Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

lMt. október 17, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) gyár Népköztársaság külpoli­tikájáról, a miniszterelnök ebben a beszédében csak rö­viden érintette a nemzetközi helyzet és a külpolitika főbb kérdéseit. A miniszterelnök beszámo­lója után a hozzászólások kö­vetkeztek. Széleskörű vita A miniszterelnök beszámo­lóját úgyszólván minden lé­nyeges bel- és külpolitikai kérdésre kiterjedő, széleskö­rű vita követte. Ami a gaz­dasági fejlődésről szóló ész­revételeket illeti, az alaphan­got bizonyosan dr. Szilágyi Gábor debreceni képviselő ütötte meg, amikor a közvé­leményt formáló legfőbb té­nyezők közül a munkaalkal­mak. az árak és az ellátás helyzetét emelte ki. Egy év­vel ezelőtt ugyanis, mint mondotta. különösen ezek alakulásával kapcsolatban voltak tapasztalhatók bizo­nyos kételyek, több-kevesebb félelem a reform hatásától. Most pedig mindhármat meg­felelőnek ítélhetjük. Megálla­pítását országos és helyi oél- dákkal támasztott^ alá. Az átlagbérrendszer problémáival kapcsolatban több budapesti és vidéki képviselőhöz hason­lóan ő is csatlakozott ahhoz az állásponthoz, hogy meg kell vizsgálni, milyen intéz­kedések lehetségesek a bér­rendszer fejlesztésére anél­kül. hogy a népgazdaság egyensúlyában nehézségek keletkezzenek. Számos képviselő kitért hozzászólásában a munka­erőgazdálkodásra. Szépvölgyi Zoltán budapesti képviselő például figyelmeztetésnek szánta azt a megállapítást, miszerint Budapesten, a meg­lehetős létszámhiány követ­keztében a termelés jelenté­keny növelését teljes egészé­ben a magasabb termelékeny­séggel sikerült megvalósíta­ni, ami arra vall, hogy or­szágosan kutatni kell a gazda­ságosabb termelés tartaléka­it és nem szabad minden áron a régi eszközhöz, az élő munka korlátlan igény- bevételéhez folyamodni. Mindazonáltal megvilágítot­ták a képviselők, a többi kö­zött a Somogy megyei Hor­váth Sándomé a munkaalkal­mak gyarapodásának másik oldalát is, ami számos vidé­ken, helyen, vagy legalábbis a járásban, vagy a megyében nyújt lehetőséget a férfiaknak és nem kevés nőnek az elhe- „ lyezkedésre és csökkenti az ingázást, vagy az elvándorlás kényszerét. Ez a lehetőség azonban, gazdaságos módon csak akkor bontakozik ki ha mint eddig, továbbra is ter­jed a vidéki ipartelepítés, aminek a Somogy megyeiek és mások tapasztalata szerint is nagy lendületet adott az iparfejlesztésnek a reform ál­tal megteremtett úgynevezett külön alapja. Nagy figyelmet fordítot­tak a képviselők a közvéle­mény alakulására, a meg­változott gondolközásmódra, amely elsősorban segítette elő a gazdálkodás új, jobb módszereinek elterjedését, és viszont: ezek a módszerek sokat változtattak az embe­rek gondolkodásán Volta­képpen erről beszélt a ma­ga szemszögéből dr. Hor­váth Richard templomigaz­gató, budapesti képviselő is. A nemhívők és hívők alko­tó együttéléséről és együtt­működéséről szólt, ami, mint hangsúlyozta^ annál is helyesebb, mert oda kell állni minden mellé, ami jó, márpedig a miniszterelnök beszámolójából, az ismer­tetett eredményekből az egész társadalom számára igen sok jó csendül ki. A külpolitikával kapcso­latban természetesen első­sorban Péter János külügy­miniszter felszólalását hall­gatta az országgyűlés nagy figyelemmel. A külügymi­niszter már bevezetőül kije­lentette, hogy az ország kül­politikai törekvéseinek ered­ményed kedvezőek. A terve­zett megállapodás a Szovjet­unió és Csehszlovákia között a magyar kormánnyal foly­tatott konzultációknak is eredménye Hozzászólása befejező ré­szében kitért a nemzetközi problémákra Gáspár Sándor is és annak a meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy a moszkvai tárgyalások óta a nemzetközi közvélemény is higgadtabban Ítéli meg a csehszlovákiai helyzetet. Ez minden bizonnyal jó hatás­sal lesz a nemzetközi mun­kásmozgalomban kialakult nézeteltérések megszünteté­sére is. Az országgyűlés szerdai tanácskozása, amelyben 13 képviselő vett részt, s az említetteken kívül még dr. Homung Mátyás Szabolcs megyei, Salamon Hugómé Komárom megyei, Nádasdi József Zala megyei és Schulmann István Fejér me­gyei képviselők, az esti órákban ért véget és csütör­tökön a miniszterelnök vála­szával folytatódik. A tallinni kórus hangversenye Színes, szép élményben gazdag estével ajándékozta meg hallgatóságát az észt oktatásügyi szakszervezet köztársasági érdeméremmel kitüntetett tallinni női kara és kitűnő karmestere, az ér­demes művész Lembit Ver- lin. Észt barátaink népük gaz­dag kultúráját villantották fel hangversenyükön. Ihle­tett szakavatottsággal éne­keltek az észt erdőről, az észt haza tájairól, a lakodal­mat vígassággal ünneplőkről, az észt nép boldogságát is megteremtő Leninről. A nép­viseletbe öltözött kórus a színpompás népművészetet idézte. S felidézték ezek a kitűnő énekesek a náluk 1869 óta, ötévenként megren­dezett dalos ünnepségek em­lékét is. Az énekkarok olyan pompás találkozóját, ahol 30—40 ezer ember éneke zeng az erre a célra épült szabadtéri színpadon. Imponáló műsorukon meg­szólaltatták az észt zeneszer­zőgárda századfordulón élt kitűnő képviselőit (Hárma, Türnpuu, Látte) de a jótollú kortárs zeneszerzők hosszú sorát is, így E. Kapp, V. Kopp, Ernesaks, Uibó, Ver­űn (a karmester) néhány re­mekét. Az elhangzott művek, ke­vés kivétellel, az észt népze­ne hangulatvilágából, érzés­tengeréből nőttek ki. S mert az észt műzene csak a XIX. század második felében ala­kult ki, a művek hangzásvi­lágát a legjobban, vagy csak­nem kizárólagosan az- imp­resszionizmus színgazdagsá­ga hódította meg. Hárma hangulatos, de a korabeli európai homofon stílusban fogalmazott művei mellett, a többi kórusmű mind a szá­zadforduló zenéjének hang­ján szólt. A korszerűségben talán legtovább jutott Uibo Tájkép és Verlin Lakodal­mas című műve. Jó volt el­kalandozni ebben a modem hangzásvilágban. De éppen, mert előtte sok egymáshoz hasonló konstrukciójú mű hangzott el, kissé egysíkúvá vált a műsor.. Ezt érezhette a kitűnő karmester is, ami­kor Bach-Gounod Ave Ma­ria- ját, s szinte tökéletes előadásban Kodály Zoltán halhatatlan Esti dalát, to­vábbá kedves gesztusként Karai József pompás Estéli nótázását szólaltatta meg a műsor második részében. Ebben a kórusban kitűnő együttest ismertünk meg. Szép, kiegyenlített hangon, mindig melegen átélten, kö­vetkezetesen a zenei monda­nivalót hangsúlyozva énekel­tek. Az egyenrangú szóla­mok közül mégis a nagy C-t is éneklő csodálatos alt szó­lam remek. (A mély fekvé­seknél szinte tenort énekel­nek! (Imponáló a nagylét­számú kórus példamutató önfegyelme, hajlékony, érzé­keny megvalósítója a kar­mester minden elgondolásá­nak. Roppant figyelemre mél­tó volt, hogy hosszú és igé­nyes műsorukat emlékezet­ből énekelték. így valóban minden feltétele adva volt, hogy közösségbe forrva — karmesterükkel az élen —* maradéktalanul művészit al­kothassanak. Lembit Verlin érdemes művész, kitűnő muzsikus és kitűnő karmester. Sallang­mentes, póztalan vezénylése ökonomikusán mindig a lé­nyeg megszólaltatására tö­rekedett. Kedves egyéniség aki a kórusával szívből és fel­szabadultan muzsikált. Tu­datos, nagy művész, aki a művek minden szépségét, színes mondanivalóját sza­vahihetően tolmácsolja. El­hangzott művei, különösen a Lakodalmas, kitűnő alko­tások. A dicséret és elismerés hangján kell szólnunk M. Palmról, a széphangú szólis­táról, aki basszbariton hang­jával, értékes énekes kultú­rájával a IX. VIT-nefk is díjnyertese. Őszintén, szívből énekel. Boito Mefistophele áriáját, de különösen a nép­dalokat nagyon szépen éne­kelte. Kitűnő zongorista és nagy­szerűen alkalmazkodó kisé­rő T. Alango. Remekül ol­dotta meg a Karai mű igé­nyes zongoraszálamát is. Kö­szönjük, kedves észt bará­taink felejthetetlenül szép, élménygazdag estét. K. A. Súlyos hanyagság A szolnoki nyomdában nincs rend. A vezetés hanyagsága, a fennálló állapotok miatt nem egy­szer lapunk megjelenése is veszélyeztetett. Tegnap a megyeszék­hely háromezerrel keve­sebb Néplapot kapott a szokásosnál, mert elmu­lasztottak a raktárból elegendő papírt az üzembe szállítani. Hogy miért nem gondoskodtak papírról a lap nyomtatá­sához? Mert akiinek ez lett volna a kötelessége, a műszaki vezető, a rak­táros, hanyagul, felelőt­lenül látja el feladatát. Az üzem laprészlegének dolgozói ugyanis igényel­tek papírt, mert tud­ták, hogy a két papír­henger kevés lesz a szer­dai példányszámhoz. A műszaki vezetőt, a rak­tárost ez nem érdekelte, így nem jutott megyei újság szolnoki előfizető­ink csaknem felének és a város központjában lévő újságárusoknak. Lapunk kiadóhivatala intézkedett, hogy a nyomda szerda délelőtt állítsa elő a hiányzó há­romezer lapot, a posta — dicséretre méltóan megoldotta a rendkívüli feladatot — azonnal to­vábbította a lapkézbesí­tőkhöz, akik reméljük, szét is hordták olvasó­inkhoz az újságot. A késésért olvasóink elnézését kérjük, bár nem rajtunk múlott. Az illetékes felügyeleti szervektől kérdezzük, vajon milyen rendkívüli eseménynek kell még a nyomdában bekövetkezni ahhoz, hogy végre levon­ják a régen megérett kö­vetkeztetéseket és alapos rendet teremtsenek? Egy hasznos füzet A kulturális intézmények, csoportok, klubok munkájá­hoz kíván segítséget adni a Ságvári Endre Megyei Mű­velődési Ház, amikor most első alkalommal megjelen­tette TV-naptárát. A köny- nyen áttekinthető televízió naptár ismerteti a negyedik negyedév kiemelkedő műso­rait, s egyes műsorokhoz nyomban ajánlott irodalmat is közöl. Ismerteti például a Tudósklub következő adásá­nak témáját, ajánl színház- közvetítést, ismeretterjesztő műsort is. Tájékoztatni kí­ván, s az ízléses füzetecske, amelynek első számát kö­szöntjük, remélhetően nép­szerű lesz. SEGÉDMUNKÁSOK ni. Igazságosan ítélik meg a segédmunkásokat? Vajon ér­demük szerint bánik velük az üzem kollektívája? Nem egé­szen. A segédmunkásokat is űzi a felemelkedés vágya. A jár­műjavító mai szakmunkás- gárdájának negyven százalé­ka valamikor segédmunkás­ként kezdte. Politika? A párt­oktatásban háromszázhetve­nen képezik magukat. Het­venen segédmunkások. A szakszervezet időszerű kérdé­sek tanfolyamán negyvenöt segédmunkás tájékozódik a napi politikában. Lehetetlen nem észrevenni, hogy az üzemi életforma so­kukból faragott már politizá­ló embert. Például 346 szak- szervezeti tisztségviselőből harmincketten segédmunká­sok. Legtöbbjük bizalmi, hár­man a szakszervezeti tanács tagjai, hatot a műhelybizott- ságokba választottak be. Ka­sza János például pártbizal­mi, munkásőr. Mondom, nem lehet nem észrevenni, hogy akik gyökeret vertek a jár­műjavítóban azok megérezték és megértették, nemcsak pénzből, önhajszából áll az élet. Ezek az emberek tanul­tak már egyet és mást, az öntudatos, szakképzett mun­kásgárdától és a legjobbak­tól- a kommunistáktól. 0 Ettől függetlenül szembe kell nézni a tényekkel, a problémákkal. Dr. Köti József üzemi főorvos; — A segédmunkások egész­ségügyi kultúrája alacsony színvonalú. A segédmunkás asszonyok szintén próbálkoznak a tanu­lással. Még a gyermekesek is. Erőlködnek, küszködnek ide- ig-óráig az általános Iskolá­ban, aztán beismerik, hogy vereséget szenvedtek. Kima­radnak. Jól megjegyeztem, amit Varga Erzsébet, a nőbizott­ság titkára mondott: — A felemelkedés nehéz, ahhoz pénz kell. Nekik vi­szont nincs pénzük. — Minden csak a pénzen múlik? Hogyan vélekednek a jár­műjavító gazdasági és politi­kai vezetői a segédmunkások helyzetéről és felemelkedésük lehetőségeiről, útjáról? Sze­keres Ernő főmérnök rendkí­vül izgalmasnak tartotta ezt a kérdést. — Nélkülük nem lehetünk meg — mondotta. És mégsem tudjuk megtartani őket. Mi­ért? Elsősorban azért, mert nem fizetjük meg a gyári munkásokat. A bérmozgás nagyon lassú ebben a kategó­riában. Előlépésükre csekély a lehetőség. A különféle meg­munkáló gépeken betanított munkások dolgoznak. Amíg nyugdíjba nem mennek, senki nem léphet elő a helyükre. Természetes célja a segéd­munkásnak, hogy feljebb jus­son. Az általános szakmai felemelkedést nem tudjuk biztosítani számukra. Véle­ményem szerint két elodáz­hatatlan feladat vár ránk. Először az, hogy egy adott év bérfejlesztési alapjának nagy hányadát a segédmunkások­nak adjuk oda. Másodszor; a munkakörülményeiken kell jelentősen javítanunk. Ha ezeket a leneseket elmulaszt­juk, elveszítjük a legjobb, leghűségesebb segédmunká­sainkat is. Szabó Károly, a szakszerve­zeti bizottság titkára ennél tovább ment: — Igaz, hogy a tanuláshoz, a művelődéshez többé-kevés­bé a segédmunkásoknak is meg van a lehetőségük az üzemben. Be kell azonban ismerni, az addiginél sokkal többet, sokkal szervezetteb­ben kell foglalkoznunk velük. Nem nyugodhatunk bele ab­ba, hogy a szak- és segéd­munkások munkakörülményei között ilyen nagy különbség legyen. Sokan pusztán azért nézik le a segédmunkásokat, mert a legpiszkosabb, legne­hezebb munkahelyeken dol­goznak. Az újakhoz a műve­zetők, szakmunkások nin­csenek elég türelemmel. Igaz, sok a ba3 velük. Nem mind­egyikük akarja megszokni a munkarendet. Akkor aztán el­kezdenek velük gorombáskod- ni, amúgy „műhely” nyelven. Mit vált ez ki? Dacot, ellen­állást. 0 Kovács Sándort, az üzemi KISZ bizottság titkárát is fel­kerestem. — A fiatal segédmunkások többsége vidékről jár be. Nem tudunk velük boldogul­ni. Hiába hívjuk őket rendez­vényeinkre. A válasz: megy a vonat. Kevés közöttük a KISZ-tag. A politikai oktatás­ban nem akarnak, illetve nem tudnak résztvenni. Megmon­dom őszintén, nem számítha­tunk rájuk. A nem, nem, a csupa nem: a tehetetlenség nyílt beisme­rése. A beletörődöttség szavai ezek. összehívta már egyszer is a KISZ bizottság a segéd­munkás fiatalokat? Próbált velük szót érteni? Nem. Jól ismerik a segédmunkás fiúk és lányok helyzetét, vágyait, törekvéseit, problémáit a KISZ üzemi vezetői? Adnak nekik programot? Ezekre a kérdésekre kell választ ke­resniük előbb ahhoz, hogy egyengethessék előttük a fel- emelkedés útját, s | 0 1966-ban hozott határozatot a segédmunkások helyzetének javításáról. Szabadkai Mihály titkár az eddig elért eredmé­nyek ellenére jól tudja, nin­csen minden rendben. — A szakmunkások nem tartják szaktársuknak a gyári munkásokat a műhelyben. Ahhoz, hogy ezeknek az em­bereknek felemelkedését meg­gyorsíthassuk, előbb le kell küzdenünk a velük szembeni előítéleteket. Ezt nagyon fon­tos politikai feladatnak tar­tom. Mi a közhiedelem a gyárban? Az, hogy a segéd­munkások tómé politikailag elmaradott, a közügyek iránt közömbös. Ez nem igaz! A vidékiek közül számosán ta­nácstagok, három község KISZ titkára nálunk dolgo­zik. És még sorolhatnám a példákat. — Azt is el kell Ismerni, a pártalapszervezetek nem foglalkoznak rendszeresen, tervszerűen a segédmunká­sokkal. Közöttük, elismerem, nehéz politikai munkát vé­gezni, hiszen többségük bejá­ró. Nyolc óránk van naponta. Azt ki kell használni. Újból fel kellene éleszteni a kihe­lyezett községi munkásakadé­miákat, a művelődési házak­kal közösen munkásklubokat hozhatnánk létre, j ■ 0 Néhány napot töltöttem a szolnoki járműjavítóban. Az utolsón megvártam a gyárka­puban Kis Bélát Jött, vidá­man tolta maga mellett a bi­ciklijét. Rámcsodálkozott. •— Hát maga? Mit keres itt? — Eltelt a nap? — El, mint a többi. Ezen a napon kétszázhu- szonegynéhány ,,gyári mun­kás” bélyegezte le a karton­ját műszak végén. A reggeli szirénabúgás átadta őket a délutáninak; VÉGE. Fábián Pétar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom