Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

1968. szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A vízgyógyászat egyik speciális esete a vízalatti masszázs, mely a fürdővíz sok­irányú gyógycélját más módszerekkel kombinálva hasznosítja. A képen látható eset­ben a gyógyvízzel töltött kádban fekvő beteg testét elektromos vibrátorral „tapogat­ják végig”. Szokásos még a vibrátort erős sugarú fecskendővel helyettesíteni, mely a víz alatt a beteg tagjait, izmait masszírozza. Mindkét módszer bőrizgató hatású és előnyösen befolyásolja a vérkeringést is. A vízalatti masszázs a legmodernebb és a leghatásosabb gyógymódok közé tar­tozik csaknem valamennyi ízületi bántalom esetében. Francia festő Szolnokon Derűs gall szellem, gazdag érzelemvilág tükröződik a képeken, amelyekkel tiz montreuili festő üzen a szol­noki művészetszerető embereknek Témájukban változa­tosak ezek a képek, formai megoldásaik széles skálá­júnk. Kevés rajzzal, inkább színekkel közvetítik a mon­danivalója kát. Már önmagában is sokat kifejez ez a kisméretű, de annál kedvesebb kiállítás a francia festQk,„v%unkásságá- ról. művészetéről. Vannak azonban olyan dolgok, ame­lyekről a képék hallgatnak, amelyekről az alkotó csak személyesen beszélhet. S mivel megvolt az alkalom — hiszen Serge Delaveau, a tíz festő egyike eljött Mon­trealiból, a kiállításra — maga a művész vallhatott. Erre Baranyó Sándor művésztelepi műtermében került sor, ahol sok érdekes dologról beszélgettünk vele. Repülő­tányérok Románia fölött Kolossvávotí lefény* képestek őket * Bizonyos jelenségekből ítélve, egyesek azt a követ­keztetést vonják le, hogy földöntúli értelmes lények érintkezésbe kívánnak lépni a Föld lakóival. Az állítás valóban szenzációs és elké­pesztő, de azok után, amit a románok kedden este a tévé képernyőjén láttak, talán megokoltnak mondható. A nézők ugyanis egy re­pülőtányér fényképét láthat­ták. Kételynek aligha van he­lye: a fényképen szokatlan dolog látható, s a szemta­núk elbeszélései még izgal­masabbá teszik az esetet A repülő tárgyat Kolozs­vár közelében egy kiránduló­csoport pillantotta meg az erdő fölött. A tárgy szédü­letes gyorsasággal, könnye­dén változtatta helyzetét és irányát. A kerekded, mintegy 10 méter átmérőjű tárgy erős sárga fénysugarakat lövellt ki, majd néhány perc múl­va gyorsan eltávolodott. Egy építésznek azonban volt annyi lélekjelenléte, hogy le­fényképezze. A kolozsvári csillagvizsgá­ló intézetet más szemtanúk is tájékoztatták a repülőtá­nyérról. A jól sikerült fényképen egyébként egy ugyanolyan tárgy látható, amilyet 1965. augusztus 3-án Kaliforniá­ban is lefényképeztek. Romániában egyébként az idén már többször észleltek iil.ven jelenséget. Korábban a Kárpátok .nyugati nyúlvá­nyain levő meteorológiai ál­lomásokon és a jugoszláv határ közelében is repülőtá­nyért véltek látni; A román hírügynökség semmilyen következtetést nem vont le, csak arra em­lékeztet, hogy a közelmúlt­ban több nemzetközi kong­resszuson és értekezleten olyan feltevés alakult ki, amely szerint a jelenség föl­döntúli eredetű lehet. Eset­leg egy távoli égitest értel­mék lakói akarnak érintke- aisbe lépni velünk. Az előzményekről annyit tudni kell. hogy Baranyó Sándor négy másik magyar festővel; Bényi Lászlóval, Félegyházi Lászlóval, Holló Lászlóval és a szintén szol­noki Berényi Ferenccel együtt állít ki a montreuili galériában. A szolnoki kiál­lítást ő „levelezte le” a montreuili képzőművészeti egyesület elnökével. — Így került kapcsolatba Serge Delaveauval, akit azután meghívóit a Szolnokra a művésztelepre, mindenek­előtt azért, hogy a két fes­tőművész-társaság ezáltal is közelebb kerüljön egymás­hoz. A francia művész 57 éves, fiatalos mozgású, halk sza­vú ember. Nagyon szerény. Elhárítja magától, amikor a hozzáintézett kérdésben a kiállító festők képviselő­jének szólítják. <5 magán­emberként jött. nem hiva­talosan; csak önmagáról, a saját munkásságáról beszél­het A kiállításon tájképei sze­repelnek, mély tónusú, ki­fejező erejű, mozgalmas ké­pek. Mint mondja, az anyag misztériumát, az örök moz­gást próbálta megörökíteni. Az Auvergne 68. című fest­ményének születéséről így vall; — Megragadott, és ihletet adott a paraszti táj ősisége, egyszerűsége, ahol a termé­szet elemei olyan egység­ben, összhangban vannak, és amely annyira különbö­zik a városi miliőtől. A szabadban, a természe­tes környezetben tud igazán dolgozni, mondja, amikor a munkamódszeréről érdeklő­dünk. Serge Delaveau szívesen beszél a montreuili festők világáról, az otthoni kiállí­tásokról. Elmondja, hogy a tárlatokat ők maguk szer­vezik, ők döntik el ki( táv­nak meg. Néha, hogy von­zóbbá, színesebbé tegyék tárlatukat, olyan nagynevű festőket is felkérnek a rész­vételre, mint Picasso. De nem mellőzik a fiatal te­hetségeket sem. Mivel az egyetlen lehetőség támoga­tásukra az. ha nyilvánossá­got biztosítanak számukra, meghívják őket a galéria­beli kiállításokra. Ha való­ban kitűnnek a többiek közül, a más szalonokhoz tartozó művészek is felfi­gyelnek rájuk, feljegyzik őket, s így meghívást kap­hatnak további tárlatokra. Évente általában két kiál­lítást rendeznek; tavasszal egy nagyot ég karácsony előtt egy kisebbet. Ez utób­bi figyelemre méltó! Hogy a kispénzű, egyszerű embe­rek is hozzájuthassanak mű­vészi alkotásokhoz, s kará­csonyi ajándékként megve- hessék azokat, ilyenkor kis­méretű és olcsó képeket ál­lítanak ki. Kivételesen har­madik. úgynevezett dediká- ciós kiállítás is szokott len­ni, amelyen az alkotók je­len vannak és a vásárlók előtt jegyzik fel nevüket a festményekre. A montreuili szalon, de maga a festőcsoport művé­szei sem követnek egységes stílust. Ügyszólván vala­mennyi divatos és élő irány­zat .képviselteti magát, az eklektikustól a figuratívon, a naivon keresztül az absztrak­tig. Serge Delaveau, aki — mint mondja — még csak most került közelebbi kap­csolatba a magyar művé­szeti élettel, festészettel, elé­gedett a kezdettel. — A magam részéről szí­vesen látogatok el ismét Szolnokra, s otthon, Mont- reuilben a festőtársaimnak is csak azt tudom mondani, hogy érdemes idejönni. D. M. Olt kínt — és itthon Részlet a néphadsereg csehszlovákiai riportjából Néhány munkám befeje­zetlen maradt, mert az idő repült és nem mindig bír­tam vele a versenyfutást Történtek események, ame­lyekkel nem kerülhettem közelebbi kapcsolatba, s ta­lálkoztam emberekkel, akik­nek csupán a nevét jegyez­hettem fel. Voltak olyan katonák, akikkel napokig együtt éltem. Ültünk csa­patban és egyetlen aznapi jelenség robbantott indító­töltetként gyújtott gondolat­sort, amelynek heve és fé­nye volt, de nem rombolt, hanem épített. Tanakodás volt ez Csehszlovákia jele- néről-jövőjéről. mert sorsa- útja kapcsolódik a miénkhez, a környező baráti népekéhez. Szerettem katonáink kö­zött, lenini. Maradék időben, ami kór már elrendezték ten­nivalóikat s az agy pihen­ni kívánt, akkor erőteljeseb­ben jelentkeztek a szívhan- gok. A tábor csendje vagy a fák zúgása, bágyadt lám­pafény, vagy éppen a reg­geli párág napsütés otthon­hoz kötődő gondolatokat éb­resztett és érzelmeket tüze- sített bennük, gyakran tré­fálkozásra hangolta őket. Ezekről nem maradtak bő jegyzetsoraim, jobbára csak emlékeim. S néhány elkez­dett riport, amelyeket oda­kint már nem fejezhettem be. mert a parancs itthoni munkára rendelt. De külde­tésem nem maradt bevége- zetlenül, a folytatást itthon megírtam.-. Tv — antenna nélkül Járőröző, postán vagy más középületben szolgálatot tel­jesítő katonáink rendszere­sen megkérdezték a ma­gyarul is beszélő helybeli­eket, milyen műsor van a tévében, működik-e a bra- tislavai tv-adó? Az első na­pokban azt a választ kap­ták: „Csak a monoszkópot sugározza és zene van.” Később már működésbe lépett az adó, de a katonák nem Bratislavát akarták volna fogni, hanem Buda­pestet. Olvastak újságot, hallgattak rádiót, de meg­szokták, s hiányzott a tv. Először a felderítők kap­ták el Sipos Imre honvédet: — Mikor nézhetünk már tv-t? Három készüléke van az egységnek, egyet csak be tudsz állítani? Sipos honvéd szabód ott: nincs antenna, barkácsolni kellene valamiből. Nyomban jelentkeztek segítők. Az egyik ígérte, hogy póznát szerez, a másik arra vállal­kozott, hogy rézcsövet, vagy vezetéket kér a harckocsi- zóktól és a híradóktól. — Ha otthon lennénk —> mondta Sipos honvéd —, nem lenne gond. A szervizben van anyag, szerszám. Na. de majd itt is megcsináljuk valami­ből... Tv — nézők nélkül Tiszafüreden a Javító Ktsz- rádió- és televízió­szervizében együtt találtam Sipos honvéd egykori mun­katársait Bár nagyjából egyidősek Imrével, a szak­mában mégis őt tartják rangidősnek, mert műszer­ipari technikumot végzett és kitűnő szakembernek is­merték meg. Elmondtam ne­kik a tábori antenna ké­szítése körüli bonyodalma­kat A fiúk csak mosolyog­tak. — Ha Imre nekikezd, lesz is antenna — mondta Ge­lencsér Feri. — Érti a szak­máját, csinált már nehezebb munkát is. Jól ismerik! Nemcsak munkatársak, hanem bará­tok is. Sere Jóskával együtt is laktak. Fazekas Karcsi, Sipos honvéd tanulója újságolta el, hogy ha Imre megjön, egye­dül marad a házi néninél, mert Sere Jóska két hónap­pal ezelőtt megnősült és a felesége szüleihez költözött. A házi néni azonban várja Imrét, a szobát fenntartja. Amíg beszélgettünk, a fiúk felváltva szolgálták ki az érkezőket. Csak rádiókat hoztak, vagy már javította* vittek el- Tiszafüreden és a járás területén még ' nincs tv-szezon. Alig van munka; az embereik ilyenkor még későig dolgoznak és nem kapcsolják be a tv-t. Ezéri kevesebb is a készülékjaví­tás. De jönnek a hosszú téli esték, az emberek behúzód­nak a lakásba, s késő estig ülnek a képernyő előtt. — Várjuk vissza Imrét — szólt Sere Jóska —, ide a szerviébe. Addigra munka is lesz bőven, szükség lesz az eszére és a kezére... Szepesi Ferenc Bűnügyi osztályfőnök! órák Az elmúlt tanévben kez­dődött el egy érdekes pe­dagógiai akció: „bűnügyi osztályfőnöki óra” címmel az illetékes belügyi, rendőri szervek sorozatos beszélge­téseket tartottak a középis­kolákban. A korábbi, mint­egy 600 kísérleti előadás ta­pasztalatai alapján iktatták tantervbe ezeket az órákat. Céljuk az volt, hogy kellő felvilágositással, a diákokat foglalkoztató kérdésekre vá­laszolva tájékoztatást adja­nak a bűnüldöző szervek munkájáról, felhívják a fi­gyelmet a fiatalkorú bűnö­zésre, a megelőzésre és vá­laszoljanak a diákifjúság körében adódó kérdésekre. Szükséges és hasznos volt az a mérlegkészítés, amellyel nemrégiben ele­mezték a tapasztalatokat a belügyi és művelődésügyi szervek. ' Az ország középiskoláiban tavaly több mint 3000 órán 110 ezer diák hallott .jó­részt hivatásos rendőrtisz­tektől a bűn fogalmáról, a bűnüldözésről, a tenniva­lókról. Az egyik legszembetűnőbb tapasztalat, hogy jogvégzett, magas képzettségű tiszteket szívesen és érdeklődéssel fo­gadták a gyerekek: őszintén és sokat kérdeztek. Olyan dolgokat is feltártak, ame­lyek még a zárt osztálykö­zösségekben „titkosak” vol­tak. Napirendre kerültek „kényes kérdések” is. Az illetékesek most kér­déscsoportokra bontva ele­mezték a diákokat foglalkoz­tató, és érdeklő témákat. A legfontosabb és leggya­koribb kérdések ezek voltak: Mi a különbség az izgatás és a bírálat között? Mik az államellenes bűncselekmé­nyek? Hogyan segíthet a diákság a bűnüldöző szer­veknek? Miképpen lehet a rendőrség, a nyomozótestü­let kötelékébe jutni? Mit tegyenek, ha valahol bű­nös tevékenységet tapasztal­nak? A szakemberek az elem­zéskor megállapították, hogy a gyerekekben általában erős a hazafias érzés, a kö­telességtudat, keresik a he­lyes állampolgári magatar­tás formáit s kellő felvilágo­sítás után önmaguk is elíté­lik a káros megnyilvánulá­sokat, a fiatalkorúak bűn- cselekményeit. De kritiku­san szólnak a bűnalkalmak­ról is. Elemezték a szakemberek azt a furcsa jelenséget is, hogy a diákok körében — az erősen elterjedt krimiolva­sás, a tv egyes műsorai miatt, filmek nézése után helytelen fogalmak alakul­nak ki például az államel- lenes bűncselekményekkel kapcsolatban, vagy a cso­portos fiatalkori bűnözés­ről tápláltak téves néze­teket. Pályázati felhívás A Szolnok Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Osztálya pályáza­tot hirdet 2 fő 501 kulcsszá­mú gépészmérnök tanári ál­lás betöltésére, a kunhegye- si öntözéses növénytermesz­tő gépész — Mezőgazdasági Szakmunkástanuló Iskolához. Illetmény a 110/1966 (MK. 2'A) MM. sz. rendelet sze­rint. Lakást biztosítunk. A pályázathoz csatolni kell: részletes önéletrajzol és az oklevél másolatát. A felvilágosítás után viszont maguk is több helyen kikö­zösítették a huligánkodókat, eltíéltek a kárt okozó ga­rázdaságot. Sikeres volt a jogi felvilágosítás is. Meg­tudhatták, milyen a mér­ce a fiatalkorúak bűncselek­ményeinél, hogyan kell óva­kodniuk a bűnre vivő alkal­maktól, társaságoktól; Az első év tapasztalatai tehát kedvezőek, feltétlenül szükség van arra, hogy ezt az akciót tovább folytassák; Fontolgatják, miként le­hetne minden középiskolás évfolyamon bevezetni eze­ket az órákat. Javaslat hangzott el, misze­rint: több pedagógus is tart­son ilyen előadásokat. A ta­pasztalatok szerint azonban az akció pszichológiai hatása kedvezőbb ott, ahol hivatá­sos rendőrtisztekkel ismer­kednek meg a gyerekek. — Ebben a tantárgyban válto­zatlanul ők tudják a legjobb, legérdekesebb „tananyagot” adni. Várkonyi Margit A Szolnok Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztá­lya pályázatot hirdet a ho­moki Gyógypedagógiai. Inté­zetben 4 gyermekfelügyelői, a kisújszállási Fiú- és Leány- nevelő Intézetbe 1—1 neve­lői állásra. A gyermekfelügyelői mun­kakör betöltéséhez középis­kolai, a nevelői állás betöl­téséhez pedagógus végzett­ség szükséges. A gyermekfelügyelői mun­kakör betöltésére pályázók közül képesítéssel rendelke­zők előnyben részesülnek. A pályázatokat a közzété­teltől számított 8 napon be­iül a Szolnok Megyei Tanáé» V. B. Művelődésügyi Osztá­lyára kell beküldeni«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom