Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

Ilyen bernáthegyi kutyák is kellenének .., Egynapi szabadság Amikor hétfőn visszatér­tem szabadságomról, a vál­lalat titkárnője jóakaratúan figyelmeztetett: — Még maradt egynapi ■zabad sága! — Komolyan? Akkor szer­dán kiveszem. Ügy is sok az elintéznivalóm. így történt, hogy szerdán kilenckor keltem, de féltízre mégis bementem a munka­helyemre. mert a kölcsön- könyvtári könyvet ott felej­tettem. Alig léptem be az ajtón. Elekes örvendezve fogadott: — De jó. hogy eljöttél. A Rimóczi-aktát keresem. — Átadtam Benkőczinek. — Azt mondja, nem kap­ta meg. Keresd elő. az öreg kéri. Másfél óráig kerestem a Rimóczi-iratokat eredmény­telenül. — Ott lesz a szekrény te­tején. a dossziékban — vél­te Elekes. Felálltam a székre, azután e szekrény szélére, de el­vesztettem egyensúlyomat, és leestem. Ebben a pillanat­ban Benkőczi átszólt telefo­non: — Ne keressétek, megta­láltam az aktát. Hónom alá vettem a kere­sett könyvet, és el akartam menni. De elcsípett Irén. — Magát az ég küldte! At kell vinnem a kultúrterembe a Révay-lexikonokat. Né­gyet én viszek, fogja meg *£t a tizennégy kötetet Irénnek ellenállhatatlan mosolya van. és én meggör­nyedve cipeltem az ötven ki- lón.yi lexikont a kultúrte­rembe. Kicsit kifújtam magam és már az ajtóban voltam, ami­kor szembe találtam magam a főnökkel. Csodálkozva nézett rám: — Hát maga itt van? Azt hittem, kivette egynapi sza­badságát. Ugyebár tud né­metül? — Igen — nyögtem rosszat Rejtve. — Akkor jöjjön be hoz­zám, van nálam egy holland vendég, tud egv kicsit néme­tül. Beszéljen vele, én már kimerültem. Több mint két óráig szóra­koztattam a hollandust. Vég­re beiött az igazgató, és fel­váltott engem. De még min­dig nem menekültem meg Jolánka, a bérelszámolóból, átölelt és behúzott a szobá­jába: — Már órák óta igyekszem ezt a számoszlopot összeadni, de mindig más az eredmény. Nálam sem egyezett az összeadás. Végre az ötödik kísérlet után sikerült meg­állapítani. hogy mindketten hatosnak néztünk egy nullát Késő délután léptem ki a kapun. A villamoson vettem észre, hogy a kölcsönkönyv- tári könyvet ismét ott fe­lejtettem ... Palásti László Szemelvények iskolai dolgozatokból Lorántffy Zsuzsanna bús özvegységében számoz lf- jakkal gyarapította a sárospataki főiskolát. A Béke téren van az a nagy tanácsháza, ahol au emberek sörgős dolgukat végzik. Rákóczit németnek nevelték és német nőt vett el feleségül, de mind a kettő csak félig sikerült. Dugovics Titusz hátsóját a falhoz támasztotta ás fel­mászott rajta a falon. A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és el­foglalták a várat. 1848-ban megtartották a szabadságharcot és Petőfit vállon vitték a sajtóba. István király sokat szeretett dolgozni és feleségűi vette Gizella hercegnőt. Rákóczi Rodostóba ment nyugdíjba. Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert rendszerint a csatákban elvesztek. V. László egy ballada, amelyben V. Lászlót feldol­gozták. Zrínyi Ilonának az volt a vigasza, hogy bús özvegy­ségében két gyermeke született. Bence a H. felvonásban kiment a kertbe és elvé­gezte a dolgát. A népdalok különösen az Alföldön tenyésznek. Petőfi ebben a versében elmondja, hogy inkább a csatában haljon meg, mint elhervadjon a családi ágy­ban. Amikor Miklós cár a feleségével megérkezett, 25-őt lőttek. Első Istvánt Asztrik apát kente fel a trónra. Zrínyi halálát a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan okozta. A képen látható a szüret, ahol a gazda préseli a szőlőt egy szűk nadrágban, hátul pedig csurog a sárga lé. IV. Béla várromokat épített. A kutya rövid leírása: eb. D. G. GYERMEK­DOLGOK Egy kisfiú először van fa­lun. — Apu, láttam egy bácsit, aki lovat csinált. — Ne beszélj butaságo­kat! — De igazán, apu, ami­kor odaértem, éppen akkor erősítette rá a patáját,. ☆ A srácnak dolgozatot kel­lett írnia, amelynek címe: Kirándulás. „Nagybátyám vett egy autót. Amikor már néhány kilométert megtettünk egy hegyi úton, leállt a motor. Gyalog kellett hazamen­nünk. Nagybátyám olyan kifejezéseket használt, ami­ket nem ismételhetek el és ezért kénytelen vagyok befejezni a dolgozatot.” ☆ A tengerparton: — Asszonyom, az ön kis­fia ásta be a homokba a kalapom? — Ugyan, hova gondol? Az enyém ott van, távolabb és most próbálja nagyító­val kiégetni az ön gumi­matracát. MIRE JO A TANGÖHARMONIKA? FOGYÓKÚRA — A feleségem le akar fogyni, s most állandóan lo­vagol. — S mi az eredmény? — Eav hét alatt 10 kilót fogyott — a ló. A Szolnok mecgyei Néplap szatirikus melléklete 4Q3. csípés SZÖVEG NÉLKÜL Innen-onnan Búcsúzkodik az öreg te­hén Olaszországba induló borjától: — Boldog fiatalok — mondja neki —, utaztok, vi­lágot láttok..; — Ugyan, mama — tilta­kozik a borjú. — Hiszen megesznek! — Az igaz — mondja a tehén, és örömkönnyek csil­lognak a szemében. — De külföldiek esznek megl Mai történet;:: Kórházba kell bevonulnia a fiúnak. A szomszédasz- szony így inti az anyját: — Ne engedje kórházba a fiát, mert kiszedik belőle a legjobb alkatrészeket. ☆ Olvastuk a nagybetűs híradást: „Jó védelmek, meddő csatárok...” Csak nem pirulát szed­nek? Háztartási gépesítés A 7 humora A PANASZ Egy színész panaszkodott Igazgatója előtt! „Igazán szörnyű, de romlik az em­lékezetem! Mit tegyek?’' „Csináljon adósságokat —• kiáltott nevetve az igazgató.' — semmi egyebet, csak adós­ságokat !’! ff A PONTOS 1DÖ Egv kis ausztráliai faluban valaki délidöben mindig megkérdezi a helyi telefon- központban. mennyi az idd. Egyszer a telefonközpont megkérdezi} — Mi az ördögöt kérdezi meg minden áldott nap, hogy hány óra van? — Én szólaltatom meg minden nap II órakor az üzemben a szirénát, — De hiszen mi az órái mindig a szirénához iga­zítjuk! BOLDOG LÁBAK Egy kritikus halálosan unalmas bemutatót szenve­dett végig és közben harago­san mormogott maga elé. A szomszédnője kíváncsian fordult feléje és megkér­dezte. mi ez a hosszú li­tánia. A kritikus így válaszolt: í,Irigylem a saját lábamatl” „De miért?” — értetlenke­dett az asszony. „Mert elaludt” — hangzott a lakonikus, de meggyőző válasz. LOGIKUS — Mama, van egy pár ősz hajszálad — mondja a kis Jaroszlav. — Igen. mert a szülők őszülnek, ha nem fogad szót a gyerekük. Jaroszlav gondolkodik. — Most már értem, miért ősi teljesen a nagymama. A STRANDON — Tizenegy.., tizenkettő ... (A Weltwoche karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom