Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

1968. szeptember 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Még elerenék em­lékezetünkben azok az izgalmas hóna­pok, amikor egyik vetélkedő a másikat érte. Ki mit tud. ki minek mestere, ki miiben tudós. ki tud rosszabbul tánc- dalt énekelni — mindezt az egész ország végig izgul­ta. Hanem akár­csak a nyaralásnak vagy a görögdiny- nyének, a vetélke­désnek is van utó­szezonja. Ennek fénypontig az az or­szágos döntő, — amelynek most fo­lyó középdöntőiről a sajtó is hírt adott é9 amelynek végső mozzanatáról bizo­nyára a tv-közvetí- tést sem kerülhet­jük majd el. A ke­reskedelmi eladók szakma:-szellemi ve­télkedőjéről van szó, Ennek létjogo­sultságához kétség nem fér: bizony oly­kor-olykor je­lentős szellemi erőfeszítés szük­séges ahhoz, hogy az eladó rásózzon valamit a vevőre. Egyik fővárosi la­punk tudósítója be­kukucskált egy kö­zépdöntőre. Onnét idézte a következő párbeszédet. A kö­zönséget képviselő zsűritag így fordult az eladóhoz: „Ezt a cipőt alig negyed­órával ezelőtt itt vettem, felhúztam s amikor a zebrára lépteim, a cipő talpa a járdán maradt”. Az éladó szemreb­benés nélkül meg­Ki mit ad el? felélt: ..Tessék ide­adni a blokkot, a cipőt kicseréliük”. A tudósító így foly­tatja: i.A versenyző jól felelt s tovább­jutott”. Akárki láthatja, hogy a zsűri párat­lan ravaszsággal fogalmazta meg a kérdést és nem cse­kély szellemi erő­próbának tette ki a versenyzőt. De ő méltán jutott to­vább. mivel rendkí­vüli leleményesség­ről tett bizonyságot. A zsűri részéről ez a kérdésfeltevés egy mély lélektani kí­sérlet volt. Ugyan­is a kereskedelmi eladó életében meg­történik, hogy a ve­vő visszaviszi a negyedórával ko­rábban vásárolt ci­pőt külön a felső­részt és külön a le­vált talpait. Az el­adó ilyenkor rend­szerint gépiesen közli a vevővél; hogy kedves ve­vő kétségtelenül nem rendeltetéssze­rűen használta a eipőt. ezért vált le a talpa”. A kedves vevő ahelyett, hogy magába szállna és elhatározná beirat­kozik inasnak az első cipészmester­hez.'-vitatkozni kezd és azt állítja: ő igenis rendeltetés­szerűen használta a cipőt. Az eladó ilyenkor fölényes mosollyal szokta kérdezni: „Ügy? Hadd halljuk, ho­gyan?” Mire a ve­vő; ..Fogtam ezt a pár cipőt, felhúz­tam a lábamra és elindultam hazafe­lé”. Az eladó: „Ez jó! Csak úgy, hü- belebalázs módra felhúzzuk azt a ci­pőt és nekivágunk az útnak-- De va­jon meggyőződött-e a kedves vevő, hogy tiszta-e az a járda, nem éktelenked­nek-e rajta hepe­hupák, nem nyír- kos-e az aszfalt az esőtől. megfelelő-e a levegő páratartal­ma és így tovább. Vajon tudatosan számította-e ki lép­teit a kedves vevő; egyenletesen ha­ladt-e. nem csap­kodta-e a lábát az aszfalthoz, nem cso­szogott-e. mint egy hebehurgya kamasz és így tovább. Na ugye, mindez esze ágában sem volt a kedves vevőnek. Hát ajkkor süsse meg a cipőjét a le­vált talppal együtt!” Zivar, iboló, himany Ä Nehézvegyipart Kutató Intézet és a Magyar Vegyé­szeti Múzeum közös kiadá­sában látott napvilágot dr. Szőkefalvi Nagy Zoltán kandidátus összeállítása ar­ról. milyen neveken szerepel­nek a különböző kémiai elemek az 1745. és 1872. kö­zött megjelent hazai vegyé­szed szakkönyvekben. A né­hány, bizonyára már akkor is közkeletű elnevezés mel­lett. mint az arany, az ezüst, a vas, a kénkő stb., a túl­nyomó többség eléggé meg­hökkentő. A nikkel például a régi irodalomban mint fattyú réz, Miklós reze, Miklósé, a man­gán többek között mint zi- var, savajdok, tselany, baj- ércz, a cirkónium mint sóly­mos, dadany, jáczany sze­repel. A bárium elnevezései között található a eulyag, a sulany, az antimonról mint pisgoltáról, dárdaíényröl, szorítóról írtak, a jódat ibo- lónak, iblanynak, a veolfra- mot farkasnyálnak, seleny- nefc, térén ynek, az ozmiumot szagonynak, az irídiumot száváxanynak, a platinát lomanynak. éren ynek akar­ták keresztelni. Az oxigén a savanyító, életszesz, éleny, a nitrogén a fullaszitó, ölő, Amint említet­tem. az eladó to­vábbjutott a vetél­kedőn. mert nem esett a mindennapi rutin áldozatául és magasfokú szellemi emelkedettséggel ár­látott a szitán. Fel­ismerte. hogy most nem igazi vevővel van dolga, hanem egy álvevővel, egy képzett zsűri­taggal. akit a fen­tebb leírt érveléssel nem lehetett meg­etetni. Ezért találé­konyan ezt felelte: Tessék ideadni a blokkot, a cipőt ki­cseréljük”. A zsű­ri pedig nagyra ér­tékelte. hogy az el­adó nem dőlt be és nem sablonos vá­laszt adott. A zsű­ri nyomban látta, hogy kiváló eladó­val áll szemközt, aki érti a csíziót. Mert, ha ez az el­adó egy ilyen visz- eizafojtott izgalom­tól terhes pillanat­ban fel tudta is­merni. hogy ezt a levált talpú cipőt egy vevőnek álcá­zott szakértő tart­ja az orra alá, ak­kor az igazi vevőt is bármikor képes felismerni & neki már nem azt fogja felelni, amit a zsű­rinek, hanem, amit a vevőknek kell ilyenkor felelni. A találékony el­adó vitathatatlanul megérdemli Jutal­mát: egy pár olyan cipőt. amelynek még ködös időben sem válik le a talpa. H. J. és társaik fojtó, légeny, a hidrogén a víz-aj, vízi tő. gyuló, kö- neny stb. neveket kapta. A foszforból a régi ma­gyar vegyészek tolla nyo­mán világhányó, éjjeli fény, villő. gyulvány, a órámból büzeny és bűzlő, a titánból nap, napany, kémény js le­hetett volna. A legterméke­nyebb azonban a magyarító fantázia az arzén esetében. Számos kiagyalt elnevezése között olyanok szerepelnek, mint értz méreg, egérkő, féregkő, maszlag, himi, fér­fiúi, étető, mireny. férjeny és himany... Az orvos a Naptól kér tanácsot Régesrégen, jóval időszá­mításunk előtt a kínai or­vosok fokozott érzékenységű pontokat fedeztek fel az emberi testen. E pontok fe­lületi ingerlése — ütés, szú­rás. pörkölés — olykor gyó­gyító hatást fejt ki bizo­nyos betegségeknél. Az ókori orvosok megtalálták ennek alkalmazását: megszületett a esen-cju terápiát a tüdőszúrásos gyógymód. Manapság tudományosan is bizonyított az a tény, hogy bőrünkön vannak olyan jellegzetes pontok, amelyek közvetlen kapcsolatban van. nak némelyik belső szervvel. Anatolij Podsibjakin, az orvostudományok doktora, a bőr villamos tulajdonsá­gainak tanulmányozása köz­ben felfedezte, hogy ezek a pontok fokozott elehtromos potenciállal rendelkeznek. Megállapította, hogy a potenciál a kiülöm böző embereknél eltérő, és nagysága is ingadozik {a napszaktól, a szervezet álla­potától stb. függően). Azt is megfigyelte, hogy a bőr elektromos állapota Javallat­ként vagy ellenjavallatként szolgálhat a gyógymódok ki­választásához. 1957-ben Podsfbjaktn dok­tor váratlanul felismeri», hogy az általa bevezetett el­járások nem jártak megfe­lelő eredménnyel. A telesz­kópos gyógymód pozitív eredménye csak jóval maga­sabb elektrosztatikus poten­ciáloknál mutatkozott, mint azelőtt. Mi történt? A gya­korlatban néhány éven át sikeresnek bizonyult a gyógy­mód. s most hirtelen min­den megváltozott... Egy alkalommal Podsib- jakin a könyvtárban egy csillagászatról szóló új köny­vet vett le a polcról. Szóra­kozottan lapozgatta, g ész­revette, hogy egyes görbék rendkívül emlékeztetnek az ő grafikonjaira, amelyeket laboratóriumában felrajzolt. Véletlen egyezés?... Podsibjakin elkérte az asztrofizikai obszervató­riumtól a Napra vonatkozó adatokat. Amikor ezeket összehasonlította az emberi bőr elektromos potenciáljai­nak általa megállapított ha­vi átlagos adataival, beiga­zolódott, hogy a jelenségek valóban összefüggenek. Ek­kor a tudós elhatározta, hogy a jelenséget olyan he­lyeken is elemzi, ahol nincs ipari zavar. Méréseket vég­zett egyetemi hallgatókon és sportembereken, azok szülein változását számos, páciensé­nél megelőzi a Föld mágne­ses terének változása. Ha­sonló jelenségre mutatott rá 1927-ben két francia tudós, akik előre jelezték a Napon a napfoltképződési folyama­tokat azon az alapon, hogy a betegeknél súlyosabbá és gyakoribbá váltak a roha­mok. Amint a napfolt pere­me az Egyenlítő síkjához ért. a betegség annyira ío­Elektromos potenciál mérése a fejbőrön és gyerekein, g megállapí­totta, hogy a bőrpotenciál biológiai ritmusa független a levegő nedvességtartal­mától, hőmérsékletétől éa nyomásától. A ritmug nem­csak a na pld töréseknél bom­lik meg. hanem a mágne­ses viharok közeledtével is. E zavarok nyilván összefüg­gésben voltak az előbb em­lített gyógymód-javallatok­kal, illetve ellenjavallatok­kal. Az orvosnak tehát a rendelkezéseit a Nap és a geofizika adataival kell kor­rigálnia! És mivel a bőr aktív pontjainak elektromos potenciálértéke bizonyos fo­kig jelzi a belső szervek ál­lapotát, természetesen az is érdekes, hogy ezek a szer­vek hogyan reagálnak a Nap aktivitásának változá­saira és a Föld mágneses terének viharaira. A kísérletezés folytatása közben Podsibjakin észre­vette, hogy a bőr elektrosz­tatikus potenciáljának meg­kozódott, hogy a betegek életét veszély fenyegette. A szerveset előre jele» Kijevben és a Krímben, valamint a karadagi biológiai állomásokon elemezték embe­reken a bőr elektromos po­tenciáljának változásait. A vizsgálat kimutatta a Nap- és a Földviharokat meg­előző hatást. 3—í nappal előbb, mielőtt a műszerek bármilyen földmágneses mozgást észleltek volna, a vizsgáltak 60 százalékánál megfigyelték a bioelektro­mos potenciál változását A jelenség minden bizonnyal eszközé válhat a napműkö­dés változásainak rövidtávú előrejelzésére. Nem csodál­ható ezért, hogy különösen érdekli ez a felismerés a rádiómémököket, mivel a földi rádióösszeköttetés a Nap viharaitól függ. A férfi bement a gépkocsi­vezetők pihenőszobájába. Füst és lárma fogadta. Az asztalnál négyen kártyáz­tak. A többiek körülállták a játékosokat és kibiceltek. Egy idősebb bácsi táplálko­zott. Szalonnához, kenyérhez, hosszú, erős. savanyúpapri­kát evett. Amikor belehara­pott, álián véqiacsorgott az ecetes lé- A férfi szájában összefutott a nyál. Ma még nem evett Sokat dolgozott, szombaton fél nap alatt kell az egész napot elvégezni. Nem volt ideje enni. Nem baj, most két óra, mire ha­zaér. kész a főtt ebéd. Szeme a sofőrjét kereste. Az háttal ült neki. ezért a férfi nehezen ismerte fel a füstben. Meopillantotta, de azért adott még egy kis időt neki. Finyelte. Milyen jóked­vű. gondolta. •— No. lám, fiam, letet­ted a makkászt, ezért én mos* bemondom nektek a makk negyvenszáz ultimót. — Nagy pofád van, Jóska, de ahooy elnézem a lapjai­mat, nem lesz meg. A makk negyvenszáz ulti- mó meglett, A sofőr a pénz "fán nyűn. és a gyakorlott krupié mozdulatával mind- hármójuk e*öl elhúzta Köz­ben nagyokat röhögött és tovább hencegett. — Nem tudtok játszani, kis fütyik. Ehhez ész is köll. Nem úgy van, hogy kenjük be sárral. A beszélőt valaki oldalba bökte, az hátranézett, és fel­állt. Nem pattogott, mert az előbbi hangulat visszahúzta őt, féltette a tekintélyét m szakik előtt, de azért gyor­san mozgott, hogy a főnöke se gondoljon és szóljon semmit. Szótlanul ültek a kocsi­ban. A férfi csak annyit mondott: — Rosszul játszott. Jóska. SUHA ANDOR: ­Hamisan. R enoncot csinált. Színre nem tett színt. A makk a*sót tök ásszal ütötte, ami szabálytalan, tudja ma­ga is. Persze, a többiek nem vették észre. Velem ezt nem tudná megcsinálni. A sofőr mindössze annyit mondott: — Igen. igaza van igazga­tó elvtárs Azután az úton végia hall­gattak. De a sofőr arca már az a másik volt. amelyet ő is jól ismert. Lakása előtt megállt a kocsi, a férfi aláírta a me­netlevelet, kezei fogott a so­főrrel. és kiszállt A sofőr beletaposott a gázpedálba és felsóhajtott. A férfi, aki kiszállt a ko­csiból, nézte a téren ját­szó, birkózó gyermekeket, és szeme kutatta a kisfiát. Ott van! Közelebb ment hozzá­juk és közelről figyelte Bé- luskát, aki a zsivaj kellős közepén torkaszakadtából or­dított. Neki is adott egy kis eoérutat és figyelte öt. — Szia. Feri, kis marhám, hatókör vagy a történelem­hez, és birkózni, sem tudsz. — Miért mondod? — kér­dezte szájaid kisfiát a má­sik. — A. öregem, magolsz ott­hon, aztán az apafejnek nyo­mod a link sódert, össze­vissza zagyválsz és nem vá­rod a segítségünket, pedig mi szívesen súgnánk. De te szivgárdista fiú vagy. Ne­ked nem köll a súgás. — Ezért súgtam délelőtt azt, hoav Leonidasz Mormonnál és MVtiádesz vedig Termo- phVénél volt nagymenő. Ho­lott, kis marhám, ez fordít­va volt. Időszámításunk előtt úgy 2100-zal Marathon, és rá tíz évre Termophile. No, sziu nyere birkózzunk, hát­ha itt te leszel az erősebb... A kisfiú meglátta az ap­ját. leporolta ruháját, oda­ment, megcsókolta a férfit és közben --ca megváltozott, felvette azt a másikat. — Mondd, kisfiam, milyen ember lesz belőled? Szia, sziu, apafej. mik ezek? Már a lépcsőházban tartot­tak, amikor két hálálmasza- tos kis srác odaszólt Bélus- kának — Kj vert meg Bartusek, olyan szomorú a pofád? — Senki! — válaszolt a srác. de szemhéja vörös volt. szeme fényes és ajka lefelé görbült. Vasárnap is dolgozott. Alig szólt családjához Felesége megszokta már. 6 is örült a szötlan érintkezésnek. „Dolgozom”. — Tehát: csend. rend. figyelem! A gyermek bújjon a másik szo­bába „Éhes vagyok. — Damaszt- abrosz, NDK-tányérok, szov­jet evőeszköz, metszett po­hár. pincehidea bor. És a húslevesről leszedni a zsírt. „Feketét kérek?’. — Ter­mészetesen a vastagabb por­celánba. mert a másik éget. És ettől ideges Érti. hogyne értené az asszony. Hiszen ebből áll az egész élete. Délután a srác bedugta fejét az ajtón. — A Popejt megnézhetem? Nem szól. A gyerek mégis visszahúzza buksi fejét, meri a tekintet is parancsol Hét­főn renget az asszony na­gyon finoman annyit mond a búcsúnál? — Keveset foglalkozol ve­lünk. Te sohasem szoktál mosolyogni? Mondjuk, ha máshol vagy, más házban. más emberek között. Neked az is baj. ha dicsérünk, az is baj, ha szólunk, pedig mi nagyon szeretünk... A férfit délelőtt a minisz­tériumba hivatták. Visszafe­lé felugrott a feleségéhez, hogy megnézze az irodájá­ban. Sohasem járt még itt, az asszony munkahelyén. És most mégis húzta, von­zotta valami. Azok a halk reggeli szavak megfogták a lelkét. Először csak egy kis vékony húr kezdett re­megni. dél felé már teljes krescsendóval szólt lelkében az összes húr. Felesége nem volt az iro­dában. — Talán lenn a földszin­ten, a presszóban tessék... — mondta egy idősebb kollé­ganő. Lement, benyitott, renge­teg férfi és nő kacarászott és itták a feketét. .,És a munka” — gondolta. de azonnal elfelejtette, hogy mit gondolt, mert meglátta a fe­leségét. Mosolygós. csillogó szem, mosolygós, ragyogó arc, mosolygós, fényes száj. És mesél, csacsog. Mellet­te egy őszülő, de jótartású kreol férfi. Szemmel látható­an felesége a központ. Va­jon mit mesélhet? Erről az ősz paliról már beszelt vala­mit otthon, hogy állítólag a barátnője hódolója. A ba­rátnőjét ismeri, volt már náluk, elvált asszony. Most is ott áll az ősz másik olda­lán. de a férfi a feleségére figyel. Senkinek sem tűnt felt hogy bement, hogy ott van- Senki sem ismerte, mert nem járt itt. ö sem vette észre, hogy hallgatózik. — Nézze. Kálmán, magá­nak könnyű, egyedül van, mehet ahova akar. Elhisszük, hogy jó a Vidám Színpad új műsora, és hoav jó zene van a Sportszálló grilljében. De mi, asszonyok — sóhaj­tott a felesége — férj, gye­rek. második műszak... Hí gü­gye el, itt élünk társadalmi életet és itt szórakozunlc, itt. ebben az ócska hivatal­ban. Talán ezt szégyen be­vallani, de mit teayünk, ha ez a valóság? Meglátta a. férjét, elpirult, odasietett és zavarában azt mond* a: — Bemutatom nektek Bartisek elvtársat, a férce­met. És amíg beszélt arca már az a másik volt. amelyet a férje is ismert. Kínjában a férfi is megivott egy feketét, aztán elbúcsúzott. Méa kint a? utcán is égett az arca. és azt sem tudta, hogy mit is kell szégyellnie. Szórakozottan baktatott, ve­le szem.be jött egy idős hölny. aki kutyát sétálta­tott. Nem is tudta, miért, szótlanul megslmoaatta a kutya fejét. Az állat elhúzó- doH tőle. Érdekes — mondta az idős hölgy — fél macától. Még ilyet sem láttam Plútónál. Kérem szóljon hozzá ked­vesen, mondja azt. hogy ku- tyuli-vutyuli. Plútókám. gye­re ide, akkor barátságosabT< lesz. Félelem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom