Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-03 / 206. szám
1968. szeptember 3, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP .3 Vita a Hők Lapjával Miért érzi magát rosszul Szolnokon? A közkedvelt Nők Lapja legutóbbi számában elolvastam Kertész Magda: Hogyan érzi magát Szolnokon? című riportját. A megkérdezettek többsége jól érzi magát a Tisza partián, ám jócskán került panasz is az újságíró tolla alá. Két diáklány alaposan elveri a port a városon: „...pletykás, unalmas’’..., „értünk, fiatalokért miért nem tesz többet a város?”, vagy „...valami színvonalas szórakozást szeretnék?” Tényleg unalmas város Szolnok? Jogos lenne a diáklányok panasza? Mit jelenthet ez a .valami”? Milyen lehetőségeik vannak Szolnokon a szórakozni vágyó fiataloknak? Színházunk van, három hetenként bemutató előadást tartanak, majdnem háromezer fiatalnak volt bérlete a tavalyi szezonra, két mozi játszik a városközpontban, az egyik valamicske jóindulattal premier mozinak nevezhető. Az összes országos napilapokat és folyóiratokat itt is meg lehet vásárolni, sőt külföldieket is. A megyei könyvtár a magasabb olvasói igényeket is ki tudja elégíteni, filharmóniai bérletsorozatban elismert zenekarokat jónevű karmesterek dirigálnak a városban, — több mint ötszáz fiatalnak volt erre is bérlete — az Árkád irodalmi presszó műsora évekre visz- szamenően „parádés”, újabban a Tisza-parti gimnázium Aula-klubja is rangos hely- lyé avandzsált. Soroljuk fel az alkalmi rendezvényeket? A Verseghy Diáknapok programját, a két évenkénti szolnoki kulturális heteket, vagy éppen az itt játszó „Omegáékat”, Szörényiéket. stb., stb és az ifjúsági fórumot, amely éppen azért csak „ rázás”, mert másra nem igen volt igényük a résztvevőknek. El ne felejtsük: Szolnok képzőművészeti életére — ha úgy tetszik — ráillik a fővárosi jelző is. Mindezek ellenére önbecsapás lenne azt állítani; hogy a város kulturális életében minden rendben van és nem lenne jogos a színvonalemelés követelése, de sajnos az a tapasztalat, hogy az igazán színvonalas rendezvények is „félházzal” mennek, vagy sehogy! Valami azért csak van Szolnokon, persze nem tudom, hogy a hangversenyek, tárlatok és irodalmi előadások beleillenek-e a megkérdezettek által hiányolt „valami” fogalomkörébe? Vagy lehet, hogy csak divatból keresnek „valami mást” ? Ügy vélem, nem olyan fekete város ez a Szolnok, még akkor sem, ha a Bíróművek tényleg jól jövedelmező „vállalat” és ha „köszörülik is a minin” az emberek a nyelvüket (a fővárosban talán nem?) — az egyik diáklány ugyanis ezt is panaszolja, és ehhez volna egy rosszmájú férfiúi megjegyzésem: a mini körüli sok szóbeszéd éppen a rövid szoknya divat éltetője! S ha még a szoknyánál tartunk, elnézést kedves lányok: ha egy adott közegben az ember nem találja fe] magát, még nem biztos, hogy mindenben neki van igaza! A Nők Lapja idéz — feltehetően — a Szolnok megyei Néplapból is, mert akárhogy kerestünk Szolnoki Néplapot — ahogyan Kertész Magda írja — nem találtunk: „Figyelemre méltó az észrevétel, — idézi egy cikkünkből —, hogy az érettségizett fiatalok közül aránylag sokan hagyják el Szolnokot. Ugyanakkor az is tény, hogy a szellemi kapacitást importálnunk kell.” Nem a legszerencsésebb megcsonkítva idézni a városi tanács vb elnökének nyilatkozatát, hiszen az érettségizett ^fiatalokét nem az unalom űzi el Szolnokról, hanem tanulmányaik folytatása érdekében hagyják el a várost, mert sajnos itt nincs felsőfokú tanintézmény. Ennek a ténynek viszont a két diáklány által felvetett problémához csak nagyon távoli köze van. — ti — A Hétfői Híreknek sínes igaza Nem szeressen mosdatás . . . A Hétfői Hírek tegnapi számának „Több a halálos üzemi baleset” című cikkében a SZOT munkavédelmi osztályának jelentése alapján informálja olvasóit az első félévben előfordult üzemi balesetekről és azok okairól. Ebben egyebek mellett kiemeli a lap, hogy: „Előfordul a balesetek eltitkolása is: a Szolnoki Állami Építőipari Vállalatnál 180... balesetet titkoltak el a vezetők, nehogy prémiumukat megvonják.” Nos, erre az egy mondatra tökéletesen áll az a közszájon forgó vicc, mely így kezdődik: a hír igaz, de... Ugyanis az említett vállalatnál nem az első félévben, hanem tavaly történt a szó- banforgó mulasztás. Száz üzemi balesetet jelentettek be 1967-ben. a kiesett munkanapok számát 1430-ban jelölve meg. Ennek alapján joggal pályáztak az élüzem címre. Bizonyára meg is kapták volna, ha az SzMT munka- védelmi felügyelősége 1968. márciusában ki nem deríti, hogy a vállalat vezetői 181 üzemi balesetet (2177 kiesett munkanap) elhallgattak az illetékes szervek előtt. Erről az ügyről annak idején a Népszava részletesen beszámolt. A Néplap pedig közölte, hogy az SzMT elnöksége a legsúlyosabb pénzbírságé rótta ki a vétkeoalm? A fentiek alapján világos tehát, hogy az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1968 első félévében nem ismétlődtek meg a korábbi szabálytalanságok, sőt a vezetők okultak a történtekből. (Ezt megerősítették az SzMT munkavédelmi felügyelőségénél is.) A Hétfői Hírek cikkéből idézett mondat egyszer ezért nem fedi a tényeket. A balesetek eltitkolásának okaként, lényegében a vezetők anyagiasságát jelöli meg a szerző. Azt állítja, szándékos mulasztást követett el az igazgató és a főmérnök (vezetők alatt őket kell érteni) azért: „...nehogy prémiumukat megvonják”. Nem szerecsen mosda- tásra szántuk el magunkat, amikor a hivatkozott cikk e megállapításával is vitatkozunk. Az SzMT munkavédelmi felügyelőségének márciusi vizsgálata során csak az bizonyosodott be, hogy 181 üzemi balesettel nem számoltak el a vállalat vezetői. Az viszont nem. hogy tettüket a prémiumuk megvonásától tartva, előre megfontolt szándékkal követték el. Ennél fogva jogtalan (fél évvel az események után) bizonyítékok nélkül ilyen súlyos erkölcsi ítélettel sújtani a vállalat vezetőit az ország közvéleménye előtt. F. P. Nyárvége a jászberényi Kossuth Tsz-ben. — Silózzák a kukoricát Kereskedelem a személyszállítás is Közvetlen autóbuszjárat Szolnokról Romániába Szolnokról pontosan 6,20- kor inult az autóbusz, a 7. sz. Autóközlekedési Vállalat első gyors járata Szegedre. A megyeháfafnaT'szemibe találkozott a 10-es számú AKÖV kocsijával, mely szintén először hozott utasokat Szegedről Szolnokra. Köszöntötték egymást a vállalat vezetői, zászlót cseréltek, s aztrín Szegeden is, Szolnokon is a MÁVAUT pályaudvarokon virágokkal fogadták az első utasokat az AKÖV dolgozói. A szolnokiak kocsiját Takács János vezette, Berd'ó Ilona volt 8 jegykezelő, s már az út végén örömmel számolta össze: több mint 509 forint volt a napi bevétel. ’ Ügy látszik, sikere lesz az új járatnak a közönség körében. Másnap az AKÖV munkájáról, pontosabban új szolgáltatásairól beszélgettünk Hagyák Lászlóval, a vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztálya vezetőjével, Berzi Nagy Sándor kereskedelmi csoportvezetővel és T. Nagy Éva kereskedelmi előadóval. Ők mondták: Hol volt, hol nem volt — A kereskedelmi csoport egy teljesen új terület az AKÖV-nél. Azelőtt is volt nálunk kereskedelem, de mi rájöttünk, hogy tulajdonképpen nem is volt az, mert mindössze a bevételeket és az elővételi jegyeket számoltuk el. Ebben az évben viszont rá kellett döbbennünk, hogy ha mi is eredményesen akarunk gazdálkodni, dolgozóinknak nyereséget biztosítani, akkor jobban kell gazdálkodnunk a meglévő gépkocsiparkkal. Nézzük sorra: a vállalatnál 2200 ember dolgozik. Száznegyvenhat autóbuszunk van. s még ebben az évben újabb nyolc-tíz új autóbuszt kapnak. Naponta Szolnokról vidékre 664 járatot indítanak és 969 a helyi járatok száma. Mégis, munkaszüneti napokon kerülbelül 40 autóbusz áll az AKÖV telepein. És bizony autóbuszonként tetemes összegű eszközlekötési járulékot kell fizetnie a vállalatnak. Egy buszra naponta az eszközlekötési járulék az általános költséggel együtt 432 forint. — Szükséges tehát: dolgozzanak a kocsik, minél többet legyenek üzemben, minél több utast szállítsanak. Ezért indították meg a már korábban említett szegedi járatot, ezért indítottak távolsági járatot Szolnok— Jszbcrény—Budapest és visz- sza útvonalon, Szolnokról Tiszakürtre és Tiszaroffra. Hűtőszekrény a buszon Most már valóban kereskedelem az AKÖV-nél a kereskedelmi csoport. Különböző szolgáltatásokkal szeretnék kellemesebbé, kényelmesebbé tenni az utazást a közönségnek. így például a menetrendszerű járatoknál bevezették a jegyelővételt a számozott ülőhelyekre. Harminc nappal előbb lehet váltani jegyet bármelyik távolsági járatra. És nemcsak Szolnokon, Törökszentmik- lóson, Jászberényben is működik az elővételi pénztár. Másik nagyon ötletes szolgáltatás lesz a büfé-szolgálat a távolsági autóbuszokon. A vállalat a jászberényi Hűtőgépgyártól két speciális hűtőszekrényt rendelt, melyet beépíthetnek az Ikarus 55-ös kocsikba. Bambit, desszertet, szendvicset árusítanak majd. A Hűtőgépgyárnak tulajdonképpen augusztusban le kellett volna szállítania már a két hűtőszekrényt. de a szállítás valami oknál fogva késik. Az AKÖV vezetői remélik, hogy az év végére már legalább két autóbusz büfével felszerelve közlekedhet. És azután fokozatosan a nagyobb buszokat szintén felszerelik hűtőszekrényekbe# Üj szolgáltatás lesz — reméljük, rövidesen — a képeslapok, újságok árusítása a távolsági járatokon. Teljesen új üzletág az AKÖV saját szervezésében rendezett kiránduló járatok. Nemcsak az IBUSZ-nak. az Express Utazási Irodának, az iskoláknak adnak külön- járatos buszokat. Az AKÖV is rendez különböző kirándulásokat, amikoris az étkezést. a szállást ők biztosítják a résztvevőknek. A különböző sportrendezvényekre indított különjáratokhoz stadionjegyeket is adnak. Megrendezték az első saját szervezésű külföldi útjukat is, a jugoszláv tengerpartra. A hétnapos kirándulásról — az Isztra félszigetről — szombat éjjel tértek vissza a résztvevők, a karcagi fmsz dolgozói. Ez volt az első kísérlet. Jövőre már előre meghirdetett programmal több külföldi utat rendez a szolnoki AKÖV. Ebben az évben eddig összesen 28 saját szervezésű kirándulójáratuk volt, mintegy hétezer kilométerrel. Automata jegykezelő A következő évtől kezdve a külföldi járatok mellett továbbra is rendeznek belföldre különböző kirándulásokat. Új távolsági járatuk lesz a Jászberény— Kecskemét.—Baja, a Mezőtúr—Cserkeszöllö—Kecskemét útvonalon közlekedő autóbusz. Szolnoki igényt elégít majd ki az Abony- ból Szolnokra közlekedő autóbusz. És előreláthatólag jövőre már hetenként háromszor közvetlen autóbusz- járat lesz Szónokról Romániába, mintegy négyszáz kilométeres útvonalon. S még egy terv végezetül: remélik, hogy sikerül majd kapniuk Szolnokra jegyadó automatákat. Természetesen ez attól függ, hogyan működnek majd a budapesti buszokon kísérletképpen felszerelt automaták. V. V. Egy szekér virág Igaz, nem volt óriási az a négy keréken haladó alkalmatosság, akkora sem volt. mint egy igazi szekér, dehát formára olyan volt és terhet szállított ez is mindennap. Azzal vitte Maca néni (a szülőknek B. Tóth István- né) a U-es számú óvoda lakóinak a finom ebédet. Nos, versbe is foglalók ezt a kis óvodások, de ezen a szombaton, a nagy nap emlékére ők húzták kis kezükkel Maca néni elé a „gyerekszekeret”, csakhogy most virággal volt teli. Búcsúünnep volt szombaton a kunszentmártoni U-es számú óvodában. Búcsúzott az ovitól Maca néni hangos sírások közepette és búcsúzott Erzsiké néni, a kedves, melegszavú óvónő, mivel elérkezett nyugdi jbamenetelük ideje. Szülők, fiatalabb óvónők, gyerekek együtt díszítették a termeket. Jutott a virágból az asztalokra, a szekrényekre, a fogasokra, még a falon csüngő dísztányérokra is. Ügy tűnt, hogy erre a szombat délutánra Kunszentmárton — minden kertjéből elhozták ide, az óvodába a rózsákat, szekfú- ket. Ünnepi műsort adtak az óvodások, az óvónők, a szülők, akiket szintén Erzsiké óvónéni tanított a versre, a dalra, a szép szeretetére. — Mert Gulyás Erzsébet óvónő harminc évvel ezelőtt ebben az óvodában kezdte munkáját, s három évtized után ott mondott búcsút a munkának. „Boldog ember” — mondták róla munkatársai. Kevés embernek adatik meg, hogy egy életen át egy helyen tanítson. Azt is elmondták róla, hogy tiszta lappal távozik: három évtized alatt egyetlen egyszer sem kapott figyelmeztetést azért, hogy munkáját nem végezte el. — Pedig amikor kezdte, százhúsz—százharminc kisgyerekkel egyedül kellett foglalkoznia, mindössze egy da- duska segített neki. A háború alatt, a nehéz időkben az óvónők és a szülők összetartása, szeretete tartotta fenn az óvodát. Hol vannak már a régi idők? — Az óvoda valóban „gyermekparadicsom”. Van ott babaház, játék minden, amit a gyermek szeret. És hetvennégy kis lurkó hancú- rozik ott napról napra. Közülük a legnagyobbakat, a hatodik eszendősöket Erzsi néni készítette fel az iskolá- bajárásra. örült, amikor a kicsik már tudtak tízig számolni, amikor ügyes kezekkel vezették a ceruzákat. Most mindentől búcsúzott Erzsi néni, mi kedves volt szívének. Így: „Ha majd ti is, akik elköszöntök tőlem, eléritek ezt a kort, meglátjátok, érdemes volt dolgozni. Mert a legnagyobb feladat, amit ember csak végezhet: a gyerekek nevelése, tanítása, hogy kitárulkozzon lelkűk, szívük a tudás előtt”, V. V. Napközi o'.thon—öregeknek Egy éve, hogy a község termelőszövetkezetei és társadalmi szervek segítségével a tanács megnyitotta az öregék napközi otthonát. — Helyiséget a nőtanács adott, meg bútort. A Zöldmező Tsz konyhabútort, a gépjavító nylonfüggönyöket, a Búzakalász Tsz csillárokat, a Zalka Máté Tsz televíziót vett és harminc idős kunszentmártoni ember a nappalokat "derűs környezetben töltheti. Hatféle újság jár az öregek napközi otthonának, ezen kívül van kártya, dominó, sakk, kellemesen telnek az órák. Természetesen jut idő bőven a beszélgetésre, vagy a pihenésre is ebéd után a nyugágyakban. A községi tanács vb hetvenezer forintot költ az öregek napközi otthonának fenntartására. Amint Kovács Istvánná gondnoktól hallottuk, 1970-re újabb harminc hellyel bővítik ezt a napközit. És ugyancsak a kunszentmártoni járásban, de egy másik községben — Cibakházán — hétfőn nyitották meg az öregek napközi otthonát. Ott is tetemes segítségét nyújtott a megvalósításhoz a termelőszövetkezet; a gépállomás és a tömegszervezetek. A jól felszerelt, ízléses napközi otthonban két foglalkoztató szoba, egy tálaló és egy mosogató van. Ott is harminc idős embert látnak el napról napra. A fenntartásra az év hátralévő négy hónapjában harminchatezer forintot költenek. Mivel Öcsödön, már 1966- ban megnyílt az öregek napközi otthona, így a harmadik ötéves tervre meghatározott szociálpolitikai előirányzatát teljesítette a kunszentmártoni járási tanács.
