Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-20 / 221. szám

1968. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Taps a Cafe am Markiban Már lassan egy fél éve, hogy a Schwerin-i Cafe am Martot-ban magyar zene szói. A Német Demokrati­kus Köztársaságban, ahogy világszerte, igen népszerűek a magyar muzsikusok. Szin­te Európa minden nagy vá­rosában játszik egy-egy ci­gány- vagy tánczenekamnk. A szolnoki Tisza Szálló ze­nekarát a Bedő-kvintettet. amint azt annak ideién meg­írtuk, Schwerinbe hívták meg. A szolnoki zenészek sze­repléséről Bedő Károlyitól, az együttes vezetőjétől kér­tünk interjút. „Par Avion”. — Horgásznak a szeren­cse. zenésznek a siker. Hogy érzik magukat a messzi mecklenburgi hátságon, a tavak között? — Nagyon jól. Schwerin szép város, gyönyörű tavak veszik körül, telis-teli mind hattyúkkal. A siker? Itt az a szokás, hogyha tetszik a zenekar játéka, akkor min­den zeneszám végén meg­tapsolják. Nos, minden este tapsol a Cafe am Markt kö­zönsége. Ebből gondolom... — Az itthoni repertoárju­kat játszák? — Azt is, de nemcsak azt. Délutánonként kávé-koncer­tet adunk, vagy mondjuk úgy, hogy sörzenét. Főleg az idősebb korosztálynak. A fiatalság este jön. Műsort is kísérünk, meg önállóan is játszunk. Én sem hittem volna, hogy ilyen sikerük van külföldön a magyar slá­gereknek. — A favorit? — Zenekarunk ,,speciali­tásaiÍgy mulat egy beates magyar úr, — és a csirke­paprikás. Egyszer főztünk magunknak és meghívtunk rá egy pár német fiút. Az­óta, amikor nem muzsiká­lunk, csirkepaprikást fő­zünk. A város szakácsai is idejárnak már hozzánk, kós­tolóra, no meg receptért. — Merre jártak Schweri- nen kívül? — Elég sokfelé. Legutóbb a lübecki öböl partján levő kikötővárosban, Wismarban léptünk fel. — Meddig „hűtlenkednek” még Szolnokhoz? — Német barátaink meg akarták hosszabbítani a szerződésünket, de úgy ha­tároztunk, akár milyen ked­vesek is hozzánk, október­ben hazamegyünk. Hiába, mindenütt jó, de legjobb otthon. — ti — Nyárfatelepítés állami támogatással A Magyar Közlönyben megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a pénzügyminiszter együttes rendelete, amely a mezőgaz. dasági celluloze-nyár tele­pítését szabályozza. A ren­delet intézkedik a nyártele­pítés állami támogatásáról és meghatározza a kivitele­zés módját. A felmérések szerint ug­rásszerűen nő a hazai papír­felhasználás, és ezzel együtt nő a papíripar alapanyag- szükséglete. Hazánkban je­lenleg 80 000 hektárnyi nyárfást tartanak számon. Ennek eddig csak kisebb ré­sze fordult termőre, s az állomány elenyésző hánya­dát értékesítik, egyelőre azonban bizonyos esetekben még értékesítési nehézségek adódnak. Gyökeresen meg­változik ellenben a helyzet a következő években, ami­kor várhatóan megnöveke­dik az ipari kapacitás és en­nek megfelelően alakul majd a belső piac igénye. Több, a szabványméretnek megfe­lelő minőségi nyárfára lesz szükség: az erdészeti szak­emberek úgy számítják, hogy 1975-ig a nyárfás terü­let eléri majd a 100 000 hek­tárt. ZAVARÓ ADASOK Kórusukban a rádió nem­csak a szórakoztatásnak, de a propagandának is egyik legfontosabb eszközévé vált Segítségével egy ország ál­lami rendjét megerősíteni, a politikai vezetés céljait szol­gálni lehet. — az ország el­lenségei, a kormány ellen­felei a hatalom meggyöngí- tésére, megingatására is fel­használhatják. Politikai fegyver Nem hiányoznak a példák. Árra, hogy miként válik ha­talmi eszközzé, döntő poli­tikai fegyverré a rádió, Fran­ciaországban láthattunk pél­dát. Amikor 1960 januárjá­ban, majd 1961 áprilisában De Gaulle tábornok ellen Al­gírban előbb az ultra-kolo- nialisták. a gyarmatosítás szélsőséges hívei, majd a szélsőjobboldali katonatisz­tek kíséreltek meg puccsot, mindkét alkalommal az for­dította meg a helyzetet a köztársasági elnök és az ál­tala képviselt állami rend ja­vára. hogy az Algériában ál­lomásozó francia ki ska tó­ráknak” — volt tranziszto­ros rádiójuk... Hiába be­széltek nekik bármit gőzfeití tisztjeik, ők a rádióban hall­hatták Párizs állásfoglalá­sait, tisztában lettek az ál­lamcsíny reakciós jellegé­vel. A döntő pillanatban nem engedelmeskedtek a pucs- csista tiszteknek, a ..francia Algéria” híveinek--. Az 1956-os példa Arra vonatkozóan, hogy ellenséges rádiók mekkora zavar keltésére képesek, ne­künk is megvannak a ma­gunk szomorú tapasztalatai. 1956-ban a magyarországi el­A Szenttamási Állami Gazdaság (Törökszent­miklósi 1 fő SÉRTÉS HIZLALÓT és 1 fő Éjjeliőrt keres állandó mun­kára. Fizetés kollektív szerző­dés szerint. Munkásszál­lást és üzemi étkezést té­rítés ellenében biztosí­tunk, lenforradal ómnak egyik pro­paganda-központjává vált a Münchenben székelő és fő­leg az amerikai kémszerve­zet, a CIA pénzén fenntar­tott. úgynevezett Szabad Eu­rópa Rádió. Semmi­lyen politikai meggon­dolás nem tartotta vissza a SZER-t attól, hogy pon­tos katonai tanácsokat ne adjon a fegyveres ellenfor­radalmároknak. A merikai utasításra, de a saját meg­győződésétől is vezettetve politikai követeléseket fo­galmazott meg a javarészt egykori nyilasokból álló szerkesztőség. S ami annyi ezer és ezer magyar család­nak okozott könnyes tragé­diát: küföldre, a „szabad vi­lágba” csábította az egy pil­lanatra megtántorodottakat- • • Csehszlovákia felé Az imperialista propagan­da-gépezet rendkívüli akti­vitást mutatott a csehszlová­kiai válság egész ideje alatt. Rádióik talán még több mű­sort sugároztak Csehszlová­kia felé, mint 1956-ban tet­ték. Taktikájukban azonban jókora változást lehetett fel­fedezni. módszereiket módo­sították, hogy — hatáso­sabban dolgozzanak. Emel­lett — nyilván a magyaror­szági ellenforradalom kínos kudarcából okulva — visz- szavonulásra is lehetőséget akartak biztosítani maguk­nak. S nem kívántak túlsá­gosan látványos bizonyítékot szolgáltatni, hogy ami Cseh­szlovákiában történt, abban megvolt a maguk része-•• Amint azt az utóbbi évek­ben az imperialista országok fellazító taktikájában, „lé­lektani hadviselésében” meg­szoktuk, most is megmutat­kozott a nagyfokú, fegyel­mezett — munkamegosztás. Más-más hangvétellel fog­lalkozott a csehszlovákiai eseményekkel az Amerika Hangja és a kölni Deutsche Welle, a Szabad Európa és a nyugat-berlini RIAS, vagv a londoni BBC. Volt ..hűvös mérséklet” is és volt dü­hödt tajtékzás. volt sainál- kozás a csehszlovákiai ..igazi szocializmus” szomorú sor­sán és volt álhírek terjeszté­se. Nem célunk itt ..propa­gandát csinálni” egyik vagy másik ellenséges rádiónak, amely taktikai okokból ál­objektivitást mutatott, ezért nem akarunk „osztályzato­kat adni” a különböző adók szerkesztőségeinek és a mö­göttük álló imperialista pro­pagandistáknak. csupán arra kívánunk rámutatni, hogy napjainkban már kifinomul­tabb, árnyaltabb az imperia­lista propagandának ez az ága... Az ál- objektivitás sem akadályozta meg ugyan­akkor a nyugati rádiókat, hogy — illegális adókra hi­vatkozva — ne adjanak han­got a legvadabb rémhírek­nek. Persze a felelősséget mintegy elhárították maguk­tól: „Nem mi mondjuk, a földalatti cseh rádiók ielen- tik...” Ami pedig ezeket az illegális csehszlovák adókat illeti, bizonyítást nyert, hogy nagyobb részük nem Cseh­szlovákia területén műkö­dött. hanem attól nyugatra... A mesterkedés annyira át­látszó volt, hogy jónéhány nyugati polgári lapban, pél­dául a brüsszeli Le Soir-ban is. kétkedő megjegyzések Kí­séretében tették közzé az ezektől származó állítólagos csehszlovákiai jelentéseket. A nyugatnémet Stem című hetilap pedig szabályszerű leleplezéssel szolgált. ho­gyan működött ez az álhír- gyár. A szakértői szem nyu­gati képeslapok hasábjain a „föld alatt” működött cseh­szlovák rádiókról közölt ké­pes beszámolókon érdekes technikai részleteket is ké­pes felfedezni: hol gyártot­ták az ott alkalmazott ké­szülékeket... Pálfy József Miért érzi magát rosszul Szolnokon? Hozzászólások cikkünkhöz Harminchat éves vagyok, fiatalnak érzem magam. — Nem tartozom a „magukat rosszul érzők” táborába. Túlzás nélkül állíthatom: ha tíz életem lenne, akkor sem tudnék unatkozni. Ti­zenhat év óta dolgozom a népművelési munkakörben. Szolnoki lakos vagyok. A város örömeit, gondjait ma­gaménak érzem. Tanulmá­nyaim, munkám során' sok­oldalúan meggyőződtem ar­ról. hogy hazánkban nem volt még társadalmi rend­szer, amely a mainál töb­bet tett volna a gazdasági­társadalmi haladás mellett a kulturális felemelkedésért, az emberhez méltó szórako­zásért. Ez nem frázis. Ez olyan tény, amit rengeteg adattal lehetne bizonyítani. Az olvasó azonban most nem erre kíváncsi, nem hű­ség-nyilatkozatot vár a vitá­ban részvevőktől. Inkább tárgyilagos, indulat-nélküli, őszinte ész-érvet, mely men­tes a „kioktatástól”, az el­fogultságtól. Az első tanulság számom­ra ugyanis ez: nem tudunk ml még vitatkozni. Külön­böző jelzőkkel — „szemte­len”, „nyárspolgári”, „cini­kus” — illetjük az „ellen­felet”, jelen esetben a fia­talokat. Az esetek többsé­gében fiatal barátaink meg­sértődnek. Ügy érzik, nem olyan légkörben élnek, ahol nyíltan el lehet mondani saját — néha hibás — vé­leményüket. Így születik a közöny, a hallgatás, a pasz- szivitás. Persze, az is vitat­ható, hogy vito-partnerün- íket „ellenifélnek” tekintjük (a szót nem véletlenül tettem idézőjelbe), aki ellen „har­colni” kell, ahelyett hogy segítenénk neki — tényleg baráti módon — helyes né­zeteinek kialakításában. A vitatkozás egészséges légkö­rét az sem segíti, ha élet- tapasztalat vagy egyéb isme­ret hiányában — rosszindu­latúan, esetleg elhamarko­dottan általánosítunk. Ilyen elhamarkodott álta­lánosításnak tartom például a következőket: „Pletykás a város, unalmas”, „...a fel­nőttek már nem fejlődőké­pesek”, stb. Ha ilyesmit ol­vas egy átlag-felnőtt, rögtön felháborodik, mert szereti a várost, áldozott érte, s egy­általán nem tartja unalmas­nak. mivel ő maga nem unatkozik. Be kell látnunk: a tudat formálását nem lehet türe­lem nélkül, máról holnapra, egyetlen cikkel vagy kinyi- Jatkoztatással megoldani. A másik tanulságot így fogalmaznám meg: népmű­velési gyakorlatunkat köze­lebb kell vinni az egyénhez, felnőtt és fiatal jelenlegi érdeklődési szintjéhez! Ma­gyarán: le kell szállni a magas lóról. Ha úgy tetszik: a jelenleginél sokkal gazda­gabb választékkal kell a város lakóinak szórakozási - művelődési igényeit kielégí­teni. Sajnos, egyesek túlbecsül­ték a Szolnoki Kulturális Hetek jelentőségét, a Ver­seghy Diáknapok szerepét. Megfeledkeztünk arról, hogy a kulturálódásnak nemcsak Mennyi húst fogyasztunk? A húsfogyasztásban jelentős fejlődés volt az elmúlt évtizedekben. A fejlődés irányára legjellemzőbb az egy főre eső húsfogyaszás alakulása. Táblázatunk ennek az összehasonlító adatait mutatja, a teljes fogyasztást — tehát a központi árualapból forgalomba kerülő húst. a termelői saját fogyasztást, valamint a közvetlen terme­lőtől forgalomba kerülő húst — figyelembe véve. 1934—38 évek átlagában 1950 1960 1965 1.97,5 el°’ irányzat kg ünnepnapjai, hanem hétköz­napjai is vannak. Több fi­gyelmet kellene tehát for­dítani a kulturális apró­munkára, mint az olyKor látványosnak tűnő „kirakat dekorálására”. Valljuk meg őszintén, a szolnoki népművelési gya­korlatnak is van olyan nem­kívánatos árnyoldala, formai struktúrája, mely kibírha­tatlan passzivitásra kény­szerít sok felnőttet, fiatalt. Nem vagyok illetékes, hogy az eddig megjelent vé­leményeket összefoglaljam. Annyi azonban bizonyos, hogy a Néplap igen hasz­nos és aktuális vitája gon- dolkodásra-cselekvésre ser­kentő. Városunk dinamikus fej­lődése, a szép holnap meg­követeli, hogy az eddiginél jobban fogjon össze, jobban együttműködjön öreg és fia­tal, szerkesztő és olvasó, népművelő és gazdasági ve­zető, js'kola és szülői ház, egyszóval az egész szolnoki társadalom, hogy valóban társadalmi ügy legyen a nép művelésének ügye, hogy a város egyetlen lakója se unatkozzon. Tartalmas és gazdag életünk csak úgy lehet, ha az egyén élni is tud szabadidejével. (Nem pedig visszaélni!) Kultúrált szórakozásunk, szórakoztató művelődésünk annál értéke­sebb lesz, mennél többet tesz érte az egyén. Ez lenne számomra a har­madik — talán nem utolsó — tanulság. Dénes Pál ■ft Kedves Vosztok úti 18 éves! Mondja miért ilyen igaz­ságtalan ? Kígyót-békét kiált városunkra! Nézze, nem szemrehányásként mondom, mert minden generációnak kötelessége valamit hagyni az utódokra, — maga készen kapott mindent ebben a vá­rosban. A kispolgárinak becézett emberek melaszon és görhén takarították a romokat. A kezünk, lábunk lefagyott, szédelegtünk az éhségtől amikor annak a hídnak az elődjét építettük amin maga kisétálhat a Tisza-ligetbe. Ezek a kispolgárok elgör­bült síncsonkokból csináltak vasúti pályát amin most maga Pestre jár szórakozni. A pletykás mihaszna „kis­polgárok” felépítették a Ságvári körutat, a Vegyimű­veket, a többi gyárat. — a romokból, a semmiből! Kérem, gondolkozzék, ne legyen ilyen sértő, igaztalan! A Vosztok úton lakik, ott igen szép házak vannak! Hány fiatal pár álma egy ilyen lakás! Ne hajtson mielőttünk fe­jet, nem kérjük, ne aláz- kodjon meg, nem kérjük: Mondja el nyíltan, bátran a véleményét máskor is. Be egyet kérünk: gondolja meg mit mond. Tanult fia­tal biztosan, mérlegeljen hát. Tudja miről van itt szó: ha elfogadjuk a maga iga­zát, akkor a mai idősebb, sőt a közép generáció ér­telmetlenül élt! Nem csinált semmit. Nem így van, kedves Vosztok úti fiatal. Öreg barátja: F. I. Szolnok Csemegeszőlő termesztés a Mátra-alján Eger—Detk— Eerpelét (Tudósítónktól.) sertéshús 15 15.9 24,7 27,3 33,6 marhahús 5.8 5.9 8,7 9,2 11,9 borjúhús 1.5 1,4 0.4 0,2 0.2 lóhús 0.3 0.3 1.4 0.3 0,2 juhhús 0,9 0.8 0.7 1,— 1,1 belsőség 1.4 1.6 2.5 2,6 3,— baromfi 8.3 8,4 9.3 11.— 13.— összesen: 34,3 47,6 51,6 63,­Most tartják a Mátra-al­ján az országos csemegeszőlő termesztési bemutatót és ki­állítást. Az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnoká­ban ízlésesen elkészített ki­állítás ad összefoglaló képet a csemegeszőlő termesztés Heves megyei helyzetéről, a fejlesztés további irányáról. Heves megyében a cse­megeszőlő terület már közel 7000 hold. Ezzel országosan az első helyet foglalják el. Élenjárnak a magas művelés és a csemegeszőlő öntözésé­nek meghonosításában is. Érdeklődéssel tanulmányoz­ták Szolnok megye szőlőtermesztő nagyüzemei­nek szakemberei az igen hasznos kiállítást. A kiállítás megtekintése után útjuk a detki Szabad­ság Termelőszövetkezetbe vezetett. A község és terüle­te a Mátra déli, délkeleti lábánál nyúlik el és fokoza­tosan megy át az Alföld síkjába. A termelőszövetke­zet közös művelés alátt álló szőlőterülete 178 kh. — Az összes területen csemegesző­lőt termesztenek, zömmel Chasselas-t. A termelőszö­vetkezet föagronómusa szem­léltető számadatokkal bizo­nyította, hogy a helyes mű­velési rendszer megválasztá­sával több mint duplájára lehet emelni a terméshoza­mokat. Mint érdekességet mutat­ták be a csemegeszőlő szedőszános szüretelését. A szüretelők a szánokon el­helyezett csomagoló ládákba már a tőkéről válogatják ki a szállításra alkalmas für­töket. Napi teljesítményük 150—200 kg. E szüretelési mód igen nagy tetszést ara­tott. Bemutattak egy kísér­leti jellegű csemegeszőlő ma­nipuláló gépet is. A Mátra-aljai tájkörzet­ben a verpeléti Dózsa Ter­melőszövetkezet csemegesző­lő termesztése előkelő he­lyet foglal el. 300 holdon ter­mesztik a Chasselas, a Ham­burgi muskotály és az Irsay Olivér fajtákat. A 300 cm-es sorközű és 100 cm-es tőtá- volságű magaskordon tele­pítéseket teljesen gépesítve művelik. A szőlőt évente három alkalommal öntözik, 70 mm csapadéknak megfe­lelő mennyiséggel. A három öntözés költsége mindössze 2 q szőlő értékébe kerül holdanként, de ugyanakkor 5—rlO mázsával több a ter­més, mint a nem öntözött területeken. A csemegeszőlő termeszté­si bemutatók arra hívták fel megyénk szőlőtermesztő szakembereinek figyelmét, hogy az új művelési rend­szert, a magasfokú gépesí­tést és öntözést nálunk is gyorsabb ütemben kell meg­valósítani. V. K. 5 napos munkahéttel, heti Í0 órás munkaidőben, ma­gas kereseti lehetőséggel segédmunkásokat felveszünk: Tiszamenti Vegyiművek Munkaügyi Osz­tálya. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom