Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

1963. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei tanácselnökök értekezlete JÓ ÚTRA TALÁLTAK Dr. Dallos Ferencnek, a Minisztertanács Tanácsszer­vek Osztálya vezetőjének el­nökletével pénteken a Par­lamentben értekezletre ül­tek össze a fővárosi, a me­gyei és megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizott­ságainak elnökei. Első napi­rendként Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese idősze­rű kormányzati intézkedé­sekről tájékoztatta a megje­lenteket. Ezután Szabó Ist­ván, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke tartott referátumot a terme­lőszövetkezetek területi szö­vetségeinek feladatairól és a tanácsi szervekhez fűződő kapcsolataikról. Korábban kezdődik a szüret Az esős idő következtében sok helyen rothadásnak in­dult a szőlő, s a nagyobb károsodás megelőzésére az érintett termelők megkezd­ték a szedést. A becslések szerint az idei termésből mintegy 3,3 millió hektoliter borra számítanak a szak­emberek. Ez a mennyiség jóval több ugyan, a tavalyi­nál, viszont nagyobb a ter­mőterület is, s így a mosta­ni jó, közepes termésnek számít. Nem sokat várat magára a tömeges szüret sem. A szokásosnál két hét­tel korábban, szeptember 15-e körül országszerte meg­kezdődik a szüret. A Ma­gyar Állami Pincegazdaság időben felkészült a szüret­tel kapcsolatos feladatokra. Ötvenöt szőlő-feldolgozó te­lepén minden készen áll az űj termés fogadására. A te­lepek feldolgozó kapacitását több mint 150 000 mázsával, mintegy kétmillió mázsá- nyira bővítették. A pince- gazdaság csaknem 200 új szállítókocsit is munkába állít, ezek másfél percen belül kiüríthetők, ugyancsak elegendőnek ígérkezik a mintegy 2,7 millió hektoli­teres tároló terem, amelyben ugyan még van 0,7 millió hektoliternyi ó-bor, de ezt a következő hetekben folya­matosan szállítják a pincék­ből. Gépjavító termékkiállítás 1 örökssentmiklóson Könnyű volt még húsz évvel ezelőtt az akkor ala­kuló gépállomások dolga. A falu, az új gazdák az ak­kor szintén első lépéseiket megtevő termelőcsoportok, majd a szövetkezetek alig várták, hogy feltűnjön csak egy kormos traktor is. S rá nemsokkal, tíz évre megfor­dult a kocka. A gépállomá­sok, pontosabban a gépja­vító állomások legnagyobb gondjává lett: milyen mun­kát találnak maguknak. — 1961-ben az országban el­sőnek megszűnt a túrkevei gépállomás. S a rákövetke­ző három-négy év alatt sor­ra átalakultak gépjavító ál­lomásokká a többiek is. — Kezdődött a tapogatózás: mi lesz a jövő? Nem ment könnyen, de aránylag gyorsan, s most már bízvást mondhatjuk, sikere­sen megtörtént az átalaku­lás. Erről tanúskodik a Tö­rökszentmiklósi Gépjavító Állomáson ma megnyíló ter- mékkrállítás is. A Török­szentmiklósi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat és nyolc állomása vonultatta itt fel gyártmányait, termékeit. — Kicsit országos géptárlat is. Hiszen a rendezők meghív­ták kiállítóként a szolnoki, a monori, a debreceni, az egri és a pásztói vállala­tot is. Száztizenhárom kisgép, munkaeszköz, ötlet, szolgál­tatási mód beszél egy do­logról. Arról, hogy a gép­javító állomások betöltik rendeltetésüket. Megmarad­tak a mezőgazdaság kenye­rén, törekvésük elsősorban a termelőszövetkezetek szol­gálata. A törökszentmiklósi vállalat alkotógárdája — harmincnégy mérnök, ötven technikus, ezernyolcszáz j. munkás — minden gondo­lata arra irányult, olyan ter­mékeket állítsanak elő, amelyek a szövetkezeti pa­rasztembert segítik nehéz munkájában. Instrumentu­mok egész sorával vonult fel a cibakházi állomás. Mi­lyen örömmel nézhetnék a szövetkezeti fejőnők az úgynevezett Nutrix gyárt­mányukat, vagyis a borjú- szoptatót. Tizennégy borjút szoptat meg borjanként egy percet véve ez az elmés kisgép, úgy hogy mindössze egy ember elegendő keze­lésére. De elhozták a cibakhá- ziak a borjúlekötőrácsot, a bocibölcsőt, a szénarácsot, a vödörtartóállványt, az álta­luk gyártott fejőgépet. — Mindezzel azt is bemutatva, erőteljes náluk az istállógé­pesítés, ami bizony nem nagy erénye még a magyar állattenyésztésnek. A jász­berényiek mutatják be a csigás szállítóeszközt. Azt a gyártmányukat, amely a zsákolás alól menti fel a parasztembert. Kern Pál főmérnök el­mondta az volt a céljuk, bi­zonyítsák — megmaradtak termelőszövetkezeti partne­reknek. A törekvés sikerült. Noha ma még csak a távoli jövőbe látó érzi, hogy a kisújszállási műhelyben ké­szülő hűtőkocsi nemsokára a mezőgazdasági termékek szállításának eszköze lesz. helyre szállíthatja. A mező- gazdaság régi gondja az építkezés. Az itt látott ter­mékekből bőven lehet válo­gatni, amelyek ezt segítik. A már említett kunhegyesi betonkeverő kisgépen kívül a tiszafüredi állomás egész sorozatot hozott. Ök gyárt­ják az acélistállótetőket, aj­tókat, ablakokat, rácsokat, üvegfalat. S végül hozzátartozik e kiállítás krónikájáhaz egy tény: a kiállított termékek közül legalább tíz teljesen új találmány. És valameny- nyi az utóbbi két-három év útkeresésének terméke. Így A kiállítás nagy érdeklődésre számot tartó darabja. A Törökszentmiklósi Gépjavító Állomás gyártmánya: a trágyamarkoló De a kunhegyesi állomás betonkeverő gépe már a mának szól. Tudniillik olyan könnyű, gumikeréken guru­ló, hogy két ember a tett­hát az egész kiállítás bizo­nyítvány is. Annak bizony­sága, a gépjavító állomások megtalálták a helyüket a mezőgazdaság új struktúrá­jában is. : » ; (. " ' ) ■ Naponta hétezer láda A Gyümölcs-, Zöldség- Göngyölegellátó Vállalat szajoli VIII. számú üzemé­ben a III. negyedév végé­re — többségében alma, szőlő és barack export-szál­lításához és belföldi tárolá­sához — egymillió 250 ezer, különféle ládát gyártanak. Az üzem teljes egészében kielégíti a Szolnok megyei állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek, és a MÉK igényeit. Eddig a leg­nagyobb mennyiségű ládát a megyéből a törökszent­miklósi Aranykalász Tsz, a Surjáni Állami Gazdaság és az abádszalóki Lenin Tsz rendelte még, és szállította el. A legnagyobb megrende­lők azonban a Szabolcs me­gyei gyümölcs, — főleg al­matermelő szövetkezetek. — Ennek ellenére az üzemben még mindig több tízezer export- és belföldi szállítás­ra alkalmas láda van rak­táron, amely várja a vevő­ket. Azonnali belépéssel felveszünk KUBIKOSOKAT, KUBI­KOS BRIGÁDOKAT, — BETONOZÓKAT, ÚT­ÉPÍTŐKÉT, CSATOR­NAÉPÍTŐKET, BETA­NÍTOTT MUNKASO­KAT, FÉRFI SEGÉD­MUNKÁSOKAT. Bérezés teljesítmény­bérben kiemelt mun­kahelyi pótlék biztosít­va, napi háromszori étkezés, szállás modern munkásszállóban, Sza­bad szombat, Jelentkezés személyesen Dunaújváros, Kenyér­gyár út 1. szám alatt, 26. sz. Állami Építőipari Vállalat. KVJATOVSZKIJ t Három történet a szerelemről 'A fökönyvelß vendégség- ben járt a barátainál, s megismerkedett egy elraga­dóan szép, fiatal lánnyal. „Az lényegtelen, hogy az apja lehetnék, — győzöget- te magát. — Az enyém lesz és punktum.” Az igazat megvallva, nyu­godtan lehetett volna a lány nagyapia is. Annál nagyobb volt hát az öröme, amikor az első randevú alkalmával. — egy brilliánsgyűrüt aján­dékozott ekkor a lánynak — rájött, hogy ő sem közömbös a hajadon szemében... Ha­marosan összeköltöztek. A főkönyvelő minden nap meglepte valami aprósággal a lányt; hol egy nyugati már­kájú kocsival, hol egy nerc­bundával. vagy egy arany nyakékkel. — Mindezekre a túlórákból telik! — tudatta a lánnyal. — Teéretted hajtom magam, érted igyekszem. A lány boldoa volt, és örült, mint egy gyermek. — Csak az egészségedre vigyázz! — figyelmeztette a férfit, s magához szorította — a bundát... — Hiszen olyan naavon. de nagyon szeretlek. Gyóayteát főzögeteti neki és apucikámnak szólította, így éldegéltek gondtalanul és boldogan mindaddig, amíg a főkönyvelő egy villát nem építtetett kerttel és fürdő- medencével. Az egyik napon a könyve­lő: helyett a. rendőrséa em­berei jelentek meg a villá­ban. Lefoglaltak mindent: az autót, a nercbundát, a nyak- ékeket. — Több. mint egymilliót sikkasztott! — jegyezték meg röviden. — Szent ég! — kiáltott fel a szegény, szerelmes lány. — Én meg nem tudtam semmiről! De hát hogy is tudott vol­na? Hiszen a szerelem vak... ☆ A férfinek csodaszép fele­sége volt, aki nagyon szeret­te a férjét. Annyira sze­rette. hogy állandóan csak róla zengedezett. Nikodém- mai is csak véletlenül ismer­kedett meg. Taxi helyett az 5 Fiatjába ült be és a ko­csiban is szeretett férjéről áradozott. — Hová visz engem? — kiáltott fel hirtelen. — Én a város másik végében la­kom! Jaj, hogy fog az én sze­gény kis Dunduszom nyug­talankodni! Mindig ideges, ha kések. Ha tudná, hogy mennyire imádom az én kis Dunduszomat!... Aztán felment Nikodém la­kására. hogy megnézze an­nak pipakollekcióját. — Vajon mit csinál most az én kis Dunduszom? — szólt. — Bizonyára vár és nyugtalankodik. Ö, ha tud­nád, Nikodém, hogy mennyi­re imádom az én drága kis férjemet?! Néhány héttel később már eoy vasúti kocsi hálófülké­iében utazott Nikodémmal. és így duruzsolt: — D unduszkám bizonyára unatkozik nélkülem! Drága kis Dunduszom! Fogalmad sincs arról, hogy mennyire szeretlek!.:. A vonat sebesen röpítette őket a külföldi határállomás felé. Mert a szerelem, ugye, nem ismer határokat... ☆ Nyugalomban és békében teltek a csinos fiatal asszony Miért érzi magát rosszul Szolnokon ? Hoxxtísxólás cikkünkhöz A Szolnok kulturális életével, a város művelődési lehetőségeivel foglalkozó vita tovább gyűrűzik. A pénteki lapszámunkban közölt cinikus levél nyomán bizonyára sokakban tá­madt ellenérzés. Mint peda­gógus, abban is biztos va­gyok. hogy a város diákjai­nak túlnyomó többségében is. akiknek eevéb gondjuk és dolguk is van. mint „unat­kozni”. A magam részéről azonban csak a Megyed Könyvtárat érintő megjegy­zésekkel kívánok foglalkozni. Az az állítás, hogy a Me­gyei Könyvtár valóban kielé­gíti a „klasszikus” igényeket, a modemeket azonban nem. csak az első részében igaz, a másikban a legcsekélyebb mértékben sem. Könyvtá­runk minden Magyarorszá­gon megielenő szépirodalmi és ismeretterjesztő művet beszerez, s a szakkönyvekből is igen sokat, a tudományos kutatás legfelső szintiéig. Kü­lön modem kézikönyv gyűj­teményünk van, elsősorban irodalmi és képzőművészeti ritkaságokból (jelentős ré­szük külföldi), melyek más­hol alig férhetők hozzá, a kisember számára pedig megvásárolhatatlanok. Az or­szág más könyvtárainak szakemberei is gyakran fordulnak meg nálunk, hogy e gyűiteménvt tanulmányoz­zák. Természetesen akadnak olyan úgynevezett „modem” művek, melyeket csak igen csekély példányszámban. sőt egyáltalán nem szerzünk be: néhány selejtes bestsellert, vagy teljesen értéktelen ponyvát. Művelődéspolitikai elveinkkel ellenkezik, hogy ezekkel „szórakoztassuk” ol­vasóinkat. (zárójelben jegyez­nék meg itt valamit: a le­vélírók észre vehették, hogy néhány kifejezést idézőjelbe tettem. Remélem megértik, hogy miért. Szeretném meg­kérdezni tőlük: ők miért tet­ték idézőjelbe a „klasszikus” jelzőt? Nem hiszik el. hogy több mint százezer kötetet számláló gyűjteményünkben valóban klasszikus, a mű­velt ember számára nélkü­lözhetetlen művek tömege található. — vagy éppenség­gel az ezek iránt megmutat­kozó igényekre vonatkozik a pejoratív. — lekicsinylő, megvető — értelmezést ki­fejező idézőjel?) Jár a könyvtáranfcnatc mintegy 360 féle folyóirat Is: ebből az óriási választékból mintegy 240 magyar és 120 külföldi. Nyugodtan állítha­tom: egytől-egyig mind rao napjai. Sokat aludt, általá­ban délig, aztán elment a kávézóba, vaay a fodrászhoz. s séféit néhány órát. És es­ténként így csicsergett a fér­je fülébe: — Mit vettél ma nekem? Eszedbe jutott-e a te kis fe­leséged? A férj. persze, sohasem feledkezett meg róla. Imád­ták egymást. Egy szép napon aztán el­bocsátották munkahelyéről a tériét. El kellett adnia a ko­csiját. Nevetve mondta: — Majd beiratkozom az autóbusz-vezetői tanfolyam­ra... Abba kellett hagynia az aiándékozgatást. És tovább viccelt: — Nagyon-nagyon szeret­lek, édesem, de csak plátói alapon... Az asszonyt mindez erősen nyugtalanította. Annyira szerette a férfit, hogy nem akart, tovább a terhére lenni. „Dráoám. — gondolt rá gyöngéden. — én nem é'em fúl a te kínlódásodat.. Ljó­saknak kocsiia. villdia. van, minden évhen külföldön nyaral... inkáhh hadd kín- löditic velem ő!" És elment L fősekhez. Mert. a szerelem óriási ál­dozatokra is képes... (Fordította: Baraté Rozália) dem. Ami a külföldi lapok késését illeti: azok pontosan annyi idő alatt jönnek, ameddig a posta hozza őket. A szolnoki posta semmivel sem lassúbb az ország bár­melyik postájánál. Engem azonban ez a kifogás másféle szempontból érdekel: szeret­ném megkérdezni a levél­íróktól. hogy milyen nyel­ven olvasnak, melyik az a külföldi lap, amelyik olyan égetően hiányzik nekik, ha nem kapják azonnal kézhez? Ilyen sürgős igényei többnyi­re tudós, képzett kutatóknak vannak, akik fontos és sür­gős munkán dolgoznak, vagy fontos hírközlő, irányí­tó szervek vezetődnek. A levél egész modorából és szellemiségéből — bár mit lehessen tudni, hiszen nem írták alá a nevüket — erre mégsem mernénk következ­tetni. Vagy talán beat-képekről, szépen öltözött és kevéssé öltözött sztárokról lenne szó? Ebben az esetben viszont a sürgősség elhanyagolható, mert ezek a képek évek óta lényegében mindig ugyan­olyanok. Nem is annyira a névtelen levélírók, mint inkább a jó- szándékúan tájékozatlan ol­vasóink kedvéért a könyvek késéséről is szólnom kell. Az az állítás, hogy a „leg­újabb könyvekhez csak hó­napok múltán tudunk hozzá­jutni, ha van szerencsénk.” — csak részben igaz, bár a i.hónapok” kifejezés túlzás. Ez azonban minden könyv­tárban így van. nemcsak a szolnokiban, hanem a buda­pestiekben is. Ennek oka a könyvtári beszerzés és fel­dolgozás törvényszerű me­chanizmusa. Amint megje­lenik az új könyvek egy-egv csoportja, az Állami Könyv­terjesztő Vállalat összeállít­ja és leküldí a jegyzéket. Ez körülbelül két hetet vesz igénybe. Mi ennek alapján azonnal elkészítjük és posta- fordultával visszaküldjük a rendelést. (2—3 nap.) A kol- léktor kiválogatja az anya­got. ellátja a szükséees nyomtatott katalóguscédu­lákkal. tasakkal. raktári jel­zettel és leküldi a könyvtár- naik. Itt állományba kell venni, bevezetni a leltár­könyvekbe. kijelölni raktári helyüket stb. (A merni viség- től függően 4—8 nap.) Ez­után jut el a könw az olva­sóhoz. Van persze egy másik — elkerülhetetlen és ugyancsak mindenhol általános — prob­léma is. Az olvasók mindig a legújabb könyveket keresik — sokan csupán divatból is. A Megyei Könyvtárnak több ezer olvasója van. természe­tes tehát, hogy csak néhány szerencsésnek sikerül azon­nal „lecsapni” a legújabb könyvekre. Imre Lajos a Szolnok megvei Verseghy Könyvtár igazgatója Hirdetmény Közhírré teszem, hogy Ti­szafüred Községi Tanács 1968. március 27-én — a strandfürdők használatáról, — a közterületek tisztántartásáról, — a gépjárművek megőrzéséről, — az agyag és homok ki­termelő helyek kije­löléséről. használatá­ról szóló tanácsrende­leteit módosította. A rendel eteket a Tiszafü­redi Községi Tanács V. B, hivatalos helyiségében a hi­vatalos órák alatt bárki meg­tekintheti. Tiszafüred, 1968. szept. 2. Sári Béla sk. vb elnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom