Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
IMS. október ?0. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Anyuka meg? — Édesanyám, édesanyám, mit csináljak, ha a fiúk re- ám néznek, s meg is állnak? — kérdezi a kedves, /idám népdal. Köztudott dolog, hogy a dalbéli mama intő szavára, arra. hogy: ,,A fiúkra, a fiúkra, ne is adj még” ugyanazt teszi a lánya, mint bármelyik csitri ma: — nem fogadja meg a tanácsot Dehát miért is fogadná? Hiszen ma fiúk és lányok természetszerűen együtt járnak, egy osztályba, együtt tanulnak. Természetes' dolog ma ez az együttnevel kedés, nem mint sok édesanya leánykorában volt. Valljuk meg őszintén, ezért ma is sok kényesnek tartott kérdés foglalkoztatja a gyerekeket. Édesanyjukat meg az. hogyan válaszoljon ezekre? Elsősorban azt kell elérnie, hogy a gyermek tőle kapjon választ! Ez pedig nem egyéb, mint bizalom kérdése, amit nem a serdülőkorban, hanem már a legelső lépéseknél meg kell szerezni. A gyerek anyjához fut, ha baja van, bánat éri. Később az iskolai élet számtalan kicsi, de számára nagy gondja viszi anyjához, de ugyanakkor örömeit is megosztja vele. Tehát ha egészen kicsi korától meghallgatja, választ ad a kérdéseire — nagyobb korban Gyümölcsöző együttműködés Az idei a tíze<Sk év a kárpátaljai „Kárpáti” és a négy budapesti kiadó, az Európa, a Magvető, a Kossuth és a Móra termékeny együttműködésében. Ezek a könyvkiadók, figyelembe véve az olvasók érdeklődését a magyar és az ukrán klasz- szikusok és a szovjet írók művei iránt, a közös kiadások eredeti formáját dolgozták ki. Együtt készítik a kiadványok terveit, közösen dolgoznak a fordításokon és a kéziratok szerkesztésén. E célból a „Karpati”-ban speciális szerkesztőcsoportot hoztak létre a magyar, ukrán és orosz nyelv kiváló ismerőiből. A matricák ösz- szeállítását és készítését a budapesti kiadók végzik, a nyomdai munkákat pedig az ukrajnai nyomdák Az együttműködés mindkét félnek előnyös. A magyar kiadók képviselői szerint javult a fordítások és a nyomdai kivitelezés minősége, az ukrán szakértők pedig kiemelik: ily módon különösebb kiadások nélkül láthatják d a magyarul beszélő kárpátaljaiakat magyarnyelvű irodalommal. A „Kárpáti” eddig 129 művet adott ki magyar nyelven, összesen mintegy négymilliós példányszámban. Közöttük Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gorkij. Solohov Goncsár és mások műveit. Nagy érdeklődéssel fogadták Magyar- országon és Ukrajnában is az ukrán—magyar és a magyar—orosz szótárt. A magyar írók műveit Ukrainá- ban a Dnipro, a Veszelka, a Mology és más kiadók is publikálják. Az egy évvel ezelőtt Uzs- gorodban magyarul kiadott Lenin életrajzot a magyar könyvkiadók csaknem teljes példányszámban átvették. A kárpátaljai könyvkiadók a magyarokkal együttműködve most olyan sorozaton dolgoznak. melyet a forradalom vezérének 100. születésnapjára bocsátanak közre. Az utóbbi években az ukrán olvasók magyar szerzőktől 48 művet kantok kézhez, mintegy másfó’mU- liós néidánvc^ámban. Köztük Petőfi, Ady, József Attila és más klasszikus és modern magyar írók és költők műveid Amikor lány lesz a kislány — Amit csak a mama adhat Nincs röstellnivaló Végre egy kiállítás, amelybe belekóstolhat minden műbarát, anélkül, hogy otthonról kimozdulna. Legalábbis a tárlat egy részét könnyen megismerheti. Elég hozzá, ha leemeli a könyvespolcról például Ady összes verseinek 1961-es kiadását, vagy belelapoz a Bánk bán öt esztendeje megielent kötetébe, vagy Kosztolányi Aranysárkányának Olcsó Könyvtári sárga füzetére pillant, s máris érezheti a Petőfi Irodalmi Múzeum 11 rendezvényének hangulatát A kiállítás célja imponáló: bemutatni nemzetközi hírű Kossuth-díjas szobrász- és grafikusművészünk. Borsos Miklós irodalom ihlette alkotásait összegyűjteni a mester műveit, amelyeket rz irodalom hívott életre köböl. bronzból, festékből. Borsos Miklós az írókkal és irodalommal emberi és szellemi kapcsolatban élő képzőművészek közé tartozik, írószobrai és irodalmi élményből született plasztikái, kortárs és klasszikus költőket megörökítő plakettjei életművének nagy részét alkotják. Borsos illusztrációi, íróportréi és könyvborítótervei is egyaránt méltatott művei a magyar irodalom és a magyar képzőművészet történetének. Olyan sokfélék, mint az irodalom. A Bat- sányi-vers illusztrációja légies és haj lékonyvonalú. a Bánk bán jeleneteihez karcolt kompozíciók darabosak, akár a középkor, Ady novellájának kávéházi figurái a századvég tehetetlenségébe omlanak, s Képes Géza tragikus versei mellett a fekete foltok szinte marják a papírt. De még egyazon költő két egymásutáni kötete is mennyi változatosságot kínál: Illyés, Gyula Nem volt elég című könyvén dús és teljességgel zsúfolt a szőlőfürt, de a Dőlt vitorla bois bizalommal fordul hozzá a gyermek. Sajnos, ez nem minden családban természetes. Csak nemrégiben hallottam magam is egy fiatal mamát, amint azzal intette le kislányát; ráérsz ezzel törődni, úgysem érted még! Sőt olyan esetnek is tanúja voltam, amikor rá- ringkodtak a kislányra, érdeklődését szemérmetlenségnek nevezve. Mi történik ezután? Aki otthon nem kap választ, máshol keresi azt, esetleg a barátnőnél. És, ha ő sem kapott okos felvilágosítást édesanyjától? A gyerek nehezen nyugszik meg abban. hogy nem tud valamit, különösképpen, ha azt érzi, hogy titkolóznak előtte. Elsősorban az édesanya feladata, hogy felvilágosítsa leány gyermekét az úgynevezett kényes kérdésekben. előkészítse a nemi érés időszakára, a helves magatartásra, viselkedésre. Nem könnyű, sok tapintatot igénylő feladat ez, s gyermeke válogatja a hogyanját és az idejét is. Van azonban egv nagvon okos könyvecske „Gólya hozza”? a címe. amely segítséget adhat. Ebben szakszerűen, pedagógiai és orvosi' tökéletességgel, korának megfelelő választ kap a kislány — és a fiú is — az alapvető nemi kérdést érintő problémákra. Ám mindezt nem intézhetjük el csak a könyvvel és nem hagyatkozhatunk az iskolaorvosi, az osztályfőnöki órákra, az iskola segítségére. Az érzelmi részt az édesanyától kell megkapnia a gyermeknek. Például úgy, hogy a kérdést nem erőltetve, de az alkalmat felhasználva beszél az anyaságról, kislánya pólyáskoráról és arról is, milyen nehéz dolog egy kisbaba világrahozása, ápolása, gondozása, ellátása. Érdemes megfigyelni, hogy ilyen beszélgetések után milyen gyöngéden viselkednek a gyerekek egy-egy olyan fiatalasszonnyal szemben, aki éppen kisbabát vár. Nagyon fontos dolog, hogy kezdetben az édesanya is, aztán a kislánya is, tartsák számon azokat a napokat, amikor a gyermek nem tornázhat. Sőt, nagyon is figyeljék! "em lehet ugyanis eléggé hangsúlyozni, hogy a legkisebb —pd- ellenesség is nagyobb bajt takarhat. Sok nő asszonykorban előjövő betegsége kislánykorában is fölfedezhető. Ezért a kislány panaszai esetén ne röstellkedjünk felkeresni az orvost. Jóé Katalin Egy gótikus szexbomba: Erzsébet hercegnő (Fejedelemassxony-ssöktetés, kolostorból) A budai középkor idilliu- mai közé tartozik a Jüttának becézett Árpádházi Erzsébet hercegnő, margitszigeti apáca fejedelemasszony regény- kéie. Kun László király húgaként 1253-ban született. Ragyogó szép. anyja által kun vérségű, uralkodásra termett telivér nő volt. Kun László szertelen vére buzgott benne. Noha kislány kora óta zárdában nevelték s 1276- ban őszinte hittel vallott nagynénijének, Szent Margitnak szentté avatási perében, nehezen tűrte a zárda falát. Bizánci pletykák szerint amikor 1285-ben családjával együtt nővérénél, a szerbek királynéjánál járt. ,,apácafátylát s pártáját egyaránt elveszítette”. Sógorának, a szerb királynak öccse — mint Pauler történeti műve írja — „e legendás balkáni Don Juan” nyerte meg szívét és ágyát. Mindez nem befolyásolta Erzsébet hercegnő zárdal pályafutását: fejedelemasszonya lett kolostorának. Ám 1288-ban egy budavári húsvéti udvari ünnepen a fejedelemasszony megismerte a cseh Vitkovec Zavis herceget. Oppeln daliás fejedelmét. Noha rokonok voltak, Zavis pedig IV. Béla király Kinga nevű leányának férje, végzetes szerelem támadt e találkozásból. Egy szép napon a kolostor előtt megjelentek Zavis herceg katonái. Megostromolták a kolostort — hol a fejedelemasszony s apácái csak ímmel-ámmal védekeztek — s magukkal vitték Erzsébet hercegnőt. Erzsébet és Zavis esküvőjét a herceg fürstenbergi várában tartották meg. Mézesheteiket aligha zavarták Lo- domér esztergomi érsek dörgedelmei! Az érsek ugyanis szentségárulónak, aposztatá- nak bélyegezte meg s kiátkozta a hercegnőt, aki mint írja. felszentelt apácából ..valóságos mérges viperává” lön. A költészet hívására Borsos Miklós művei a Petőfi Irodalmi Múzeumban Ami a „megformált és irányított társadalom“ elmélete mögött van... Jegyzetek H. Günter Wailraff riport-regényéről* A könyv két esztendővel ezelőtt jelent meg Münchenben a Rütíen és Loe- ning kiadónál, tavaly az Aufbau Verlag adta ki a Német Demokratikus Köztársaságban. Most magyarul is olvasható a közel száznyolcvan oldalas riportregény. Heinrich Böll úgy nyilatkozott e műről; a nyugatnémet könyvújdonságok közül ezek a „gyári riportok” a legjelentősebbek. 1. Günter Wallraff hosszabb időn át dolgozott — eltitkolva újságíró voltát — a német Ford művekben futószalagon, a Kron és Potz- féle hajógyárban, volt akkordmunkás és időbéres csőgyárban és acélművekben. Anélkül, hogy bármilyen értékelő, elemző ítéletet mondana ki riportjában; egyszerűen leírta élményeit. Amit s ahogy dolgozott, amit látott és hallott. S ez éppenséggel elegendő ahhoz, hogy dokumentumként hiteles és döbbenetes legyen. Riportregényében a tények beszélnek. A munkavédelem helyzete, a szalagon dolgozók munkájának ritmusa, a velük szemben állított, „tudományosan kimunkált” követelmények ölik, pusztítják az embert De meglátott még mást is Wallraff. Riportjában kirajzolódik ez is. „A szalag embert zabái és autót okád... A szalagról minden másfél percben legördül egy kész autó... Nem ismerem sem azokat, akik előttem, sem azokat, akik mögöttem dolgoznak... Néha összetalálkozunk ugyanabban az autóban... Ilyenkor kölcsönösen egymás útjában vagyunk... Az örökös egyhangúság, az hogy nincs megállás,... fel- őrli az embert.” Hogy vécére mehessen a munkás, előre kell dolgoznia. Hogy megihasson a tőle néhány lépésre levő automatánál egy Coca-colát, azért is. Minden idegszálával a szalag mozgását követi, arra tapad az ember. 2. A német segédmunkásokat a művezető „úr”-azza. Eny- nyi tisztelet kijár, ha megszólítja valaki a parancsokat közvetítő gárdából. De a „vendégmunkásokat” (a külföldről munkát vállalni érkezőket) már senki. Ha akarják, legfeljebb egymást. S nem is a szakmájukban dolgoztatják őket. A görögöket sem. Az olaszokat sem, törököket sem. Nékik az üzenaben — legjobb esetben -- csak vezetéknevük van. Vagy egyszerű hívó szóvalj való szó- longatás és odaintés... Az egyik olaszra rákiabál egy idős szaki a büfében, amikor valami zavar van a sorbanálláskor: „Ezek árulók, csakis azért vesztettük el a háborút, mórt ezek a disznók hátbatámadtak bennünket!” Néhányan hangosan helyeselnek, —- írja Wallraff. Senki sincs, aki szólni merne vagy szólna is valamit-” 3. Aki szabadidő-tervezést emleget, még nem dolgozott futószalagon, váltott műszakban, — állítja Wallraff. „Amennyire személytelen és névtelen a kapcsolat a munkahelyen. éppen annyira kapcsolatok nélkülivé válik az ember a szabad idejében is.” A legényszálláson például, ahol egy ideig Wallraff is élt, — 240-en laknak. Hozzávetőlegesen 180-an olvasnak közülük rendszeresen. E száznyolcvanból 120-an olcsó, filléres krimiket csupán. Ezek a könyvek kézről kézre járnak. Néhányan azonban „rendelkeznek még elegendő ellenállóerővel, hogy szembeszegüljenek a futószalag lélekölő, eltompitó hatásával.” ök tagjai a népkönyvtárnak, kalandregényeket s tudományos ismeret- terjesztő írásokat is olvasnak. Tanfolyamokra jelentkeznek, s olykor járnak is hosszabb-rövidebb ideig; Vasárnaponként vagy húszán vannak, akik templomba elmennek. De már nem csoportosan, csak egyenként... Egymás előtt is szégyellik egy kicsit már, különösen a fiatalok. •• 4. Günter Wailraff tényeket ír le, hideg tárgyilagossággal. S éppen soraiból áll össze előttünk a kép: itt, e nyugatnémet társadalomban, a közgazdasági és társadalomelméleti szakirodalom által olyannyira reklámozott „megformált s irányított társadalomban” nemcsak egy így megszervezett termelés és munkafolyamat bontakozik ki. Itt tűz esetén az üzemekben a tűzoltóság megérkezéséig „teljes odaadással, önmagát nem kímélve” kell felvenni a harcot „az értékes gépek” megmentéséért, fgv kívánja az üzemi-sza- bálvzat. Itt az idős munkások közül a józanok, a becsületesek rém séges emlékként idézik a háború borzalmait. S nem is sejtik, hogy a most megmunkált darabok is hadihajókba kerülnek. Meg páncélosokba. „Itt senki sem tudja munkájának rendeltetését” — írja Wailraff. A józanok, a becsületesek békére vágynak. S a Bundeswehr fegyvereit kovácsolják. Az egyik idős szaki ebédszünetben így emlékezik Volgográdról: „Azok voltak ám az idők! A folytonos utazás...!” Saját pénzén — magyarázza a fiataloknak — ma sem juthatna el külföldön olyan messzire a munkás... És semmit sem szól a mocsokról, a hidegről, a halottakról--.! Minden utasításra történik az üzemben. Vagy 'n- kább parancsra. Fegyelem van. És minden kötelesség, amit teljesíteni kell. S amikor olyan műszála zavar áll elő, hogy a munkások életének veszélyeztetésével lehet csak elhárítani azt anélkül, hogy az üzem le ne álljon egy pillanatra sem, akkor „rohamcsapatokat” szerveznek. „önkéntesek, előre!” s '„önkéntesek, rohamra!’’ — vezényel a mérnök. Mint egykor a különítmény parancsnoka. így rajzolódik ki előttünk: egy félig már militarizált termelés-szervezés ez. Szak- szervezetekkel, parlamentáris törvényekkel „szelídítve”. De kritikus pillanatban, ha életbelép a „szükségállapot-törvény”. .. A Német Szövetségi Köztársaság akkori kancellárja meghirdetésekor az „egységes, megformált és irányított” társadalom elméletét ígv iellemzte: állami beavatkozás annak érdekében, hogy ,.ne osztály érdek ellentétek’’ szabdalják s osszák meg a társadalmat, hanem „egységes” érdekekért lehessen annak erőit összefogni. A szakszervezetek s a parlament szabadon működik, — fejtegette később a kancellár az Evaneéükus Akadémia Világnézeti Klubjában. De ezek a szervezetek s intézmények is „a társadalom erőinek összefogását” segítik majd. S ez lesz a célszerűen ,. megformált” társadalom — mondotta. Günter Wailraff nyugatnémet újságíró ablakot nyitott erre a világra. Megmutatta; hogy ezt a eazdaság- és társadalomelméletet hogyan kell érteni s értelmezni. Császtvai István • H. Günter Wailraff: „Szükségünk van rád!” Munkás voltam német inari üzemekben. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1968; rítólapján már elég két ecsetvonás a képi hangulat megteremtésére. Az avatott illusztrátor — e megállapítás a kiállítás minden részéről leolvasható — nem utánoz, hanem újraalkot Nem lemásolja vonallal, folttal, színnel, formával az írott dolgokat, föl" oldoz, átalakít, — de úgy, hogy egyszerre hű az íróhoz és önmagához. Ezért magasztosan nehéz művészet az illusztrátoré, ezért születhet csak kitűnő író, s kitűnő képzőművész találkozásából illusztráció. S amit a jó rajzillusztrációról mond a tapasztalat, még egy feltétellel súlyosbítva érvényes az íróportréra: külsőleg is őriznie kell valamit a modell arcvonásaiból. Babits Mihály vörösmárvány mellszobra azért tartozik modern művészetünk legjobb alkotásai közé. mert egyszerre sűríti magá- ha a nagy homlokú, bajszos költő ismert arcát, szép, csiszolt homlokának, s durván pattintott, elnagyolt részeinek ellentéteivel. Menynyivel keményebb és élesebb a mindig harcoló Kassák Lajos élesmetszésű orra, és ismét már a Rád- nóti-portré szelídsége, a Szabó Lőrinc-i bajsátor tragikus lezúdulása. Ezt kellene részletesen elmondani Borsos érmeiről is, hiszen a műfajban ugyancsak a legjelesebbek közé tartozik a mester, s molellieinek hosszú névsora Arisztofa- nésztól Weöres Sándorig, Csokonai Vitéz Mihálytól Déry Tiborig, Illyés Gyulától Eminescuig tart De befejezésül egy különleges, ritka műfajról kell beszámolnunk a különleges kiállításról szólván; a szo- borillusztrációkróL Egy művész irodalomszeretetéve aligha találnánk jobb bizonyítékot, mint ezek a kőbe faragott irodalmi élmények, s egy művész irodalomértésére aligha lelnénk sok olyan remekeket, mint Borsos szobrai. Az irodalmi élmény tovább él a grafika befejezése után is. a szobrászműteremben. Ezek mostanáig záróművei a bor- sosi képzűművészetnek: az irodalom hívására jöttek világra. A műveknek, amelyek — minthogy kitűnő alkotó keze alatt születtek — nemcsak jöttek: válaszoltak i* az irodalom hívására. Z s.
