Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉTLAP 7 Munhalov: HALLGATJÁK A VILÁGOT (APN) Élménybeszámoló Vietnamról Pénteken este a Vietnami Szolidaritási Hét keretében dr. Kende István egyetemi docens, az Országos Béketanács Elnökségének tagja, a szolnoki TIT előadótermében Vietnamban jártam címmel tartott előadást Az előadó szuggesztfven beszfit a vietnami nép hősies harcáról, a föld alá költözött városokról, az amerikai agresszo- nok embertelenségéről. Bemutatott egy alma nagyságú, hatástalanított amerikai repeszbombát, amely időzített éa felrobbanásakor 300 sörétet lövell ki magából) Hogyan használják az amerikaiak ezt az alattomos emberpusztítót hadi célpontok ellen? Dr. Kende elmondotta, hogy a bemutatott repeszbomba százait a vietnami városok lakónegyedeire szórják le a légi kalózok. Vita a színházról Pénteken este Szolnokon, a Fiatal Értelmiségiek Klubjában baráti beszélgetésre és vitára ültek össze a Szigligeti Sz‘n- ház művészei a klub tagjaival. A színházból Hegedűs Ágnes, Berényi Gábor, Nádor László, Székely Gábor, Orbán Tibor jött el a beszélgetésre. Berényi Gábor igazgató a színház helyzetéről, terveiről, műsorpolitikájáról beszélt. Szavait élénk vita követte. A fiatal rendezők megemlítették, hogy a színház művészei nehezen tudnak beilleszkedni a város szellemi életébe. Kölcsönös egyetértés fogadta Hegedűs Ágnes javaslatát, hogy a színház fiataljai, amennyire « lehetőségek megengedik, vegyenek részt a klub életében. Felvetődött egy felolvasó színpad tér* ve, amelyet elvben mindenki támogatott, megvalósítására ezután kezdődnek a megbeszélések. Műszaki könymapok Xz idén október I*. és november 5. között rendezik meg országszerte a műszaki könyvnapokat; ebben az időszakban csaknem 40 féle nj kiadvány gazdagítja * műszaki szakirodalom választékát Mint e Műszaki Könyvkiadó vezetői tájékoztatásul elmondották, szombattól kezdve az országban 450 gyárban, kutatóintézetiben, intézménynél és vállalatnál rendezik meg a műszaki könyvnapokat, amelyeken a bönyvnapi újdonságok mellett még mintegy ezer hasznos szakmai-tudományos kötetet kínálnak a könyv- terjesztők az érdeklődő munkásoknak, technikusoknak. mérnököknek. Csaknem három évvel ezelőtt alakult —a MTESZ és a Műszaki Könyvkiadó közös kezdeményezésére — a Műszaki Könyvklub; tagjai minden negyedévben tartalmas füzetet —t ezekben a hetekben is egy 50 oldalas ismertetőt — kapnak kézihez az újdonságok, a fontos szakmai problémák megoldásához hasznosítható szakmai irodalom ismertetésével. A Műszaki Klubnak jelenleg már 35 ezer tagja van, s tömegesen kérik felvételüket a klubba nemcsak mérnökök és technikusok, hanem szakmunkások is. rrn Mindez tükrözi azt az egyre szélesebb körben terjedő felismerést, hogy a műszaki könyvek olvasása egyszerűen nélkülözhetetlen. Különböző számítások bizonyítják: az egyetemen tanultak például — természetesen az alapokat nem számítva — öt-hat esztendő alatt elavulnak. Aki tehát nem tart lépést a műszaki fejlődéssel. nem olvassa rendszeresen a műszaki könyveket, lapokat, rövid időn belül alkalmatlanná válik munkája ellátására. A dolog másik oldala persze aa. hogy korunk műszaki irodalmával nem könnyű lépést tartani; a Műszaki Könyvkiadó ezért a legjobb szakemberek, tudósok bevonásával, nagy gonddal tervezi meg egy-egy terület különböző szintű könyvkiadásait. A mostani műszaki könyv- napok talán legnagyobb slágere a régi hiányt pótló Vegyészmérnökök Kézikönyve I. kötetének megjelenése. Nagy előnye, hogy a milliónyi adatot, angol mértékrendszerről metrikus rendszerre számították át, s az ábrák is ehhez igazodnak. De jelentős, nem egy alkalommal valóban hézagpótló művek kerülnek ezekben a napokban a könyvesboltokba a gépipar, a híradástechnika^ az építőipar, a műszeripar, a ma tematika, az automatizálás^ a fotózás területéről is. Az idei műszaki könyvnapok jelentőségét még egy esemény növeli: a jövő héten Budapesten rendezik meg a szocialista országok műszaki kiadóinak nemzetközi konferenciáját ü. U A BBC és a mondanivaló Anthony Wedgwood-Benm, a technológiai ügyek minisztere feltűnést keltő beszédben adott hangot annak az elégedetlenségnek. amellyel Wilson és közvetlen környezete bizonyos idő óta a BBC rádió és televízió működését szemléli. A BBC állami tulajdonban van, de igazgató- tanácsa nagyfokú önállóságot élvez a mindennapi munkában. „A BBC kezében mérhetetlen hatalom összpontosul. Magára vette a parlament szerepének egy részét, mint a jelenlegi társadalom vitafóruma. Ám szigorúan korlátozzák azok számát, akik a BBC-ben szóhoz juthatnak. Sokezer olyan szervezet van az országban, amelynek igazán lenne mondanivalója, de ezeket megakadályozzák abban, hogy a televízióben vagy a rádióban felléphessenek” — mondotta bristoli beszédében a miniszter. Az üzemi demokrácia mostanában • • • Vannak — és nem kevesen —, akik vallják, hogy a gazdaságirányítás új rendjében aligha lesz táptalaja az üzemi, vállalati demokráciának. Bármely kérdésben a döntés joga azé, aki vállalja annak kockázatát s nyilván — most, hogy nern babra megy a játék — befolyásolni sem hagyja magát. Legalábbis nem mindenkitől. Kérdés, hogy a piackutatók jelentése. a közgazdász prognózisa, a műszaki iroda kapacitás mérlege, a tervmatematikus analízise mellett még milyen funkciója lehet a dolgozó javaslatának? így felszínesen nézve a dolgokat, bizony nem számottevő. Talán ki is szorul az üzemi kollektíva az igazgatásból, ellenőrzésből? Ha így volna, e nosztalgiát még ki lehetne terjeszteni a szocialista demokráciára is, hiszen annak része, megnyilvánulása az üzemi demokrácia. Lehetséges volna ez? Egy lépés előre, kettő hátra!... Fejlődő gazdasági alapon hervadozó tudat, visszaszorított öntudat? Nem! A dialektikát nem lehet Így fejtetőre állítani. Most súlyos, „faJhozszarf- tó” érvek következhetnének emellett. Elsősorban arról, hogy milyen eredményeket értek él az új mechanizmus hivatalos bevezetése óta a dolgozók érdekképviseleti szervei. 1968. első kilenc hónapjában a munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 3 százalékkal növekedett s az év végéig ez a növekedés eléri a 4 százalékot. A Tisza Cipőgyárban 1478-ról 1553 forintra, a Papírgyárban 1741 forintról 1792-re, az autóközlekedésnél 1948-ról 2013 forintra növekedett átlagosan a bér. A béreket jóval meghaladó ütemben nőttek, 17,3 százalékkal « személyi jellegű kifizetések (pL jutalmak, nye- reségrészesedés) éa az intézményes társadalmi juttatások mintegy 12,2 százalékkal* Ha hanyatlóban volna az üzemi demokrácia, annak egyik pólusán a munkás érdekképviseleti szerveik nyilván nem érhették volna el e szerény, de mégis számottevő javulást' a dolgozók életkörülményeiben. És a másik pólus, az igazgatásba, ellenőrzésbe, a vállalkozásokba való bekapcsolódás?... Nos itt látványos, számokkal vagy arányokkal mérhető eredményt aligha lehet bizonyításul felhozni. Főleg csak elvekről, intézményekről, keretekről beszélhetünk s azt sem tagadjuk, _ hogy az elmúlt nyolc hónap nem volt mindenhol elegendő arra, hogy azokat a bizonyos kereteket megfelelő tartalommal is megtöltsék. Ilyen értelemben az üzemi demokráciáról csak az egyszemélyi vezetéssel együtt azzal összefüggésben lehet szó. Ez ugyanis feltételezi a termelés apparátusában egyrészt a munkaMúzeum épül a Hortobágyon Neves művészek pusztai témával kapcsolatos alkotásait gyűjtő és bemutató múzeumot építenek a Hortobágyon < megosztásból (és nem a társadalmi helyzetből!) eredő alá és fölérendeltségi viszonyokat, másrészt az egyenrangú emberek (vezetők és beosztottak) szocialista alapokon nyugvó kapcsolatát. együttműködését az üzem közös vállalkozásában. Egy, ugyanazon dolog két oldala. Szervezett termelés, üzemi élet s így nyilván üzemi demokrácia sem létezhetne bizonyos hierarchia, irányítás nélkül, viszont szocialista üzem, vezetés sem képzelhető el demokrácia nélkül. Ebből az is következik, hogy az üzemi demokrácia nyilvánvalóan nem egyeztethető össze semmiféle anarchikus törekvéssel, hanem csak a fegyelmezettségre, tudatosságra, az üzem szervezeti rendjének elismerésére és annak erősítésére épülhet Kizárt dolog, hogy egy termelő vagy gazdasági apparátus életképes legyein, ha annak rendjét ötletszerűen megváltoztatják, ha működését ki-ki a maga elképzelése szerint próbálja irányítani, éá bárki jogot formálhat arra, hogy a különféle szintű döntéseket elfogad ía vagy nem. Ez a tény lényegében megszabja érvén yrejutásának formáit, módszereit is. A témát leegyszerűsítve azt, hogy a dolgozó ,,mibe szólhat bele” közvetlenül, és mibe csak érdekképviseleti szervei útján. Megszabja a határvonalat, mely szerint az egyszemélyi vezető döntéséig van helye csak a vitának. véleménynyilvánításnak, utána kizárólag annak fegyelmezett végrehajtásáról, illetve annak módszereiről lehet sző. Általában a dolgozó kollektíva részvétele az igazgatásban és az ellenőrzésben az adott gazdasági rendszer függvénye. Mármost felmerül a kérdés, igazuk van-e azoknak, akik az új mechanizmustól „féltik” a demokráciát? Semmi esetre sem! Nem leszűkíti, hanem kiszélesíti azt Gondoljunk csak arra, hogy a diktált terv és keretszámok időszakában, amikor a termelés minden mozzanatát. és a jóléti, szociális kiadások minden tételét is központilag szabályozták — ezeken belül, vagy ezek mellett jutott-e hely a kollektíva akaratának, javaslatának? Aligha! Az üzemek vezetői jóformán minden szí iten arról panaszkodtak, hogy meg van kötve kezük, lábuk, jóformán saját maguk sem szólhattak bele az alapvetően saját munkaterületül; ügyeibe. Ilyen megszorítások után mi joguk maradhatott a munkáskollektíváknak? A termelési tanácskozások, műhelybizottságok javaslatait sokszor formális válaszokkal intézték el. A vállalati tervek mostmár csak házi használatra készülnek, csupán a jövedelemmel kell elszámolni. Világos, hogy minden jó javaslat, vélemény beleépülhet, menet közben is kiegészíthető, módosítható. A vezetői jogkör annyira kiszélesedett, ^ a döntések annyira sokoldalúak, hogy ezek előkészítésébe nemcsak belefér minden épkézláb vélemény, hanem a reális mérlegelés meg is követeli azt. Egyszóval azt mondhatjuk. hogy az üzemi demokrácia az új gazdasági mechanizmusban az addigi végrehajtás és esetleges ellenőrzésen kívül a tervezés etemével is bővült. Méghozzá úgy. hogy a termelés technikai oldalát illetően főleg az egyszemélyi vezető és az általa megbízott csoportok döntése jut érvényre, míg a termelés társadalmi, emberi oldalát nézve a vezetői döntésnek a munkásfórumok és szervek akaratán kell nyugodni. Ez a megosztás teljesen logikus. Világos. hogy pl. egy export-import üzletkötéshez vajmi kevés tanácsot tud adni valamelyik laka- toebrigád, legalábbis nem olyat, hogy döntő súllyal essen latba annak döntésénél, aki e vállalkozásnak minden kockázatát viseli. És a fordítottja is igaz. Egy szak- szervezeti tanácsülés teljes felelősséggel dönthet abban, mint a dolgozók érdekképviseleti szerve, hogy a részesedési alapot hogyan osszák fel. Á határvonal itt természetesen nem merev. A dolgozó versenyvállalásait, technikai újításait, esetleg üzleti javaslatait be lehet építeni a tervbe vagy azt éppen meg lehet változtatni emiatt. Az igazgató szak- apparátusával tervet terjesztethet a tanácsülés elé a részesedési alap felosztásával, a kollektív szerződéssel kapcsolatban stb. Lényegében tehát az új mechanizmus minden eddiginél nagyobb keretet, több lehetőséget biztosít az üzemi demokrácia kibontakozásának s egyben erősíti, fejleszti a szocialista demokráciát. És nemcsak ennek a kereteit, hanem intézményeit is megteremti olyan ütemben, amilyenben kiDontakozik maga az új gazdaságirányítási rend. Ennek első jelentős lépése volt a szakszervezeti tanácsok megválasztása. Az idén először megkötött kollektív szerződések, — tekintve, hogy a vállalat egész működését magábanfoglaió kérdésekben tartalmaznak kölcsönös megállapodást - szintén a demokrácia kiteljesedésének új eszközei. Jelentős előrehaladást Ígér a jövő is. Ismeretes, hogy az idén képződő nyereségből tekintélyes rést marad vissza a vállalatoknál. Ezek felhasználásénál megintcsak nagy szerep jut a kollektíva szervezeteinek Olyan eszközök hovafordítá- sáról dönthet, amelybe eddig beleszólása nem volt így például a fejlesztési alap 10 százaléka erejéig a vállalatoknak móljuk nyílik lakásépítésre. Nyilván a téma megtárgyalásához alapot a kollektív szerződés ad s a döntés magábanfoglalja a dolgozók véleményét. Ezenkívül a szociális juttatások körének meghatározása, a bérarányok kialakítása az átlagbéren belül, az igazgatói alap felhasználása, s egyebek a bővülő jogokat mutatják. Lényegében ide tartoznak még a törvényhozásban és kormányhatározatokban lefektetett elvek is. így pl. a szakszervezet vétójoga — bizonyos kérdésekben —, egyetértési joga a kollektív szerződés megkötésénél, válaszkérési joga bármely dolgozókat érintő kérdésben, beleszólási joga a vezetők kinevezésébe erős pozícióba juttatják a vállalati vagy üzemi kollektívát az általuk választott szak- szervezeti tisztségviselők útján. Mondják, kényes kérdés most az üzemi demokrácia problémája. S ebben van valami igaz. Nem azért „kényes” mintha szűkült volna, megnyirbálták volna az eddigi vívmányokat. Az ellenkezője igaz, az új mechanizmus igényli a bátor embereket. eevrészt a kockáztatni képes vállalkozókat, egyszemélyi vezetőket, másrészt azokat, akik bátran támogatják akcióikat Nos korai volna még azt mondani, hogy mindkét részről ez az ideális állapot máris fennáll. A jog s a lehetőség csak papíron marad ha nem élnek vele. Ezt viszont merni kell. Bizony kínos dolog pl. a vétójoggal előjönni az igazgatóval szemben vagy „akadékoskodni” a műhelyfőnök kinevezésénél. Kényelmetlen az igazgatónak is számonkémi a termelési tanácskozástól, hogy miért nem tartotta be pl. a kollektívben vállalt fegyelmi szintet, minőségi követelményeket. Dehát ez ezzel jár. Ez is az új mechanizmus, a szocialista demokrácia követelménye. Palatínus ItAváa
