Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-06 / 209. szám

1968. szeptember 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Melyikük az igazi anya? A történet tíz évvel ezelőtt kezdődött. Egy asszony je­lentkezett a járási tanács gyermekvédelmi felügyelőjé­nél, Kért! Gyermektelen há­zasok, szeretnének örökbe fogadni egy kislányt, olyat, akiről örökre lemondtak a szülők, aki ép és egészsé­ges gyermek. Kikötése is volt! A gyerek soha ne tud­ja meg, hogy nem ők a vér szerinti szülők. Ibolya akkor volt három éves. Egy nagyon öreg anyó­kánál élt állami gondozás­ban. Amikor az asszony el­intézett minden hivatalos formaságot, a gyermekvé­delmi felügyelővel együtt ment el a kislányért. — Nézd, Ibiké — mondta a felügyelő —, eljött érted az édesanyád, A gyerek koszos kis prac- lijával szorongatta az asz- szony nyakát, csókolta, ahol érte. csak az öreg néne volt haragos: — Nem szégyellt magát? Volt lelke eldobni magától ezt a szegény kis ártatlant? Bezzeg, arra van esze, hogy cifrálkodjon, hogy pingálja a száját... — szaporázta a szót az anyó. Az asszony nem szólt. Ar­ra gondolt, ha szabadkozik, kitudódik, hogy ő „csak” örökbe fogadta Ibolyát. Tűr­te hát szótlanul a szidal­makat, mert számára csak a gyerek volt a fontos. S amikor a kislány először látta meg a ház urát, szinte repült hozzá: „Apukám!” Ilyen jelenetet soha nem feledhet el az ember. Teltek az évek. Ibolya megszokta, hogy fürdőszoba van és angolvécé, hogy van televíziói rádió, meg alvós- baba, hogy neki minden kívánsága teljesül. Szerette anyát, apát, s ő volt a leg­boldogabbak egyike — ez év tavaszáig. ügye, ismerik Önök is az úgynevezett jólértesült embe­reket? Azokat, akik minden­kinél okosabbaknak, csalha­tatlanabbaknak hiszik magu­kat, s éppen ezért meggon­dolatlanul össze-vissza fe­csegnek. Nem gondolnak ar­ra, hogy felelőtlenségükkel esetleg tragédiákat okozhat­nak. Nos, ilyen magukat jól- értesültnek hívők elmondták a kis Ibolyának is: „nem ez az asszony a te anyád, ez csak nevel téged. Lehet, hogy az igazi orvos, vagy mérnök, keresd meg, biztos jó dolgod lenne nála”. Ibolya most 13 esztendős. Abban a korban van, amikor a legérzékenyebb a gyer­mek, minden apró, életét érintő eseményre. A kis­lányt ez a váratlan hír na­gyon megrázta. Azután már sehol sem találta helyét. Háromszor szökött meg ne­velőszüleitől, de mindany- nyiszor a rendőrségre ment: „Meg akarom keresni az igazi anyukámat” — mon­dással. Majdnem felborult a nevelőszülők házassága is. hisz tíz év alatt mindenük lett a gyermek. Az asszony akkor tanácsért fordult az egészségügyi szakszervezet megyei titkárához: hogyan lehetne felkutatni, megke­resni az anyát, a kislány nyugalma érdekében. Idegenek segítettek a nyo­mozásban. Rendőrtisztek, postások, orvosok, tanácsi dolgozók, míg megtalálták Ibolya anyját Túrkevén, egy kis tanyán. De milyen körülmények között. Piszkos, elhanyagolt, odúnak nevez­hető helyiségben lakik, ahol minden berendezés két fa- priccs, egy asztal, egy ócska láda, ahol egy kifeszített madzag helyettesíti a szek­rényt. Amikor hivatalos emberek kimentek hozzá, olyasmit mondott, hogy ke­reste ő az Ibikét, de sehol sem találta meg, hogy be­teg volt, amikor a gyerek Ä gazdaságos szőlőtelepítés­hez nyújt segítséget a beton és vasbetonipari művek az­zal , hogy megkezdte a len­gőoszlopos szőlőtám kísérleti gyártását. A hazai talál­mány alapján készülő új termékkel egy hold szőlő támoszlopainak költsége csak fele annyi, mint a ha­gyományos betonoszlopok felhasználásával. Az újfajta született és tulajdonképpen a nagymama adta állami gondozásba. Azt az előkere­sett iratokból tudták meg, hogy az anya tulajdonkép­pen két gyereket adott ál­lami gondozásba, hogy an­nak idején a pólyás Ibit teljesen leromlott állapotban kórházba kellett vitetni, de ő később nem jelentkezett érte. A történethez tartozik még. hogy a gyermeket el­vitték az anyjához. A kis­lány megrettent a környezet láttán, s amikor a nő mond­ta néki, maradjon nála, a gyerek szinte rikoltva szólt: „Nem, nem maradok!” És bújt remegve a nevelőanyjá­hoz, szorongatva annak ke­zét. Arcának grimaszain lát­szott, szégyelli azt az asz- szonyt, aki a világra hozta. Az anya búcsúzáskor sírva fakadt, de a kislány csak akkor szólalt meg, amikor már az autóban a megszo­kott otthon felé haladtak. Ennyit mondott: „Akkor kellett volna sírni, amikor odaadott másnak.” Kiheveri-e a kislány ezt a nagy megrázkódtatást? Milyen nyomot hagyott mindez benne? A találko­zás a napokban történt, még túlságosan friss az élmény ahhoz, hogy e kérdésekre válaszolni lehessen. Bízzunk abban, hogy a nevelőszülők szeretete — az az igazi ér­zés, mely édes szülőkké emeli őket — talán feled­tetni tudja majd vele gyer­mekkora nagy fájdalmát. oszlopok hajlékonyán enged­nek a szél nyomásának. Az oszlopokat ugyanis csak alig süllyesztik a talajba és vas­beton lapra állítják. Ezen a talpon tehát csuklós moz­gással elfordulhatnak, s a szél megdöntheti, ide-oda lengetheti az oszlopokat, amennyire a szőlősorok vé­gén szilárdan lehorgonyzóit erős huzalok engedik. Varga Viktória Megkezdték a lengőoszlopos szőlőtám kísérleti gyártását Szokásos, hétköznapi mó­don kezdődött. Ahogy minden éjfélkori most is egészségügyi sétámat végeztem, kedvenc őserdőm­ben. amikor kétségbeesett, vese-velőt-rázó kiáltás hasí­totta át a vadon csendjét. Egy pillanatig sem haboz­tam. Az irodalomkritikusok tanácsaira gondoltam és bele­vetettem maaam m élet és a vadon sűrűjébe, a kiáltás irányába. Íme: gyönyörűsé­ges, karcsú, fiatal őzt pillan­tottam meg mindenre el­szánt, fogaikat és csekkfüze­teiket csattogtató dúvadak karéjában. Már majdnem martalékául esett az orda­soknak, amikor én — a magasröptű filmek hőseitől ellesett, egyébként is ná­lam megszokott — halált- megvető bátorsággal, öklöm­ben, egy táncdalfesztivál programmal, feléjük súitot- lam. Megrémültek. Behúzott farokkal, hátracsapott fülek­kel. nyüszítve, elmenekültek. Az őzike azon nyomban tündérré változott. Megiga­zította harisnya-kötőjét, lesí- mította szoknyáját és így rebegett: — Csau! Én Édes Juci tündérkirálv' ány vagyok — ha nem hiszed, itt a sze­mélyazonossági igazolvá­nyom — és mivel menrnen- tetted az életemet, hálából teUesitem egy kívánságodat Nos? Terveszállásba ugrott, ki­csavarta a csípőiét, rettene­tes nehéz szögben égnek emelte karjait — nyilván azt hitte, hogy le akarom fény­képezni divatlap számára, én viszont naivon sután visel­kedtem. Általában talpra­esett vagyok, ha a tündérek­től valami csekélységet kell kémem, ezért nyertem a múlt héten a lottón egym.it­lióhétszázhúszon háromezret fáz Illeték levonása után ér­tendő), de most csak dadog­tam. Am a tündér türelmet­lenkedett, lopva a karórájá­ra pillantott, tehát nyilat­koznom kellett. — Ha már strapálni akarja magát, mélyen tisztelt tün­dérkirálylány kisasszony, és megvannak a megfelelő ösz- szeköttetései, intézze el, hogy hátul is legyen szemem. Látszott rajta, hogy csaló­dott bennem. Megint meg HÁTUL IS VAN SZEMEM akarta igazítani a harisnya­kötőiét, aztán legyintett és fitymálva mondta: — Ez is valami? Még mormolt valamit, fél­hangon. Az inéket betáplál­ta egy, a BÁV-nál vásárolt alig használt komputerbe, csavarintott egyet, aztán to- vaszökellt. Én pedig ott ál­lottam a vadon közepén és most már hátul is volt sze­mem. Másnap reggel — mihelyst hátul is kitöröltem az álmot a szememből — büszkén a városba indultam. Dölyfössé- gem mindjárt az elején kissé csórhat szenvedett, mert az SZTK-rendelöhen érthetetlen módon nem akartak szem­üveget adni a hátul levő szememre, arra hivatkoztak, homt csak két szemre vagyok jogosult. egy harmadikra nem. Elülső és hátsó sze­mem rr’-h--,.1.— - ................ t em velük, hogy állításuk snemenszedett valótlanság. Még szemrevételeztem né­hány csinosabb nőt, akik közül az egyik szemfelszedő­nő volt, aztán felpattantam egy villamosra. Ügyes«a &*■ lyezkediem, mindig ott áll­tam, ahol nem volt kalauz, ezt megtehettem, hiszen há­tul is volt szemem. Ezért vet­tem észre a hátul felszálló ellenőrt is. és sietve leugrot­tam a mozgó kocsiról. Égy robogó autó majdnem el­ütött, de a hátulsó szemem idejekorán megpillantotta és én szerencsésen kitértem előle. E kis kitérés után betértem egy húsboltba. — Kérek tíz deka párizsit, de csont nélkül — harsog­tam dölyfösen. A kiszolgáló rögvest szele­telte a nagyszerű húst. Én a pénztárhoz léptem, de fize­tés közben észrevettem, hogy egy darab ősrégi, az aauin- cumj ásatásoknál lelt zöldes szeletet csempésznek csoma­gomba. Nem akarom további sike­reimet ecsetelni. Oly diadal­mas voltam, mint Hannibál a portálok előtt, vagy ami­kor áVépte a Rubicon szo­rost. ahol minden csendes! Így andalogtam az utcán dicsérve maaamban a bölcs közmondást, hogy: .Szemes­nek áll a világ”, amikor há­rom legjobb barátommal ta­lálkoztam. Laci megötelt, Pista cpikipusz.it adott, Sán­dor pedig íny kiáltott fel: — Olvastam, olvastam) Te vagy korunk Petőfi At­tilája! Ekkor szemem, ami hátul is volt, rémületében kerekre nyílt: Laci az öklét rázta utá­nam, Pista rámnyújtotta a nyelvét, Sándor szamárfület mutatott. Azóta hunyva tartom a szemem — azt, amelyik há­tul van. Végső tanulság: Ha tün­dérrel találkozol éjféltájt az őserdőben, mást. kéri tőle. VáAay yÁTgpf KOCKÁZAT NÉLKÜL NINCS ÜZLET A Szolnok megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­latnál arra a kérdésre ke­restük a választ: mennyire igaz ma is az a régi keres­kedői tapasztalat, hogy koc­kázat nélkül nincs üzlet. Ül Mint ismeretes, január el­seje óta a vállalatok koc­kázati alappal rendelkeznek. Ennek képzése más az ipar­ban, mint a kereskedelem­ben. Az utóbbi cégek két forrásból táplálják kockáza­ti alapjukat. Egyrészt saját beszerzéseik után, másrészt a nagykereskedelemtől, il­letve a gyártóművektől az áruval együtt bizonyos koc­kázati összeget is átvesznek. Például nagy tételben vá­sárolnak fürdőruhát, mond­juk százezer forintért. Sze­zoncikkről van szó, tehát kockázattal is jár az üzlet, minthogy az eladatlan kész­letet raktározni kell, az után bankköltségek terhelik a kereskedelmi céget stb. A gyár az alkunak megfele­lően mondjuk ötvenezer fo­rintot ad kockázati alapra a vevőjének. Nagyjából ez a mechanizmusa az ilyen ügy­leteknek. Még valamit. Tegyük fel, hogy a fürdőruhák elkelnek. Mi lesz az ötvenezer fo­TISZTELT — TI — ! Nem akarunk „vitatkozni” a Néplapban megjelent cik­kével, de lenne egy pár meg­jegyzésünk. „Színházunk — igaz — van”. — Köszönjük szépen, de ez csak azoknak jelent megrázó színházi élményt, akiknek már az is jelent va­lamit, hogy különjárattal jöhetnek eme kulturális központba. ön szerint milyen a „pre­mier mozi” (ha már minden­áron elegánsan akarja kife­jezni magát). Szerintünk olyan Szolnokon nincs. Ha véleménye szerint említésre méltó, hogy ebben a nagy ipari központban megjelennek az országos napilapok és folyóiratok, csak sajnálni tudjuk. (Né­hány hetes késéssel egyes külföldi újságok is.) A megyei könyvtár való­ban kielégíti a „klasszikus” igényeket, viszont a moder­neket nem! A legújabban kiadott könyveket csak hó­napok után olvashatjuk, ha van szerencsénk! Ami az Árkád műsorait illeti, ha ön szerint Nagy Attila parádézni jött le. is­mét csak sajnálni tudjuk. A Tisza-üarti Aulája való­ban gvönavszeme volt a városnak, köszönjük, hogv megemlíti! Azonban a sok támadás miatt új kezekbe került, ezek után biztoskezű szervezők hiányában hátra ; fog „avandzsálni”. Igaza van a fórumon való- i bán csak „rázás” volt, de j ez nem az igénytelen részt­vevőkön múlott. A Verseghy diáknapok valóban szép kezdeménye­zés volt. kár, hogy az iskola rint sorsa? Ezt a vállalat dönti el. Rendszerint az in­kurrens áruit mozgatja meg vele, vagyis egyes cikkek árát átmenetileg leszállítja. Lássunk egy példát az ipar­cikk kisker gyakorlatából. A vállalat saját beszerzései után, és ügyessége révén januártól napjainkig körül­belül 5 millió forint kocká­zati alapot képzett. A legutóbbi nyári vásá­ron (július 29—augusztus 20) az eladott cikkek eredeti fo­gyasztói árán számítva 8,8 millió forintot forgalmazott. Minthogy a vásárt az áren­gedmények jegyében bonyo­lította le, a tényleges be­vétele csak 5,5 millió forint volt. A lakosság 3 milliós megtakarítását a vállalat a kockázati alapból fedezte. Közszájon forog, hogy az ilyen „vásárokon” a keres­kedők a bóvlitól akarnak megszabadulni. A vállalat erre rácáfolt. A kockázati alapból csak az első osztá­lyú, minőségi árukra adott árengedményeket finanszí­rozta. Az alacsonyabb osz­tályos cikkeket leértékelték, s speciális boltjukban árusí­tották. (Ellenőrizhető!) 0 Azt már láttuk, hogy a kockázati alap a fogyasztók megfutamodott a pályadíjak kiosztásától. Konkrétan a Gorkij emlékére rendezett orosz versenyre gondolok. „Valami azért csak van Szolnokon” — a Vidámpark, (ezt kifelejtette). Nem olyan zseni Szolnok érettségizett fiatalsága, hogy mindenki csak azért menjen el a városból, mert tovább akar tanulni. Legyen nyu­godt! — többen maradná­nak és vissza is jönnének sokan, ha a város többet nyújtana nekik. Remélem ön is belátja, ha a mostani helyzeten nem változtatnak, Szolnok megmarad unalmas kispolgári fészeknek. Köszönjük türelmét: a Tisza-partiból Ui. Tisztelt Szerkesztő Ür! ön valóban őszintén írta ezt a cikket, vagy csak köz­helynek szánta? ■ír TISZTELT , SZERKESZTŐSÉG! Ügy a Néplapnak, mint a Nők Lapjának állandó elő­fizetői vagyunk. A mai szá­mukban megjelent „Vita a Nők Lapjával” c. cikkhez szeretnék hozzászólni. Száz­százalékosan igazat adok a Néplapnak, jól ismerem Szolnokot, Kertész Magda azt az egy-két unatkozó kis- lánvt valószínűleg a prész- szóban, vagy az utcán „kap­ta el”. Űgv gondolom, unatkozó fiatalok mindenhol vannak, Pesten, Szolnokon, vagy Debrecenben. Nem értem az unalom okát! Telies mértéiben e<wetériek a cik­kükkel. Tisztelettel: Bognár Sándor, Kenderes előnyére funkcionál. De mi a jó ebből a vállalatnak? Elsősorban az, hogy készle­teit gyorsan megmozgathat­ja (árengedmény) és felfris­sítheti, bővítheti a válasz­tékát (ez a fogyasztónak is kedvez). A bankköltségek emelkedése arra ösztönzi a vállalatot, hogy a lehető legkisebb készlettel nagy forgalmat bonyolítson le, gyorsan kiegészíthesse for­góeszközeit. Elérték e céljukat? 1967 első félévében 310 millió forintos forgalom mellett a forgási sebesség 65 nap volt. Az idén ugyanennyi idő alatt 337 millió forintot forgal­maztak átlag 63 napos for­gási-sebességgel. Nagyobb volt tehát a forgalom-felfu­tása, mint a készleté. Ez pedig pozitívum. Mindenek­előtt azért is, mert a ka" matterhek jóval kevesebbet szívtak el a nyereségből. Nem mintha kizárólag a kockázati alap bevezetésének volna köszönhető, de meg­említjük: tavaly a féléves mérleg 17,9 nap nyereség- részesedést mutatott, az idén 30,7 napot. A vállalat vezetőinek — mint elmondották — bátor­ságot ad, hogy a kockázat megengedett, mert nyílt si­sakkal lehet kereskedni, üz­letet kötni, alkudni, besze­rezni. A kockázati alap biz­tonságot kölcsönöz nekik. Persze baj is van vele, mert nagy miatta az admi­nisztráció. Tavaly a kísérle­ti időszakban mindössze egy kockázati kulcsot alkal­maztak az alap képzéséhez, január óta pedig több mint hatvanat kötelesek használ­ni. Nem ritka, hogy egy számlán szereplő beszerzé­seket nyolc-tíz féle kocká­zati kulcs szerint kell fel­bontani, könyvelni stb. Végül arról is ejtsünk szót, előnyős vagy hátrá­nyos a kockázati alap fel- használása a vállalat dolgo­zóira nézve? A bérezés tisz­ta jutalékos rendszerű. Az említett nyári vásáron az árengedmény révén a fo­gyasztók 3 millió forintot takarítottak meg, viszont 3 boltosok az ehhez tartozó jutaléktól estek el. Mégsem tört ki palotaforradalom. Miért? Először is azért, mert azt a bizonyos 8,8 mil­liós készletet az eredeti áron nem biztos, hogy eladták volna. Az inkurrens vagy kifutott áruk fékezik a for­galmat, az űj beszerzéseket, mindent egybevetve a juta­lékot is apasztják. Az üz­let elveszti vevőit, mert szűkül a választéka, ami a boltosok későbbi jövedel­mének alakulására is kihat. Egyébként a kollektív szer­ződés szerint alkalmazza ezt a bérformát a vállalat. Az új gazdasági mecha­nizmus egyetlen elemét vet­tük nagyító alá, méghozzá nem jelentéktelen elemét. Meggyőződhettünk arról, valóban nincs üzlet kocká­zat nélkül. De ezzel a fo­gyasztó és a kereskedelmi vállalat is jól jár. Persze mindkét fél remélhetőleg a jövőben még jobban jár... Fábián Péter Megháromszorozódik 1980-ra a lakások villamos energia- fogyasztása Magyarországon 1980-ban már 3 200 000 lakásban lesz ott a villany, és lakásonként az átlagos évi fogyasztás 1600 kilowattóra körül lesz, háromszorosa a jelenlegi­nek. Ez a fejlődés az energia- termelő, energiaellátó, ké­szülékgyártó, szervek tuda­tos együttműködését és terv­szerű munkáját követeli meg. Az ezzel kapcsolatos kérdésekről szeptember 9— 10-én a Technika Házába r kétnapos ankétot rendez ' Magyar Elektrotechnik Egyesület. Miért érzi magát rosszul Szolnokon ? Hozzászólás cikkünkhöz ? Lapunk keddi számában Miért érzi magát rosszul Szolnokon címmel cikket közöltünk, amelyben a Nők Lapja legutóbbi számában megjelent Hogyan érzi magát Szolnokon? című riportban elmondott véleményekkel vi­tatkoztunk. Két szolnoki diáklány ugyanis a Nők Lapja riporte­rének igen elmarasztaló véleményt adott a városról: — „...pletykás, unalmas...”. Vagy: „...értünk fiatalokért miért nem tesz többet a város... valami színvonalas szórakozást szeretnénk”... A modernséget kérték számon, „valami újat...” A Nők Lapjában közölt véleményekkel nem min­denben értettünk egyet. Áll áspontunkat továbbra is fenntartjuk. Cikkünkre két levél érkezett. Változtatás nélkül közöljük mind a kettőt, — vitára bocsátjuk őket az ere­deti cikkel együtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom