Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
1#68. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A »Cydotella akció« Hatszáz kilométer a Tiszán Expedíció. May Károly izgalmas, élvezetes regényeiben leírt kalandos vállalkozásokra gondolunk, vagy Széchenyi Zsigmond vadászexpedícióira, de mindenképpen valami nagyszerű és nem mindennapi dologra. Nekem is megdobbant a szívem, amikor megtudtam, hogy egy expedíció tagja leszek. Az sem szegte a kedvemet, hogy nem valamelyik távoli földrészre megyünk, hanem csak országhatáron belül maradunk és utunk sem hónapokig, hanem előreláthatólag csupán egy hétig fog tartani. Dolgozni kezdett a fantáziám, hiszen utazásunk a Tiszai Expedíció” nevet viselte s hogy miért volt Cyclotella akció, az a későbbiekben kiderül. Benne volt az a bűvös expedíció szó, s ez izgalmat, érdekességet és sok új élményt ígért. Tudtam, utunk célja a Tisza, vízminőségének országhatártól — országhatárig (Tiszabecstől a Szeged alatti határszelvényig) való vizsgálata, a vízminták tudományos feldolgozása, analizálása lesz, mégis a vízügyi szakemberekkel egy hajón eltöltendő hét, az a hatszáz kilométeres víziút, melyet csurogva, hajónkat a víz sodrására bízva teszünk meg, csak fokozta kíváncsiságomat, élesztgette kalandvágyamat. Azután elérkezett az indulás előtti nap, s az izgalom most már gondokkal is párosult. Mit vigyen az ember magával egy egyhetes tiszai expedícióra? Mindenesetre úgy gondoltam, hogy az első és legfontosabb a horgászfelszerelés. Na, és a ruházat? Meleg nappalok, hűvös éjszakák. Fördőnad- rág, short, két ingpulóver, egy vastag pulóver, nadrág, szőrmével bélelt lember- dzsek, fürdőpapucs, egy rendesebb nadrág, alsóruházat és máris megtelt egy bőrönd. Súlyos úticsomagok A másik nagy gond az élelem összeállítása volt. A hajón mindenki önellátó lesz. Konzervek feltétlenül kellenek, de egyéb alapanyagok is, hiszen főzési lehetőségről is gondoskodtak. Nézzük csak. Zsír mindenesetre kell, cukor is, tea is, tarhonya, piros paprika, só, bors. étolaj (halat sütni, ha netán akad a horogra) feltétlenül. Egy üveg rum is elengedhetetlen. (A hajón ez a stílszerű.) Elég az hozzá, hogy ez a másik úticsomag több mint húsz kilót nyomott. Hátra voltak még a főzőedények és a könyvek, mert a hajón mit csinálna az ember, ha nem olvasna? Augusztus 27-én, kedden délután 3 órakor három hatalmas csomaggal útraké- szen álltam. Alig vártam néhány percet, megérkezett a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság laboratóriumának speciálisan berendezett és URH adó-vevő készülékkel felszerelt mikrobusza. Konkoly Béla, az igazgatóság vízminőségi felügyeletének vezetője és Katona Sándor, a felügyelet technikusa volt az útitársam. Tokajig elegendő időnk volt, hogy a tiszai vízügyi igazgatóságok által szervezett tudományos expedíció céljáról és feladatairól beszélgessünk. Konkoly Béla, aki a hazai Tisza szakaszon a vízminőség vizsgálatot irányítja, összefogja, elmondotta, hogy ilyen vízminőségi vizsgálatot már korábban is végeztek. Nem ez az első. Mégis ez sokkai jelentősebb, mint az előzőek voltak. A komplex Tisza vízminőség vizsgálat eredményei a jelenlegi helyzet regisztrálására szolgálnak, mintegy alapul arra, hogy milyen volt a folyó hidrobiológiája a majdan megépülő Tisza II. vízlépcső és víztároló üzembehelyezése előtt. A július 12-én Szolnokon tartott vízügyi tanácskozáson is elhangzott, hogy folyóvizeink n*gy része országhatárainkon kívül ered. A környező országok ipari szennyvize, de a saját gyárainkból kifolyó ipari víz is olymértékben szennyezik például a Tiszát, hogy a jövőben a partmenti helységek ivóvízellátása beláthatatlan problémákat okozhat. A vizsgálatokból nyert adatok egyrészt támpontul szolgálnak a jövőben építendő ipari üzemek szennyvizének tisztítására és segítséget adnak az egyötöd Balaton nagyságú víztároló szennyeződésének és vízminőségének tervezésében is. Mikrobusszal Tokajba Ez a közös munka, — melyben résztvesznek az OVH Központi Vízminőségi Felügyelete és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet elvi irányítása mellett — az öt, a Felsőtiszavi- déki- az Északmagyarországi-, a Tiszántúli-, a Középtiszavidéki- és az Alsótisza- vidéki vízminőségi felügyeletek, — megelőzi azt az állandó tevékenységet, mely a kiskörei vízminőségvizsgáló laboratórium megépítésével veszi kezdetét. Tokajig folyt a hallatlanul érdekes eszmecsere, a kívülállók részére nem sokat mondó, de a valóságban oly fontos, s a jövőben szinte nélkülözhetetlen fogalomról, a folyóvizek minőségéről. Este lett mire megérkeztünk a borok királyának, a tokaji aszúnak „országába”. Ekkor azután kiderült az is, hiába prédikáltunk vizet egész úton, itt bizony bort kellett inni. Bognár János (Folytatjuk.) Még egy kupicával bába néni Történt mindez a századfordulóm, amikor olyan nagy szenzációk hozták lázba az embereket, mint a Lumiére testvérek kinematográfiája,- a párizsi világkiállításon Eiffel mérnök hatalmas alkotása, a 305 méter magas torony, amikor arról olvastak az újságokban, hogy épül a nagy csatorna, amely majd összeköti az Atlanti óceánt a Csendes óceánnal. Városban élt Szabó Illés masiniszta. Hármat szeretett igazán: a vasutat, a kertjében lévő szilvafákat — jó kisüstit főzött a termésükből minden esztendőben —, meg a jó komákat. A feleségét is szerette igaz, csak éppen azzal nem volt kibékülve, hogy nem trónörököst hozott először a világra. — Kislány volt az, dundi, fekete szemű. Csak hümmö- gött, amikor a kezébe nyomta Maris, a bába, a kis csomagot: itt a gyerek, nézze milyen aranyos. Gyerek? — hümmögött Illés. A hüm- mögést is csak azért engedte meg magának, mert hát ott volt hites felesége Lujza asszony és nem akarta megbántani a jóleiket. Próbálkozni kell tovább, egyszer majd csak fiú lesz — gondolta Illés. Nem is soká kellett neki várakoznia esztendőre ismét kis poronty 6írt a pólyában. De már akkor nagyot ugrott örömében: fiú lett az istenadta. Dundi, fekete szemű. Illés többször is sajátkezűleg csomagolta ki a pólyát, hogy többször meggyőződjön ott ttyeg-e a fityeg? Három napig tartott az ivászat a jó cimborákkal: ittak áldomást a jófajta szilvapálinkából thol az apára, hol a fiúra. j.Kiérkezett a keresztelő napja ülés akkor azt mondta Lujza asszonynak: az apámról nevezzük el a fiút, legyen József a neve. Nosza erre a nagyapa javasolta a következő poharak megemelését, s bizony kicsit imbolygó járással vitték a pap elé a trónörököst: Illés, a nagyapa, a bábaasszony, meg a jókomák. Hogy, hogy nem, ezután sem lett nyugalom a Szabó családban. Kellene még egy fiú, aki az apja nevét örökli, merthát mivé lesz a világ, hová a családi tradíció, ha csak egy árva fiú marad a Szabó „dinasztiában”? Próbálkozott hát tovább Illés, de csak nem akart sikeredni: lányok következtek egymás után, mint az orgonasípok, szám- szerint pontosan hárman. Már-már lemondott az egészről, amikor ismét gömbö- lyödni kezdett Lujza asz- szony. Ám Illésnek akkor már csak fél szeme volt a hites párián. Többet időzött a szilvafáinál, meg a pálinkásbutykos társaságában, mondván: abban legalább nem csalódik a férfiember. így teltek a hónapok, amikor egy éjszaka újra vizet forralt a bába a konyhában. Illésnek az állomásra vitte a legnagyobb kislány a hírt: — Megvan a gyerek, édesapám. — Gyerek, vagy csak lány? — kérdezte Illés. — Gyerek az apám — mandta a kislány. — A bába néni mondta, tessék jönni gyorsan. Nosza szaladt haza Illés meggyőződni az igazságról. S hogy látta, nem csapták be, megvan az újabb fityegő, újra csapra ütött egy pálinkás hordót. Ivott ott boldog, boldogtalan, szegény Lujza asszony a szobában a dunnák közt fekve hallgatta a nagy danászást. De már erre a nagy örömre a bábaaszonynak is inni kellett. Egyre mondták neki: „No még egy kupicával, bába néni”. Igaz, nem is kérette magát az asszonyság, jófajta pálinkát tudott főzni Illés. — Jó komám — mondta akkor az örömapa legjobb cimborájának, aki éveken együtt^ drukkolt vele, lesz-e már újabb fiú — te leszel a keresztkoma. Erre újjent inni kellett. így történt, hogy amikor már a templomba mentek Illés, a nagyapa. a bábaasszony meg a cimborák, igen görbének találták a nagy utcát. — Te pajtás — szólt a leendő keresztapa. — Aztán milyen nevet kap ez a gyerek? — Hát ttz apjáét — szólt Illés. — Nem addig az. jó komám. Ügy illik, hogy a gyerek a keresztapja nevét nyerje. Majd a következő lehet a te neveden. Nagyon szerette a cimboráját Illés, hát akkor egy néven csak nem veszik ösz- sze vele. Meg aztán a bábaasszony is bizonygatta a ka4 KICSI ÉS A SZÜLEI... Margitka Lénárt Jánossal HF „Nagyon köszönöm a füzeteket, a táskát, köpenyt. Ha rájuk nézek, mindig Önök jutnak az eszembe...’* Gyermekesen szálkás betűk. gonddal, rajzolva rótt sorok. A hála szavai, amit egy gyermek megadhat azoknak. akiket szeret, akikhez ragaszkodik. Nekik küldte ezt a néhány sort. Azokhoz, akik »...valamennyien nős, családos emberek. megvan a maguk gondja-baia s e mellett még reám is gondolnak, rajtam is segítenek...” — olvasom tovább a levelet. Méltán használja Bodarik Margitka a többes számot. A jászberényi Sütőipari Vállalat Petőfi szocialista brigádjában talált „apára”. Nekik címezte a levelet, azok naplója őrzi. mint egyik legféltettebb kincset. Hogyan is volt, miként kezdődött? ma igazát, n egyre hajtogatta, majd a következő viselheti az apja nevét. Csak éppen arra nem gondoltak, hogy a keresztapa is a Józsefre hallgat. így történt, hogy a pap beírta a nagykönyvbe: az újszülött neve: József. Nagy danolással mentek hazafáié a nagy tett után, mint az olyan emberek, akik a szilvapálinkától igen-igen érzik az egymás iránti nagy szeretetek Maris, a bába is ott bukdácsolt mellettük, kezében a pólyással. Csudára szépnek látták a világot. Csak éppen otthon tört ki a háborúság. — No — kérte Lujza asz- szony — adjátok ide a kis Illést. — Nem Illés az komaasszony — szólt önérzetesen a keresztapa. — Hát? — nyitotta kerekre szemét Lujza. — József, a keresztapja után — vágta ki nagyjcüsz- kén a koma. Nosza ugrott erre az ágyból Lujza asszony: — Illés, te szerencsétlen, mindig mondtam, hogy egyszer eliszod az eszed. Hát már arra sem emlékszel, hogy a másik fiad is József? De adok én neked, te szeszkazán itt nem lesz több próbálkozás. És úgy is lett. Két fiú van a Szabó családban, igaz most már elmúltak hatvan esztendősek. Egy testvérek. mind a kettő József. Mikor megnősültek, Lujza asszony így oktatta menyeit: — Aztán áldomás ivás csak keresztelő után legyen a bábának meg ne adjatok egy kortyot sem. különben minden gyerek József lesz a családban. Varga Viktória — Elhatároztuk, hogy gondoskodunk egy árva kislányról. Pótol iuk azt amit visszaadni teljesen úgysem lehetne — pörgeti vissza lassan a tovatűnt éveket Har- math Antal, a brigád egyik tagja. Neki van most szusszanás- nvi ideje, vele beszélgetek. A többiek a gyúróasztalok, a kiflisodrók, a kemence mellett szorgoskodnak. Most reggel. 8-ra jár az idő. fáradtaié álmosak. — Nagyon aranyos kislány — így az egyik s közben egyre formálja a kiflit. — Szinte hozzánk nőtt. Mintha a sajátunk lenne. — Ezt ifi. Erős Antal mondja, aki a legtöbbet törődik, foglalkozik vele. Együtt kapta a megbízást Csáki B. Istvánnal a brigádtól: rendszeresen látogassák meg a kislányt az iskolában is. otthon is. A napló híven megőrzi az elmúlt évek történetét. Azt Is. mikor vitték el színházba, kirándulásra, azt is, hogyan évülték fizetésnél a forintok füzetre, táskára, köpenyre. — Beteg volt egyszer a kislány — lép közelebb az árukiadóból Rózsika néni. Csirke Jánosné. ö az. aki anyja lett az elveszített édesanyja helyett. Nem tagja a brigádnak, mégis vállalta Margitka nevelését., hiszen sokszor van az, hogy csak az anyával szólhat őszintén a gyermek. Ragaszkodással, szeretettel beszélnek a ..Kicsiről”. Nekik mindig az marad, a félénk. riadtszemű kislány. Pedig nagylány már Margitka. Sudár, egyenes termet. Szemében huncut mosoly, de arcán mégsem látni a tizenhét évesek gyermekes kacér- ságát. — Ki áll hozzám a legközelebb? s inkább önmagának szól a válasz. mint nekem. — Hisz mind olyan kedvesek, annyira szeretnek! Tehetnék-e velük kivételt?-Tizenegy emberről mondja. hogy szeretem. Olyanokról. akik vér szerint idegenek tőle — mégis a szülei lettek. — Egyet érzek csupán. Azt. hogy ió velük lenni. De a legiobb mégis, hogy szeretnek... — s itt elcsuklik a hangja. Vajon lehet-e.' szabad-e megróni ezért? Hiszen csak most. most érzi igazán, mit vett el tőle az élet. mi az. amit visszakapott néhány embertől. S hogy miért? — Ha közénk jön. az már maga öröm nekünk — mondta Lénárt János. Margitka jövőre befejezi a kereskedelmi iskolát önálló lesz. De sosem szakad el a brigádtól, a szüleitől. A kötelékek nagyon erősek— Moha Benedek Igaz történet, anno 1968 Ha nem a sértett fél mondta volna, el sem hinném az alábbi történetet. Szolnokon a ságvári körúton egy tehergépkocsi tolatás köz* ben összetörte egy személygépkocsi baloldali hátsó lámpájának burkolatát. A tulajdonos sehol, hiába kereste tekintetével a tehergépkocsi vezetője. Hai sonlő esetek példái nyomán azt várná az ember, hogy a tolató gépjármű vezetője beletapos a pedálba és köd előttem, köd utanam, eltűnik. Nem ez történt. Kilépett a vezető fülkéből, papírt, ceruzát vett elő és a kövekező szöveget Irta rá: Kedves Uram! Véletlenül összetörtem gépkocsija lámpáját. Nem tudom Itt megvárni. így közlöm önnel, hogy Tóth Zsigmond vagyok, az YA 87—77 forgalmi rendszámú, a 7-es AKÖV jászberényi kirendeltségének tulajt donát képező tehergépkocsi vezetője. Kérem keressen meg és a kárt megtérítem. Végül is találkoztak és megegyeztek. Igaz, szép történet. Ha lenne becsületrend. — megérdemelné Tóth Zsigmond. Szegedi Építő Ktsz Szeged, Brüsszeli krt. 3. azonnali belépéssel gázszerelőket és lánghegesztő lakatosokat felvesz. ÁLLAMI GAZDASAGOK! MG. TERMELŐSZÖVETKEZETEK! FIGYELEM! A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat DT, illetve MTZ erőgépek elfekvő alkatrészeit 20—50 százalékos kedvezménnyel megvételre felajánlja Az alkatrészek a törökszentmiklósi telephelyűnkön megtekinthetők.
