Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-11 / 213. szám

, Tiszasülyi Állami Gazdaság Rizstermelő NV-ként kezdték A Tiszasülyi Állami Gazdaság 1949. március 1-én alakult meg a Rizstermelő Nemzeti Vállalat utódjaként. Akkor még csupán 117 holdon, s ebből is 25 hold volt a szántó. A nem termő terület szin­tén 25 volt, — a többit gyümölcsös tette ki. A következő évek a területi fejlődés esztendei. 1950-ben a gazdaság területe már több mint 6000 hold. 1952 végére pedig — ebből is látszik, milyen hihe­tetlen gyorsan történt a területi felfej­lesztése — kialakult a gazdaság mai területe, vagyis 14,5 ezer hold, Mint a legtöbb szocialista állami nagyüzem, a tiszasülyi is nagybirtokokból és közép­birtokokból alakult meg. A tiszasülyi gaz­daság helyén a Halasi, a Szénási, a Bra- ier, a Brakfeld, a Jánosi birtokok hú­zódtak. A tiszasülyi gazdaság első igazgatója Kővári József volt, főagronómusa Bene Antal, főkönyvelője pedig Kiss István. Néhány jószándékú fizikai dolgozó kez­dett még velük, de az akaraton kívül kevés lehetőség állt igazi gazdálkodás megvalósítására. Jellemző, hogy 1949-ben az egész gazdaságban csupán egy pár ló- fogat és egy SZTZ traktor alkotta a vo­nóerőt. Nemcsak a gépek, a gazdasági épületek is hiányoztak. A megalakulást követő pár esztendőben bizony leginkább a kézierő helyettesítette, az emberi aka­rat pótolta az eszközök hiányát. A gazdaság egész kezdeti fejlődésére rányomta bélyegét, hogy gyenge minő­ségű földeken alakult meg. Már a gaz­daság létrejöttét megelőzően többen pró­bálkoztak itt a szikes földön rizstermasz- téssel. A gazdaság akkori vezetői abban látták a kiutat, hogy berendezkedtek rizs- termesztésre. A felügyeleti hatóságok akarata is megegyezett ezzel a szándék­kal, így évről évre növekedett a rizs­termelő terület. Közép-Európa legnagyobb rizstermesztő gazdasága 1953-ban már 13 és fél ezer hold szán­tóföldjéből 8 600 holdon rizstermesztéssel foglalkozott a gazdaság. S egy évvel ké­sőbb elérték a maximumot, vagyis 8800 holdon ringott a rizskalász. Ez azt jelen­tette. nemcsak Magyarország, hanem az egész Közép-Európa legnagyobb rizster­mesztő üzeme volt a tiszasülyi. A megtisztelő címhez abban az idő­szakban még jelentős rizstermés is ju­tott. Kezdetben jól fizetett a rizs. 1951- ben 16,2 mázsával. 1952-fcen pedig re­kordtermést takarítottak be, 21,8 mázsás átlagterméssel. 1953-ban is 15.1. s 1954- ben is 14,8 mázsás átlagtermést vettek még le. Akkor még űffv mondták, a rizst csak vetni kell, magától terem. Szántó- területeket, feltört legelőket adtait át a rizsnek. A talajban még bőven volt táp­anyagtartalék. a rizskártevők és a ví- zigyomok még ismeretlenek voltak. Aztán következett — törvényszerűen — a nagy visszaesés. A talaj kimerült, a rizstelepek elgyomosodtak, elmocsarasod- tak. 1955 és 1962 között aztán mindössze két esztendőben haladta meg a rizs a 10 mázsás átlagtermést, S a ba.i nem járt egyedül. A nagyütemű rizstelep-fejlesz- téssel vele járt, hogy a gazdaságnak le kellett mondania más beruházásokról. Nem jutott pénz például építkezésekre. Jóformán annyi épületet húztak fel eb­ben az időben, ami a nagylétszámú rizs- gyomláló és rizsarató munkások elszállá­solását biztosította. A rizs talaielőkészítése és vetése óriási munkacsúcsot jelentett. A nagy kampá­nyok idején a társgazdaságok é$ a gép­állomások gépei segítették ki Tiszasülyi. A gazdaság központi műV—1 •'"'van már megalakult a Grosszmsnn-féle malom­ban és fűrésztelepen. A nagy rizstermesz­téshez igazított vetésszerkezet miatt a gaz­daság nagy területéhez mérten alacsony volt az állctlétszám. A fejletlen állattenyésztés, a kisegítő üzemágak hiánya maga után vonta, hogy a rizstermés mind gyakoribbá váló kiesé­seit más ágazatokkal nem tudta pótol­ni a gazdaság. Emiatt hosszú-hosszú időn át a ráfizetéssel működő gazdaságok so­rába került. 1957-ben már végképp világossá vált, hogy az üzem fejlődésének útját állja a monokultúrás rizstermesztés. Megtörtén­tek az első intézkedések a rizsterületek csökkentésére, más ágazatok fejlesztésé­re. A rizs az 1956. évi 6300 holdról 1957-re már 4400 holdra zsugorodott vissza. El­lenben nőtt a kenyérgabona és a takar­mánynövények vetésterülete. T ermészetátalakítás a szántóföldön Az állatállomány fejlesztése azzal kez­dődött, hogy 1958 és 1960 között gyors ütemben megépült kilenc szabadtartásos istálló. Ugyanebben az időszakban épült fel a görbemai őri 200 vagonos magtár, a gazdaság tárolási gondjainak megoldá­sára, Csakhogy a takarmány még kevés volt. a szabadtartásos istállók pedig nean biztosították a jó eredményt. S még 1960- ban is mínusz 11 millió forinttal zárt a gazdaság. Újabb mélypont. De újabb figyelmeztetés is, hogy nem elég a vetésszerkezet megváltoztatása, hanem a gazdálkodási alapfeltételeket is meg kell teremteni. Ebben a szellemben indult meg az akkori Szolnak megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának tá­mogatásával 1961-ben a gazdálkodás új alapjainak lerakása. A szó szoros értel­mében természetátalakító munka kezdő­dött a szántóföldeken. Az elavult rizstelepeket átalakították szántóföldi művelésre. Eltűntek a gépek munkáját akadályozó rizsgátak, csa­tornáik. helyüket modern öntözőtelepek foglalták el. Megkezdődött a megmaradt rizstelepek korszerűsítése. Csupán 1966- ban 950 hold elavult rizstelepet építettek át úgynevezett kubáni rendszerűvé, kor­szerű rizsteleppé. Nagy ütemben folyta­tódott a talajjavítás, a digózás. 1967 vé­gére ötezer hold javított talajú földje volt a gazdaságnak. A táblákat határoló erdősávok területe 180 holdra nőtt. 1962-ig kialakult a gazdaság jelenlegi vetésszerkezete. A rizs lecsökkent 1900 holdra, a búza pedig az 1959. évi 930 holdról 2700 holdra emelkedett. Megtör­tént az öt . üzemegység specializálása. Megépültek a korszerű ívató, nevelő és teleltető halastavak. S pótolták az elma­radt építési beruházásokat. A Görbema- jorban 320 koca befogadására alkalmas sertéstenyésztő telep és 2400 férőhelyes komplett hízótelep épült. A hollóháti területen ugyanebben az időben a korszerű 324 férőhelyes tehené­szeti telep létesült, s 1965 őszén a dü- ledező vályogépületből, amelyben a köz­ponti iroda volt. emeletes irodaházba költöztek át az irodai dolgozók. A mun­kásszállásokat központi fűtéssel látták el, meleg vízzel tették lakályosabbá, ottho­nosabbá. És épültek a tárolóhelyek, két úi 100 vagonos. egy új 30 vagonos mag­tár is. Jó esztendők jöttek 1967 a kisegítő üzemágak megalapo­zásának esztendeje volt. Ekkor létesült a gazdaság húsüzeme, a rizshántoló üzem. s ugyanekkor rakták le az útépítő részleg alapjait, amelyek ma már jól működnek. A hús- és a rizshántoló üzem termé­kei keresettek az országban. Az útépítők pedig csak ebben az évben a Csorba’ A Tiszasülyön kitenyésztett libafajta Állami Gazdaságban két utat, a Nagy­kunsági Állami Gazdaságban és Tiszasü- lyön is építettek utakat. 1967-ben egyéb­ként mér közel haitmillió forint ered­ménnyel zárt a gazdaság. S ugyancsak tavaly majd 16 mázsás búzatermést takarítottak be háromezer holdról, a rizshozam pedig a legjobb időkre emlékeztetett, hiszen kevés hiján 18 mázsát adott kétezer holdról. Az egy tehénre eső évi tejtermelés tavaly már 3246 liter volt, 520 tehénre számítva. A halastó hozama az országban is a leg­jobbak között emlegetett. Többéves te­nyésztő munkával jutottak el oda, hogy az itt kitenyésztett libatörzs a mezőgaz­dasági kiállításon bronzérmet nyert. Sportló-tenyősztésük híre külföldre is eljutott, s a magyar sportpályákon és a külföldieken is szépen szerepelnek a tiszasülyi lovak. A múlt évben 140 va­gon hántolt rizst értékesített ez a gaz­daság. s az egy dolgozóra jutó halmo­zott termelési érték több mint százezer forint volt 1967-ben. Szépen emelkedik a tiszasülyi munká­sok keresete. 1961-ben még 16 800 forint volt az évi átlagkereset, tavaly már 22 és fél ezer forint. S a fizetésen felül egy év alatt több mint hárommillió forintot jut­tattak különböző formákban. Például csak a munkásszállások fenntartására 607 ezer forintot költöttek. A dolgozók oktatásá­ra 1968 első félévében 228 ezer forintot áldoztak. A gazdaság műszaki vezetői együtt fej­lődtek, nőttek az üzemmel. Jelenleg már tizenöt egyetemet és főiskolát, s har­mincnyolc középiskolát végzett irányító dolgozik Tiszasülyön. Minden az embernek köszönhető Hatalmas törzsgárdája van a Tisza­sülyi Állami Gazdaságnak. Jelenlegi 580 állandó dolgozójából 408-nak öt évnél hosszabb a munkaviszonya. 252 dolgozó több mint tíz évet töltött már itt. S ki- lencvenen vannak, akik a tizenöt éves egyhelyben szolgálatot tudhatják magá­kénak. Nagyon sokan, mint Hulyák Ti­bor, Császár Szilveszter. Magyar János. Remecz Lajos. Sike István, Pázmándi Im­re, Balaton István. Vallyon Imre. Kováes Mihály, Csillik Pál, Pomézi János. í Ko­vács János. Hasznos Frigyes, Oláh Sándor szinte a gazdaság megalakulásától kfezd- ve itt dolgozott. Kitartó szorgalmuk, hű­ségük sokat segített már a gazdaság ve­zetőinek. A sok bajjal járt. hogy a vezetők gyak­ran váltakoztak. A gazdaság jelenlegi igazgatója. Horváth Lajos ugyan már törzsgárdista, 1960 óta. Előtte Kővári Jó­zsef, Novák Ferenc. Pavluska Péter vol­tak itt igazgatók. Bakó Kálmán igazgató- helyettes főagsronómus 1965 óta dolgozik Tiszasülyön. Előtte Bene Antal, Dénes Al­bert, dr. É. Kiss Imre, Horváth Lajos, Ridegh György, Szakái György. Szath- mári Lajos töltötték be ezt a tisztet A gazdaság főkönyvelője Ács György. 1957 óta látja él megbízatását. Neki csak egv elődje volt. Kiss István. A gazdaság a közelmúlt években szé­pen fejlődött. Ebben benne van a párt- szervezetek és a szakszervezet segítő te­vékenysége is. Százhatvankét párttag dolgozik az üzemben, négy pártalapszer- vezetbe tömörülve. A szakszervezeti ta­gok száma ötszáznegyvenhat. A munka- védelmet harminchét fős munkavédelmi őrség látja el és kilenc munkavédelmi megbízott társadalmi munkája segíti. Szépen fejlődik a szocialista brigádmoz­galom. Jelenleg tizenegy szocialista bri­gádban száztizenkettőn dolgoznak. Mit hoz a jövő ? Már lehet sejteni. A pazdaságvezetők elgondolásaiban a növénytermesztési, az állattenyésztési hozamok növelése szere­pel, s a kiegészítő üzemágak fejlesztése Most korszerűsítik húsüzemüket és a rizshántolót 1969 májusában már üzemel az új forrólevegős lucemaszárító. A Pa­lotást Állami Gazdaságtól vásárolt napos­kacsával a jelenlegi százezres pecsenye­kacsa létszámot jövőre 220 ezerre emelik. Ugyancsak jövőre — szerény 40 ezres :n- dulással — kezdődik a csirkenevelés. Ki sáriéiképpen pecsemyebáránv hizlaló te­lep épül. A közeli években felújítják gépjavító hálózatukat. Az út nehéz volt idáig. Most már si­mábbnak látszik. Jó reménnyel néznek a jövő elé a Tiszasülyi Állami Gazdaság munkásai, vezetői. A gazdaságiak új, korszerű irodája, művelődési épülete A szépen kiépült görbeháti major

Next

/
Oldalképek
Tartalom