Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-12 / 214. szám

IMS. szeptember 12;

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

8

NE TERHELJÉTEK SZEGÉNY FÉRJEKET!

Nem tudom, más férjek hogy vannak vele. de — tisztesség ne essék szólván — engem idegesítenek az asszonytárs bizonyos szokásai. Ezek közül az egyik legmeg- rögzöttebbet tárom fél most.

Leülünk vacsorázni. Kisebb-na- gyobb nézeteltérések múltán, — míg eldől, ki eszik ezzel vagy azzal a késsel, vagy hogy a család fér- íitagiai megértik, azért van a kistányér. hogy az almacsutkát arra tegyék, ne az asztalterítőre — nagy lélegzetet vesz az asszony.

— Ha hiszitek, ha nem: az előbb levittem egy százast a boltba, s mit hoztam vissza belőle? Semmit.

Nos, ettől szaladgál már a hideg is a hátamon. Miért kell ezzel traktál ni asszonykáinknak azokat a kedves, béketű- rő fér j ecskéiket ? Miért? ... Miért? kell minden áldott alkalommal felsorolni. hogv ez ennyibe került. az annyiba? Értsék meg az asszonyok: mi

férfiak távol vagyunk ilyen kicsinyes gondoktól. Hogy úgy fejezzük ki: minket

nem érdekel, mennyiért hoziták a felvágottat. a gyümölcsöt, ilyen- olyan fűszert. Bennünket csak az érdekel; ami mind e mögött a lényeg: hogy legyen:

Osszák úgy be a fizetést, hogy jusson sóra. kenyérre. paprikára;

paprikásra, süteményre, tejre, kávéra, kolbászra, szőlőre, vajra, kakaóra, egy-egykis italra, zsírozóra. Ha ezt okosan csinálják, maradni kell arra a naponként többszöri duplára, eg.v kis mozira, egy kis ücsörgésre a presszóban. meg arra az egy-két göncre, idénylábbelire. ami minden kultúr- és civilizált embernek kijár.

Na ugye? Nem boszorkányság a háztartási mérleg, csak mindennek tudni kell az árát, és a részleteket összeadni. Ennyit igazán nélkülünk is megcsinálhatnak asszonyaink. Miért ahhoz a mi közreműködésünk, Szüntelen etetésünk ezekkel a rész-adatokkal?

Nos. ezt elégeltem meg a múlt hó végével bezárólag az én ügyetlen asszonykámtól. F. hó kettedikével átvettem háztartásunk hajójának evezölapátját. Majd én megmutatom. hogy kell beosztani! „Kérlek, én örülök a legjobban!” — állt rá nyomban az asszony. de hiába mosolygott olyan gunvoros fensöbbséggel. láttam én szemén az irigység fényeit. Azóta én kezelem a pénzt. Megy is minden, mint a karikacsapás. Mindent beszerzők, arait megszoktunk. de nem férne össze önérzetemmel; hogy minden hazatérés után azt kezdjem regélni; mennyi

volt a büdzsé. Ma hányadika is van ? Aszongya, hogy szeptember 8., vasárnap.

■— Gyere csak, kedves — hívom őt —. ülj ide mellém az asztalhoz. Traktálta- lák egyszer is a napi kiadások rémségeivel?

— Hát azt igazán nem tetted — ismeri el nőm — férfiasán.

— Nos hát, idenézz, mégis menynyi pénzünk van most iá pedig a te pénzkezelésed alatt-•• — (közben nyitom a

pénztárcámat, szemre megsacco- lom a bankókat) —, ilyenkor már fenyeget a... (te .iószagú úristen! Csak zöld meg kék papírpénzek, »melyekről Petőfi és Dózsa szigorú tekintete vádol; sehol egy piroshasú).

— Anyukáin, megadom magam... Itt van mind. forgasd csak te a hónap végéig — nyújtottam át szemlesütve. <5 éppen csak az ujját nyomja a bankók széléhez, már is tudja, hányadán áll.

— Hónap végéig? Ember, ebből a pénzből már raa se ebédelhetnénk, ha én nem pumpolom meg előre a mamát. (Megy a szekrényhez. a fehérnemű közül kivesz néhány százast.) Itt van, de azt sejted, ugye, hogy elsején két- szerannyit kell neki megadnunk, mint máskor... Én helyetted is számoltam.

Tóth István

A Budapesti Őszi Vásár „félideje*

A második övezetben...

Az illetékesek nyilatkozata

Szerdán délben „félidejéhez” érkezett az első Budapesti Őszi Vásár és a gyors statisztika adatai szerint a déli órákban kereste fel a városligeti vásárvárost a kétszázezredik látogató; A látogatók között ezúttal is volt több ismert közéleti személyiség, köztük Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára.

A félidő alkalmával az ipar és a kereskedelem képviselői megállapították, hogy a kísérletnek szánt őszj vásár sikeres. A helyszínen ezrek és tízezrek mondták el véleményüket a bemutatott termékekről, a vártnál több üzletkötésre került sor. az ipar és a belkereskedelem között.

Egy napot töltöttünk el Szolnok peremkerületeiben. A szeptember 10-én közölt írásunkban a lakosság vásárlási gondjait tártuk olvasóink elé.

Mit kívánnak tenni a város, a kereskedelem és részint a helyi ipar vezetői a lakósság ellátásának, továbbá a szolgáltatás megjavítása érdekében ? Ezekre kértünk választ az illetékesektől.

Csorna Kálmán, a városi tanács vb elnöke ezt mondta:

— A Néplapban közöltek megfelelnek a mi tapasztalatainknak is. ígérhetem, hogy a negyedik ötéves terv városfejlesztési koncepciójának, programjának kialakításánál a peremkerületekre is gondolunk majd. Szűkös anyagi lehetőségeinkhez mérten bizonyos pénzügyi támogatást nyújtunk a kereskedelemnek a hálózatfejlesztéshez. Reméljük ezzel arra serkentjük a vállalatokat, hogy saját forrásaikból is bővítsék hálózatukat a peremkerületekben. Véleményem szerint a meglévő adottságok hatékonyabb kiaknázásával már most javítani lehet a helyzeten. A kereskedelempolitikai irányelveknek megfelelően szorgalmazni és támogatni fogjuk a magánkezdeményezéseket, a helyi szükségletnek megfelelően iparengedélyeket adunk ki; A cikkben jelzett rendellenességek arra ösztönöznek bennünket, hogy fokozzuk a kereskedelem hatósági ellenőrzését a városban.

Buda) Mihály, az iparcikk kiskereskedelemi vállalat igazgatója:

— A véleményem az, hogy a peremkerületekben ma még nincs helye a kereskedelmi vállalatok közötti konkurencia harcnak. Éppen ellenkezőeg, a legteljesebb együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a problémákat megoldhassuk. — A lakosság jogosan sérelmezi a bel- és külváros ellátása közti szembetűnő különbségeket. Főként azokat, amelyek az iparcikkek beszerezhetőségét és a szolgáltatásokat illetik. Éppen ezért a varos kereskedelmi vezetőinek le kell ülniük a tárgyalóasztalhoz. Profilegyeztetéssel, gazdasági megállapodásokkal javítani lehet a körülményeken. Mi új üzleteket egyelőre nem tudunk nyitni. Azonban, ha bárhol helyiséget kapunk, készséggel berendezkedünk ott a lehető legszélesebb skálájú aprócikkek árusítására. A háztartási kisgépek kölcsön, zéséről. Két kerületben ez már jól megy. Megígérem, hogy a hálózatot kiterjesztjük a többi városrészre is. Remélem akadnak olyan nyugdíjasok, akik jutalék ellenében elvállalják ezt a munkát.

Bencsik Antal, a Patyolat Vállalat igazgatója:

— A lakosság kéri felvevő helyeink számának szaporítását. Ennek semmi akadálya nincs. A kerületi tanácstagok segítségével bizonyára találunk vállalkozókat, átvevőket a peremkerületekben; Természetesen jutalékért. A cukorgyár szb titkárával és a vegyiművek gondnokságával már tárgyaltam erről. Bízom abban, hogy az átvevő hálózat kiépítése sikerülni fog.

Kovács Béla, az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat igazgatója:

— Tény, hogy húskészítményekből néhány hete nincs elegendő. Ezen már rövidesen segítünk. Olcsóbb cikkekből, továbbá zsírszalonnából, tepertőből, disznósajtból, lecsókolbászból a folyamatos és egyenletes ellátást nem tudjuk biztosítani. Ami a kertvárosi húsboltot illeti, kérésüket egyelőre nem tudjuk teljesíteni. Sokkal nagyobb gondunk a Kisgyep és környékének húsellátása. Bár pénz nélkül, de arról tárgyaltunk, hogy az északi csomóponton húsüzletet kellene nyitnunk, — amely a kisgyepieket is kiszolgálná. A kenyér- és péksütemények szállítási időpontja nem megfelelő, intézkedünk, Azt is megígérhetem, igyekszünk majd olyan iparcikkeket tartani boltjainkban, amelyeket a lakosság keres. Szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a társvállalattal, minthogy nyilvánvaló, közösen többre megyünk. Nagyon szeretnénk elérni, hogy a. perem- kerületekben is elégedettek legyenek velünk.

☆

Az illetékes vezetők nyilatkozata azzal bíztat, hogy a jelenlegi körülményekhez képest bizonyos változások várhatók a peremkerületekben, javulni fog az ellátás.

Meggyőződésünk, hogy a peremkerületek üzlethálózata egyébként megérett az átrendezésre. — Ugyanis amennyire logikus és szükséges a belvárosban a szakosítás, annyira szükséges a külső kerületekben, a vegyes profilú bolt, ahol ,,a gyulaitól a kocsikenőcsig” mindent kapni.

A belvárosban a kereskedelmi vállalatok (a MÉK, az fmsz) külön-külön is boldogulnak. Még jó is az, ha kialakul a konkurrencia. A peremkerületek lakosságának gondjait azonban csak együttesen és együttműködve enyhíthetik. Ennek kell megkeresniük a gazdasági formáit, lehetőségeit.

„Dohányfókról" törik a termést

Nagy termés Tisza földváron és Mezőkében

(Tudósitónktól)

Szinte „dohányfákról” törik a termést megyénkben.. Külföldi cégek megbízásából meghonosították a Tiszá- mentén a Balkánról származó Burley dohányfajtát. A hazánkban korábban ismé- rétién dohány jellemző tulajdonsága, hogy jó időjárási viszonyok és szakszerű művelés mellett valósággá fává terebélyesedik és jó illatú, hatalmas leveleket érlel.

A tiszaföldvári Szabad Nép Tsz tíz és a mezőhéki Táncsics Tsz nyolc holdas ültetvényén átlag két-két és Eél méter magasra nőtt a dohány és egy-egy száron harminc-negyven levelet számlálnak. Az import dohányfajta 40—50 százalékát már letörték és az elő. írásnak megfelelően hagyományos, szellös pajtákban szárítják.

Az öntözéssel termesztett Burley idei hozamát száraz állapotban 15—16 mázsára becsülik katasztrális holdanként. Az új dohányfajta zömét a termeltető cégek részére külföldre, mindenekelőtt Nyugat-Németországba exportálják. Tekintettel arra, hogy ez a fajta hazai viszonyok között jónak bizonyult a következő években tovább bővítik a termelését.

Újdonság jövőre: víltend üdültetés

Véget ért a főidény; — A SZOT 280 üdülőjében az elő- és utóidénnyel együtt

ezen a nyáron 163 ezer felnőtt és gyermek kapott beutalót.

Külföldi üdültetésben részesültek 13 ezren, a SZOT üdülőhajóján és turistaüdültetés keretében Ausztriában, a Szovjetunióban, Lengyel- országban, Romániában és Jugoszláviában töltötték a két hetet. A beutalt 42 ezer gyermek közül 16 ezer a szülőkkel, 26 ezer gyermek- üdülőben töltötte a két hetet.

Az ötnapos munkahét fokozatos bevezetésével

gondolnak a hétvégi ví- kendüdültetésre is.

Miután a budapestiek hétvégi üdültetése elsősorban a Dunakanyarba!), a Velencei-tónál és a Balatonnál célszerű, a tervek szerint az itt levő üdülőkben lehetséges a víkendüdültetés.

Fábián Péter

A jászberényi Ruházati és Háziipari Vállalat cipőkészítő részlegének éves terve 220 ezer pár műbőr és lakkcipő, mintegy 16—20 féle modellből variálva. Ez évben tértek rá a műlakk lábbelik gyártására, melyből az első szállítmányt már el is küldték Budapestre,

Készülnek a műlakk cipők felsőrészei a fűződében

Á vasútépítő város

i.

A várostól nyugatra van a város. A vasútépítők városa. Ezerkétszáz ember, építők, üvegezők, parkettá- zók, szobafestők, munkavezetők, szerelők, lakatosok, esztergályosok, felépítményesek, kovácsok, gépészek, mérnökök, technikusok, kitűzők. műszakiak, vízhordók, szakácsok, még kéményseprők is. Ez a város. Minden szakma képviselve van a szolnoki vasúti rekonstrukció építkezésén. A legtöbben a kubikosok. Szabolcsból, Csongrádból, Békésből, a Kunságból. A kubikosok vannak talán félezren is. A legérdekesebb emberek. — Csoportnak hívják őket: a Kiss csoport, a Nádasdi csoport, a Papp csoport; vagy Herczegék, Combáék, Síposék.

A Kiss csoport a legfrissebb kubikos brigád a vasútépítésen. Kiss Károly, az Ú| ren dezőpályaudvar sín- ■ezői között igazítja a brigádot. Svájci sapkában van, bakancsban.

— Én már megmondtam, hogy szépszerével nem mozdulunk.

Félreértés. Azt hiszi, a földalattitól jöttem. A napokban itt járt a budapesti földalatti építésvezetője a Kiss csoportért. Kijött ide az új fényes vágányerdőbe, hívta őket. Harminc százalékos pótlékot ígért, jobb keresetet. Kissók megkérdezték, kik vannak most a földalattin. Virágék, Bartu- ezék meg Matalinék. Azoka4 ismerik. Együtt dolgoztak velük Dunaújvárosban, Ede- lényben, Kazincbarcikán. — Hát kik a vezetők? Jászvá- riék, a többiek. Azokkal is dolgoztak már együtt. De most az hallatszik, mondják a többi kubikosok, Jászvári spórolja a bért. Szóval Kiss Károlyék nem mennek Szolnokról.

— Ügy kértük ide magunkat Ezt meg lehet érteni, kérem — mondja Kiss.

Fenn dolgoztak az ország

keleti részén, egy építkezésen. Hallották a többi falubelitől, Combáéktól, Hercze- géktől, milyen jó Szolnokon Combáék is, Herczegék is a Szabolcs megyei Nagyvar- sánybói járnak ide. Százötven kubikos dolgozik abból a községből a szolnoki építkezésen.

— Itt kérem vacsora is

van. Nem kell az embernek este főzőcskézni a szálláson, vagy szárazát enni.

A szolnoki vasúti rekonstrukción dolgozó betonútépítő vállalat saját konyhát, étkezdét épített a kubikosoknak. Átadta a fogyasztási szövetkezetnek. Azt mondják, jól főznek, igazán jó az itteni konyha. De nem csak ez köti Szolnokhoz Kis- séket. El sé akarták hinni, amikor hallották a hírét: iskola is van. Szólt Kiss a

brigádnak. aztán Dékány Istvánnak, a szervezőnek.

— írjál be bennünket a

hetedikbe. Húsz évés vándorlás után ezt is megértük \>M

Dékány István is tavaly vizsgázott. Magabiztosan mondja hát Kisséknek.

— A magyar nyelv, a kémia, meg a fizika az nagyon kutya. De a tanárok mind kedvesek. A Szilágyi- né, az osztályfőnök, az szigorú. Az Évike. a Magdi ka, a többi tanárnő csupa fiatal. Nem kell kijárni a városba, ők járnak ide. Itt tartják meg az órákat a telepen.

Kissék tágranyílt szemmel hallgatják az előadást, s kissé aggódva is. befémek-e még?

— ötvenig még jöhettek.

Harmincegyen jelentkeztek

már eddig a dolgozók esti iskolájába. Tavaszon tizennyolcán vizsgáztak a nyolcadikból. Szép eredmény. De az építők arról beszélnek inkább, hogy van itt két öreg kubikos, aki Szolnokon tanult meg írni. olvasni. Itt tették le az első osztályt. Dávid Géza, a szakszervezeti titkár meséli ezt. Ö szelevényi kubikos, negyvennyolcban kezdte, ö is Szolnokon tette le a nyolcadikat. Száraz András neve kerül szóba. Száraz András itt végezte el az általános

iskolát és már beiratkozott Békéscsabára, az építőipari technikum levelező tagozatára. Meg Cseh Gyuri bácsit emlegetik. Idősebb korára ült az iskolapadba. Jutalmul évenként Dunaújvárosba, Egerbe, Pécsre viszik a tanuló kubikosokat

Csakhát. Húsz esztendő mulasztását nem lehet egyszerre pótolni. Hatszázötveai fizikai dolgozója van csak ennek az egy vállalatnak a szolnoki építkezésen. Négyszáznak nincs meg a nyolc általánosa. Sehol az ország egy építkezésén se jutott még eszébe senkinek. Hajdú Ferencet, a szolnoki dolgozók iskoláia igazgatóját emlegetik jó névvel, amiért felfigyelt rá: tíztizenöt évig ezer, másfélezer ember dolgozik itt folyamatosan.

Két lakótelepük van, a K és a D. Jobban már csak a D telepen van élet. Gondnoka, Görög Fülöp balmazújvárosi ember. A kiskörei építkezésről került ide. Soksok szolnoki élménye van már.

— Még a tavaszon történt. Szóltak nekem, hogy hétfőre gondoskodjak fedélről, mert tíz fekete ember

jön Szabolcsból. Érti? Na erre jártam keresztül-kasul a várost. Hétfőn megjönnek harmincötén. — Kellettek, mind felvették. Én meg bolonduljak meg, hová teszem őket. Na, megvolt a felszerelés. megkapták a szerszámot. ruhát, bakancsot, járandóságot, rágnak, hogy már este lesz, vigyem őket. Megyek Vincze Jánoshoz, a szállításvezetőhöz, adjon kocsit ki a városba. Akkor volt éppen a fuvar csúcs. Idegesen azt vágja, majd rajzolok magának kocsit, Fülöp bácsi. De azért csak adott. Szerencsére este lett. A sötétségben mind becsempésztem a feketéket a szállásokra. Aztán gyorsan tovább a kocsival. De hamar kitelt a szállás. Jönnek másnap felzúdulva a lakásadók, hogy becsaptam én őket, miféle embereket vittem oda, akik még a vécét se használják. Hogy azonnal mennék a városi tanácshoz, feljelentenek engem. El kellett hozni a cigányokat. De nem is igen maradt meg belőlük senki az építkezésen. Kemény munka ez. Ezt a levegőt ezek nem nagyon szeretik.

(Folytatjuk)

Borzák La#►