Szolnokon: unalmas város, nincs kultu­rálódási lehetőség, a felnőt­tek nem fejlődőképesek, el innen, stb... Válaszcikkünkre több leve­let kaptunk, — ezek egy részét közöltük is —, ame­lyekben a levélírók egyér­telműen kispolgári, poros, kulturális lehetőségek nélkü­li pletykafészeknek titulál­ták a várost. Az így kibontakozott vita során szerkesztőségünkhöz nagyon sok levél érkezett. Az elmúlt években kevés cikkünk váltott ki ilyen szé­leskörű és szenvedélyes ér­deklődést. Az adottságokkal ég a lehetőségekkel józanul számoló, reális nézetek kö­rül kialakult vitában jelent­kezett két szélsőség is. Az egyik nagy vonalakban azo­nos a már idézett levelek tartalmával — unalmas, kis­polgári, város, nincs kulturá­lódási lehetőség, stb. — a másik szélsőség pedig a „minden nagyon jó, minden nagyon szép”, „örüljünk, hogy ez is van” álláspont. Vizsgáljuk először azt az álláspontot. amely szerint Szolnokon nagyon-nagyon döcögve halad a. kultúra szekere, — és nincs a fiata­loknak elég szórakozási le­hetőségük. unatkoznak. A kérdést külön-külön kell tárgyalnunk, majd később kiderül, hogy miért. Egyes levélíróink a hely­zet szépítgetésével vádolták szerkesztőségünket, amikoris arról írtunk, hogy Szolnokon ugyanúgy megvannak a kul­turálódási lehetőségek, mint más hasonló városokban. A levélírók egy része Buda­pesthez viszonyított. Ez az okoskodás szerintünk nélkü­lözi a realitást és a törté­nelmi előzmények alapvető ismeretét. A fővároshoz, saját­ságos helyzete és fejlődése miatt, egyetlen egy magyar várost sem lehet hasonlítani. Nem ismerik fiatal levél­íróink — erre kell követ­keztetnünk — Szolnok 20— 30 évvel ezelőtti helyzetét sem (pedig a Verseghy könyvtár helytörténeti gyűj­teménye is igen gazdag!) így a város kulturális fejlődé­séről sem alkothatnak reá­lis képet. Nem egészen egy emberöltővel ezelőtt tényleg unalmas, sáros kisváros volt Szolnok, de napjainkig ál­talános fejlődésével együtt igen sokat javult kulturá­lis helyzete is. Ismételten hangsúlyozzuk: nem tartjuk a meglévőt ideális állapot­nak. a meglévő lehetőségek­kel se mindig jól gazdálko­útjainkon, alapos moderni­zálásra, hovatovább írásos kimunkálásra szorul a köz­lekedési és társalgási illem­tan. Ilyen értelemben sze­rintem feltétlenül szabályoz­ni kell a) gépkocsivezető és gyalo­gos b) aépkocsivezető és mo­toros c) aépkocsivezető és bi­ciklis d) lóhajtó és más forga­lomban résztvevő közötti vi­szonyokat, valamint határ­esetként e) a trabantos és a töb­biek közötti kapcsolatot és elő­írásszerű magatartást. Egyébként nem irigylem azokat, akik a szóbanfnraó kódex kidolgozására vállal­koznak. Mealehetösen bonyo­lult feladat lehet. Tudniillik először abban kell elvi sí­elünk, több jobb lenne, de fenntartjuk véleményünket, aki keres magának Szolno­kon kulturálódási lehetősé­get, az talál is. Miért nem többet? Azon túlmenően, hogy népművelési apparátu­sunk is meg-megbotlik né­ha-néha, azért nem, mert az adottságainkból, a lehe­tőségekből ennyire telik! — Csak ennyire, vagy alig valamivel többre. Egy vélemény: ha csak hatvan embernek van a vá­rosban igénye az állami hangversenyzenekar meg­hallgatására. akkor legyenek hatvanan, és jöjjön a ze­nekar Ferencsik Jánossal. Egy hangverseny sok tíz­ezer forintba kerül, majd- hogy ennyi egy kis község egész évi kulturális alapja! Nem igazságtalanság ez így? Az. Nem mondhatunk le alapvető célkitűzésünkről: az egész nép műveltségének emeléséről. Azért választottuk szét a kulturálódási és szórakozási lehetőségek vizsgálatát, ami az első (pillanatban talán furcsának tűnt, mert végül is megtudtuk, ami a vitá­ban oly nehezen derült ki: a fiatalok többsége nem is annyira a» színvonalas mű­velődés, hanem a könnyebb szórakozás lehetőségének hiányát panaszolta. A társa, sági életét, a táncét, stb. Sajnáljuk, hogy nem ismerjük ebben az elsősor­ban fiatalokat érintő vitá­ban a KISZ városi bizott­ságának véleményét- Hűvös idegenként távol tartották magukat az eszmecserétől. Cselekvő szándékaik, terveik ismeretében talán már több megnyugtatót tudnánk írni a kérdésről. A fiatalok szórakozási le­hetőségeit bizony mi is ke­vésnek tartjuk. Elsősorban a diákokra gondolunk, mert a munkásfiatalok egyik-másik gyáron vagy üzemen belül jobban talál­hatnak maguknak szórako­zási lehetőséget is. Egyetértünk azzal a levél­írónkkal, aki így inti a fia­talokat: az élet nem sláger­fesztivál, de hozzátesszük: nem is csak munka és ta­nulás! Az embernek szóra­koznia kell és kikapcsolód­nia, hogy felfrissülve job­ban tudjon dolgozni, tanul­ni. Ehhez sajnos Szolnokon nincs a fiataloknak elég lehetőségük, a rosszemlékű ..Fórum” kiszenvedett. Feke­tekávéban hordták ki a fiata­loknak a rumot, a konya­kot. Szólás-mondás volt az időben a szolnoki fiatalok között: pénteken a Fórum Kocsmában... A vendéglátó­iparnál sajnos nagyon elő­térbe kerültek az üzleti szempontok. így a KISZ nem tudott jobbat, meg­szüntette az olykor már amúgy is botrányos péntek esti összejöveteleket. kon állástfoalalni és dön­teni: I. Felhasználják-e mint ha­gyományt az eddigi útszéli gyakorlatot, illetve annak haladó vonásait, vagy veszni hagyják nemzedékek oazdaa tapasztalatait, nyelvi műve­lését? / II. Teljesen úi utakat ke­resnek-e pszichalóaiai és pe­dagógiai kutatások szerint? III. A kettő között keres­nek-e megoldást? Mindenesetre érdeklődéssel várom a meoielenést és az ebből adódó kényelmet. Gondo’om éppúgy, mint a KRF.SZ-t a leendő illemtant is be kell váani minden gév- iárműverpiónek és jobb gya­logosnak. Ha. az olvadó hó­ban Pl. elhúz majd mellet­tem a járdaszegély kőzeté­ben env három tonnás Cse­pel. elmondom neki a Kó­dex Idole pontját, hony — Ejnye, ejnye! Tetszik látni az iinnep'ő ruhám? Tegye megfontolás tárgyává, hnnv kitisztíttatja-e? Vagy... Miért nincs azóta sem a városban egy alkalmankénti, délutáni, zenés-táncos hely, ahol fiataljaink kultúráltan — és olcsón — szórakozhat­nának? Ahol süvölvény pin- cérlegénykék nem szolgálná­nak fel zugban italt, hanem meglett emberek vigyj zná­nak a szórakozó fiatalokra. Amennyire a mai tizen- és huszonéveseknek tisztel­niük kell — ez erkölcsi kö­telességük — hogy apáik sok szenvedés, nélkülözés, veríték árán építették fel ezt a várost, úgy az idősebb generációnak is tudomásul kell vennie, hogy a mai gye­rekek életritmusa gyorsabb, a tudományok jobban diffe­renciálják az érdeklődésüket, szokatlan „mániáik” is vannak és bizony az elkényeztstés, a nekik jutott jobb sors is követelődzővé tette őket egy kicsit. Nagy türelemmel és szeretettel, de még több ér­telemmel kell nyesegetnünk esetleges vadhajtásaikat. Az odavetett példabeszéd, hegv „Haj. az én koromban, fiam!” bizony ma már nem sokat ér. Olykor még ellen­szenvet is vált ki. Levélíróink többsége visz- szautasítja a fiatalok egyes ésszerűtlen követelését meg­gondolatlan kijelentéseiket. Mi sem tudunk mást tenni, de az előzőek figyelembe­vételével. Felvetődött a vitában az egyén szerepe: „aki unatko­zik, szégyellje magát.” Nem hisszük. hogy hasznos és igaz lenne ez a kategorikus megfogalmazás, de az két­ségtelen, hogy ki-ki fele'ős saját sorsáért, hétköznapjai tartalmáért. — vagy üressé­géért. Ennél többet még egy társadalom sem adott a fiataloknak mint a miénk, de sok függ az egyéntől, hogyan él a lehetőségekkel. S ezek a lehetőségek Szol­nokon sem rosszabbak, mint vidéki városainkban általá­ban. A legtöbb levélírónk a kis­polgári város titulusra szisz­szent fel. a megjegyzést megkekáztató fiatalok talán ebben vetették el legjobban a sulykot. Ha azt írták vol­na. hogy még mindig meg­vannak városunkban a kis­polgári életforma maradvá­nyai. — álerkölcs, intrika, zsugoriság, pletyka, stb. — igazuk lenne, de a summás, sértő megállapítást felnőtt vitapartnereik joggal utasí­tották vissza. A vitát, az egyes túl­zó, vagy elhamarkodott megállapítások ellenére is hasznosnak véltük, hiszen különböző foglalkozású és korú emberek mondták el őszintén a véleményüket. Valamilyen tanulság minden hozzászólásból levonható, ez talán a közel egy hónapos nyilvános eszmecsere legna­gyobb értéke. Nem jó helyen parkírozok és elcsípnek. Felütöm ugye a füaaelék 8. oldalát, ame­lyen ez az alcím látható: Hoavan viselkedjünk feszte­lenül 200—500 forintig ter­jedő helyszíni birsáa eseté* ” ...És már tudom is. mit mondtak. Valami ilyet: — Remélem rendőr elv­társ, azért nem neheztel rám. Egyébként kitű-'ö (va­cak) időnk van. Nemde? Közben a kiegészítő „Áb­rák arcmimikai gyakori <- tokhoz" c. rajzok szerint rnenprót'ólnm irrizmnimat el­ernyeszteni hogy kiégi ie n- sú’unrnttnak és közönyösnek létszak. És ha teayük fel. erre a feleséaem megjegyzi, hogy lehet egy férfi ilyen bam­ba. akkor... Szóval azt hiszem, az erre vonatkozó választ és leendő­ket már nem fog-ák kódex­be foglalni. Ez magánügy kérem! — Palatínus « Nem találta a szálkát Hallgatás a válasz szűkén adtak Ágoston Jánossal, a jelölő­bizottság elnökével is beszél­UTSZELI KODEX

Next

/
Oldalképek
Tartalom