Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. szeptember 1 Az országutakon arat a halál Nemzetközi összehasonlító adatok MINDEN GÉPKOCSIVAL MEGTETT EZER RE ESŐ HALÁLESETEK SZAMA: Sorrend Hollandia Olaszország Franciaország Nyugat-Németország Ausztrália Belgium Norvégia Anglia Svédország Amerika Üj-Zéland számadat 0,245 0.236 0.197 0.160 0,128 0,126 0.122 0.110 0.076 0.071 0,011 MÉRKÖLD­(1966) MINDEN EZER HASZNÁLATBAN LÉVŐ GÉPKOCSI­RA JUTÓ HALÁLESETEK SZÁMA: (1967) Sorrend Hollandia Nyugat-Németország Olaszország Franciaország Ausztrália Norvégia Belgium Anglia Üj-Zéland Amerika Svédország számadat 1,90 1,66 1.45 1,26 1,06 0.94 0.88 0,75 0.74 0,68 0,48 The Economlst Mind több amerikai katona szökik meg Stokholm kereskedelmi központjában, a Goetgatan 73. szám alatt működik az „American Deserters Com­mittee” pacifista szervezet, amely tanácsokkal és segíti seggel látja el az amerikai hadseregből dezertált fiata­lokat. A bizottság hét-nyolc hó­napja a legjelentősebb ame­rikai dezertőr központ Euró­pában. A svéd hatóságok hallgatólagos beleegyezésé­vel alakult bizottságnak egy svéd ifjúsági szervezet konk­rét segítséget nyújt. A bi­zottság kapcsolatba lépett más hasonló európai, ázsiai és amerikai központokkal. Vietnamból A bizottság stockholmi központja mindössze két sze­gényesen berendezett szobá­ból, néhány írógépből, egy tv készülékből, egy magnó­ból és néhány székből áll. A falakon kiáltványok látha­tók. Vezetője a 21 éves ameri­kai William C. James, aki januárban dezertált Nyugait- Németországban szolgálatot teljesítő csapatától. James kapcsolatba lépett az ameri­kai hadsereg katonaszökevé­nyeivel, akik Japántól Viet­namig, Németországtól Ka- tangáig a világ különböző részein elhagyták a hadse­reget. Ebben az évben 110 kato­naszökevény kért segítséget a bizottságtól. Sokan hosszú és viszontagságos, szenvedé­sekkel teli utat tettek meg Vietnamtól Japánig, majd Japánból Moszkván át Svéd­országba. — Számunkra a dezertá­lás csak az első lépés, — mondja Mark Shapiro min- nesotai tengerészgyalogos ti­zedes, aki májusban tette meg ezt az utat. — Most kezdjük csak meg az igazi tiltakozó tevékenységet. A bizottság stockholmi hi­vatalában jelentkezett dezer- tőrök mintegy fele politikai menedékjogot és állampol­gárságot kapott Svédország­ban, mások Kanadába köl­töztek!. A stockholmi hivatal ed­dig az egyetlen a világon, amely hivatalosan tevékeny­kedik. Más hasonló szerve­zeteik azonban tucatjával működnek, hivatalos cégér nélkül. — Németországban^ Hollandiában, Franciaország­ban, Angliában, Japánban és Hongkongban egyaránt ha­sonló szervezetek várják az amerikai katonákat, akik megszöknek a hadseregből, tiltakozásul országuk politi­kája ellen. Mindamellett, csak két tel­jesen biztos övezet van az amerikai hadsereg katona- szökevényed számára: Svéd­ország és Franciaország. — Csak a párizsi és a stockhol­mi kormány nem hajlandó kiadni a d ezertőröket az Egyesült Államoknak Kanadában viszont több­nyire azok a fiatalok talál­nak menedéket, akik egyál­talán nem hajlandók egyen­A NUCSAI KÉN A hírszerzés történetének egyik legjelentősebb alakja ruhát ölteni. A főiskoláról kikerült, vagy még egyetem­re járó fiatalok tízezrei ta­gadták meg az utóbbi évben a bevonulást. Széttépik a be­hívót, vagy visszaküldik a hadügyminisztériumnak. So­kan közülük az Egyesült Ál­Romorantin szemre való kisváros a Sauldre folyó mentén a solognei erdő­ség szélén. Sok hasonló kisváros van Franciaország­ban. s csak a jó ég no meg esetleg néhány külön­legességeikkel foglalkozó nyelvész mondhatná meg miért lett Romorantin a provincializmus, a jelenték­telenség jelképe. A franciák úgy emlegetik ennek a kis­városnak a nevét, mint mi Mucsáét. A Le Canard Enchainé „a romorantini kémnek” nevezte el Philip­pe Thiraud de Vosjoli-t — Más lapok — elsősorban az amerikai Life és az angol Sunday Times, amelyek em­lékiratait közölték — viszont mindent megtettek, hogy be­bizonyítsák: de Vosjoli egy­általán nem ,,mucsai” figu­ra, hanem a jelenkori hír­szerzés történetének egyik legjelentősebb alakja,.. Kettős ügynök A de Vosjoli-ügy — ha egyáltalán ügynek lehet ne­vezni — előzményei 1963 őszére nyúlnak vissza. Ek­kor kapta a francia titkos- szolgálat egyik, Amerikában dolgozó tagja azt az utasí­tást. hogy azonnal térjen vissza Párizsba. Az illető ügynök útlevelében az elő­kelőén hangzó Philippe Thiraud de Vosjoli név állt, de a francia titkos szolgá­lat, a SDECE kartotékai- ban eredeti nevén, a kevés­bé nemesen csengő Thyraud néven tartották nyilván. Eredetileg azért küldték az Egyesült Államokba, hogy a CIa és a francia titkos szolgálat egyik összekötőié­ként működjék. Abban az időben nyílt titoknak számí­tott, hogy a SDECE nem kevés megbízottja egyben a CIA ügynöke is. De Vosjoli úr azonban kissé túllépte a hallgatólagosan engedélye-, zett kereteket; Saját főnö­keinek Párizsba éppúgy je­lentett. mint a CIA embe­reinek Longley-be. Így hát hazarendelték, de ő jobbnak látta, ha az Egyesült Álla­mokban marad. Amikor de Vosjoli úr a Szajna partja helyett a ten­gerentúlt választotta, meg­jelent Leon Uris Topáz cí­mű regénye. A szerző új könyvét nagy várakozás előzte meg, hiszen előző mű­ve. az Exodus világszerte bestseller lett. Uris ezúttal is avatott kézzel keresett témát. Abban az időben tudta meg a Nyugat, hogy „Kim” Philby, aki egy idő­ben az Intelligence Service szovjetellenes ügyekkel fog­lalkozó osztályát vezette, majd az angol titkos szol­gálat és a Cl A összeikötője- ként működött Washington­ban, három évtizedig a szov­jet elhárítás számára dol­gozott. Az eset érthetően nagy port vert fel, s meg­indította Leon Uris fantá­ziáját is. S mivel abban az időben történt, hogy De Gaulle tábornok igyekezett magát önállósítani az Egye­sült Államok gyámkodásá­tól, Uris francia környezet­be helyezte az általa ki­agyalt szovjet 6zuperkémet A Topáz a szovjet hírszer­zés titkos hálózatának fe­dőneve, amely beférkőzik a francia államfő legbizalma­sabb környezetébe, s ott a vörösök érdekei szerint irá­nyítja a dolgokat* A nagy leleplezés Az egyébként gyakorlott szerző új könyve azonban nem sikerült úgy, mint az előző. Franciára például még le sem fordították, s éveikig nem jutott eszébe senkinek az sem. hogy az érdektelenség mögött bi­zonyos érdekességeket sejt­sen. Öt esztendővel később aztán megjelent a színen a már elfeledett de Vosjoli. Először Amerikában, aztán angol és német lapokban egymás után jelentek meg nyilatkozatai: a Topáz meg­történt, valóságos eseménye­ket dolgoz fel, az anyagot ő adta hozzá Leon Urisnak, egyébként pedig — ígérte — nem sokára szenzációs le­leplezésekkel szolgál majd. És az ekkori SDECE- ügynök valóra is váltotta ígéretét. A Life és a Sun­day Times hasábjain közölt emlékirataiban először a saját páratlan érdemeit bi­zonygatja. Azt állítja pél­dául, hogy főszerepet vitt az indokínai háborúban, s a kubai válság idején, ö volt az, aki — minden nyugati ügynököt felülmúlva — pon­tos információkkal látta el Párizst a Kubában elhelye­zett szovjet támadófegyve­rekről. Mindez azonban csak bevezetés ahhoz, amit de Vosjoli mondanivalójának tulajdonképpeni lényege és „szenzációja”. Azt állítja ugyanis, hogy az amerikai titkos szolgálatnak már 1961- ben cáfolhatatlan bizonyíté­kai voltak a De Gaulle köz­vetlen környezetében műkö­dő, rendkívül befolyásos szovjet ügynökről, ezeket a franciák rendelkezésére is bocsátották, de az illető még ma is bírja a tábornok bizalmát. Szovjet szuperügynök Párizsban ? Francia részről elsőként a Le Canard Enchainé rea­gált A „leláncolt kacsa” a maga szokott csipkelődő stí­lusában kacsának bélyegezte az egészet, s megjegyezte, hogy de Vosjoli úr az álta­la meg nem nevezett szovjet „szuperügynöknek” Jacques Foccart-ot tartja, aki hiva­talosan az „afrikai és ma- dagaszkári ügyek főtitkára” tisztét tölti be, s De Gaulle bizalmasai közé tartozik. A Le Monde szintén ironikus hangot ütött meg. Azt írta: „Egy bombát ígértek meg nekünk, s kiderült, hogy bűzbombával van dolgunk”. Maga De Gaulle „abszurd­nak és teljesen nevetséges­nek” nevezte meg Vosjoli állításait. Azon a napon, amikor de Vosjoli „leleple­zései” megjelentek a Sunday Times-bán, a francia tele­vízió kétszer is módot talált rá, hogy teljes névved és címmel megemlítse Jacques Foccart-ot. De Vosjoli sie­tett nyilatkozni, hogy ő nem Foccartra gondolt. És hogy .kire? Erről hallgat ag egy­kori kettős ügynök. Miért dühös a CIA ? A de Vosjoli-üigy gyorsan a visszájára fordult. Az ter­mészetes, hogy a SDECE-nek már régen megszűnt minden kapcsolata engedetlen tiszt­viselőjével, de vajon meg­szűnt-e a CIA-nak, amely­hez sokkal hűségesebbnek bizonyult? A feltételezések szerint de Vosjoli a CIA jóváhagyásával, ha nem ép­pen utasítására igyekezett botrányt kavarni. Tény, hogy de Vosjolinak és a CIA-nak egyaránt van oka rá, hogy a franciákkal szemben bosszút lihegjen. De Vosjoli azért, mert felelősségre akarták vonni — enyhén szólva — hanyag munkájáért, a CIA- nak pedig, mert de Vosjolin kívül mások is pórul jártak azon SDECE-emberek közül, akik nem vetették meg a dollárt. De Gaulle 1965-ben adott megbízást Foccartnak, hogy tisztítsa meg a SCEDE-t a CIA ügynökeitől. Egy esztendővel később pedig, amikor a Ben Barka ügyben olyan gyalázatos szerepet játszottak a SDECE ügynö­kei. a tisztogatás meggyor­sult. Foccart, aki azóta va­lamennyi francia ügynök fő­nöke. alapos munkát vég­zett. Akármennyire is fáj a CIA-nak, a francia titkos szolgálat megszűnt a Long- ley-i urak párizsi fiókja lenni... A teknősbéka csoport Azokban a gyanúsítások­ban, amelyek Jacques Foc- cartról még mindig fel-fel- röppennek, nagy szerepet játszik, hogy Foccartot ere­detileg Kochnak hívták. — Foccart úgy nyilatkozott, hogy mai nevét az illegali­tásban, mint fedőnevet vette fel. s aztán engedéllyel megtartotta. A CIA által gyűlölt De Gaulle-bizalmas ugyanis nagy szerepet ját­szott a német megszállók elleni francia ellenállási mozgalomban. A Teknősbé­ka nevű ellenállási csoport, amelyben Foccart tevékeny­kedett, a hitleristák kezére jutott, de neki sikerült el­menekülnie. Szerencsésen eljutott Londonba, ahol De Gaulle mellett szolgált, mint ezredes. A háború _ után a tábornokkal együtt tért visz- sza Franciaországba, majd amikor De Gaulle visszavo­nult a politikától, ő is sza­kított a közéleti szereplés­sel. A tábornokkal tért vissza a közéletbe, s bár a nyilvánosság előtt viszonylag ritkán szerepel, annál befo­lyásosabb embernek tartják. Az ellene irányított gyanú­sítás annyira képtelennek bizonyult* hogy de Vosjoli sietett cáfolni, hogy rá gon­dolt volna. A Sunady Times pedig — talán azért hogy az emlékirat-szerzőnek ki­fizetett busás honorárium­ból mentse, ami menthető — sietett hozzátenni, hogy a titkos szovjet ügynök a francia kormány tagja. De Vosjoli hitelét egyéb­ként is alaposan megtépáz­ta. hogy mindaz, amit magá­ról állított, enyhén szólva túlzásnak bizonyult. Közöl­ték, szó sincs arról, hogy de Vosjoli az indokínai há­ború idején fontos szerepet játszott volna; egyszerű fu­tárként tevékenykedett egy alkalommal. Ami pedig a kubai válság idején játszott szerepét illeti, a nagy le­leplező a légelhárító rakétá­kat stratégiai rakétáknak nézte, s — biztos, ami biz­tos alapon — először a CIA- nak adott jelentést róluk, s csak jóval később alkalma­zójának, a francia titkos szolgálatnak. Ezzel szemben bőségesen ellátta anyaggal az amerikaiakat különböző francia diplomaták magán­életéről, szerelmi ügyeiről, esetleges adósságairól. A „mucsai kém”, de Vos­joli koholmányai a „francia PhUbyről” túlságosan átlát­szóak. Ami pedig a Leon Uris Topáz című regényét illeti, még mindig nem je­lent meg francia nyelven. A szerző jó ízlését dicséri, hogy — jóllehet bizonyos értelemben könyve reklám­járól is szó van —, mind­máig kívül tartotta magát az ügyön. Márpedig abban ő lenne a koronatanú, hogy valóban de Vosjoli informá­ciói alapján született-e a Topáz. Pintér István lamokban maradnak és meg­várják az ellenük Indított per lefolyását Mások Kana­dába emigrálnak. Egy amerikai újság becs­lése szerint 60—70 ezer Kar tál menekült már Kanadá­ba, hogy megszabaduljon • katonai szolgálattól, tehát a vietnami háborúban való részvételtől. Ezek a fiatalok Coming to Canada címen Havi bulletint adnak ki, — amelyet valamennyi ameri­kai főiskolának megkülde­nek. Az amerikai hadügymi­nisztérium nem tudja titkol­ni súlyos aggodalmát e nö­vekvő arányú jelenség miatt. Europeo Á DÍVSZ új székhaza 4 A Demokratikus Ifjúság Világszövetsége számára uj székház épült Budapesten, a Rózsadomb oldalán. A na­pokban megkezdték a képünkön látható 4 emeletes modern építmény műszaki átadását. — (MTI foto — Fényes Tamás felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom