Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-22 / 248. szám

l. október 22. SZOLNOK. MEG KEI NÉPLAP 3 Harminc éven aluliaknak: Országos amatör könnyűzenei fesztivál A dzsessz, a hagyományos tánczene, a beat és a polbeat kategóriájában — immár ne­gyedszer — országos amatőr könnyűzenei fesztivált rendez a KISZ és a Magyar Rádió. A kiírás értelmében a mű­fajnak azok a művelői vehet­nek részt a seregszemlén, akik 1969. január 1-től még nem töltik be a 30. életévü­ket. Az együtteseknél az át­lagéletkort veszik figyelembe. A nevezéseket december 1-ig a KISZ városi, járási, Buda­pesten pedig a kerületi bi­zottságokhoz kell benyújtani. Ferihegyi híradó helyett.. • A vasárnap esti TV Hí­radó eltért a szokásostól. Végre nemcsak azt láthatta a néző, hogy repülőgép ér­kezik a Ferihegyre, s hogy repülőgép indul a Ferihegy­ről. Ellenben szinte az egész ország életéről, ese­ményeiről szóló, valóban híradó volt. A műsorszar- kesztők rájöttek végre, pél­dául arra, hogy az ország öt vidéki városában saját stúdiójuk van, s házonbe- Iüli érintkezést is lehet te­remteni velük. Vagy, hogy autóbusz és vasút is van ebben a hazában, s friss filmtudósításokat tud szál­lítani. Nekünk szolnoki nézőknek külön örömünkre szolgált, hogy Peták István tudósí­tásából a megye és a me­gyeszékhely is hallathatott magáról. De ugyanilyen ér­deklődéssel néztük, hallgat­tuk mi történt, mi törté­nik Győrben, Szombathe­lyen, s máshol. Kiváló öt­let, jól sikerült premier. Bizonyára több munkát je­lentett, mint a Ferihegyre kiszaladni, s visszakocsi- kázni. De sokkal többet is ért. Végül: várjuk a folyta­tást. b. L Boldogházi bölcsesség A híres jászboldogh&zl ter­melőszövetkezetet Arany­kalásznak nevezik. Ugyanezt a nevet viseli a nemrég meg­nyílt étterem, presszó, kocs­ma vendéglátó egység is a faluban. Azt mondják, azért keresztelték el a nagy előd­ről, hogy a név is vonzza a fogyasztókat. Incselkedő kedvű boldog­háziak szerint azonban in­kább előrelátásról van itt szó. Tudniillik a vasárnap ebéd után szedelőzködni kez­dő férjekre Hiába ripakodnak most már oldalbordáik: hová mégy már megint? Jöhet az önérzetes válasz: megyek az Aranykalászba. S késő éj­szakai hazatérés után is kész a válasz: hol lettem volna hát az Aranykalászban. Hi­vatalos ember érkezik a fa­luba, főnököket keres. A be­osztott nyugodt lelkiismeret­tel megmondhatja: Elment az elvtárs szétnézni mi van az Aranykalászban. S a hivata­los ember még dicsekedhet is odahaza: olyan szívesen fo­gadtak Jászboldogházán az Aranykalászban, nem akar­tam mindjárt felugrani. Apropo. Nem lehetne Szol­nokon a kedvenc presszóm­nak ,,Üjság”, vagy ..Szerkesz­tőség” nevet adni? De sokszor jelentene megkönnyebbülést. b. 1. Nyolcrannégyezer hallgató a politikai tanfolyamokon FŐZIK A TÖRKÖLYT A JÁSZFELSŐSZENTGYÖRGYI szeszfőzdében je­lenleg A TÖRKÖLYT FŐZIK. ELŐRELÁTHATÓLAG Párt- s tömegszervezeteink éleiében szerény ünnep min­den évben a politikai okta­tás megkezdése. Az idei évadkezdés alkal­mából lapunk munkatársa felkereste Majoros Károlyt, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Szolnak megyei Bi­zottsága Propaganda és Mű­velődési Osztályának vezető­jét. — Szeretnénk lapunk ol­vasóit tájékoztatni arról, ho­gyan alakult az idén n poli­tikai oktatásban résztvevők létszáma? — Nem volt cél megyénk­ben — mondotta Majoros Károly —, hogy növeljük a hallgatók létszámát Inkább az elmúlt év létszámkeretei- nek stabilizálására töreked­tek járási, városi bizottsá­gaink. Ez érthető. Ezerhá­romszáz tanfolyamon közel 34 ezer hallgatót oktatni — szervezett formában — nem könnyű. Hiszen az egész párttagságnak csaknem 63 százaléka vesz részt me­gyénkben pártoktatásban. — És mi a helyzet a tö­megszervezetek, mozgalmak által szervezett oktatásban? — A Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezetek, a Hazafias Népfront s a többi szervezet, illetve tö­megmozgalom hozzávetőlege­sen 50 ezer főt vont be az idén oktatásba. így megyénk összlakosságának 18 száza­léka valamilyen politikai tö­megoktatásban vesz maid részt. Éz tekintélyes létszám. De az oktatásban résztvevők megoszlásának arányával nem lehetünk' elégedettek. A pártonkívüliek oktatására elsősorban a tömegszerveze­tek s mozgalmak hivatottak. Sok helyen azonban inkább pártoktatásra jelentkezik mindenki. Ugyanakkor nem kielégítő némely helyen a pártalapszervezeti vezetősé­gek tagjainak jelentkezése pártoktatásra Ismét máshol a helyi középszintű gazda­ságvezetésben tevékenykedő­ket küldik el tanulni — pél­dául marxista középiskolára _ az alapszervezeti vezető­ségi tagok aránya pedig ala­csony. — Milyen témák tanulmá­nyozására nyílik lehetőség az idén? — Az idén is működnek majd a szocializmus építésé­nek kérdéseit tanulmányozó tanfolyamok, lesz közgazda- sági alapismereteket nyújtó tanfolyam, gazdaságpolitikai ipari- s mezőgazdasági tago­zattal. Világpolitikai és vi­lággazdasági krédések okta­tására is sor kerül, valamint a magyar forradalmi mun­káspárt történetének tanul­mányozására. Ez utóbbira ta­valy az egész megyében hat­vannégyen, az idei jubileumi évben már háromszáznégyen jelentkeztek. Több járásban, városban speciális tovább­képző kurzusokat szerveztek. Főleg a kötöttebb formák iránt nyilvánult meg érdek­lődés. Pedig a kötetlenebb oktatási formáknak is sajá­tos rendeltetésük van. Ipari üzemeinkben az ott dolgo­zók 43 százaléka, a mező- gazdaságban dolgozóknak pe­dig 32 százaléka vesz részt szervezett oktatásban az idén. Sokan jelentkeztek KISZ oktatásban való részvételre is. A jövőben azonban, több figyelmet kell majd fordí­tania az ifjúsági szövetség­nek a közvetlenül a ter­melő munkában dolgozó fia­talok bevonására. — Több éven át voltak kisebb-nagyobb zavarok a politikai oktatásban résztve­vők tananyaggal való ellátá­sában. Mi az idén a helyzet? — Az idén az ellátás za­vartalan volt. A Kossuth Könyvkiadó Vállalat megyei kirendeltsége a tanfolyamok megkezdésének idejére min­den hallgató számára bizto­sította a könyveket, jegyze­teket — Hogyan alakult me­gyénkben a propagandisták kiválogatása és megbízása? — A propagandista a párt­munka egyik élharcosa. — Propagandista az legyen, aki ismeri, érti pártunk politiká­ját, azt magáévá tette, azt népszerűsíti. S képes a tö­megeket mozgósítani e poli­tika megvalósítására. Ez év. ben elértük, hogy minden propagandistánk öt hónapos pártiskolát végzett vagy an­nál magasabb szinten tanul­mányozta a marxizmus—le- ninizmus tudományát. <Egy évtizeddel ezelőtt ez az arány még 20 százalék kö­rüli volt.) Propagandistáink­nak több mint fele esti egyetemet végzett, a tiszafü­redi járásban, Jászt-erény városban a propagandisták­nak közel 80 százaléka. A marxista középiskolákban tanítók kivétel nélkül esti egyetemet végeztek, vagy en­nél magasabb szinten sze­reztek pártpropagandista ké­pesítést. Amiben viszont az eddigiekuél gyorsabban kell előrehaladnunk, az a párt- propagandistáknak módszer­tani képzése és továbbkép­zése. Ennek irányítására ala­kult meg éppen a napokban a propaganda és művelődési osztály mellett egy öttagú módszertani csoport, mely­nek tagjai nagy tapaszta­lattal bíró pártpropagandis- ták és szakképzett didakti­kusok. A politikai tömeg- oktatásnak szervezeti keretei tehát adva vannak, most már majd hatékony, eredményes tartalommal kell azt meg­tölteni. Propagandistáink, — ennek számtalan tamulújele mutatkozik máris — felké­szültek erre. (Cs.) 10 EZER LITERT FŐZNEK KI DECEMBER VÉGÉIG. Soós Erzsébet a pálinkát fokolja. Soós István a kifőzött törkölyt üríti ki az üstökből. Az izgága ember újabb monológja sztárokról, kiskirályokról és a vargabetűről ígértem, hogy újból meg­keresem. Látja, nem telt el sok idő, már el is jöttem. Nagy sikere volt a maga mo­nológjának- Sokan gratulál­tak érte. Át is adom most azonnal, mert ez önt illeti. ☆ Megvagyok hatódva. Tud­ja szerkesztő elvtárs, hogy engem is meglepett amikor olvastam. Nem hittem, hogy úgy natúrban, egy az egyben leadja a szövegemet. Mond­ták is a haverok, na, de fel­törtél- Meg mondtak mást is. Van itt egy fej. Olyan ultra­lelkes fiú. Egy borsurával van lemaradva. Azt mondja nekem: cinikus vagy te ba­rátom, ha így tudsz beszélni a mi eredményeinkről, ha neked semmi nem tetszik. Felment a pumpa egy pilla­natra, de aztán mondtam magamban: nyugi apafej, in­kább tartson cinikusnak ez a lelkesjános — aki még ma is úgy pislog a gyűléseken, mintha bármelyik pillanat­ban fel kellene ugrani és ütemesen tapsolni, — mint- 1 sem hozzá hasonlítsak. De azért tudom, amit tu­dok• Vigyázok a szövegre és . nem kritizálgatok csak úgy | iitre mindent. Pedig volna. Valahogy összejött. Inkább adok egy tippet. Elmondok egy igaz esetet, név és hely nélkül. Ha jónak látja, íras­sa meg valamelyik mitfare- rével■ Egy igazgatóról van szó. A fej egy kicsit bevan gőzölve. Figyelje meg, mi­lyen dobásai vannak. Ki­adott egy körlevelet, ame­lyen aláírással kellett iga­zolni a tudomásulvételt. — Hogy történt, hogy nem, az egyik fiatal beosztott na­gyobb betűvel írta alá a ne­vét, mint az igazgató. Ez meglátta, behívatta és olyan oltári balhét csapott, hogy az nem is igaz. Tekintély­tiszteletről, meg miről szó­nokolt. Ez semmi. Azt mond­ják neki külön olyan helyi­sége van, ahová a király is gyalog jár. Oda nem teheti be a lábát senki, csak ő Eb­ből is " látszik, hogy király. Amolyan minikiskirály, mert nem nagy szemétdombon ku­korékol, de nem szívesen vállalnám az alattvalóinak a sorsát­No. ezt írják meg szer­kesztő elvtárs, és adjanak választ arra is, hogy miért tűrünk el ilyesmit. Tudja mennyit árt az ha szótlanul bámuljuk, hogy majmolják az ilyen uborkafára kapasz­kodott fejek a régi nagy urak szokásait? Maga is tud­ja szerkesztő elvtárs, hogy nem így viselkednek a veze­tők nálunk. És minél maga­sabb polcon ül valaki ma, annál kevésbé hajlamos az ilyenre. De ne tűrjék az ilyen kiskirálykodást a leg­kisebb vezető pozícióban sem. Mert akadhat, aki belőlük ítéli meg a többit is. Sok ilyen témám volt még szerkesztő elvtárs, de bizto­san maguk is ismerik a hely­zetet. Csak azt nem értem, miért olvasunk mostanában az_ilyen dolgokról keveseb­béi. Ne tiltakozzon, így van. Lehet, hogy belefáradtak? Az nem volna szép dolog. Jó, hagyjuk a témát. — Egyébként is eszembe jutott valami. Mondja csak■ En egy­szerű munkás vagyok. Egy azok közül, akik ma ebben az országban a gazdák. Ne pislogjon, várja meg a vé­gét. Ha én bemegyek egy trafikba, kapok-e hitelbe egy csomag cigarettát? — Ugye nem Ez nem is baj, mert egy ötösöm mindig akad■ De ha idejön egy harminc év előtt a pesti Nagykörútról Nyugatra szakadt... filmcsil­lag. annak n szálló trafikosa kilencezer forint értékben ad hitelt. Le is lépett vele, ol­vasom a lapokban. Meg ru­haszámlával, ezzel-azzal. — Most kapaszkodjon. Én nem is azt mondom, hogy a tra- fikos a süket. Vegye csak elő a lapokat• Mást se olvasott bennük, mint a művésznő így, a művésznő úgy. Ha egy ilyen »hazánkfia” jön, rohan a tévé híradó, a rádió, a képeslapok — a nyelvűk majd kilóg a lelkesedéstől. Nem gondolja, hogy egyné­mely kolléga túllicitálja né­ha az egykori Friss Űjságot is? Tudja ilyenkor szoktuk mi a kezünk ügyébe kerülő szerszámot egy pillanatra oda... tenni. Ezek a távolba szakadt ha­zánkfiai... Mondtuk is, ami­kor érmet szerzett távolug­rásból az az aranylábú gye­rek, a szőke csodacsatár, hogy várjatok. Jön az még haza. Aztán megkapja a ró­zsadombi lakást, mellé fut­ball szaktanácsadói állást, jó fizetéssel — igaz, szer­kesztő elvtárs, hogy egy ilyen NB 1-es szaktanáé s- adónak 5—6 ezer forint fi­zetése is van? — s mire sző­ke sörénye őszülni kezd, je­les sportvezető lesz, mint vi­lágot járt szakember. Vár­jon, ne szóljon közbe, mert most jönnek a rázós kérdé­sek. Miért nem engedik el az ilyen fickót, ha olyan méhetnékje van, menjen is­ten hírével. Talán akkor a hazatérés se járna olyan nagy hűhóval, főleg pedig a megtérőnek illő fejedelmi fogadtatással. Ne felejtse sza­vát, mielőtt válaszol, hát nem egy röhej volt, amikor már szinte országos ügy lett, hogy haza jön-e a Puskás öcsi vagy nem. Még az or­szág nagy pékmestere is ki­tért rá politikai nagygyűlé­sein, No, ezen túl vagyunk — de akkor azt is mondja már meg, miért volt olyan drámaian elcsukló a hangja tévériporterünknek, amikor a nagy vargabetűt bejelen­tette• Talán azt hitte, hogy itthon azonnal nemzeti gyászt rendelnek el, ha egy ilyen sztár olajra lép? Mert sztár volt. Mondja csak szerkesztő elvtárs, időn­ként nem kellene azon el­gondolkodni, hogy baj van a közvélemény formálásával, s valósághű tájékoztatással, az okos mérlegeléssel — jól mondom? A maguk vezér­cikkeiből idézek — ha a fia­talságnak nem annyira a jó fejek, hanem a jó lábak az ideáljai? Mit gondol miért van ez igy? Nem nehéz ki­találni, ha választ ad nekem szerkesztő elvtárs: Hányszor jelent meg az elmúlt évek­ben képes lapjaink címolda­lán a Jánosi professzor és hányszor a Varga Zoli? Azt hiszem ezzel be is fejezem, mert még azt mondja ma­gában, — látom már kezd bele is izzadni —, hogy ez az ürge sem tud mást, csak mindenért az újságírókat szidni. Pedig gondolom szid­ják magukat mások épp eleget. * Szidnak bizony, még ak­kor is, ha nem mi tehetünk csupán valamiről. Varga Józsit

Next

/
Oldalképek
Tartalom