Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-24 / 224. szám
19M. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ejnye, ejnye, Pajtások! Azt mondia az egyik papa: — Részt vettem a tanévnyitón. Ott hallgattam a Magyar Úttörőik Országos Szövetségének felhívását a pajtásokhoz. Megütötte a fülemet, hogy az ötven évvel ezelőtti földosztást emlegették. Rosszul hallottam? — meditáltam. No. ennek utánajárok. Megszereztem a felhívást. Íme, így szól az említett rész: ,. Emlékezzünk nagyapáinkra, akik ötven esztendeje tűzték ki először az ötágú vörös csillagot a gyárak homlolczatára és osztották fel a nagybirtokokat azoknak, akik megművelik.” Hát, hogy is mondjam, kedves Pajtások ott az országos szövetségben? Jobban fel kellett volna idézni a régi leckét, mielőtt megfogalmaztátok ezt a felhívást, amit bizonyára felolvastak az ország összes általános iskolájában. Mert a ti tanárotok sem taníthatott mást. mint azt, hogy 1919. április 3-án köztulajdonba vették (és nem felosztották!) a nagybirtokokat. Magántulajdonban csak a kis- és a törpebirtokok maradtak A száz holdon felüli birtokokon szövetkezeteket hozták létre. Azok vezetésével régi gazdatiszteket, sok helyen pedig magát a föld birtokost(!) bízták meg. Nem csoda, hogy a szegény parasztság földéhsége így kielégítetlen maradt. Ezért nem is adtak olyan mérvű támogatást a Tanácsköztársaságnak, mint amilyenre valójában képesek voltak. Az lett volna jó. ha a nagybirtokokat — mint később. 1945-ben — valóban felosztották volna a parasztság között. Azért, hogy azok a maguk tapasztalata alapján jöjjenek rá: nem a néhány hold saját föld, hanem a közösség ügyét valóban szívükön viselő emberek által vezetett szövetkezet biztosít csak emberhez méltó életet. De a nagybirtokok felosztását elmulasztották a Tanácsköztársaság vezetői. Azt hangoztatták, hogy Magyarországon lehetséges volt átugrani a „fejlődés egy etápját”, a földosztást. Pedig megszívlelendő tanulságként figyelembe vehették volna Lenin állás- foglalását, miszerint: .Mi, mint demokratikus kormány, nem mellőzhetjük a néptömegek határozatát, még ha nem is értenénk azzal egyet. Az élet tüzé- ben, a gyakorlati végrehajtás során a parasztok majd maguk is rájönnek, hol az igazság”. Mint ahogy Magyarországon is rájöttek a mező- gazdaság kollektivizálása idején. Valahogy így van ez. Paitások! S. B. Eladók és kereskedők öreg barátom, Sándor bácsi — nyugdíjas létére aktív kereskedő — rajongója szakmájának. Az egyik szolnoki textil-lerakatnál dolgozik, — havi ötszáz forint erejéig. A minap arról beszélgettünk, egyre inkább éledezik az üzleti szellem. Kardoskodott, hogy ez még nem az igazi. — Mert tudja, volt nekem egy főnököm. Két napja dolgoztam a boltjában. Betért hozzánk egy vevő. Kért ezt, meg amazt. Természetesen mindent megkapott, ami kellett neki. Fizetett'és elment. A főnök azután megkérdezte tőlem: Mit adott el? Felsoroltam. Mire ő: Maga csak kiszolgált. Érti? Azon felül semmit sem adott el, amit kértek. — Na látja, az én fiatalkoromban az volt a jó segéd, akihez a kuncsaft bejött kalapot venni és vásárolt nála még egy esernyőt is. Sándor bácsi jóval elmúlt hatvan esztendős. Ö már csak megmaradt afféle régivágású kereskedőnek. Mondhatni az egész életét a „sózd rá a portékát” szakmai jelszóval töltötte el a pult mögött. Ezt a félig-meddig kal- márszellemet nem kívánjuk vissza az üzletekbe. Abban viszont igaza van öreg barátomnak, a kiszolgálásnál ma már egy kicsit többre lenne szükség. Mire? A közelmúltban gyermek esőkabátot szerettem volna vásárolni. Sajnos nincs — mondta az eladónő. És nem ajánlott semmi mást, nem keltette fel kíváncsiságomat az új cikkek iránt. Ki sem próbálta, vásárolnék-e mást, mint esőkabátot. A Centrum Áruházban és másutt is kipróbáltam, hogy „terelik-e” a vevőket, vagy sem. Az egyik osztályon nézegettem ezt is, azt is, végül nem vettem semmit. Az eladók a világért sem mondták volna, hogy tekintsem meg a másik osztály kollekcióját. (Meglehet azt sem tudták, miből áll ott a cikk- lista.) Kétségtelen, az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta pezsgőbb az üzleti élet. Mozgékonyabbak a kereskedők, — ugyanazon szakboltok választéka eltért egymástól... és még sorolhatnám az új jeleket, amelyek a jövőre nézve biztatóak. A tiszta-jutalékos bérezési rendszer a korábbinál jobban érdekeltté teszi a boltosokat a forgalom növelésében, amit csak úgy érhetnek el, ha többet, ha jobban foglalkoznak a vevőkkel. Az új bérforma hozott némi változást a kereskedők munkájában. De a régi beidegződések tüneteivel még mindig találkozunk. Nem a „bérmosoly”, nem a kereskedői erőszakosság, a rámenősség hiányzik nekünk. De más kiszolgálás igen. Azt viszont csak vérbeli kereskedőktől kaphatjuk majd meg. Az új gazdasági mechanizmus szelleme a kereskedelmi kapcsolatokba már behatolt. A pult túlsó oldalát azonban még nem vette birtokba. Akik ma még csak eladók, maholnap kereskedők lesznek, ha maguk is akarják. Rajtuk, egyedül rajtuk múlik: hogy az az üzlet, amelyikben dolgoznak, rangot vívjon ki magának. F. P. A BUDAPESTI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR TÖRÖKSZENTMIKLÓSI GYARA felvételre keres: 3—5 éves gyakorlattal rendelkező minta készítőt Jelentkezés a gyár üzemgazdasági osztályán. A mezőtúri ABC áruház — amely szeptember I6-án nyílt meg — nap mint nap választékos húskészítményekkel vonzza a vásárlókat tlOÚ tniWitf fortntos ; ber uházás a műbőrgyártó8 fejlesztésére A Győri Pamutezövő- ős Műbőrgyár az ország egyetlen olyan vállalata. amely textil alapú műbőrt állít elő. s mivel a műbőrök felhasználási területe nagymértékben kiszélesedett, a kormány gazdasági bizottsága elfogadta a Könnyűipari Minisztériumnak a győri gyár Rekonstrukciójára, bővítésére vonatkozó előterjesztését. A gazdasági bizottság döntése alapján több mint 800 millió forintos beruházást hajtanak végre a győri vállalatnál. s a régi berendezések felújítása. illetve újabb gépek üzembehelyezése, az egész gyár korszerűsítése révén évente 12,3 millió négyzetméterrel növelik a termelést. Jelenleg a gyár éves kapacitása 19.9 millió négyzetméter^ A rekonstrukció a jövő év eleién kezdődik és befejezésének időpontja 1972, de a többlettermelés már 1970- től kezdve jelentkezik. Szövetkezeti társulás a nyersbőr felvásárlására Tíz ország szakemberei az Országos Vízépítőipari Napokon A nyersbőr felvásárlásával eddig csak MÉH Vállalat, illetve annak megbízásából csak néhánv fmsz foglalkozott. Most az illetékes központi szervek lehetővé tették. hogy az általános fogyasztási és értékesitő szövetkezetek önállóan vásárolják fel és értékesítsék a nyersbőrt. A közelmúltban Szolnok megyében 39 fmsz kapcsolódott be a felvásárlásba. A szövetkezetek a feldolgozó ipar igényeihez alkalmazkodva. a szakszerűbb árukezelés érdekében — szolnoki telephellyel — értékesítési társulást hoztak létre. A működési feltételeket, módszereket úgy alakították ki, hogy a termelők a korábbiaknál jobban megtalálják számításukat, s a feldolgozó üzemeket folyamatosan ellássák nyersanyaggal. Téma! a folyók szabályozása, csatornázás, vízellátás Hétfőtől kezdve három héten át váltják egymást a tudományos tanácskozások a fővárosban, Miskolcon, Szolnokon és Pécsett a Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal Vízépítőipari Központja által rendezett országos vízépítőipari napok keretében. Ezeken a tanácskozásokon körülbelül ezer hazai és előreláthatólag jóval több mint félszáz külföldi — bolgár, csehszlovák, lengyel, NDJX- beli, román, szovjet, jugoszláv, angol, francia és nyugatnémet — szakember részvételével megtárgyalják a vízművek, a csatornák és a szennyvíztisztító telepek építéstechnológiájával, az öntözőművekkel, a vízkutatással, az árvédelmi töltések, földgátak, valamint a mélyfúrású kutak építésével kapcsolatos időszerű kérdéseket. Igen nagyarányú feladatok megoldására keresik ezeken a tanácskozásokon a legkorszerűbb, legcélszerűbb és leggazdaságosabb módszereket. Húsz éves távlatban az árvédelem biztonságának fokozására több mint 200 kilométer hosszú új töltést ■ kell építeni, 450 kilométerrel kell növelni a szabályozott folyók hosszát, el kell érni, hogy a káros belvizek az eddigi 25 nap helyett 15 nap alatt vonuljanak le a termőterületekről. 310 000 hektárnyi területen kell lehetővé tenni az öntözéses gazdálkodást, — ugyanakkor a mesterséges halastavak területét 28 000 hektárral kell növelni, A mai 47 százalék helyett a lakosság 85 százalékát kell vízvezetéki vízzel ellátni, a csatornázás arányát pedig 26 százalékról 60 százalékra kell fokozni. A feladat méreteire jellemző, hogy a lakosság ellátottságának egyetlen százalékkal való növelése a vízellátás terén 350 millió, a csatornázás esetében pedig fél- milliárd forintba kerül. Az országos jelentőségű konferencia-sorozatot hétfőn délelőtt a MTESZ székházéban dr. Vitális Sándor professzor, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg. Ma Miskolcon kezdődik meg a kétnapos konferencia a vízművek, a csatornák és szennyvíztisztító telepek építéstechnológiájának fejlődéséről. Leszállás az űrrepülőtérre „Le tudnak-e ereszkedni az űrhajók az űrrepülőtérre, mint ahogyan manapság a repülőgépek? Ha igen, akkor hogyan lehet ezt megvalósítani?” E kérdésekre felel Pável Beljájev szovjet űrhajós, a Szovjetunió Hőse a „Repülés és űrrepülés” című folyóiratban. Álmodozzunk egy kicsit! Az 19... év egy tavaszi napja. Az űrpályaudvar épülete előtt élénk ember- csoportok. A várakozók a Marson lévő szovjet űrállomás több hónapos kutatómunka után hazájukba visz- szatérő tagjainak hozzátartozói és barátai. A mérhetetlen kék égbolton megjelenik egy világító pont. s egyre közeledik. Már ki lehet venni a stabilizáló ernyőt és alatta az űrhajót. A leereszkedés viszonylag nagy sebességgel történik. Amikor pz űrhajót már csak alig száz méter választja el a földtől, működni kezd a gép sima földetérést biztosító berendezése. A föld síkjára merőlegesen beállított rakétahajtóművek felbőgnek, és néhány perces működésük elegendő ahhoz, hogy az űrhajó sebessége csökkenjen és könnyedén leereszkedjen hidraulikus támasztékaira. Eloszlik a leszálláskor felkavart por. Autók robognak az űrhajóhoz, hogy az űrrepülőtér épületéhez vigyék a most érkezetteket... Leszállás: űrállomáson Megfelel-e majd a valóságnak az általunk festett kép? Alapjaiban minden valószínűség szerint igen. Legfeljebb apróbb részletekben tévedhetünk. Valószínű hogy az űrhajóval érkezettek nem ülnek azonnal kocsiba és nem hajtanak haza barátaikkal, hanem csali bizonyos ideig tartó egészség ügyi zárlat, az orvosok és biológusok alapos felülvizsgálata után. De véleményünk szerint a fő kérdést illetően helyes az elképzelésünk: épp így térnék meg bolygóközi utaikról az űrhajók: nem kell sztyeppéken és tengereken kutatni utánuk. Űrállomáson fognak leszállni. Az első űrhajók — az amerikaiak és a szovjetek is — úgynevezett irányítatlan ballisztikus leszállást hajtottak végre. Ez úgy történt. hogy a keringési pálya egy meghatározott pontján, miután az űrhajót előzetesen figyelmeztették, szigorúan meghatározott időre bekapcsolódott a motoros fékező berendezése. Ez az űrhajónak olyan fékező erő! továbbított, melynek nagyságát előre figyelembe vették, hogy a röppálya sebességét a szükséges mértékűre csökkentsék. Különböző tényezők azonban a földetérós helyét beIrányított Hogyan valósítják meg az űrhajó irányított leszállását a keringési pályáról? Ki irányítsa ezt a bonyolult műveletet: az ember vagy az automata ? Elvben háromfajta irányítás lehetséges: kézi, félautomata és automata. Egyelőre nehéz megmondani, hogy közülük melyik a legjobb. Az ember minden valószínűség szerint nehezen irányíthatná az űrhajót a repülésnek ebben a szakaszában, mivel jelentős megterhelések közepette kellene a műszerek adatait figyelnie, és közben bizonyos tevékenységet folytatnia. Ez azonban még nem folyásolják, ezért ma még olyan területet jelölnek ki leszállásra, ahol könnyű keresni és gyorsan meg lehet találni a földeiért űrhajót. A „Vosztok” és „Voszhod ’ szovjet űrhajók földetérésé- nek helye eddig általában Kazahsztán és a Volga-vidék sztyeppéin, volt. Az amerikai űrhajósok pedig az Atlanti-óceán vizére ereszkedtek le. leszállás zárja ki a kézi irányítás lehetőségét. Milyen berendezéssel kell ellátni az űrhajót, hogy ezt a feladatot megoldja? Természetes, hogy fedélzetén számológépes feladatmegoldó berendezésnek kell lennie, amelybe betáplálják a röppálya azon pontját, ahol a fékező motorberendezést be kell kapcsolni, valamint a Föld azon pontiénak adatait, ahol a leszállást végre kell hajtani, végül azt a programot. amelynek megfelelően kiszámíthatók az űrhajó leszállásakor végzett műveletek.
